Se nem Moszkva, se nem Washington: a független munkásmozgalom!

A francia-ukrán megállapodásról szóló vita (a francia) nemzetgyűlésben próbaképpen zajlik. Az alkotmány előírja, hogy katonai beavatkozás esetén a kormánynak három napon belül tájékoztatnia kell a parlamentet. Ez a március 12-e tehát a beavatkozás főpróbája: vajon a parlament minden tagja ugyanazon az oldalon áll?

Valóban. A Macronisták, a jobboldal, a Szocialista Párt és a Zöldek megszavazták a Macron-Zelenszkij-megállapodást. Az RN (Nemzeti Tömörülés, Le Penék pártja) tartózkodott, mivel nem értett egyet bizonyos záradékokkal. A France insoumise (FNI, Mélachon «engedetlenei»,)  és a kommunista párt ellenséges a csapatok küldésével szemben, ellene szavazott. De mindannyian azt állítják, hogy egy táborba tartoznak az "Ukrajna támogatásával".

Tekintsünk el a képmutatástól, amely különbséget tesz a csapatok küldése és a fegyverek és lőszerek szállítása között. Köztudott, hogy francia katonák vannak jelen Ukrajnában, hivatalosan "tanácsadóként". Emlékezzünk: az 1960-as évek elején az Egyesült Államok elismerte néhány száz "tanácsadó" jelenlétét Vietnamban; végül 550 000 fiatal amerikait - akik közül 58 000-en életüket vesztették - áldozták fel a vietnami nép elleni imperialista beavatkozásban. Franciaország tehát elkötelezett. Akár támogatták a Macron-Zelenszkij megállapodást, akár nem, minden frakció megszavazta, hogy fegyvereket és lőszert küldjenek Ukrajnába. Az európai intézmények és a tagállamok kétszázmilliárd eurót biztosítottak.

Az Országgyűlés "kommunista", "szocialista" és "zöld" képviselői megszavazták ezeket a hatalmas összegeket, ahogyan az Európai Parlament "szocialista", "zöld" és "engedtlen" képviselői is hét alkalommal. Paul Vannier, az LFI képviselője nem habozik a twitteren kijelenteni, hogy az LFI az "egyetlen erő a háború ellen", de "álláspontunk semmiképpen sem mond ellent a pénzügyi támogatásnak és bizonyos fegyverek küldésének a megtámadott Ukrajnába"!

A jelenlegi konfliktusban a munkavállalóknak az egyik vagy a másik szembenálló tábor mellé kell állniuk?

Az egyik oldalon a moszkvai rablók: ezek a Putyin körüli nomenklatúra rablói kifosztották az állami tulajdont, hogy hatalmas katonai-ipari birodalmat építsenek; az orosz fiatalokat a vágóhídra küldik, hogy megvédjék a jogukat, hogy elfoglaljanak egy kis helyet az imperialista lakomaasztalnál. A másik oldalon a washingtoni cápák: a fegyvergazdaságon hizlalják magukat, és az "ukrán szuverenitás" ürügyén bővítik a NATO-t, azt a katonai koalíciót, amelynek fő funkciója az amerikai finánctőke uralmának megőrzése és kiterjesztése.

Az egyetlen tábor, amelyben a munkások állást foglalhatnak, az orosz nők tábora, akik követelik testvéreik és férjeik visszatérését a frontról, ahová erőszakkal küldték őket, valamint a fiatal ukránoké, akik egyre inkább ellenzik a folyamatban lévő mészárlást.

Senki sem állíthatja, hogy ellenzi a háborút azzal, hogy a háborús hitelekre szavaz. Aki a háborús hitelekre szavaz, nem állíthatja, hogy ellenzi a háborút. Sem Moszkva, sem Washington, hanem csak a független munkásmozgalom képes leàllítani!

Egy fillért, egy fegyvert sem a háborúskodóknak! A százmilliárdokat iskolákra és kórházakra!

Daniel Gluckstein, La Tribune des Travailleurs, a francia Dolgozók Pártja hetilapja 431. szám