Nemzetközi informàciók 320.sz.

Nemzetközi információk
2009. jan. 21. 320. sz. ára: 0,50 euró
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése

Tartalom:

Pakisztán: a 2008. dec. 30-i lahorei APTUF-kongresszus jelentése: “A pakisztáni dolgozóknak békére van szükségük, a békének pedig a munkásosztály tetteire”. Az APTUF több mint 100 országból kapott szolidaritási üzenetet.

2009. febr. 7-8-i európai munkáskonferencia: 123 küldött Európa 20 országából.
Christel Keiser hozzászólása Franciországból.
2 spanyol hozzászólás.

Peru: az El Trabajo meginterjúvolta Luis Castillot, a bányász-szakszervezeti szövetség főtitkárát. A bánya- és vasipari vállalatok dolgozók ezreit bocsátják el a kormány belegyezésével.
“Egyetlen elbocsátást sem fogadunk el, nem a dolgozóknak kell megfizetniük a krízis árát, mikor a tőkések a felelősek érte!»

Bolívia: «A nép Bolívia egységét akarja, ezért mond igent az új alkotmányra! Az elbocsátások, a bércsökkentés megszüntetését! A válságot nem a népnek és a dolgozóknak kell megfizetniük! A munkahelyek és fizetések védelmét! A csődbejutott vállalatok államosítását!»
A La Chispa, a IV. Internacionálé szimpatizánsának nyilatkozata.

Brazília: 318. számunkban publikáltuk a «Haiti védelme saját magunk védelme» jelszó alatti tanácskozás (Port au Prince) nyilatkozatát.
A brazil PT honlapjáról: «A PT és a szakszervezetek résztvesznek a haiti konferencián».

Fizessetek elő!


Kapcsolattartás:
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis -75010 Paris - France
Tel : (33 1) 48 01 88 28.E.mail : eit.ilc@fr.oleane.com

Pakisztán

Az All Trade Union Federation (APTUF) kongresszusának
összefoglalója (Lahore, 2008.dec.30.)

“A békéért, a háború, a szegénység, a munkanélküliség, a társadalmi viszonyok törvénye (IRA) és a dolgozók és szakszervezetek jogainak állami támadása ellen”

Az APTUF országos kongresszusán ezen témakörök szerepeltek a középpontban. Ebben a politikai és gazdasági válsággal terhes pillanatban, melyben az APTUF puszta léte is veszélyben forog, vezetői bátor döntést hoztak a kongresszus megtartásáról. Balutsisztanban és az észak-nyugati határ tartományában katonai hadműveletek zajlanak, a NATO erők és az öngyilkos támadások emberek ezreit pusztítjàk. A pakisztáni imperialista program része lett a kormány által elfogadott társadalmi viszonyokról szóló törvény (IRA). A tőkés rendszer a munkásmozgalmat akarja semlegesíteni, hogy privatizálhasson és szabadon kizsákmányolhasson.
Akkor láthatjuk igazán a kongresszus jelentőséget, ha tudjuk, hogy 1610 dolgozó vett részt, jogászok, orvosok, pedagógusok, egyéb szakszervezeti képviseletek, az Emberi jogok bizottsága; 130 delegált Délről, 32 Balutsisztanból, 25 az É-Ny-i határvidékről, a többiek pedig Pandzsábból.
Sikere, hogy szakmai szervezeteket is be tudott vonni – annak ellenére, hogy a jelenlegi kormány követi diktátor-elődeit –, a munkás-, alkalmazotti, paraszt-, orvos-, ügyvéd-, ifjúsági szervezetek küzdelmének középpontjában a munkahelyért, a munkajogokért és a nemzeti szuverenitásért vívott harc áll.

A kongresszus előtt az APTUF proklamálta: “Pakisztán dolgozóinak szüksége van a békére, a békének szüksége van a munkásosztályra.” A felhívás célja az volt, hogy kollektív akciók megvalósítására mobilizáljuk népünket, a dolgozókat az imperialista politika és a munkásosztályt érő támadások ellen. Akcióra hívtunk, nemzetközi szolidaritásra a békéért és a pakisztáni munkásosztály támogatására. Minden nemzeti és nemzetközi szakszervezet megkapta, csakúgy mint a szakmai szervezetek, és nagyszerű fogadtatásban részesült, különösen az ügyvédek, orvosok, parasztok, pedagógusok, több országos és nemzetközi szakszervezeti föderáció részéről.

Az APTUF több mint 100 országból, több mint 100 szakszervezettől kapott szolidaritási üzenetet az egész világból.

Plenáris ülés, vita

A nem nyilvános ülésen a küldöttek az ország helyzetéről folytattak alapos vitát. A kormány a társadalmi viszonyok törvényével (IRA) visel háborút a szakszervezetek ellen a dolgozók 70 %-ának megtiltva szakszervezet alakítását. Ezzel erőszakot követ el az ILO 98. és 97. konvenciója ellen. A törvényt az országgyűlés hozta meg, de a dolgozókkal való konzultáció nélkül. A kongresszuson javaslat hangzott el visszavonásáért való kampány viselésére. A hozzászólók kiemelték, hogy a tőkések semlegesíteni akarják a munkásmozdalmat, hogy szabadon privatizálhassanak, fosztogathassanak. Más hozzászólók arról beszéltek, hogy a kőkorszakba térünk vissza, minden nappal emelkedik azok száma, akiknél elzárják a gázt, a villanyt, a hétköznapi emberek nyomorba fulladnak.
A vita után az APTUF a következő akciótervet munkálta ki:

Békekampány:
• összejövetelek –demonstrációk – közterületeken való részvétel;
• levél az elnöknek, miniszterelnöknek, belügyminiszternek;
• aláírásgyűjtő kampány;
• egységfront létrehozása szakszervezetekkel és egyéb, nézeteinket osztó szervezetekkel;
• írókból, szakszervezeti felelősökből, parasztokból, munkásokból és fiatalokból álló delegáció küldése Indiába a két ország közötti szolidaritás erősítésére.

A társadalmi viszonyokról szóló törvény elleni kampány:
• levél a munkaügyi miniszternek, az elnöknek, miniszterelnöknek, belügyminiszternek és a tartományi kormányzóknak;
• összejövetelek, gyűlések a vállalatok előtt, tüntetések, szemináriumok;
• röpcédulák és plakátok;
• sajtócikkek az IRA ellen;
• az IRA-ról szóló magyarázat küldése az országos és nemzetközi közvélemény felvilágosítására, nyomásgyakorlás a kormányra a törvény eltörlése érdekében.

A bankokról szóló határozat 27B cikkelye
• folytatni a harcot a 27B cikkely ellen annak eltörléséig, az összes dolgozó reintegrálása visszamenőleges kifizetéssel.

A munkaügyi törvény 2A szekciója közszolgálati funkcióban
• további küzdelem ennek eltörléséért, az alkalmazottaknak el kell érniük, hogy munkaügyi bíróságon vagy a társadalmi viszonyok országos bizottságánál (NIRC) fellebbezhessenek.

Egységfront létrehozása
• rendszeres találkozó jogászokkal, orvosokkal, pedagógusokkal, parasztokkal;
• közös meetingek, tüntetések, küzdelmük támogatása;
• közös békedemonstrációk.

Az ILO 98. és 87. konvenciójáért
• levél az ILO-nak Islamabadba és Genfbe avégett, hogy azonnali cselekvés történjék a konvenciók alkalmazására.

Békeharc a szakszervezeti mozgalom követelésével
• széles koalició a békéért és szabadságért, háború a szabadságjogok elleni támadással szemben, a dolgozói jogokért, az igazságügy funkciójának helyreállításáért.

Az APTUF küldöttei egyhangúlag megválasztották az Iroda és a Főtanács vezetőit.

A kongresszus nyilvános ülése
Gulzar Ahmed Chaudhary, az APTUF főtitkárának elnökletével
A kongresszus alatt a jelenlévő dolgozók nagy lelkesedéssel, jelszavakat kiáltozva mutatták ki érzelmeiket: “Le az imperializmussal!”, “Nemet az IMF-re, nemet a Világbankra”, “Nemet a háborúra, nemet az idegen beavatkozásra”, “A minimálbérek emelését”, “Nemet a NATO-erőkre”, “A dolgozóknak békére van szükségük, a békének a munkásosztály akcióira van szükségel”, “Visszautasítjuk az IRA-t”, “Megálljt a privatizációkra”, “Nemet az imperializmusra”, “Világ proletárjai, egyesüljetek!”

Kongresszusi hozzászólások:
Anwar Kamal, a Legfelsőbb Bíóság jogászainak szövetségi elnöke; Gulzar Ahmed Chaudhary, az APTUF főtitkára; le Dr. Ashraf Nizami, a társadalombiztosítás orvosszövetségének főtitkára; Fareed Awan, APTUF-főtitkár (Sind); Junaid Awan, vasúti dolgozók szakszervezeti elnöke (Sind); Rubina Jamil, APTUF-elnök, a Dolgozó nők szervezetének (WWO-APTUF) elnöke; Afzal Tauseef, újságíró; Khursheed Ahmed, a Pakisztáni dolgozók szövetségének (PWF) főtitkára; Aima Mahmood, a WWO-APTUF koordinátora; Ghulam Nabi Barohi, APTUF-főtitkár (Balutsisztan), Namat ullah, (APTUF) Sukkurból, aki szerint a válság minden eddiginél súlyosabb és mélyebb. Más hozzászólók szerint 61 éve, a függetlenség kivívása óta az ország 31 diktatúrát ismert; vezetőink mindig az imperializmust támogatták; a jelenlegi vezetők mindent megígértek, az IRA eltörlését is, valójában azonban éppen fordítva történt; az országgyűlés kapitalista érdekeket szolgál; sokan kijelentették, hogy a dolgozók nem fogadják el az IRA-t, ragaszkodnak jogaikhoz; a háború, melyben ezrek veszítették életüket, nem a mi érdekünk; az állami támadás a szakszervezeti és munkásjogok ellen arra szolgál, hogy egységünket megtörje; a burzsoázia élvezi egyedül az IRA előnyeit; a kiszákmányolásunk növekszik; a minimálbérről a miniszterelnök közölte, hogy az 6 ezer rúpiára emelkedik, ami nagyon alacsony, minimum 10 ezernek kell lennie;
A hozzászólók beszéltek a 27B-s cikkelyről, mely megtilt mindenféle szakszervezeti aktivitást a bankszektorban, a 2A pedig a munkaügyi bíróságokat és a társadalmi viszonyok országos bizottságát (NIRC) hivatott helyettesíteni; kritika tárgyát képezte a közszolgálati munkahelyek megszüntetése is.
A szónokok beszéltek a nyugdíjpénztárok és a szociális háló „lyukairól”, sőt használaton kívülre helyezéséről; a társadalombiztosítás privatizációjáról; a nyugdíjak megszüntetéséről, a privatizáció következményeiről, fosztogatásairól; kimutatták tudatos kapitalista-, imperialista- és multinacionáls vállalat-ellenes érzéseiket. Kimondták, hogy jelenleg a fejlett kapitalista államok a azért küzdenek, hogy a harmadik világ feletti gazdasági, politikai és katonai befolyásukat megőrizzék. A XXI. században több mint 800 millió emberi lény éhezik, 115 millió gyermeknek nincs lehetősége iskoláztatásra; az ázsiai, afrikai, dél-amerikai adósságszolgáltatás a szegénységet, a kizsákmányolást, a politikai és katonai függőséget állandósítja; az Egészségügyi világszövetség jelentése szerint a fejlett országokban átlag 71 év a születéskor várható életkor, a harmadik világban 38 év, s ez a globalizáció valódi arculata; a helyzet egyre romlik, a kapitalizmus gazdasági válsága világválsággá vált.
A hozzászólók említést tettek a diktatúrák általt kreált igazságügyi rendszer-válságról; az igazságszolgáltatás függőségéről, arról, hogy a szegényeknek nincs lehetőségük igazuk elérésére, ami a burzsoázia valódi érdeke – de ebbe nem nyugodhatunk bele; nem adhatjuk meg magunkat az éhség, a nyomor, a háború előtt sem, s jól tudjuk, hogy az imperializmus kényszeríti ránk ezeket. Aláhúzták, hogy a dolgozók érdeke a béke, a békés egymás mellett élés; a háborúkat nem a dolgozók indítják, érdekeiket nem szolgálják. A munkásosztály erős, szomszédjaival egyetértésben élő Pakisztánt akar; az indiai, Sri Lanka-i, nepáli, bangladesi dolgozókkal egységfrontba kell tömörülnünk, mert ők is ugyanezeket a csapásokat szenvedik el; szolidaritással kell lennünk egymás iránt, mert egységben leszünk erősek; meglévő munkásszervezeteink olyan politikai erőt képviselnek, mely képes az ellenállásra; mindannyiunknak szolidárisnak kell lennünk egymással; meghatározó szerepet ebben a kritikus helyzetben csak a dolgozók szervezetei játszhatnak, a tömegek felé kell fordulnunk, egységbe tömörülnünk.

Egyhangúlag elfogadást nyertek a következő határozatok
• A kongresszus követeli, hogy a kormány vessen véget a katonai hadműveleteknek csakúgy, mint a külföldi beavatkozásnak.
• Követeli a 2008-as társadalmi viszonyokról szóló, munkásellenes törvény megsemmisítését, mely ellentétes az alkotmánnyal és az ILO konvencióival, ismerje el hadseregen és a rendőrségen kívül a szervezetek alakításának jogát.
• Követeli az IMF és a Világbank kölcsönszerződéseinek megszakítását.
• Követeli, hogy a kormány mindent megtegyen a béke érdekében.
• Követeli, hogy a nőknek és fiataloknak képzést nyújtson, mellyel munkahelyet szerezhetnek.
• Követeli a 27B dekrétum anullálását, a bankoktól elbocsátott dolgozók és szakszervezeti felelősök visszavételét és bérük kifizetését.
• Követeli a 2A törvény visszavonását, a dolgozók munkaügyi bírósághoz vagy NIRC-hez való joga elismerését.
• Követeli, hogy a kormány intézkedéseket hozzon a szegénység csökkentésére, bizottságot az árak ellenőrzésére.
• Követeli, hogy nők is lehessenek szakszervezeti vezetők.
• Követeli, hogy a dolgozó gyermekek kapjanak szakmai képzést.
• Követeli, hogy a szőnyeggyártásban dolgozók is részesüljenek társadalombiztosításban, prémiumban és egyéb előnyökben.
• Követeli az 1997-es közszolgálati alkalmazottakra (speciális hatalom) vonatkozó törvény visszavonàsàt és az ennek keretében elbocsátottak vagy felfüggesztettek reintegrálását.
• Követeli, hogy a nők képviselete biztosítva legyen minden területen.
• Követeli, hogy a nemzeti intézmények végezzenek a privatizációs elképzelésekkel és a profit hajhászásával.
• Követeli, hogy a minimálbér 10 ezer rúpia legyen, a munkafelügyelet avatkozzon be késedelem nélkül abban az esetben, ha a cégtulajdonos nem tartja be a munkatörvénykönyvet, valamint megfelelő büntetést rójon ki rà.
• A kongresszus úgy találja, hogy a napi szerződésen és béren alapuló munka a kizsákmányolás fő eszköze, követeli a dolgozók határozatlan időre való szerződtetését.
• A kongresszus követeli, hogy a társadalom- és nyugdíjbiztosítás csak a dolgozókat szolgálja, rossz igazgatàsànak vessenek véget.
• A mezőgazdasági és az informális szektorban dolgozók számára törvényt követelünk!
• A privatizáció azonnali megszüntetését!
• A kormány kötelezze a multinacionális és transznacionális vállalatokat a munkatörvénykönyv betartására. Az ILO 98. és 87.konvencióit alkalmazni kell esetükben is!
• A Kongresszus követeli, hogy a nemek szerinti megkülönböztetésnek legyen vége és azonos munkáért a nők azonos bért kapjanak. A nők szexuális zaklatása büntetendő legyen!
• Azonnali intézkedésekkel a növekedő munkanélküliséget csökkenteni kell, az 5 ezer bezárt vagy majdnem bezárt vállalatot meg kell nyitni.
• A kongresszus idején Pakisztánban a válság súlyosbodik, az IMF és a Világbank ráerőltetett feltételeivel nehezíti, ezek csak az inflációt, a munkanélküliséget és a közszolgáltatások csökkenését eredményezik.


Rubina Jamil All Pakistan Trade Union Federation
14-N, Industrial Area Gulberg II, Lahore, Pakistan
Email : struggle0881@yahoo.com;
rubinawwo@nexlinx.net.pk
Mobile : 0301-4667633
Tel : 92-42-5311319-5313906

Tanácskozás az Európai Bíróság ítéleteinek (Viking-, Laval-, Rüffert- ésLuxemburg-ügyek) megsemisítése érdekében

123 küldött Európa húsz országából az európai munkáskonferencián, Párizs, 2009. febr. 7 – 8.

Előkészítő hozzászólások

A tanácskozás eredeti célja az volt, hogy az Európai Bíróság közelmúltban hozott munkásellenes intézkedései elleni harcunkat összhangoljuk. Sokan szóltak hozzá az előkészítés keretében, emlékeztetőül néhány szó a jelen körülményeiről és célokról.

Munkahelyek szüntek és szünnek meg: 11 hónap alatt egymillió Spanyolországban, 3 hónap alatt 64 ezer Portugáliában, 10 ezer Magyarországon, 52 ezer Olaszországban, a múlt év második félévében 100 ezer közszolgálati munkahely Franciaországban, 50 ezer új munkanélküli Romániában, 700 ezer és egymilló között Németországban, stb.
Ugyanakkor minden kormány tervet készített a „fellendítésre”. Két spanyol küldött indignálódva kérdi: «Hová lett a bankok megmentésére szánt 180 milliárd euró? Nem a vállalatok hitelezésére használták fel (…). Nem a munkahelyek fenntartására (…). Ezek az pénzek (…) a munkahelyek és a munkajog tönkretételére lettek felhasználva, hogy a spekuláció tovább viruljon».
Svéd küldött: «Dec. 20-án a kormány 20 millárd korona garanciahitelt jelentett be a Volvónak és a Saabnak, hogy új kölcsönöket vegyenek fel az Európai Befektetési Banktól a zöld technológia fejlesztésére (…). Pluszként a két vállalat 5 milliárd koronás sürgősségi kölcsönt is kapott és 3 milliárdot a kutatásra.» És a Volvo 3 000 munkást elbocsát!
Egy magyar küldött ugyanezt a kérdést teszi fel: «Magyarország az Uniós országok között az egyik leginkább válságsújtotta ország — mivel közel áll a csődhöz. Ezért javasolt az EU és az IMF 25 milliárd eurós hitelt, mely az országból gyakorlatilag gyarmatot csinál.»
Ezek a milliárdok szerepelnek az Unió 2 000 milliárdjában, ugyanakkor az Unió elllenáll az elbocsátások megtiltásának a Maastrichti szerződés és a «szabad és befolyásolatlan verseny» nevében. Több küldött vetette fel annak szükségességét, hogy küzdenünk kell az ezen „mentési tervek” érdekében felmerült «nemzeti egység» kísérlete ellen.
Egy francia küldött: «a szocialista párt távolmaradt a terv megszavazásánál. A kommunista párt ellene szavazott, de visszavonását nem követeli (…). Kiegészítésképpen Sarkozy javasolt egy befektetési alapot, melyben a szakszervezetek is részt vennének.»
Európa munkásmozgalmában mindenütt felmerülnek ez a kérdés: egységet kell formálnunk az elbocsátások megakadályozására, a «mentési tervek» visszavonására. Meg fogjuk vitatni a konferencián.

Christel Keiser
Spanyolország
Hozzászólás az európai munkáskonferencia előkészítéséhez

Egység a bankok “talpraállítási” terve ellen, az ipar megsemmisítésével és a tömeges elbocsátásokkal szemben, a dolgozók és a népek védelmében történő tervekért!

Drámai helyzet: 11 hónap alatt egymillió elbocsátás. A kormány az évet intézményes kampánnyal kezdte, melyben azzal dicsekszik, hogy 100 ezer katonát küldött 50 nemzetközi katonai misszióba az elmúlt 20 évben. A spanyol hadsereg már résztvesz Afganisztán, Koszovó és Bosznia megszállásában, a védelmi miniszter bejelentette az újabb «békemissziókban» való részvételt. A baleári katonai régió vezérkari főnöke jan. 6-án megerősítette, hogy a hadsereg « az egyik, ha nem a legfontosabb eszköze a közvetlen munkahely teremtésnek», s aláhúzta, hogy a fegyveres erőknek «jelentős kapacitása van olyanok számára, akik a munkaerőpiacra akarnak bejutni vagy munkahelyük elvesztésével újra beilleszkedni». A kormány, mely a közegészségügyben sem a betegszabadságon levőket helyettesítésére, sem a betöltetlen álláshelyekre senki nem vesz fel, a közoktatást likvidálja a bolognai processzus bevezetésével, jövőt nyújt a fiataloknak: ágyutöltelék lehet akárhol a világban az USA és a NATO hangszerelte missziókban.

Hová lett a 180 milliárd euró a bankok «megmentésére»? Nem a közép- és kisvállalkozásoknak nyújtott hitelre lesz felhasználva, nem is a kölcsönök visszatérítésének csökkentésére. Még csak a a munkahely megtartására sem. Diaz Ferran, a CEOE (munkáltatói tanácskozás) nevében az EU döntésére támaszkodva kijelenti, hogy «a munkaszerződések megszüntetésének körülményeit rugalmasabbá kell tenni»; megerősíti, hogy a társadalombiztosítási hozzájárulás «büntetés a munkahelyteremtőknek» és kéri az «új fiskális kereteket, amelyek bátorítják az invesztálást és a munkahelyteremtést».
Ellenreformok, melyek védelem nélkül hagyják a dolgozókat, a legvadabb kizsákmányolásnak alávetve. A Társadalmi párbeszéd bizottságában pedig «biztos vagyok abban, hogy a szakszervezetekben pozitív visszhangot találunk, mivel azonos a célunk: munkahelyteremtés».
Elbocsátások, hogy munkahelyet teremtsünk! Legyünk világosak, ezek az tervek a pénzügyi tőke «megmentésére» csak a munkahelyek és a munkajogok megsemmisítésére szolgálnak.

Álljunk meg a hivatalos számoknál: az ipari termelés 15,1 %-kal esett 2007. és 2008. novembere között.
Az INE (munkaügyi intézet) adatai szerint májustól vált jelentőssé az ipari aktivitás hanyatlása, az informatikai és irodai szerek gyártása 25,1 %-kal esett – mikor azt állították, hogy a jövő az új technológiáké. A hagyományos iparágak (fa, parafa) szintén estek 19,4 %-kal, a bútor és egyéb gyári termelés (-13,3 %), a kerámia, a nem fém ásványfeldolgozás, a turizmus és ezzel összefüggő szolgáltatások (mely a munkanélküliek felét adja). A gépkocsigyártás gyakorlatilag az egyetlen spanyol nagyipar, 10,7%-kal csökkent. Az autógyártásban éveken keresztül azt mondogatták, hogy a rugalmasság a munkahely biztonsága, hogy a jogokról való lemondás a jövőbeli munkahely záloga. Ma pedig mindez annak tűnik, ami: szervezett csalétek, maszlag, hogy a rugalmas munkavégzést, a bércsökkentést bevezethessék, ami pedig megmarad nekünk, az a munkahelyi egyenlőtlenségek és diszkrimináció emelkedése, a kettős bérskála, az ideiglenes munkavégzés emelkedése, stb. 2000 óta az autóipar vállalatai 5 %-kal emelték üzleti forgalmukat, 5 %-kal a termelést és több mint 5-tel a produktivitásukat. Ma a termelés 2004-es szinten van.

A kormányok a versenyképesség bűvöletében aláírtak minden szociális tervet, amit a vállalatok elébük raktak. 2008 januárjától októberéig 93 428 dolgozót érintő 4 257 elbocsátási szociális terv (ERE) került bemutatásra a munkaügyi miniszter szerint. Elbocsátások, restrukturációk, melyet az INEM (munkaügyi hivatal) finanszírozott. 6 év munka kell két éves munkanélküliség finanszírozásához – bérünkkel segítjük a munkáltatókat az elbocsátásokban.
2008 első három negyedében a munkanélküliség 8,6 %-ról 11,33 %ra emelkedett; a 20 év alattiak között 38 %-os, a 20-40 éveseknél 20 %-os. 2007 decemberében 1 927 600 munkanélküli volt, 2008 decemberében 3 129 000. Spanyolország a globalizáció bajnoka a pénzalapok elbocsátásra felhasználásában.
A számok tanusága, hogy a válság a gazdaság szívét, az ipart érinti elsősorban.

A Zapatero-kormány minden intézkedése, az Unió intézkedéseinek adoptálása, melyet a gazdaság reaktivizálására hozott, elbocsátásokba, restrukrurációba fordul, és főként az új munkaügyi viszonyok szerint jogok nélkül, kollektív tárgyalások nélkül, ahogy a CEOE, az EU követeli. Az összes pénzügyi tőkemegmentés, a produktív gazdaság destrukcióján nyugszik, ami társadalmi és gazdasági káoszba torkollik.

Nyilvánvaló, hogy a dolgozók ellenállnak, sztrájkokkal, tüntetésekkel, a Nissannál, az egészségügyben, az oktatásban. Legnagyobb többségük várja, hogy a szakszervezetek végre megvalósítsák az egységet az elbocsátások, a közszféra privatizációja ellen.
Konstatálnunk kell azonban, hogy a szakszervezeti konföderációk vezetőnek pozíciója abban áll, hogy a CES kezdeményezését kövessék és ezekben a tervekben résztvegyenek.
Van olyan vezető is, aki elismeri, hogy az ERE a dolgozók vívmánya. Azért mondják, hogy ellenálljanak a dolgozói követeléseknek: egyetlen elbocsátást se!

136 munkásaktivista hónapokig tartó kampányában válaszoltunk: «A kapitalista válság gazdasági, társadalmi katasztrófájával szemben egyetlen eurót se a bankoknak! A többségnek kell a megmentési terv!». A kampány a válság világosnak tűnő kezdetén indult, amikor a kormányok és az UE meghirdette a pénzügyi tőke megmentési tervét és, hogy árát a dolgozókal fizettetik meg.
Ami ma meghatározza a dolgozók védelmének politikáját, ez a megmentési terv visszavonása és az elemi követelésekért való mozgósítás: Egyetlen elbocsátást se! A bankok alkalmazottaiét sem, a takarékpénztárakét sem, végezni a a közoktatást likvidáló bolognai processzussal, sürgős tervet a munkahelyek megmentésére, az iparéra, az egészségügyére, a közoktatáséra!
Követeljük az összes szabadság és politikai jogot! A népnek joga van egységben saját magának döntenie jövőjéről!

A munkásbizottságok kongresszusán, a szakszervezetet 8 éve dirigáló és a CES-t és kezdeményezését védő csapatot lecserélték egy újra, mely a pluralitás híve és annak, hogy bizonyos vörös vonalakat nem szabad átlépni: a munka rugalmasságát, a nyugdíjreformot. Ugyanakkor a bankok megmentési tervéről napvilágot látott egy indítvány 105 küldött támogatásával, de a kongresszus többsége nem fogadta el.

A legfontosabb feladat számunkra, akik támogatjuk a 136-ok kampányát (és az Európai Bíróság Viking-, Laval- és Rüffert-ítéleteinek eltörlését, vagy egyéb, a kollektív tárgyalások és a sztrájkjog megkérdőjelezhetetlenségét) az az, hogy a bankoknak szánt támogatást visszavonassuk és követeléseink megvalósítására használjuk. Egységben kell megvívnunk a harcot a dolgozókkal, mobilizációjukkal az elbocsátások ellen, ösztönözve az általános sztrájk növekvő igényét.

1988. dec. 14-én az UGT javaslatára egységben a munkásbizottságokkal általános sztrájkra szólítottunk Felipe Gonzalez Fiatalok Munkaügyi terve, az első nagy offenziva ellen, mely a munkaerőpiac prekaritását célozta. A sztrájk kikényszerítette enek visszavonását és legalábbis késleltette a többi munkásellenes inézkedést is. Ma a helyzet nehezebb. Ütközések kormányszinten, a Királyság és az EU között, a helyhatóságok szintjén költségvetési okokból. A közszolgáltatások, az egészségügy, oktatás a privatizáció előrehaladott stádiumában vannak. De a finánctőke megmentési tervének visszavonása szintén…

«Egyetlen eurót sem a bankoknak!” ez volt a jelszó Madridban jan. 24-én a Dolgozók és fiatalok oszágos találkozóján és ez lesz Párizsban is. Egy eleme annak a spanyol és európai harcnak, melynek középpontjába kell helyeznie a szakítást az Unióval, intézményeivel, direktíváival, hogy utat nyithasson a szabad és szuverén európai népek perspektívájának


Blas Ortega,FSP-UGT szakszervezet
és Pablo García Cano, Munkásbizottságok fémipari szövetsége



Peru

Többezer vasipari munkás és bányász elbocsátása
«Nem fogadunk el egyetlen elbocsátást sem, visszautasítjuk, hogy a dolgozók fizessék a válság árát, melyért a tőkések a felelősek»

Az “El Trabajo” interjúja Luis Castillo Carlossal, a bányászszövetség főtitkárával. Publikáljuk nyilatkozataikat is.

“El Trabajo”: hogyan jelentkezik a világválság nálatok?
Luis Castillo: állandósuló súlyosbodással, az elbocsátások és üzembezárások már elkezdődtek, tehát a dolgozókat és a szegényeket érinti főként. Az imperialista és imperialistabarát kormányok mindig azt keresték, hogyan szolgálhatják az USA-t. A fémek árának esése direkt a válságra applikált kifejezés, ebből egyetlen kiútként jogaink, főként a munkához való jogunk tönkretételét kínálják.

A Siderperu, az Arequipa tömeges elbocsátásai és az üzemek bezárása általánossá válik, ha hihetünk Yehuda Simon miniszterelnök és a bánya-, olaj- és energiaipari üzemek társasági elnökének.
L. C: Tudjuk, hogy a multinacionális bányavállalatok mesés profitot vágtak zsebre. 22 milliárd sole-t halmoztak fel 2 év alatt és nem hajlandók ennél kevesebbet nyerni az üzleten. Az iparág 130 ezer dolgozója közül 85 ezernek nincs stabil munkahelye, sem joga.
A Casapalcánál pl. a dolgozók többsége 28 sole-t keres napi 12 órás munkaidővel és a helyzet hasonló a többi bányában is.
Az igaz, hogy a bányatermékek ára csökkent, de ez nem jogosít fel senkit az elbocsátásokra, mert 2007-hez képest a haszon 20 %-kal emelkedett; a bányaüzemek szövetségei elnökét sem jogosítja fel arra, hogy a krízis révén kérdésessé tegye a bányák létezését; sem pedig a miniszterelnököt nem jogosítja fel, hogy maga jelentse be és igazolja az elbocsátásokat. Azért különösen nem, mert 2008 októberéig a bányaipari termékek exportja 16,272 milliárd dollár, ami 15,7 %-kal több az előző év hasonló időszakához képest, az arany eladása küldöldre pedig 45,4 %-kal nőtt, vagyis 4,667 millió dollár. A réz expontja is nőtt 17,2 %-kal és eléri a 6,850 millió dollárt, csakúgy mint a finomított ezüst eladása is 19 %-kal nőtt 2007-hez viszonyítva. Peru a világon az első az ezüst kitermelésében, 5. az aranyéban, a bányatermékek exportunk 59,4 %-át tették ki. Akkor milyen okból kell elbocsátani és bezárni? Ugyanez a terv a szakszervezetek tönkretételére is, hogy szabad legyen az út a restrukturáció előtt a kizárólag időleges szerződésekkel.
Az CGTP-nek az egész ország népét kell azonnali tiltakozásra szólítani, hogy államosítsák a bányákat, melyek külföldi kezekben vannak és megakadályozni a háztartások és a népgazdaság összeomlását.

Mennyi az elbocsátás?
L. C.: 20 vállalatnál: az Aceros Arequipa 1 500, Siderperu (Chimbote) közel 600 és bejelentettek másokat, a Minera Rosaura – Quenuales (Lima) és Vocan (Cerro del Pasco) 580, 370 és 302 főt. A közeljövőben a Cobriza (Huancavelica) 800 elbocsátást akar, összesen tehát mintegy 5 ezer fő. Minden jel arra utal, hogy ez csak a kezdet.

A bányászok 64. plenáris összejövetelén indítványozták bizottságok létrehozását az általános sztrájk érdekében és az államosításért.
L. C.: Teljes mértékben jogosan. Nem fogadunk el egyetlen elbocsátás sem, visszautasítjuk, hogy a válságot a dolgozók fizessék meg, holott ezért a tőkések a felelősek. Létre kell hozni az álatalános sztrájkbizottságokat.
Chimbotében már létrejött egy mozgalom a Siderperu államosításáért, melyet támogatunk, nem kérünk sem az elbocsátásokból, sem a bezárásokból. A kormánynak garantálnia kell a munkahelyeket, a termelés folytatását, az államosítás felé haladás folyamatát!

Vannak-e más követeléseitek?
L. C.: Azt gondolom, a munkahelyek védelme élet-halál kérdése, így az általános sztrájk napirenden van. Nem fogadjuk el a dolgozók elleni támadást, akik mégiscsak a deviza 50 %-át termelik! Nem fogadjuk el, hogy 85 ezer dolgozó prekaritásban éljen máról holnapra! Az állam az ő mély kizsákmányolásuknak köszönhetően jutott elképesztő bevételhez! Nyilvánvaló, hogy ha elbocsátanak és bezárnak, más követelések automatikusan megszűnnek, tárgytalanná válnak.

Más szektorok? A CGTPtől kell-e rendkívüli küldöttértekezlet összehívását kérni?
L. C.: Az a sürgős, hogy tervünk legyen a dolgozók védelmére a válság közepette. Eduardo Farah, ipari társasági szerint már 60 000 elbocsátás történt és várható még 300 000 az év elején, 700 000 a textiliparban, a Kínával kötött TLC (szabadkereskedelmi társulás) következtében a kis- és középvállalkozások vezetői szerint. A világválságnak pedig még nincs vége Peru számára, az éppen csak elkezdődött. A kormány ”antikrízis” terve a tulajdonosoknak kedvez.

Különböző szervezetek jan. 10-re Limában összejővetelt hirdettek országos bizottság létrehozására “szuverén alkotmányozó nemzetgyűlésért”, hogy Fujimori örökségének jogi, gazdasági és politikai környezetét megváltoztassák.
L. C.: A mi nézetünk az, hogy harcolni kell az alkotmányozó nemzetgyűlés összehívásáért. Peruban a multinacionális cégek, az IMF és a Vilgábank, melyek rendelkeznek, ezért folyik nemzeti erőforrásaink kirablása és a dolgozók rabszolgákhoz hasonló elnyomása.

Egy felhívás cirkulál független munkáspárt létrehozására, mely jan. 24-25-én alakul meg.
L. C.: A bányászok plenáris ülése mellette tette le voksát, mert nincs olyan párt, mely a dolgozókat képviselné. A bányászoknak a paratszággal együtt szüksége van saját pártjuk létrehozására, hogy a kizsákmányolásnak és a nyomornak véget vethessenek.


Bolívia

2009. jan. 25-én Bolíviában népszavazás lesz az új alkotmányról, melyet az Alkotmányozó Nemzetgyűlés dolgozott ki.
A munkásosztály és a parasztság fő szervezetei, a bolíviai Munkáscentrum és a Parasztszövetség igennel szavazásra szólít.
Viszont az imperialistabarát oligarchák, akik a regionalizáció nevében Santa Cruz és Tajira megyékben kampányt folytatnak a nemért, mert az alkotmány nem ismeri el függetlenségüket.
A dolgozók tömegesen fognak igennel szavazni, mivel az ország összes természeti kincse az ő tulajdonuk és a múltból örökölt reakciós törvényekkel is végezni akarnak.

Az Egyetértéshez tartozó La Chispa nyilatkozatának részletei:

A La Chispa üdvözli a bolíviai és a venezuelai kormányok döntéseit az Izraellel való diplomáciai kapcsolatok megszakításáról, amellyel tiltakoztak a gázai tömeggyilkosság ellen.

Miért kell a bolíviai népnek IGENT mondania az új alkotmányra?

A dolgozó népnek azért kell igent mondania, mivel természeti forrásait vissza akarja kapni, a reakciós törvényeket el akarja törölni, de leginkább az ország egységéhez ragaszkodik. Ez az alapproblémák közül az egyik megoldatlan. A Caracolloból La Pazba vezető menetben részvett munkás-, paraszt- és ifjúsági szervezetek és azok, akik nem nézik jó szemmel a jobboldal javára tett kedvezményeket, az igenre fognak szavazni, a forradalmi folyamat elmélyítésére. Tudják, hogy a jelenlegi alkotmány a nép érdekei ellen született, tele van ellentmondásokkal és csak a nép mozgósítása jelent garanciát annullálására.
Annak ellenére, hogy a szeparatisták javára jelentős engedményeket tettek a földkérdésben – a nagybirtokosokat, a politikusokat, mint Marincovic, Costas és hasonlókat nem érinti, csak az új alkotmány bevezetése utáni szerzemények lesznek illegálisak –, az autonómia kérdésében - és a 2006. júl. 2-i referendum az oligarchák általi opportunista interpretációjában – úgy tűnik, hogy az önállósági törekvések nyertek ezekben a megyékben. Valójában csak itt, mert országos szinten a nem győzött, így az új alkotmány is ezt tartalmazza.

Az oligarchia persze kampányt folytat a nemért, “Az autonómiát nem ismerik el, ezért a NEM-re szavazzatok!», «Ne hazudjon az elnök, az alkotmány az önállóságot nem tiszteli abban a mértékben, ahogy centralizál La Paz városában» (Marincovic nyilatkozata). A privilegizáltak a jobboldalon húzódnak meg, egyedül a nép tudja a helyzet megváltoztatását elérni, mivel az alkotmány maga is tartalmazza, hogy a népi mobilizáció módosíthatja és megváltoztathatja a törvényeket.

A reakciós rétegek nem fognak a bolíviai nép előtt meghátrálni, ami feleslegessé teszi, hogy a kormány tárgyalásokat folytasson velük «az autonómia fejlődésének koordinálására». A prefektusok már eddig is elutasították az alkotmányt, mondván, hogy „nincs elég dialógus, ami van, az csak mutogatásra szolgál.” Minek tárgyal akkor a kormány a szeparatistákkal?
Miért nem profitál inkább ebből a pillanatból, mikor a reakció gyenge?

Egyetértünk a COB szakszervezeti szövetséggel, mely az új alkotmányra való igenre hív. De ez nem elég.
Helyzetünk nem csak Bolíviában, de az egész világon arra kötelez, hogy a munkásosztály történelmi szerepének megfelelően szembeforduljon a káosszal, melybe a rendszer taszította. A krízis, a munkanélküliség, az elbocsátások, az üzembezárások ellen! Nem a dolgozók idézték elő a válságot! A COB-nak meg kell hallania a dolgozók, a nép szavát, védeni kell a munkahelyeket, a béreket!
A csődbejutott vállalalatok államosítását kell követelnie! (...)

Bolívia egységét akarja a nép!
Ezért igent az alkotmányra!
A forradalmi folyamat elmélyítésére a nép mozgósítását!
Az elbocsátások és a munkabércsökkentések leállítását!
A csődbejutott vállalatok államosítását!



Brazília – Haiti

«A PT és a szakszervezetek részvesznek a haiti konferencián»


Brazil delegáció –Julio Turra, a CUT végrehajtó bizottságától, Joao B. Gomez, a Sao Paulo- helyhatósi szakszervezeti titkár, aki az ISP-t (nemzetközi közszolgáltatás) is képviseli, Claudinho Silva, a rasszizmus elleni állami bizottság titkára, Barbara Corrales, a PT-Sao Paulo vezetéséből, és Markus Sokol, a PT direktóriumi tagja Haitiba látogatott dec. 9-16. között.
A delegáció a Haiti szuverenitásának megvédése érdekében rendezett kontinentális konferencián vett részt.
(A beszámoló részletesen elmondja a tanácskozáson történteket, melyről magunk is beszámoltunk előző számainkban, kiemelve a nemzetközi vizsgálóbizottság felállításának szükségességét – a ford.)



Előfizetés:
10 numéros: 10 € ; 20 numéros: 20 € ; 30 numéros: 30 € ; 40 numéros: 40 € ; 50 numéros: 50 €
incluant le soutien á la diffusion internationale du bulletin.
Abonnement de soutien 1 an : 100 € • 10 numéros : 16 francs suisses ; 7 livres ; 10 dollars ; etc.
Nom : .......................................................................................................................................
Prénom : ..................................................................................................................................
Adresse : ..................................................................................................................................
Pays : .......................................................................................................................................
E.mail : ....................................................................................................................................
Chèques á l’ordre de CMO (adresse ci-contre)
Virements bancaires : RIB (France) 30938 00034 00512270003 17
IBAN (Etranger) : FR76 3093 3400 5122 7000 317 - LUBPFRPP



Kapcsolattartás:
Informations internationales
Entente internationale .des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com



Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0708 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse