Információ és vita

Közlemények 8.sz. füzet 2009. május-június
A publikáció kezdeményezői: A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének magyar aktivistái

Kedves Olvasóink!

Reméljük, hogy az itt közölt dokumentumokat fel tudják használni.

Kovács Marika és Somi Judit




A gdanski hajógyár megmaradásáért!

2009. május 16-án a francia Független Munkáspárt (POI) az elbocsátások megtiltásáért folytatott nagygyűlésén, melyen több mint 4 ezer tüntető vett részt Párizs központjában, fogadta Zbigniew Stepanskit, a gdanski hajógyári Szolidarnosc szakszervezet vezetőjét és Andrej Jaworskit, a szakszervezet Rozwaga i Solidarnosc c. lapjának munkatársát.


Stepanski felszólalása:

Azért jöttünk ide, hogy ismertessük harcunkat munkaeszközeink védelme érdekében.
Évek óta az Európai Bizottság, Nelly Kroes, a versenyért felelős biztossal az élén a gdanski hajógyár likvidációjára törekszik.
Azt a munkahelyet, ahol a Soliarnosc megszületett!
Mi határozottan elutasítjuk, hogy az európai bürokraták, akik milliókat tesznek zsebre, kényük-kedvük szerint döntsenek sorsunkról! Nem igaz, hogy abszolut hatalmuk van! Nem igaz, hogy mindent tudnak és mindenről határozhatnak!
Saját tapasztalatainkból tudjuk, hogy a tárgyalások, a megbeszélések nem vezetnek sehová. Tudjuk, hogy ezeknek az európai bürokratáknak az ígéretei csak üres beszéd.
Ekkor mi, munkások kimentünk az utcákra, mint Varsóban ápr. 29-én is. Tüntettünk az Európai Néppárt kongresszusa előtt.
A kormányok azt terjesztik a közvélemény megtévesztésére, hogy minden rendben van. Hazugság! A közvélemény kezd erről tudomást venni.
Ez a hatalom hazudik nekünk és az egész társadalomnak. Itt, Párizsban, ma hangosan kimondjuk, az összes európai kormány ellenében.

Varsóban, ápr. 29-én a rendőrség gumibotozott bennünket, vegyianyagot vetett be ellenünk vízágyúkkal, holott mi békésen tüntettünk.
De mi nem állunk meg! Egész Európában harcolni fogunk munkánkért!
Ehhez a közös küzdelemhez kérjük segítségeteket!
Csak itt, Párizsban tudtuk meg elképedve, hogy Franciaországban is masszív elbocsátásokat hajtanak végre. Több, mint 3 ezret naponta.
A sajtó, ahogy lenni szokott, eltitkolta előttünk a valóságot.
Ha összesítjük erőnket, a dolgozók erejét egész Európában, képesek leszünk megakadályozni azokat, akik kormányoznak bennünket, hogy üzemeinket fölszámolják, hogy munkahelyeinket megsemmisítsék. Egységben ki tudjuk kényszeríteni munkalehetőségünk megtartását, s mindazoknak, akik elvesztették állásukat, hogy visszaszerezzék azt!



A magyarok válasza

Ott leszünk Gdanskban jún. 4-én
lengyel testvéreinkkel, akik harcolnak

– hajógyáraik bezárása ellen, melyre az Európai Bizottság kötelez
– az összes elbocsátás ellen!


Magyar Dolgozók!

Eltitkolták előttünk, ahogyan az összes európai dolgozó előtt is, ami ápr. 29-én Varsóban történt.
Ezen a napon a gdanski hajógyárak kétezer munkása, a Solidarnosc szakszervezettel Varsó központjában tiltakozott Donald Tusk miniszterelnök és az Európai Bizottság ama szándéka ellen, hogy a gdanski hajógyárakat bezárják. A rendőrség brutálisan rájuk támadt könnygázbombákkal, vegyszerekkel és vízágyúkkal, 25 szervezett munkást kellett kórházba szállítani.
Ezt a sorsot szánják mindazoknak, akik elutasítják az elbocsátásokat! Ezt a sorsot szánják azoknak, akik nem fogadják el, hogy az Európai Bizottság a Maastrichti-Amszterdami szerződések alapján a kapott „állami segítséget” illegálisnak minősítve a «szabad- és akadálymentes verseny» nevében a hajógyárak bezárásáról döntsön!
Barátaink!
Jún. 4-én Gdanskban a lengyel munkások, a Solidarnosc szakszervezettel együtt tüntetni fognak, hogy kimondják: nemet a hajógyárak bezárására!Nemet az elbocsátásokra! Jövőt akarunk magunknak és gyermekeinknek!
Velük leszünk. Egy magyar aktivista is tagja lesz a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése delegációjának, mely szolidaritásunkat viszi a lengyel munkásoknak.
Szolidaritást, mert Magyarországon is követeljük:
- az elbocsátások azonnali leállítását!
- nemet mondunk a Bajnai-kormány az IMF-fel és az Unióval megkötött egyezménye értelmében meghozott, a népességre súlyosan nehezedő intézkedéseire!
- Nemet a privatizációkra!
- A nyugdíjasokat sújtó törvények, az Európai Unió (Barcelonai csúcs, 2002) által kötelezővé tett, 65 éves korra kitolt nyugdíjkorhatár visszavonását!
Felhívunk minden dolgozót, fiatalt, szakszervezeti tagot, aktivistát, hogy írja alá és írassa alá ezt a felhívást kollégáival, ismerőseivel, barátaival, szakszervezeti köreivel, hogy összegyűjtve elvihessük Gdanskba.

A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése keretében

Első aláírások:

153 dolgozó, Koloman Handler kft, Sewis Hungary kft, EDV kft
Munkástanácsok Komárom-Esztergom megyei szövetsége
Thürmer Gyula, Magyar Kommunista Munkáspárt elnöke
Simon József Endre, üzemi munkás,MMP2006 tag
Anyiszonyan Klàra vegyészmérnök
Fogler Tibor informatikus
Somi Judit baloldali aktivista
Krausz Tamàs történész
Dr.Alpár Róbert, Marx Károly Társaság, ATTAC Hungary
Czöndör Gyula, Szociális Charta titkára
Jóny Iván, BAL tagja
Farkas Péter közgazdàsz, Szociàlis Charta
Hrabàk Andràs, biológus
Fiatal Baloldali Unió - Magyarországi Ifjú Kommunisták szervezete
Vajnai Attila, Magyarországi Munkáspárt 2006 általános elnökhelyettese


«Sokan, sokszor, sokféle politikai szemszögből értékelték eddig 1956-ot.
Kovács Marika visszaemlékezése annyiban különbözik ezektől, hogy - saját sorsába ágyazva - a magyar munkásosztály egy jobb világ megteremtéséért vívott, elszánt harcát mutatja be…»


Az «1956, a munkástanácsok forradalma»
«Visszaemlékezéseim» c. könyv
bemutatója, Budapest, ápr. 4.


Kovács Marika és Liliane Fraysse a Kossuth klubban mutatták be könyvüket, melynek francia eredetije 3 évvel ezelőtt jelent meg. Mintegy 35 különböző korosztályhoz tartozó érdeklődő, sokan messziről jöttek, vonattal, busszal, még Szlovákiából is, kíváncsian várta elvtársunk, Marika családi és szakmai bemutatójába ágyazott visszaemlékezéseit arról, hogy fiatal kommunistaként hogyan vett részt a munkástanácsok forradalmában.
Kettős esemény volt a könyvbemutató. Először is, mivel a könyv először került bemutatásra Magyarországon, másodszor, mivel megkísérli visszaállítani – ahogyan többek aláhúzták a bemutatón – azt a történelmi tényt, hogy az 1919-es történelmi tradíciók nyomán létrejött munkástanácsok politikai forradalmat kíséreltek meg a sztálini bürokrácia ellen. 1956 óta nem csak a bürokrácia próbálta a valódi történelmi tényeket semmissé tenni, hanem bukása után, az 1980-as évek óta privatizáló tőkés rendszer is azzal próbálkozik, hogy saját céljaira sajátítsa ki. Az „új rezsim” a munkástanácsokat eltipró bürokrácia utódja és az 1989 utáni „ellenzék” egyaránt egyetért abban, hogy a munkásosztályt meg kell akadályozni történelmének e fontos lapja megismerésében. A rendszerváltás óta eltelt idő a munkásság és parasztság elleni brutális akciók sorozata, kivívott, szerzett jogai megsemmisítése egészen a közelmúlt IMF-gondnokság bevezetéséig és ezzel még nehezebb körülmények megteremtéséig.
Gyurcsány politikája, mely az Európai Unió privatizációs-fosztogató politikája, tömeges elutasításra talált, ma már nincs mögötte bázis az IMF további követeléseinek teljesítésére. Közben a Magyarországon az «olcsó munkaerő» miatt berendezkedett multik folytatják a privilégiumok kierőszakolását, az elbocsájtásokat.
Az új Bajnai-kormány még keményebb intézkedéseivel rögtön magára hívta a szakszervezetek és civil szerveződések figyelmét, két jelentős demonstráció is lezajlott azóta.
Érthető, mire szolgálnak a cigány kisebbség elleni progromszerű kampányok, a szinte hetente ismétlődő, nők, férfiak, gyermekek ellen elkövetett halálos merényletek, a Magyar Gárda és hasonlók masírozásának cinkos tűrése: a dolgozók egymás ellen fordítására.
Az «Információ és vita» körüli csoport egyik tagja: «Sok könyvet írtak 1956-ról, zömében politikailag és ideológiailag részrehajlóan. Magam is feltettem a kérdést magamnak, mi volt ’56-ban. Az olyan kommunista, leninista személyek, mint Marika segítségével, akik elmondják, amit átéltek, magunk is meg tudjuk ítélni az események jellegét. A könyv elolvasása után világossá vált, hogy a munkástanácsok részéről forradalom volt, a tanácsok mindig azt hirdették «üzemet, földet vissza nem adunk, az a munkásoké és parasztoké!» és elutasítottták a visszatérést a kapitalizmushoz, egy független magyar szocialista államért küzdöttek. Marika az egyetemisták forradalmi szövetségéhez tartozott, ők ugyanígy gondolkodtak.»
Kovács Marika elmondta, «nagyon sokáig, miután el kellett hagynom Magyarországot, kerestem az utat»… végül Trockij művében, az Elárult forradalomban megtalálva, mely a Szovjetunió degenerálódását mutatta ki. Rálelt elvtársaira is az OCI-ban (Nemzetközi Kommunista Szervezet a IV. Internacionálé újjászervezésére) és a IV. Internacionálé harcában.
Egy filozófiatanár hozzászólása: «A könyv címe telitalálat, meg kell erősíteni, ami ’56-ban történt: munkásforradalom. Nagyon fontos, különösen a fiatalok számára, amit Marika falusi gyermekkoráról mond el, hogy lássák, milyen nehéz volt az élet 60-70 évvel ezelőtt. Azért is fontos, hogy emlékeztessen bennünket arra, a parasztság helyzete hogyan javult, és arra is, amit elveszítettünk az utóbbi 15-20 évben. A fiatal generáció sokat okulhat Marika személyes sorsából, lelkes párttag lett, s ahogyan kinyílott szeme a valóság láttán, szakított a sztálinizmussal. Felmerül még egy kérdés a könyv olvasásakor: kell-e párt? A munkástanácsok megmutatták, hogy kezükbe tudják venni a társadalom igazgatását, a termelés és elosztás igazgatását. A fiataloknak okvetlenül olvasniuk kell a könyvet. Kiváló propagandaeszköz a valóság megismerésére».
A politikai kérdésekre Marika így válaszolt:


«Az én és elvtársaim véleménye az, hogy a világválságban lévő tőkés rendszert meg kell dönteni. Ki tud végezni ezzel a rendszerrel? A társadalom osztályokból áll, ahogyan Marx kimutatta, a gazdagság a dolgozó osztályok termeléséből fakad. De akik ezt létrehozzák, mindig elnyomott helyzetben vannak. Az uralkodó osztály ma is a háborúk, a szétesés fő faktora. Mi marad unokáinkra, ha a rendszert nem változtatjuk meg? Az alapkérdés tehát a szocializmuséért való küzdelem, a kizsákmányolás és elnyomás nélküli társadalomért, mely a munkán alapszik. A munkástanácsok elbuktak ’56-ban, mert egyedül voltak, nem mertek politikai feladatot vállalni a kormányzás megragadásával. Azt gondolom, a tanácsoknak szükségük van olyan pártra, mely segíti a tömegek öntudatra ébredését, annak fejlődését. Ezért kell megszervezni magunkat. Azt mondják, kevesen vagyunk. De akik ma azt mondják: «nem folytatódhat minden úgy, mint azelőtt», segítenek a népakarat kifejezésében».
Marika beszélt a franciaországi osztályharcról, a Független Munkáspárt (POI) elbocsátások megtiltásáért vívott küzdelméről, arról, hogy az egész Európai Unióval szükséges a szakítás az európai és dunai-balkán népek szabad szövetsége létrehozásáért. «Igen, nekem megvan a saját pártom. De mi lehet egy ilyen párt feladata? Utat mutatni a dolgozóknak és lehetővé tenni előrébbjutásukat!».





Válságkezelés?

Bajnai Gordon szerint a magyarság “legnagyobb modernkori sikertörténete” az európai uniós csatlakozás.

«A Bajnai Gordon által vezetett válságkezelő kormány a lehető leghamarabb nekilátott feladatának, a válság kezelésének. A kormány elfogadta azt a Válságkezelő programot, amely megóvja az országot és a magyar embereket a még nagyobb bajtól, stabilizálja az állam finanszírozását, a költségvetés egyensúlyát és talpra állítja a gazdaságot.» (újsághír)

Nem tette hozzá Bajnai: a nemzetközi intézmények (IMF, Európai Unió) előírásai, parancsai szerint, a magyar lakosság helyzete iránti legcsekélyebb aggodalom nélkül.
A Bajnai-csomag részei: - Nem fizetik ki idén a 13. havi nyugdíj második részét, 2010-től teljesen eltörlik. - A közszféra 13. havi juttatását eltörlik. - A közszférában két évre rögzítik a nominális bruttó fizetéseket. - 2012-től több lépésben 62-ről 65 évre emelik a nyugdíjkorhatárt. - 10 százalékponttal csökkentik a táppénzt. - A családi pótlék összegét két évre befagyasztják. - Két évre csökkentik a gyes és a gyed időtartamát, 23-ról 20 évre csökkentik a gyes és a gyed korhatárát. - Július 1-től felfüggesztik a lakástámogatási rendszert. - 25 százalékra nő az áfa (18 % áfa lesz a tejtermékeken, a pékárun és a távhőn). - A jövedéki adó 2009-ben átlagosan 5-6 százalékkal emelkedik. - 2011-től megszüntetik a gáz- és távhőár-támogatást, addig is csökkentik. - Az adóalap mértéke összbruttósítás lesz 2010-ben. - 5 százalékponttal csökkentik a minimálbér kétszereséig a munkaadói terheket (…)
Nézzük a csomagnak csak a nyugdíjakra vonatkozó intézkedéseit: a 2012-től évente hat hónappal emelkedő nyugdíjkorhatárt (csak a 40 éves szolgálati idővel rendelkezők kaphatnak előrehozott nyugdíjat).
Az Európai Foglalkoztatási Stratégia (Barcelona 2002.) előírásai:
«A társadalmi jóléti rendszer modernizálásának részeként felül fogják vizsgálni a nemzeti stratégia részeként a nyugdíjrendszerre, az egészségügyi ellátórendszerre és az időskorúak védelmére fordított támogatásokat.
Az ún. "aktív öregedés" koncepciója az idősebb korosztály munkavégzés révén fennmaradó gazdasági aktivitását hangsúlyozza. (…) Mindez azt a célt szolgálja, hogy 2010-re 5 évvel, 59,9 évről kb. 65 évre növekedjen európai uniós szinten a munkaerőpiacról kilépők átlagos életkora.»
A felülvizsgálat megtörtént, a korhatár emelkedik vagy már eddig meg is történt a tagállamokban. Pedagógus kollégánk írja: Tudod, itt Magyarországon 65 évre emelték a nyugdíjkorhatárt. Nekünk ezzel az a bajunk, hogy mi 18 éves korunktól dolgozunk pedagógiai pályán, óvónőként, tanítóként, tanárként. Elképzelhető a 65 éves óvónéni, aki 48 év(!!!) munkaviszonnyal a háta mögött még a földön csúszik-mászik a gyerekekkel, vagy a 35-40 év tanítással a háta mögött idegroncs pedagógus?
Sorolni lehetne a foglalkozásokat: 65 éves ápolónő hogyan emelget betegeket? buszsofőr hogyan vezet? ácsmester hogyan fog ácsolni?
Ugyanakkor a fiataloknak sincs munkájuk, a munkanélküliségi ráta növekszik, az utcára tett ötvenesek újbóli munkába állásának esélye közel a nullával egyenlő, menekülési útvonaluk nincs. Vannak, akik folyamatosan, egész életük során dolgoznak, fizetést kapnak, ők a ritka fehér hollónak számító klasszikus munkavállalók. Jelenleg a keresőkorúaknak csak kevesebb, mint a fele ilyen Magyarországon. Egyharmaduk, fél millió ember meg sem tudja szerezni a jogosultsági időt, következésképpen semmilyen, vagy csak nagyon alacsony nyugdíjra számíthat. Belekergették az embereket a nyugdíj-előtakarékossági számlák nyitásába. De miből, ha a reáljövedelem csökken? Miért, ha eljátszák a bankok?
Sem a magyar államot, sem az Európai Uniót nem érdekli, hogy mi lesz a ma, vagy a jövő idősebb/fiatalabb generációival. A népesség öregedését ürügyként használja a létező szociális rendszerek diszkreditálására és következésképpen felszámolására – azért, hogy olyan rendszerekkel helyettesítsék őket, amelyek más célt szolgálnak.
Ne engedjünk a nyomásnak, se a mai, se a jövő nyugdíjasai meglopását!


Nemzetközi szolidaritás eredménye

Tudósítás: 2009 máj.13.

Oroszország

Valentin Uruszovot szabadlábra helyezték.
Munkásaktivisták tudtunkra adták Oroszországból, hogy Valentin Uruszov szakszervezeti vezető, akit 6 évre börtönre ítéltek, kiszabadult a Jakutszki legfelsőbb bíróság (Sakha köztársaság) határozata következtében máj.11.-én.

2008 júliusában, Udacsnijban (15 000 lakos) 20 km-re az északi sarktól, a helység legnagyobb vállalkozása, az «Alroza» gyémántbánya munkásai független szakszervezetet hoztak létre. Két hónap leteltével a szakszervezet több mint 1000 tagot számlált.

2008 szept. 3.-án a szakszervezet felelősét, Valentin Uruszovot «kábítószer birtoklásáért» letartóztatták. Valójában az egész egy előre kidolgozott forgatókönyv volt a kábítószerbrigád részéről, hogy megpróbálja lejáratni a szakszervezeti mozgalmat és leállítani minden ellenállást a dolgozók részéről. Uruszovot tehát szept. 26-án letartóztatják és 6 évi kényszermunkára ítélik, ugyanakkor 13 munkatársát, a «Profszvaboda» szakszervezet tagját elbocsájtják és nevüket úgynevezett «fekete listára» teszik, lehetetlenné téve ezáltal, hogy munkát találjanak.
De a nemzetközi munkás szolidaritás végrehajtotta szerepét.
A moszkvai Kollektív Akció Intézet (IKD) és a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése felhívása alapján a világ minden részéről munkásszervezetek fordultak az «Alroza» vezetőségéhez, az orosz felelősökhöz (egy tucat országból, ezek között Magyarországról is). Több tízezer rubelt gyűjtöttek össze, hogy egy védőügyvédet fogadjanak, ami a szakszervezeti vezető elítélésének fefüggesztéséhez vezetett.
Valentin Uruszov esete példa lehet mindazok számára, akik védeni akarják a független szakszervezetek létezését.

Daniel Gluckstein,
a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése nevében



A kapitalizmus agóniája és a IV. Internacionálé feladatai
(A tömegek mozgósítása az átmeneti követelések mellett mint a hatalom megragadásának előkészítése)


Á T M E N E T I P R O G R A M

Trockij

Hozzaférhető magyarul: somijudit@yahoo.fr















Információ és vita, c/o Entente internationale des travailleurs,
87, rue du Faubourg Saint-Denis, 75 010 Paris - FRANCE