50 éve – proletárforradalom Portugáliában (1. rész)

 

Kép: portugál forradalom Lisszabon 1974

Ötven évvel ezelőtt, 1974. április 25-én kezdődött a portugál forradalom. Lisszaboni tudósítónk, Adriano Zilhão, aki akkoriban gimnazista volt, ebben az első részben elmeséli, hogyan jött létre a forradalom. A következő cikkekben a különböző erők (PS, PC) politikájával és a forradalmi aktivisták beavatkozásával foglalkozunk majd.

1974. április 25-én a kora reggeli órákban José Afonso költő és énekes Grândola, Vila Morena című, a cenzúra által betiltott dalát sugározta a rádió. Ez volt a jele annak, hogy egy katonai oszlop elindult egy Lisszabontól északra fekvő laktanyából a főváros felé. Más régiókban is történtek engedély nélküli katonai megmozdulások. Néhány óra leforgása alatt az altisztek által vezetett katonai puccs megdöntötte Salazar 48 éves diktatúráját. A rendszerhez addig hű alakulatok katonái megtagadták a tűzparancsot. https://youtu.be/IVKf00VGjGM (Grândola, Vila Morena)

A katonai puccsisták célja április 25-én szerény volt: "tárgyalásos megoldást" találni a gyarmati háborúra, amelyet a rezsim tizenhárom éve folytat a guineai, angolai és mozambiki nemzeti felszabadítás ellen, és "demokratizálni" a diktatúrát, azaz megőrizni az államapparátust. Április 25-én egész nap a rádiók és televíziók sugározták a Fegyveres Erők Mozgalmának (MFA) felhívását a lakossághoz: maradjatok otthon, ne menjetek ki! Hiába.

A rés megnyílt, és a forradalmi áradat a tisztek akarata ellenére berontott. A portugál forradalom elkezdődött. Tömeges tüntetések ostromolták a laktanyát, ahol Caetano miniszterelnök menedéket talált. Spontán tüntetések támadták meg a politikai rendőrség, a PIDE főhadiszállását. Tüntetők ezrei vették körül a börtönöket és szabadították ki a politikai foglyokat. Néhány nap leforgása alatt a "korporatív állam" apparátusa, amely közel ötven éven át fojtogatta az országot és szétzúzta a munkásmozgalmat, összeomlott a dolgozók és a fiatalok csapásai alatt.

1974. május 1-jén munkások milliói vonultak az utcára. A történelmi munkáspártok, a Szocialista Párt és a Portugál Kommunista Párt vezetői visszatértek a száműzetésből, és először szóltak a tömegekhez. A katonaság megpróbálta fenntartani a rezsim struktúráit: a Nemzeti Megmentési Bizottság, amelynek elnöke Spinola tábornok volt (akire Caetano rábízta a hatalmat, mielőtt Brazíliába menekült), ideiglenes kormányt alakított, amelyben polgári "személyiségek", az új polgári PPD párt, amely gyorsan megalakult az egyetlen párt úgynevezett "liberális" szárnyából, de a munkáspártok, a PS és a PCP is részt vettek.

Május 9-én a lisnavei hajógyárak munkásainak (több mint 8000 munkás) gyűlése megválasztotta a küldöttekből álló bizottságot. Két nappal később spontán sztrájk tört ki. Megalakult egy 42 tagú sztrájkbizottság, amely összeállította a dolgozók követeléseinek listáját. A listát harmincnyolc órás ultimátummal adták át a Nemzeti Megmentési Bizottságnak és a vállalat vezetőségének. Az új kormány - amelynek munkaügyi minisztere a PCP egyik vezetője volt - a minimálbér bejelentésével próbálta megnyugtatni a munkásokat. De a gazdasági és demokratikus követelések mellett országszerte "ki kellett takarítani", azaz meg kellett tisztítani a gyárakat, iskolákat, kórházakat és közszolgáltatásokat a politikai rendőrség besúgóitól és a régi rendszer méltóságaitól. Mindenütt tisztítóbizottságokat hoztak létre, amelyekben a különböző munkásszervezetek harcosai vettek részt. A tömegek által kikényszerített tisztogatás erodálta és kiürítette a régi államapparátus lényegét, hatalmi vákuumot teremtve. A hiányosságok pótlására a munkások, középiskolások és diákok munkásküldöttségeket és bizottságokat, középiskolai diák- és diákszövetségeket, lakói bizottságokat és az önszerveződés egyéb formáit hozták létre. A laktanyákban is alakultak katonák bizottságai. 1974 nyarán a májusi sztrájk eredményeivel elégedetlen Lisnave munkásai ismét a középpontba kerültek. Különösen elutasították a "kommunista" miniszter sztrájktörvényét és a kormány által elfogadott egyéb, a demokratikus szabadságjogokat korlátozó intézkedéseket. A PCP tanácsa ellenére, amely azt állította, hogy "a kormánnyal szembeszállni annyi, mint a reakció kezére játszani", szeptember 12-re tüntetést hirdettek. Ezt a kormány betiltotta. A hajógyárba  katonai különítményt küldtek. Katonák és munkások álltak szemtől szemben. A szorosan egymás mellé szorított munkások soraiból karonfogva felhangzott a kiáltás: "A katonák a nép fiai!" A katonák sorai megnyíltak: 5000 munkás vonult el, és hat órán keresztül diadalmasan vonult végig Lisszabonon, elhaladva az amerikai nagykövetség előtt. 

Megjelent a Tribune des Travailleurs 2024. 04.17-i 436, számában