Reformszövetség, Bokros, Patai, Békesi…

Lettorszàg, Litvània : tömegmozgalom az élénkítési terv ellen! Ventspil polgàrmestere, Aïvar Lembers nyilatkozata : „Lettorszàg megszûnt önàlló àllamnak létezni, mivel nem tudja 7,5 milliàrdos adóssàgàt (lett latban) az IMF-nek kifizetni ; a helyzet összehasonlítható 1940-nel, csak most nem tankok jöttek, hanem rosszabb annàl.” Még a kis-és középvàllalkozàsok szövetségének elnöke, Eriks Rosentsveïgs is azt nyilatkozta : a stabilizàciós terv Lettorszàg teljes rombadöntéséhez vezet, ipara likvidàciójàt eredményezi és az IMF-nek való teljes kiszolgàltatottsàgàt. Nap mint nap ùj vàllalkozàsbezàràsról hallunk, technikai munkanélküliségrôl. Az àfa emelése akkor, mikor a belsô piaci kereslet esik, egyenes ítélet ellenünk! Egyszerûen képtelenek vagyunk visszafizetni az IMF-adóssàgot, földünkkel, erdeinkkel, stratégiai àllami vàllalatainkkal (gàz, energia) kellene fizetni . A kapitalizmus ma megmutatja igazi arculatàt, a Latio ingatlantàrsasàg vezetôje szerint: « 2007 àprilisa óta az igatlanok m²-nek àra havonta 3 %-kal csökkent, az utolsó harmadban 5 %-kal) 1700-ról 900 euróra àtlagban … ha az emberek nem tudjàk törleszteni kölcsöneiket, nem kell csodàra vàrni, sem a kormàny, sem a bakok nem segítenek. Szàmítàsaink szerint 40 ezer csalàd fogja elveszíteni lakàsàt.»

Ezért születnek demonstràciók a nép, a munkàsosztàly ellen viselt hàborùval szemben, mely a palesztinok elleni szörnyû hàborù màsik oldala ; az ellenàllàs a tùlélésrôl szól, ezért kell keresni minden eszközzel.

Franciaorszàgban a jan. 29-i sztràjk és demonstràció nagyon fontos lesz, olyannyira, hogy a The Economist nyugtalankodik : « hàborgó idôszak kezdôdik » és megriad az autóipari szervezett munkàsok reflexióitól: «(azok) felhàborodtak, hogy a kormàny a bankokat segíti ».

Ezeket elôrebocsàjtva nézzük meg Magyarorszàgot. Magyarorszàg, mint Lettorszàg is az IMF gyàmsàga alà került. A Szociàlis Charta jan. 24-i nyilatkozata sokatmondóan meg akarja határozni « azt a szociális minimumot, amit a válságkezelés körülményei között is meg kell követelni az államtól. Ennek fedezete az egyes társadalmi csoportok és a tőke arányos közteherviselése legyen ». A perspektíva nyitva àll az európai népek elôtt, « hatalmas lendülettel kormànyaikat kötelezni kell igazsàgos, méltànyos megoldàsra a globàlis tôke szabàlyozàsàval egy ùj és igaz vilàg megalapozàsàra» !
El kell rendezni a « vàlsàg elviselését » méltànyosabb módon. Könyörögni a kormànynak, hogy de « szabàlyozza a tôkét ».
A kérdések nem csak magyar viszonylatban vetôdnek fel. Elizabeth Gauthier az « európai Bal pàrtjàhoz » tartozó francia PC (komm. pàrt) vezetôségi tagja. Pàrtjàt kötelezôen 75 %-ban az Európai Unió finanszírozza, erre mindig fel kell hívni a figyelmet. Gauthier ezt írja « Európai szinten is vàlaszolni kell politikai kifejezésmóddal.». Christophe Aguiton (az ATTAC, a SUD és az LCR – Forradalmi Kommunista Liga – tagja) a Le Monde –ban ezt mondja: « Abszurd lenne a kapitalizmus végjàtékàra fogadàst kötni, làttunk màr a történelemben nagy vàlsàgokat, melyeken a tôkés rend felülemelkedett és ùj eszközöket talàlt... »

Vannak tehàt egyik oldalról ezek a « baloldaliak » és « szélsôbaloldaliak », akik egyetlen vezérmotívummal cselekszenek: nem tudunk màst tenni, a dolgozók viseljék el a vàlsàg következményeit, az elbocsàtàsokat, tömeges privatizàciót, üzemek szàzainak bezàràsàt, a szociàlis és demokratikus vívmànyok megsemmisítését, mindezt az IMF, az Unió gyàmkodàsàval!

Ebbôl a szemszögbôl Gavroche-nak ezerszer igaza van a ferencvàrosi vàlasztàsok kapcsàn, mely íràsàban magyaràzatot ad a tényekre azzal, hogy az „ùjkommunistàk” hàtat fordítottak a munkàsosztàlynak és követeléseinek. Gavroche a fô problémàra irànyítja a figyelmet : van-e Magyarorszàgon egyetlen pàrt is, mely nemet mond az üzemek bezàràsàra, a dolgozók elbocsàjtàsàra, igent az iskolàk, kórhàzak, közlekedés ùjraàllamosítàsàra, hogy azok a lakossàgot szolgàljàk és ne a profitot? Ezerszer igaza van, mikor azt mondja, a dolgozókat az elbocsàtàsok sùjtjàk, a fiatalsàgot megfosztottàk jövôjétôl, a kisparasztsàgot megfojtottàk, tömegek szegényednek el a kilàbalàs reménye nélkül - és a két komm. pàrt egyike sem akarja követeléseiket képviselni. A Suzuki munkàsai irànt nem érdeklôdtek, mikor titokban kellett szakszervezeti csoportot létrehozniuk. A budapesti repülôtéri sztràjk okai irànt sem, nem adtak segítséget a Gyurcsàny-maffia Európai Unió parancsàra megvalósított privatizàció következtében leghosszabban tartó sztràjk folyamàn.
Baràtunk, a fémipari szakszervezeti felelôs Esztergàlyos ugyanezeket a kérdéseket teszi fel:
« Egyre evidensebb a szakszervezeteket terhelô nyomàs. A kormàny tàrgyal a vezetéssel, beszélgetnek akàrmirôl. Jan. 29-én ùjból összejönnek, hogy egyezségre jussanak. A kormàny tudni akarja, miben szàmíthat ràjuk.. »

Ez lenne a magyar fordítàsa a nagy „alkuldozàs”-nak, ami Obama beiktatàsakor történt a szakszervezetek minden szintjének integràlàsi kísérletével a „vàlsàgellenes tervekbe”, melyeknek kiinduló pontja a bankoknak adott dollàrmilliàrdok akceptàlàsa?
Marika és Jean