Nemzetközi információk

A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének hetilapja
2009.jan.29. 321.sz. ára :0,50 euro

Tartalom:

Párizs, Európai munkáskonferencia, 2009. febr. 7-8. :
Francia és német hozzászólás.
Guadeloupe: Jan. 20. óta általános sztrájk. Az UGTG kezdeményezésére 47 szervezet közös platformot hozott létre követeléseik teljesítésére. 24-én 25 000 tüntető Pointe-á-Pitre-ben. Az Egyetértés levele: «támogatjuk a dolgozókat és szervezeteiket, a francia hatóságok hárítsák el akadályaikat a megbeszélésék útjáról és elégítsék ki a követeléseket.».
USA: Interjú Alan Benjaminnel, a Socialist Organizer igazgatójával az új demokrata elnök beiktatása utáni napon: «A ‘nagy alkudozás‘, amit Barack Obama javasol az amerikai szakszervezeteknek.»
USA: az AFL-CIO végrehajtó bizottsága határozatban követeli a gázai övezet átkelési pontjainak azonnali megnyitását.

Támogassátok az Egyetértés kezdeményezéseit, fizessetek elő a Nemzetközi információkra!

Kapcsolattartás:
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis -75010 Paris - France
Tel : (33 1) 48 01 88 28.E.mail : eit.ilc@fr.oleane.com




Konferencia az Európai Bíróság ítéleteinek (Viking-, Laval-, Rüffert- és Luxemburg-ügyek) visszavonására

20 ország küldöttei vesznek részt

Hozzászólások az előkészítés szakaszából

Franciaország
A szervezőbizottság tagjaihoz, a küldöttekhez

Kedves Barátaink!

Megbízatásunk alapján a POI azzal ruházott fel bennünkat, hogy vegyük számba mindazt, amivel országainkban szembekerültünk.
2008 októbere óta az «élénkítési tervek» szerint 428 milliárd eurót kapnak a bankárok és spekulánsok, ennek 80 %-át már meg is kapták. Nekünk azt mondták, hogy a vállalkozások és munkahelyek fenntartásáról van szó! 2008-ban a három legnagyobb bank közel 9 milliárd euró hasznot realizált. A Les Echos munkáltatói lapban a bankok «elsődlegesen a vállalkozások igényeinek akarnak megfelelni». Ami a autóipari ágazatot illeti, állami segítséget kapnak, ha «a helyzethez szükséges adaptálást elvégzik». Ezek az «élénkítési tervek» valójában a spekulációt, a munkahelyek tönkretételét szolgálják az állami és a magánszektorban. Az ipar egész ágazatait likvidálták, a kórházainkban 20 ezer munkahely létét fenyegeti Bachelot miniszter törvénytervezete, 13 500 állást szüntetnek meg a nemzeti oktatásügyben, több tízezret a Postánál. A spekulánsok zsebét meg kell tömni valamivel!
Az Európai Bizottság előrejelezte Franciaországban a munkanélküliség jelentős emelkedését. A 2008-as 7,8 %-ról 2009-ben 9,8 %-ra, 2010-ben 10,6 %-ra fog emelkedni (AFP, 2009. jan. 19.)

Mi úgy tartjuk, a 428 milliárd euró nemhogy nem menti meg a gazdaságot, ellenkezőleg! Egyetlen célja a spekuláció támogatása a dolgozók kárára. Ez a 428 milliárd euró 2 milló dolgozó 1500 eurós nettó fizetését jelenti 7 évre, a szociális terhek fizetése mellett!
Ezért követeljük az «élénkítési terv» visszavonását és a különböző irányzatokhoz tartozó munkásszervezetekkel egységben menetet hirdetünk Párizsban az elbocsátások megtiltására és a gazdasági kulcságazatok államosítására!

A Sarkozy-kormány a szakszervezeteket kötelezi, hogy résztvegyenek a munkahelyek restrukturáló-likvidáló terveiben, s ezenfelül a működjenek közre a spekulációt tápláló alapok kezelésében is. 2009.jan.13-án Sarkozy és a szakszervezetek közötti találkozó zajlott le «a restrukturáció megelőzése és kezelése» témakörben, s az erről kiadott sajtóközlemény jelenti: «Országos szinten gyűléssorozat - ágazatonként egy - szervezésére kerül sor a kormány és a szakszervezeti konföderációk képviselői között (…) alkalomként szolgálva arra, hogy pont kerüljön a szociális kíséret intézkedései és az érintett ágazatok élénkítése végére csakúgy, mint közép- és hosszútávon gazdasági változások előrelátásra, külön tekintettel a munkahely-gazdálkodásra».

Ez az alapprobléma. A szakszervezetek integrálásának kísérlete a munkahelyek megszüntetésének folyamatában, ami kereken megfelel az Európai Bizottság 2008. nov. 26-i bátorításának a tagországok felé: «támogatni a munkahelyeket és megkönnyíteni a munkaerőpiachoz kapcsolódásukat», «a rugalmas biztonság stratégiai kereteiben az élénkítési tervek gyors megerősítése», ami a következőket igényli: «a tagállamok aktív társulása a szociális partnerekkel».

Vajon az a szerepe a szakszervezeteknek, hogy a munkahelyek megszüntetését, az elbocsátásokat szervezzék? Nem kell azért küzdenünk, hogy a munkásosztály szervezetei függetlenek legyenek? Központi kérdésünk nem a munkahelyek megtartása kell, hogy legyen?
Nem állunk egyedül ebben a kérdésben, spanyol és német szakszervezeti aktivisták ugyanezeket a kérdésket vetik fel. Azt gondoljuk, meg kell tárgyalnunk mindezt a konferencián.

Mindnyájan ugyanazokkal a problémákkal találjuk magunkat szembe, mert a különböző kormányok különböző élénkítési intézkedési nem mások, mint az Unió 2 ezer milliárd eurós határozatának részei. Az Unió szervezi ezeket a terveket, a Maastrichti szerződés és a «szabad és befolyásolatlan verseny» nevében az Unió emel óvást az elbocsátások megtiltása ellen.
Mi úgy véljük, az Unióval és intézményeivel szakítani kell, mivel az a tőkés osztály érdekében szolgáló eszköz a munkásvívmányok létezésével szemben.
A nemzetköziség nem egy levegőben lógó kifejezés, a dolgozók és a demokrácia valódi Európája a nemzeti keretekben elért jogaink, eddigi vívmányaik megtartásáért folytatott és folytatandó közös küzdelmünkön alapszik, túlnyúlik a népek együttműködésén Európa szabad népeinek szabad Uniójáig.

A tanácskozás képes lesz meghatározni a közös harc egy új szakaszát.
Testvéri üdvözlettel:
a POI küldöttei

Németország

Az elbocsátások megtiltását! a bércsökkentés ellen! a kollektív szerződések védelmében! a termelés és a munkahelyek állami felügyeletét! a magánbankok államosítását!

Ezen a napon, jan. 13-án az összes politikai erő a «konjunktúrális csomagot» vizsgálja, melyet az SPD-CDU/CSU nagykoalíció előző éjszaka elfogadott.
Novemberben az SPD Munkásbizottságának (AfA) tagjai intézkedéseket követeltek a «dolgozó népesség védelmére a válsággal szemben». Két hónapon keresztül ismételtük: «intézkedések kellenek a munkahelyek, a termelés, a bérek védelmére; a nagyvállalati munkáltatók, részvényesek, befektetők kezéből ki kell venni a termelése leállítása, a munkahelyek csökkentése, a delokalizáció kérdésében a döntés jogát. Nem lehetséges másképpen, mint állami felügyeletet bevezetni és a spekulánsok által felhalmozott tőkét visszajuttatni a termelésbe! A kölcsönök juttatását és a termelés egészét a szakszervezetek és a dolgozók demokratikus ellenőrzése alá kell vonni!»
Kértük a magánbankok államosítását tulajdonukkal együtt, hogy a lakossági megtakarításokat megmenthessük, hogy a társadalom szolgálatába lehessen ezeket állítani, hogy a pénz ne tűnjön el a nemzetközi spekuláció örvényeiben, hanem a gazdaságba invesztálódjék.

Vizsgáljuk még kéréseinket a döntések tükrében

A finánctőke által nyomás alá helyezett Schröder a pénzügyi piac kapuit (a nyugdíj Riester-formája szerinti privatizációjával) szélesre tárta a spekuláció előtt Németországban. Ugyancsak masszívan megtámadta a szakszervezeteket a «/korporatív/ munkaügyi társítás» eszközével, a kollektív szerződések és munkaszerződések eróziójával, melyeknek következményei Európában a soha nem látott bérveszteség és a munka prekaritása, időlegessége, a védelem hiánya, stb. lett.
A világválság miatt még több és több támadást viselnek el a dolgozók, szervezeteik. A tőkének és főként a finánctőkének kezdőhelyzetet kell teremteni, végeznie kell azzal is, amit «szociális partnerségnek» hívtak, a konjunkturális csomagok a profit garanciájának bázisa.
Mit tartalmaz ez az 500 milliárdos összeg a bankoknak és spekulánsoknak?
18,2 milliárd a Commerzbanknak, az állam 5 milliárdos részt szerez a Dresdnerbankban. A 18,2 milliárd tízszer több az állami 25 %-nál. Ez lenne az államosítás? Az intézkedés lehetővé teszi, hogy az «Allianz» biztosító felszabadítsa a rossz Dresdnerbank-hiteleket. Az ügy megfelel a német bankszövetség kérésének, egy «Bad Bank» létrehozásának, mely a kétséges értékpapírokat átveszi a bankok mérlegének megtisztítására. Mindez kormányhitellel finanszírozva 9 ezer kolléga munkahelyébe kerül majd, csak 2009. aug. 1-től 6500 munkahely szűnik meg.
Jan.9-én a Ver.di ezt nyilatkozta : “Paradox és kártékony lenne, ha egyrészről az adófizetők pénze vállalkozástámogatásra szolgálna és ez az adófizetők számára a szociális terhek emelkedését jelentené a növekvő munkanélküliség miatt».
Dec.29-én a Ver.di kérte a 250 ezer banki alkalmazott munkahelyének védelmét a kormánytól jogi úton, az elbocsátások megtiltásával. A kormány nem válaszolt. A többi szakszervezettel együtt a legszélesebb mobilizációval tiltakozunk, minden megteszünk azért, hogy kiharcoljuk az elbocsátások megtiltását törvény által. Nem engedhető meg, hogy a dolgozók pénzét pumpálják a spekulációba, a magánbankokba és ezen felül még 9 ezer dolgozót el is bocsássanak!
Eközben a kövekező ügy is előkészületben van: a posta pénzügyi fiókja 10 %-ig a Deutsche Bankhoz kerül, mely ezzel átveszi annak kontrollját.

Egész Európában az állami büdzsé megnyirbálásának célja a profit növelése, amit a lakosság fog drágán megfizetni.

A magánbankok államosítását kértük, és azt akarják elhitetni, hogy a kormányok egész Európában ezt teszik. Visszautasítjuk ezt a perverz megfogalmazást az államosításról. Ki húz hasznot az ilyenféle «államosításokból»? Akik kibontották a «védelmi ernyőket», ti. a programokat nem direkt módon fizeti az állami költségvetés, hanem állami garantált hitellel. Ahhoz, hogy a hitelek maximális hasznot hajtsanak, az kell, hogy EU és államai «védőernyői» kiprovokálják a hitel megdrágulását. Itt játszanak szerepet a “ratings” ügynökségek, pl. a Standard & Poor’ a múlt héten közölte Írország és Görögország “ratings” leértékelését, most pedig Portugália és Spanyolország jönnek. Egy leértékelt «jegy» megdrágítja az ország számára a hitel árát, s ez a többi országoknál drágább hitel szolgál a bankok «védőernyői» kibontására. A bankokat így királyian megfizetik. De ezzel még nem ért véget a hitel-ügy, a nagykoalíció pártjai más «védőernyőt» is biztosítanak, ezúttal a nagyvállakozásoknak: 100 millárd körülit a spekulatív tőke profitja garantálására, amit teljes egészében a dolgozóktól vonnak el.
Ki hatalmazta fel erre a Müntefering körüli szociáldemokrata vezetést?
Ezért mondunk nemet a kormány novemberi banki és spekulációs megmentési programjára!
A DGB elnöke ma nyilatkozta a Radiodeutschlandban: «Miért kell egy másik, a vállalkozásoknak hitelt szolgáltató garanciaprogram, ha van már egy védőernyő a bankok számára, melynek célja éppen a gazdaság hitelszolgáltatásának biztosítása?»
Sommer nem adja meg ezzel mindjárt a választ is? Következtetésképpen a szakszervezetek feladata nem az lenne, hogy a védőernyő, a banki profitnövelés és az állami büdzsé fosztogatása eszközének azonnali megszüntetését követeljék?
Tovább nem tűrhető ez a parazita rendszer, mely nem csak német jelenség.
Európai kampányra van szüksége mindannyiunknak a magánbankok államosítása, összes tulajdonuk kisajátítása érdekében, hogy a pénzügyi spekulációt megtilthassuk.
A tanácskozáson résztvevő küldötteknek javasoljuk az együttgondolkodásra az alkalom megragadását.


A“megmentési csomagok” az EU intelmeinek felelnek meg

Kevéssel karácsony előtt a Bizottság kért a kormányoktól egy európai konjunkturális csomagot. A tagállamok vállalták, hogy a 200 milliárdból 170 milliárdot szolgáltatnak. 17 ország döntött így, Spanyolo. és Nagy-Britannia 25, Francia- és Németo. 16 milliárd, Olaszo. 6 milliárd, stb. Más országok, Letto. és Magyaro. csődközelbe jutottak, az Unió és az IMF támogatására szorulnak. A Bizottság felteszi, hogy más 4 keleti állam is idejut még ezév elején. Tegyük hozzá, a munkáspárti Brown háromszorozása emeli a csomag összegét! A francia parlament hozzáad saját csomagjához 26 millárdot, a német nagykoalíció 50 milliárdot. A nagykoalíció 2. csomagja: a betegbiztosításba fizetendő összegek csökkentése, melynek kompenzációjaként az állam 2009-ben 9 milliárdot juttat, 2010-től 6 milliárdot. Azt magyarázzák, hogy ez egyformán érinti a munkáltatót és munkavállalót, de ez az összeg hiányozni fog a betegbiztosításból! A munkáltatói rész befizetésének csökkenése viszont egyenesen a munkaerő árának csökkentése. A Bal, Lafontaine-nel felületesen kritizálta csak «a szociális egyensúly hiányát».

Jan. 12-én az SPD elnöke, Müntefering a Bildben nyilatkozta: “Ebben a veszélyes helyzetben felelősségteljesnek kell lenni és a pénzt is kézbe venni (…) sürgető Németországban és európai szinten meghallgatni minket az eladósodás megállításának törvénykezési intézkedéseiről.” A Kohl-kormány exminisztere, Waigel fejezte mindenkinél világosabban, mit vár a dolgozó lakosságtól:
“A nadrágszíjamat meghúznám!”
Ez az európai program!
Minden ország még szigorúbban a deficit-kritériumok (stabilizációs paktum) igájába kell hajtsa fejét a Maastricht óta (1992). Mérni lehet a mértéket és súlyát annak, amit az Unió és a kormányok készítenek elő az «eladósodottság limitálásának új rendszabályai bevezetése» címmel. Háborút üzen a dolgozóknak, munkanélkülieknek és nyugdíjasoknak, “…. legkésőbb … 2015-ben lép életbe. Más konszolidációs erőfeszítéseknek is meg kell történniük, a pénzügyi és konjunkturális világválság után az európai stabilitási és fejlődési paktummal összhangban.”
Struck, az SPD parlamenti csoportjának elnöke jelezte, hogy az eladósodottság határairól szóló alaptörvény módosítása 3-4 hónap múlva várható.

A számok – “Rettenetes kép”

A Nemzeti Statisztikai Hivatal kimutatta, hogy okt-nov-től az ipar új munkaerő-felvétele 22,4 %-kal esett az előző év hasonló időszakához képest. Az USA 1945 után legsúlyosabb 2008-as 2,6 milliós munkahelyvesztése óta, az út nyitva áll a termelőerők és a termelés destrukciója előtt. Egyedül decemberben 500 ezer elbocsátás, mindenütt Európában gyár-, üzembezárások. Nagy-Britanniában 1,1 millióval több munkanélküli lesz az év végére, vagyis 3 millió. Írországban 15 éve nem volt ekkora a 8,3 %-kal, a Handelsblatt írja jan.12-én: “A kelta tigris kifulladt».
Németországban az előrejelzések 4 millió munkanélküliről szólnak. Novemberről decemberre azonban a számok megugrottak, 3,8 %-kal és elérték a 3 millió 102 ezret. Azok száma, akik nem dolgoznak, de külöböző juttatásokat kapnak (kompenzálás, munkanélküli kártalanítás, szociális segítség..) 5 571 000. Újraminősítő szerződéssel 1,64 millió személy rendelkezik… A Die Welt jan. 12-én:
«A múlt héten publikált legfrissebb helyzet Némeországban, Európában és az USA-ban rettenetes képet mutat a Nord LB. elemzése szerint. Az ipari termelésben szinte leálltak a felvételek, ami hajmeresztő.»
Novemberben Németországban 164 000 részmunkaidőst kerestek, decemberben felemelkedett több mint 400 ezerre – 390 ezerrel több, mint 2007-ben. 400 000 ember nettó fizetése 60 %-ból kell éljen, családdal, gyerekekkel. Csak Stuttgart régiójában 45 000 embert érint! Egyedül a Daimler (Singelfinden, Untertürkheim, Rastatt, Berlin, Ludwigsfelde és Hamburg) 40 ezer személyt akar részmunkaidőben foglalkoztatni, vagyis dolgozóinak közel felét.
A kamiongyártásban a heti munkaidőt 35-ről 30-ra csökkentik bérkompenzáció nélkül. A Thyssen-Krupp Steel febr. 1-től vezeti be az általános részmunkaidőt. Mind a 20 ezer alkalmazott érintett. A Ver.di értesülései szerint a 750 ezer időleges dolgozóból 100 ezret már elküldtek. Kollégáinknak kényszerszabadságot kell kivenniük, felhalmozott túlóráikat kell felhasználniuk, stb.
A kormány itt is a nagyvállalatokat segíti: részmunkaidőre 2009-10-ben a szociális terhek felét visszakapják. A dolgozók kétszer fizetnek a szolidaritási alappal és bérük csökkenésével, a részmunka miatt. Tömeges elbocsátások a «restrukturációs intézkedések» állami segítsége kereteiben, amit az EU engedélyez. És a tőzsde szökkenését eredményezi minden restrukturáció.

A pénzügyi válság diktálta világban ne várjuk a dolgozók számára kedvező megoldást.

Az európai parlamenti választások keretében a CES (Szakszervezetek Európai Szövetsége) márc-májusra akciótervet készített elő különböző európai városokban való demonstrációkra. Szociális Európáról beszél, de novemberben «elégedettségének adott hangot, hogy a Bizottság tervet dolgozott ki (… )ami fontos, hogy a terv gyorsan kerüljön megvalósulásra (…) a szociális párbeszéd és a szociális partnerek részvétele számít az intézkedések egyensúlya sorozatában»
Milyen tervről beszél? A bankárok és a spekulánsok számára léteznek egyedül a tervek! A szociális Európa az lenne, hogy a szakszervezeti felelősök résztvesznek a fosztogató tervek megvalósításában?
Németországban a Ver.di különböző civil szervezettel, egyházzal, szociális mozgalommal közösen tüntetéseket készít elő. Ugyanakkor a Ver.di vezetése dec. 5-én: “a szociális állam iránti offenzíva helyreállíhatja azt nemzeti és európai szinten”.
Nagyon helyes, de hogyan lehetséges az EU áldásával bevezetett német megmentési terv keretében? A Ver.di sem talál egyszersmint «korrekt», a bankároknak minden hatalmat megadó 500 milliárdos védelmet, és ugyanakkor törvényes «szabályozást» az elbocsátások megtiltására. Mi feltétel nélkül a második javaslat mellé állunk és ennek érdekében mobilizálunk minden lehetséges erőt.
A Forsa 2008. október végi felmérése szerint elsöprő azon németek aránya, akik a kulcsiparágak államosítását akarják: 77 % az energiaiparban (gáz, villany), 64 % a pénzintézetekben (bank, biztosító), államosítás vagy a köztulajdon megőrzése a légiközlekedésben, vasútnál, postánál…
Erről semmit sem szól a CES és a Ver.di.
A magánbankok államosítása tulajdonukkal együtt, a termelés államosítása, a munkahelyek állami garanciája összeegyeztethetetlen az európai joggal, szerződéseivel és európai bírósági ítéleteivel. Az EU igényei a világválság idején, tervei és az ezt követő kormányok mindig brutálisabb csapásai, hogy a deficit-kritériumok megvalósítása kielégítést nyerjen, jogaink és vívmányaink elleni egyre több támadással párosulnak – mivel az EU intézményei a tőke szolgálatában állnak.
Milyen okból kellene a dolgozóknak ezen keretek közé rendelniük magukat?
Senki közülünk nem kételkedik országaink szociális politikájának szükségességében. De sokan jogosan és megalapozottan kételkednek ennek a politikának a lehetőségében az Unióval való szakítás nélkül. Akkor is, ha más küldöttek ezzel nem értenek egyet. Országaink munkásosztályának jövője szorosan kötődik a közös harchoz, amire képesek vagyunk és arra is, hogy együtt megszabaduljunk ezektől a vívmányainkat megsemmisítő nemzetekfeletti intézményektől.
Ezért Európa szabad népeinek szabad Unióját követeljük, mint feltételt ahhoz, hogy megtegyük az első lépést a dolgozók Európájáért, a békéért és fejlődéséért.

Fontos és szükséges ezen a konferencián a tagállamok dolgozóihoz és szervezeteihez fordulnunk:
- az EU offenzívája ellen, mely jogainkat és vívmányainkat letöri;
- minden elbocsátás és munkahely-megszüntetés megtiltásáért;
- a kollektív szerződések és szakszervezetek mint garanciáknak a tiszteletéért;
- a termelés és a munkahelyek állami védelem, állami felügyelet alá helyezéséért;
- a spekulánsok megmentési tervének visszavonásáért, a magánbankok államosításáért, a spekuláció megakadályozásáért.

Lehetne ez egy közös bázis a közös cselekvésre országaink munkásmozgalma és –szervezetei felé?

Végül is ez az a keret, melyben a harc a Viking-Line-, Laval/Vaxholm-, Rüffert- és Luxemburg-ítéletek megsemmisítésére tud és kell is, hogy folytatódjon.
H. W. Schuster,
az SPD düsseldorfi Munkásbizottsága elnöke


Guadeloupe

Jan. 20. óta általános sztrájk, egységben!

Az UGTG kezdeményezésére 47 szervezet 120 követelést tartalmazó platformja

Jan. 20. óta Guadeloupe-ban általános sztrájk van. 47 szervezet, mely a munkás- és paraszt szakszervezeteket és politikai pártokat reprezentálja, 120 követelésből álló platform kereteiben egyesült a „túlzott” kizsákmányolás ellen.

Guadeloupe a tőkés válságot a francia állam gyarmatosításával súlyosbítva kell elviselje. Egy példa: a benzin literje 50 %-kal drágább, mint Párizsban. A francia állam speciális adót alkalmaz, az európai direktívák alkalmazásának megfelelően.

Már dec. 16-17-én mozgósítás történt. E következményeképpen határoztak az általános sztrájkról, mivel követeléseik nem nyernek kielégítést. A sztrájk az anyaország dolgozóinak elképzeléséhez csatlakozik, akik ugyanezzel a politikával találják magukat szemben; megmutatja annak útját is, hogyan kell egységben küzdeni.

A mobilizáció az Antillákon, az amerikai kontinensen csatlakozik a latin-amerikai és karibi munkások és parasztok harcához a félgyarmati elnyomás ellen. Nem véletlen, hogy jan. 24-én viharos tapssal fogadták a haiti politikai és szakszervezeti üzenetet (CATH), melyben támogatják a guadeloupi függetlenségi törekvéseket, az üzemanyagárak csökkentését, a munkahelyek prekaritása megszüntetését.

Az UGTG főtitkára, Elie Domota deklarálta, hogy «szakszervezetük nem egyedül küzd, meg kellett találniuk a közös hangot kulturális, politikai és munkásszervezetekkel a közös fellépéshez».

25 000 tüntető Pointe-á-Pitre-ben, jan. 24.

A túlzott kizsákmányolás elleni demonstràcióra 25 ezer tüntető gyűlt össze annak ellenére, hogy üzemanyagból hiány van és igen drága, azonfelül a szigeten 115 benzinkút be is zárt, szintén sztrájkol, mint a boltok, a kereskedelmi központok, iskolák, a közszolgáltatás, közlekedés.
A tömegmozgalom tárgyalások nyitását követelte. 25-én meg is történt az első a prefektussal, Nicolas Desforges, a tulajdonosi rétegek képviselőjével és helyi képviselőkkel. Az éjfélig tartó tárgyalást kivárta az épület körül 20 ezer ember. A prefektus és a tulajdonosok azonban mást nem kínáltak, csak a mobilizáció azonnali befejezésének követelését. A helyi képviselők igéretekkel próbálkoztak. A változást a két airbusszal érkező többszáz mobil gárdista érkezése hozta (öreg szakszervezeti felelősök emlékeznek még az 1967-es eseményekre, mikor a francia kormány által küldött gárdisták lőttek a tömegbe, halottak tucatjait hagyva maguk mögött), az eltökéltség erősödött.
A tárgyalások 26-án folytatódtak volna, de közben a tulajdonosok és a képviselők közölték, hogy lehetetlen az olyan követelések teljesítése, mint a minimálbér 200 eurós emelése, vagy a szociális mimimum növelése.
A szervezetek megerősítették határozott szándékaikat a küzdelem folytatására.
Követelések (részletek):

— az üzemanyagárakból azonnali 50 cent csökkentés;
— az alapárucikkek árának és az adók csökkentése;
— a minimálbér 200 eurós növelése;
— az víz és a közlekedés árának csökkentése;
— az ideiglenes munkahelyek megszüntetése kinevezéssel (...);
— a hazai termelés növelése a hazai szükséglet kielégítésére;
— jog a tanuláshoz és szakmai képzéshez;
— a felelősséggel járó munkák felvételénél elsősorban a a helyi lakosok felvétele és a rasszizmus kizárása;
— meghatározatlan időre a lakásbérlet árának befagyasztása, a 2009-re vonatkozó 2,98 %-os emelkedés eltörlését;
— max. 50 000 hektárban fixálni a mezőgazdasági területet, évente ellenőrizni;
— a föld utáni adó eltörlését;
— a szakszervezetek reprezentálását a guadeloupe-i vállalkozásokban és paritásos szervezetekben (ASSEDIC, társadalombiztosítás, CAF, AGEFOS, PME, FONGE, CIF…).
— a CHU újjáépítése;
— a másodlagos közlekedési hálózat felújítása;
— a médiában a guadeloupe-i nyelv és kultúra programozása; (…).

ADIM - AFOC - AGPIHM - AKIYO - AN BOUT’AY - ANG - ANKA - ASSE - ASS. Agriculteurs du nord Basse-Terre - Ass. Liberté, Egalité, Justice - CFTC - CGTG - CNL - Combat ouvrier - Comité de l’eau - Convention pour une Guadeloupe nouvelle - COPAGUA - CSFG - CTU - Espérance environnement - FAEN SNCL - FO - FSU - GIE SBT - Kamodjaka - KAP Gwadloup - Les Verts - MADICE - MAS KA KLE - Mouvman NONM - PCG - SGEP/SNEC/CFTC - SOS Basse-Terre environnement - SPEG - SUD PTT GWA - SUNICAG - SYMPA CFDT - Travayé é Peyizan - UDCLCV - UIR CFDT - UNSA - UGTG - UPG - UPLG - UMPG - VOUKOUM.

Az UGTG felhívása a nemzetközi munkás és demokratikus mozgalmakhoz

Barátaink, Elvtársaink!
A francia gyarmati hatalom arra készül, hogy a guadeloupe-i dolgozókat, ifjúságot és népet szervezeteikkel együtt leverje.
47 szakszervezeti, politikai, kulturális, fogyasztói, népi szervezetünk jan. 20-tól általános sztrájkot folytat, melyet 25 ezer ember tüntetése nyitott meg.
Követeléseink a Guadeloupe-ban élő 450 ezres népesség között a mintegy 100 ezer szegénységi küszöb alatt élővel kezdődnek, folytatódnak a munkahely védelmével és teremtésével, képzéssel az ifjúság számára, termékeink fejlesztésével és védelmével, szakszervezeti és szabadságjogainkhoz való ragaszkodásunkkal és a lakásbérletek csökkentésével fejeződnek be.
A tulajdonosi réteg és képviselőink a krízisre hivatkozva nem teljesítik kéréseinket, tárgyalni sem hajlandók: „legyetek ésszerűek, vegyétek fel a munkát”. Erre a gyarmati hatóságok erőszakszervezete segítségével akarnak bennünket kényszeríteni.
Barátaink!
1967. májusa megismétlődése lehetséges. A francia állam ekkor több mint száz guadeloupe-it ölt meg egy építőipari sztrájk után. A forgatókönyv mindig ugyanaz. Népünk nevében szolidaritásotokat kérjük!
Pointe-á-Pitre, 2009.jan.26.
Elie Domota főtitkár

Sürgős

Az Egyetértés üzenete

Támogatjuk Guadeloupe dolgozóit és szervezeteiket
A francia hatóságok azonnal szüntessék meg a tárgyalások obstrukcióját és teljesítsék a követeléseket!

2009. jan. 29. Párizs
10 napja tart az általános sztrájk. Egységben a dráguló élet, az elbocsátások ellen. A minimálbér emelését követelik, a szociális alapjuttatásokét és Guadeloupe számára alapvető intézkedéseket.
Az Egyetértés kezdettől fogva támogatta a mozgalmat és a hatóságoktól valódi tárgyalásokat kért.
Tegnap, jan. 28-án a két napja, a rádió és televízió nyilvánossága előtt folyó tárgyalások után a prefektus felolvasott egy levelet, mely ezeknek véget vetett. A sztrájkolókat és szervezeteiket ‘jogi szankciókkal’ fenyegette meg, a sztrájk befejezésére kötelezte őket, a tágyalást későbbre halasztva (a prefektus 4 hónapos határidőről szólt). A 200 eurós minimálbér emelésének követelésére 200 eurós segélyt ajánlott a legszegényebbeknek; a kinevezések követelésére 8 284 szerződést kínált (1550-nel többet, mint 2008-ban); a bérek és a szociális minimum emelésére biztosítás kötését javasolta.
Ezen a bázison, melyet a dolgozók nem fogadhattak el, a prefektus elhagyta a tárgyalás helyszínét, a csendőrség viszont Guyanaról két repülővel megérkezett.
Az Egyetértés megerősíti, hogy nem represszióval, nem az erőszakszervezetek erejével lehet a konfliktust megoldani.
Az egyedüli megoldás a valódi tárgyalások felvétele, a francia hatóságok visszatérése a kerekasztal mellé.

Az Egyetértés felhívja a dolgozókat és szervezeteiket a gudeloupe-i mobilizáció támogatására és a francia hatóságok kötelezésére az igaz követelések teljesítése érdekében.



Daniel Gluckstein
Az Egyetértés koordinátora

Üzenet küldése:

Collectif des 47 organisations
UGTG, Rue Paul Lacavé 97 110 Point-á-Pitre Guadeloupe
Fax : International : 00 335 90 89 08 70
France : 05 90 89 08 70
Adresse mail : ugtg@wanadoo.fr

Másolat:

Préfet de Guadeloupe
Rue Lardenoy 97 100 Basse Terre
Fax :
International : 00 335 90 81 58 32
France : 05 90 81 58 32

M. Yves Jego Secrétaire d’Etat chargé de l’Outre-Mer
27, Rue Oudinot 75 007 Paris
Fax :
International : 00 331 53 69 28 04
France : 01 53 69 28 04

USA

A “nagy alkudozás”, amit Barack Obama
javasol az amerikai szakszervezeti mozgalomnak

az új demokrata elnök beiktatásának másnapján
Alan Benjaminnel, a Socialist Organizer igazgatójával

Obama a Fehér Házban.
Az 1929 óta soha nem látott válság az utolsó hónapokban másfél milló munkahelyet számolt fel és 9-10 milló plusz munkanélküliről beszélnek. Családok százezreit tették utcára, mivel nem voltak képesek folytatni a bankkkölcsön térítését. A sátorvárosok növekednek a nagyvárosi agglomerációk körül.
Obama nemzeti konszenzusra hív.
A Wall Street Journal nevezte így «Grand Bargain» («nagy alkudozás»), a szakszervezetekkel keresendő egyezségre hívást a bankok és a fenyegetett iparágak megmentésére (Ford, General Motors, Chrysler…). A Bush által adományozott 350 első milliárd nyom nélkül eltűnt, így érthető, nem a munkahelyek megmentésére szolgálnak ezek a tervek.
Jan. 6-án Obama kérésére David Barnes a 12 legfontosabb szakszervezettel tárgyalt. Elmagyarázta, hogy az új elnök egyetlen szakszervezettel szeretne tárgyalni. Buzdított az új adminisztrációval való együttműködésre szűk érdekeik félretételével, hogy együttes eredményre jussanak a különféle fellendítési tervek fázisait illetően. Elmondta, hogy újra kellene strukturálni az AFL-CIO-t, sőt, nevét is megváltoztatni. A New York Times-ban is megjelent egy cikk erről a találkozóról. Világos a szándék, az AFL-CIO mint független szakszervezeti mozgalom szűnjék meg, bevonni a «nagy alkudozás» konszenzusába Andy Sternre támaszkodva, aki már kimutatta saját korporatista hajlamait.

Az AFL-CIO útkereszteződésben
Beiktatásakor Obama «új szolidaritásról» beszélt: «Elismerem és üdvözlöm a dolgozók erőfeszítéseit, akik elfogadták, havi két nap erejéig nem kapnak fizetést azért, hogy legyen munkájuk azoknak, akiknek nincs». A mindenkinek egyenlő jogokat garantáló, szolidáris kollektív szerződések keretében ez kerül, Andy Stern ennek politikának megvalósítására vállalkozik.

Az AFL-CIO-ra ma óriási nyomás nehezedik ezirányban, de a szakszervezetek semmilyen szinten nem adják meg magukat.
A szakszervezetek azért támogatták Obamát, hogy mint kampányában, jelentse be a munkaügyi reformot, mely lehetővé tenné a «széles és nyílt» szakszervezeti szerveződést az USA dolgozói számára.

1947 óta reformsorozat teszi majdnem lehetetlenné új szakszervezetek születését.

Mihelyt azzal próbálkozunk, hogy bejegyeztessünk egy új szakszervezetet, 90 napon keresztül a munkáltató bárkit elbocsáthat, aki az alapító iratot aláírta; ezután egyéves revizió alá vetik a szervezetet, mialatt a presszió és represszió nem szünetel; majd 3-4 évet kell várni, hogy a szakszervezetet elismerjék.
A szakszervezeti mozgalom követelése, hogy ha a többség aláírja, legyen szakszervezet. Egyszerű.
Obama azt mondta kampánya alatt: a szakszervezeteknek igazuk van, meg kell engedni a szerveződést, mert ez a dolgozók megmentésének és a gazdasági fellendítésnek egy faktora.
Ma hátraarcot csinál, a jan. 16-i Washington Post ezt írja: «Meg kell érteni a munkáltatókat, a válságból kilábalás érdekében ellenzik. Ez egy megosztó tényező. A koncepciót újra kell gondolni, kreativ és elegáns megoldás kell, mindenki számára elfogadható. Ha Obama a szakszervezeti nyomás alatt meghozná a törvényt, mi 200 millió dolláros lobby-kampányt indítanánk megakadályozására.»
Obama: «Tudom, vannak szakszervezetek és vezetők, akik megértik, amit mondani akarok.»
Andy Sternről beszél, mindenki érti.
Nagyon gyorsan kell cselekedni, ha a független szakszervezetek destrukciójának útját akarjuk állni.
Ebben a szellemben tesszük közzé felhívásunkat, melyet már eddig ötszáz szakszervezeti vezető írt alá. 10 pontos sürgősségi terv a dolgozók és nem a bankok megmentésére, a szakszervezetek föggetlenség védelmében!

USA
Dokumentum
Határozat a gázai övezet határátkelési pontjainak azonnali megnyitásának követeléséről

— 2009.jan.12-én végrehajtó bizottságunk határozatban követelte a gázai helyzet megoldását, első pontjában konstatálta «az ENSZ Biztonsági Tanácsa ... kérte az átkelési pontok megnyitását», ezután pedig támogatásáról biztosította «az ENSZ Biztonsági Tanácsa kérését… a gázai népesség humanitárius és gazdasági szükségleteinek kielégítésére», ideértve a határok megnyitását is;

— Jan.23-án a tűzszüneti egyezség után az izraeli kormány bejelentette, hogy «pillanatnyilag nem foglalkozik» a gázai övezet átkelőpontjai megnyitásának gondolatával (forrás: Financial Times, 2009.jan.23.);

— az izraeli hadsereg 3 hetes bombázása és földi inváziója Gázában az Egyesült Nemzetek felelősei szerint 1 337 személy halálát okozták, melynek 40 % nő és 18 éven aluli gyermek, 5000 sebesült civil és sokan közülük életreszólóan nyomorékok is maradnak;

— a New York Times forrásai (2009. jan. 17.) úgy becsülik, hogy a katonai támadás következtében a gázai infrastruktúra 35 %-ban megsemmisült (mintegy 3 milliárd US-dollár értékben), ami az övezet 2/3 részének villanyellátását ellehetetleníti, 500 ember ivóvíz nélkül maradt, a szennyvízelvezetés működésképtelen, a kórházak ellátatlanok;

— a gázai humanitárius válság nem csökkent a tűzszünettel, ellenkezőleg, súlyosbodik napról napra többezer ember életét fenyegetve (élelmiszerhiány, higiénés viszonyok).

— ez a segítség nem tud megérkezni Gázába az átkelési pontok lezárása okából (forrás: Tobias Buck, Financial Times, 2009.jan.23.);

— Az egész világon kormányoktól, emberjogi szervezetektől, az OCHA-tól (ENSZ-iroda a humanitárius ügyek koordinációjára) kezdve az Amnesty Internationalen keresztül, egészen magukig az izraeli nagy emberjogi bizottságokig reklamálják az Izrael-Gáza határ megnyitását, hogy a segítség átjuthasson és az újjáépítés minél előbb megkezdődhessen.

Megismételjük felhívásunkat, hogy az izraeli kormány nyissa meg azonnal az átkelőpontokat. A palesztin népnek segítségre van szüksége, az átélt szenvedések után további gyötrődése megengedhetetlen.

A határozatról minden tagszervezetünk értesül, a kaliforniai föderáció, az AFL-CIO, a Change to Win és hasonló értelmű állásfoglalásra kérjük őket.

A határozatot beterjesztették:
Alan Benjamin, OPEIU Local 3 (irodai alkalmazottak föderációja);
Frank Martin del Campo, San Francisco LCLAA (latínó-amerikaiak haladásának szervezete);
Conny Ford, OPEIU Local 3;
Maria Guillen, SEIU Local 1021 (szolgáltatási alkalmazotta föderációja);
Kathy Lipscomb, SEIU-UHW (egészségügyi föderáció);
Denis Mosgofian, GCC IBT 4-N;
Francesca Rosa, SEIU Local 1021;
Rodger Scott, AFT Local 2121 (oktatási föderáció);
Howard Wallace, Pride at Work;
Dave Welsh, Letter Carriers Local 214 (küldemények szállítási szolgáltatása).

[Megjegyzés: A határozatot egyhangúlag, két tartózkodással fogadta el az AFL-CIO San Franciscoi helyi szervezetének végrehajtó bizottsága 2009. jan. 26-án]

Előfizetés
10 numéros : 10 € ; 20 numéros : 20 € ; 30 numéros : 30 € ; 40 numéros : 40 € ; 50 numéros : 50 €
incluant le soutien á la diffusion internationale du bulletin.
Abonnement de soutien 1 an : 100 € • 10 numéros : 16 francs suisses ; 7 livres ; 10 dollars ; etc.
Nom : .......................................................................................................................................
Prénom : ..................................................................................................................................
Adresse : ..................................................................................................................................
Pays : .......................................................................................................................................
E.mail : ....................................................................................................................................
Chèques á l’ordre de CMO (adresse ci-contre)
Virements bancaires : RIB (France) 30938 00034 00512270003 17
IBAN (Etranger) : FR76 3093 3400 5122 7000 317 - LUBPFRPP

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0708 G 82738 Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse