A Negyedik Internacionálé francia szekciója Országos Végrehajtó Bizottságának 2024. június 15-i határozata

 

1. A leninista bolsevikok számára az orientáció meghatározásának minden körülmények között magában kell foglalnia az objektív feltételek, a jelenlévő társadalmi erők, a munkásmozgalom különböző összetevőinek pozícióinak elemzését, valamint (beleértve illúzióit is) a tömegek lelkiállapotának értékelését.

2. A kiindulópont nem lehet a tömegek lelkiállapota, amely mindig tele van illúziókkal az apparátusokban.

3. A háborúba való általános menetelés kontextusában vagyunk. Az uralkodó imperializmusnak szembe kell szállnia a moszkvai oligarchiával és szembe kell néznie saját ellentmondásaival is, amelyek a termelési eszközök magántulajdonának rendszeréből fakadnak. Ebben az összefüggésben Franciaország ma az imperialista lánc gyenge láncszeme, Európa beteg embere. Június 9. a francia imperializmus összeomlásának új szakaszát jelzi. Egy olyan összeomlást, amely az imperializmus egész láncát fenyegeti. Ez az elemzésünk kontextusa.

A francia imperializmus válságának fő forrása az, hogy a burzsoázia képtelen felzárkózni versenytársaihoz. Ez különösen annak köszönhető, hogy a munkásosztály ellenáll a munkaereje értékének aláásásával szemben.

b) Következésképpen az V. Köztársaság válsága a munkásosztály ellenállásának következménye - elhalasztva, megtörve, eltorzítva -, amely 80 éve - az 1944-45-ös forradalmi válság óta - ragaszkodik azoknak a vívmányoknak a védelméhez, amelyeket az imperializmus és kormányai folyamatosan aláásni igyekeznek.

c) Június 9-én Macron volt az, akit eltaláltak. Macron, aki köztársasági elnöki tisztségénél fogva, valamint az elmúlt időszakban tanúsított előretörési módjánál fogva is kitette az intézmények zárókövét a küszöbön álló összeomlásnak. Ez veszélyt jelent az intézmények egészére, és ezen túlmenően a burzsoá államra, amelyek annak burkát jelentik.

d) A feloszlatás célja ezekből az elemekből világosan kitűnik: az V. Köztársaság politikai rendszerét meg kell menteni. Ez a rezsim elválaszthatatlan a burzsoá állam és a termelőeszközök magántulajdonán alapuló társadalmi rendszer megőrzésétől. Arról van szó, ahogy maga Macron is jelezte, hogy így vagy úgy, de megpróbálja elérni a rendszer társadalmi bázisának kiszélesítését, mert a Macron által 2 év alatt elvesztett szavazatok 2/3-ával a bázisa túlságosan szűk ahhoz, hogy a mandátumának lejárta utáni 3 évben biztosítani tudja az őt megillető feladatokat.

f) Macron megkísérelheti ezt a kockázatot - amelynek sikere nem garantált -, mert tudja, hogy minden jelenlévő politikai erő egyetért abban, hogy megőrizze őt, Macront, és rajta keresztül az elnöki tisztséget, és így az V. Köztársaságot, és így a termelőeszközök magántulajdonának társadalmi rendszerét. Ez minden esetben igaz, kivéve azt az esetet, amikor a tömegek kitörése felborítja a terveit. Meg kell jegyezni, hogy az új Népfront programjának lényegi pontja az intézmények megőrzése volt.

4) Ebben az összefüggésben a szent szövetség egyik fő cementje az, hogy mindenki egyetértett abban, hogy az ukrajnai háború folytatásához szükséges eszközöket biztosítani kell. A fegyverkezésről és annak finanszírozásáról szóló megállapodás alapvető fontosságú. A szárazföldi csapatok lekötésével kapcsolatos árnyalatok másodlagos különbséget jelentenek.

5) Június 9-e előtt és után is lényeges jellemzője volt a helyzetnek, hogy a tömegek elkezdtek mozogni, a saját talajukon, a követeléseik talaján. Június 9-ét (többé-kevésbé tudatosan) úgy tekintették és tekintik, mint bátorítást arra, hogy ezen az úton tovább haladjanak.

6) Még 2021 júniusában egy plénumi állásfoglalásban rámutattunk, hogy a "belső robbanás felé tartó V. Köztársaság" a "problemakus népfront sürgős szükségességére" szólít majd fel. Ez igaznak bizonyult: 4 nap elég volt a "program" a népfrontkoalíció véglegesítésére, amelynek fő funkciója az, hogy megpróbálja megfékezni az osztálymozgalmat, elszigetelni azt a polgári állam intézményein belül.

7) Állandón emlékeznünk kell a Népfront jellemzésére, amely a Negyedik Internacionálé számára a programszerű elhatárolódás egyik elemét jelenti: "a népfrontok egyrészt, a fasizmus másrészt az imperializmus utolsó politikai erőforrásai a proletárforradalom elleni harcban". Ez az "új népfront" ugyanolyan ellenforradalmi tartalommal bír, mint elődei, azzal a különbséggel 1936-hoz képest, hogy a burzsoázia politikai félkatonáival való szövetségben nincs olyan párt, mint a Radikális Szocialista Párt volt. A burzsoáziával való szövetség elsősorban:

a) elkötelezettség a polgári rend összes politikai intézményének megőrzése mellett: az V. Köztársaság, az Európai Unió, a NATO és az Európai Központi Bank. Jelen pillanatban ez egyetlen pontra koncentrálódik: Macron megőrzésére. Az intézményeknek való alávetettség abban összpontosul, hogy mindenki Macronnal készül kormányozni, ami azt jelenti, hogy továbbra is alávetik magukat a tőkés rend képviselőinek.

b) A burzsoáziával való kapcsolat másik része az ukrajnai háború. És ezen keresztül az elkötelezettség az imperializmus táborához való csatlakozásra, ami nem csak egy katonai tábor, hanem az uralkodó imperializmus érdekeinek megőrzésének tábora.

8) E célból a népfront sajátos jellemzője volt, hogy hangsúlyt fektetett a munkásosztály megragadásának szükségességére. A szakszervezeteket arra szólították fel, hogy alakuljanak át a népfront transzmissziós övévé. Feladatuk volt az osztálymozgalom becsatornázása a "minden követelés egyetlen kérdést vet fel: a népfrontos szavazást". Ez az álláspont veszélyezteti a szakszervezetek függetlenségét. Más szóval, azt a képességüket, hogy az osztálymozgalom szervezésének tényezői legyenek. A Népfront győzelme esetén megnyitja az utat a korporatista integráció felé való erőltetett menetelés előtt. Jobban, mint valaha, kitartunk az 1946-ban elfogadott irányvonal mellett: elutasítjuk a szakszervezeteknek a pártnak való alárendelését. Minden irányzat harcosaival együtt cselekszünk, akik meg akarják őrizni a szakszervezetek függetlenségét.

9) Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni a (szakadár – a ford.) CCI különleges szerepét. Három tény az elmúlt időszakban.

a) A La France insoumise-ban, ahol most legalább tíz helyet foglalnak el a törvényhozási választásokon címzetes vagy pótjelöltként, a Mélenchonnal szemben álló képviselők, tisztviselők és aktivisták kiszorítását célzó normalizáció élére álltak.

b) Másodszor, a Force Ouvrière-ben, ahol odáig mentek, hogy a Konföderális Végrehajtó Bizottságban blokk kontra blokk szavazást szerveztek arról, hogy a Konföderáció csatlakozzon-e a hétvégi tüntetésekre való felhívásokhoz, megtörve ezzel a legutóbbi konföderációs kongresszuson a "konföderációs többség" egységét ebben a kérdésben. Formailag a hétvégi tüntetéseket a szakszervezetek a szélsőjobboldal ellen, a követelésekért hívják össze. Igaz, ez egy alig leplezett akció, amelynek célja, hogy a szakszervezetek mozgósítsanak a "népfrontra" szavazásra. De kétségtelenül több százezer tüntető lesz. Tény, hogy a szakszervezeteknek minden körülmények között meg kell őrizniük függetlenségüket a mai kormánykoalícióktól és a holnapi kormányoktól. Megértjük, hogy politikailag az osztálymozgalom illúziókkal lesz jelen ezeken a tüntetéseken. Ebben a helyzetben nincs ellentmondás abban, hogy ellenezzük a szakszervezetek népfronthoz való csatlakozását, és hogy jelen legyünk ezeken a tüntetéseken, anélkül, hogy a népfronthoz csatlakoznánk, teljesen függetlenül, a mi programunk szerint, a mi felhívásunkra, a mi zászlaink alatt. Ez nemhogy nem ellentmondásos, hanem teljesen koherens álláspont.

c) Harmadik szempont: nem elhanyagolható, hogy ugyanazon a héten (a CCI lapja – a ford. ) az Informations ouvrières címlapja reprodukálta az új Népfront felhívását és hogy ugyanennek az újságnak az utolsó oldalán bejelentették a La Vérité című folyóirat új formuláját, amely a nemzetközi viták és információk folyóirata lett, anélkül, hogy formálisan utalt volna arra, hogy a "Negyedik Internacionálé orgánuma, és hogy a sarló, a kalapács és a 4-es eltűnt a címlapról.

10) A Programmal összhangban, és ma talán még inkább, mint a múltban: a Negyedik Internacionálénak nincs és nem is lehet helye semmilyen népfrontban.

11) Nincs helyünk a népfrontban, de megtanultuk Lambert elvtárstól, hogy "az illúziók terepén az illúziók ellen harcoljunk", vagyis az apparátusok áruló politikájával kapcsolatos "illúziókból" ki kell vonni a törekvések egészséges magját, amelyek a tömegeket a burzsoá állam elleni harcba hajtják. Ehhez képesnek kell lennünk arra, hogy a szakítás követelését megragadható módon fogalmazzuk meg. A Nemzeti Iroda közleménye ezt tükrözi: "Barrer la route à la réaction, en finir avec Macron, unité ouvrière" (Elzárni a reakció útját, véget vetni Macronnak, munkásegységet). Egyszerre erősíti meg a Bardellához vezető út elzárásának stb. szükségességét, valamint Macron és az V. Köztársaság felszámolásának szükségességét, része a milliók mozgósításának, az "egyetlen szavazat sem a szélsőjobbra, a jobboldalra stb." jelszót terjeszti elő. Ennek a felhívásnak a lényege a munkáskormány szükségessége. Természetesen ezek a megfogalmazások naponta jobbulhatnak.

12) Ennek az álláspontnak a logikus következménye a döntés 20 olyan jelöltet állításáról, akik a szakítás követelését a 2. fordulóra vonatkozó "Egyetlen szavazatot sem a szélsőjobbra, a jobboldalra, a macronistákra, a reakcióra annak minden formájában" utasítással kombinálják.

13) Független jelöltjeinket csak erőnléti és pénzügyi okok korlátozzák 20-ra. Lehet, hogy itt-ott van néhány taktikai megfontolás, de ezek marginálisak.

14) Nem kell meglepődnünk, sőt, nem is kell aggódnunk amiatt, hogy most már a régi szervezetek felé mozdulunk (beleértve a La France Insoumise-t is, amely alapból szintén elfoglalja a helyét), mind a mozgósítás, mind pedig kétségtelenül a tagság tekintetében. Ez megerősíti azt az elemzést, amelyet már korábban is elvégeztünk: a tömegek mozgósításuk első szakaszában hagyományos szervezeteikhez fordulnak, legyenek azok szakszervezeti vagy politikai szervezetek. Saját történelmünk tanulságait az 1945-ös forradalmi hullámban levontuk.

15) Ez nem azt jelenti, hogy a Negyedik Internacionálé fejlődési kilátásai korlátozottak, épp ellenkezőleg. A június 9-én megnyílt szakaszt - és senki sem tudja megmondani, mikor zárul le - minden szempontból rendkívül kedvezőnek kell tekintenünk megerősödésünk szempontjából, három feltétel mellett:

a) szilárdan a független forradalmi párt építésére kell összpontosítanunk, bármilyenek is legyenek az átmenet formái.

b) hogy politikánkat nem annak felmondása és még kevésbé az alkalmazkodás jegyében, hanem a tömegek törekvéseit felölelő egységfront alapján fogalmazzuk meg, hogy a szakítás alapján fogalmazzuk meg az egység szükségességét.

c) Hogy ez az orientáció fejeződjék ki mind a múlttal szakított munkáskormány propagandájában, mind pedig mindenekelőtt az osztályharcban való önálló politikai tevékenységben.

16) Mert bárhogy is alakuljon a helyzet, el kell sajátítanunk és el kell sajátítatnunk a körülöttünk dolgozókkal, hogy a megoldás nem egy parlamenti vagy kormányzati kombinációtól fog származni. A mi orientációnknak annak kell lennie, amit Trockij 1935 novemberében, az akcióbizottságokért folytatott harcot a Népfront politikájával szembeállító világos szövegében fejtett ki. A szervezet minden szintjén meg kell vizsgálnunk annak lehetőségét, hogy ezt az orientációt a helyzethez igazodó módon valósítsuk meg.

17) Ezen az alapon elsőbbséget kell adni a Negyedik Internacionáléba való toborzásnak. Vagyis a Szocialista Forradalom Világpártjának, amely azért harcol, hogy a tömegek saját mozgalmukon keresztül segítsenek a  megoldás kikényszerítésében. Minden sejt összeállítja a június 19-én és 20-án a sejtjeinkbe meghívottak listáját, és intézkedik a jelenlétük biztosításáról.

18) Még 20 jelölt esetén is az egész szervezet számára központi feladat a "választási kampány". A Munkáspárt CFN-jét felkérjük a kampány előkészítésére.

19) Június 9. óta viták, árnyalatok és nézeteltérések vannak sorainkban. Ez normális. Ezeket szabad vitával sikerült leküzdeni, óvatosan, hogy ne erőltessünk semmit, hanem a politikai homogenitás alapján hozzuk össze az embereket. Ez a Negyedik Internacionálé francia szekciójának és a program alapján szabadon társult harcosainak ereje.

A nemzeti vezetőség tagjai által június 15-én 13 órakor egyhangúlag elfogadva