Gyárfoglalás

A belgiumi La Louvière város Royal Boch fajanszgyártó kisüzemének vezetése a múlt héten csődöt jelentve elhelyezte üzleti mérlegét a Kereskedelmi Bíróságon.
A fénykorában 1600 dolgozót foglalkoztató Royal Bosh 1985 -ben termelését szétválasztotta, az ipari porcelángyártást (szaniteráru) eladta, egyre kevesebb munkással folytatta a különféle asztali fajansztárgyak gyártását. Most az utóbbi is eltűnni készül.
A jelenlegi tulajdonos – Belgium egyik leggazdagabb embere – kevésnek ítéli a profitot, a márkanevet eladva szabadulni akar az üzemtől is. Állítólag 12 millió eurót veszített – s hogy nem a beruházásokon, az biztos: lepusztult gyárépület, régi gépek, manufaktura a város központjában. A kapun vörös (szocialista) és zöld (keresztényszocialista) szakszervezeti zászlók lengenek 3 napja és egy gyakorlatlan kéz rajzolta ákom-bákom: lefoglalt üzem. Az üzemben működő szakszervezetek és a dolgozók egyöntetűen emellett döntöttek. Négy csapatba oszlottak és éjjel-nappal őrzik «munkahelyüket». A már jan. elseje óta kényszermunkaszüneten levő 47 dolgozó kétségbeesetten küzd a gyárért az igazgatóság ellenében, reménykedik a vallon régió segítségében, fellendítési tervben vagy új tulajdonosban hiszen megrendelésük van. Határidőt kértek a bíróságtól a könyvelés átvizsgálására. A kapott egy hét kevés, mégis reményt látnak arra, hogy meg lehet menteni az 1841-ben alapított céget, Vallónia hajdani büszkeségét (a Royal Boch porcelán olyan híres volt a múltban, mint a hollandiai Delft). Egész életük a gyárhoz kötődik, a legrégebbi dolgozó 45 éve itt kezdett 14 éves korában. A városban nagy a szolidaritás, az üzem előtt autók tülkölnek, delegációk érkeznek biztatásukra más üzemektől, baloldali pártoktól, állampolgárok kopogtatnak be, egyik este egy amatőr szinház is bemutatja társadalmi drámáját az ipar-megsemmisítő közelmúltról.
Kérdezem, mire számítanak a bírósági döntés után. «Folytatjuk! A felelősök nem mi vagyunk!»