Nemzetközi információk 342.sz.

2009.jún.24.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése hetilapja

Tartalom:

Genf: A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének XVI. találkozója «az ILO konvencióinak és a szakszervezetek függetlenségének védelmére».
Daniel Gluckstein, a Nemzetközi Egyetértés koordinátorának hozzászólása, valamint tiszteletadás Jack Henning, az amerikai munkásmozgalom történelmi vezetőjének emlékére.

A 27 európai kormányfő ülése: válságban az európai csúcs.
Az Informations ouvrières (Franciaország) cikke.

Nagy-Britannia: «a British Airways vezetése feltalálta az ingyenmunkát».

Lettország: demonstráció Rigában a megszorítások politikája ellen.

Guadeloupe: Robert Fabert, levelezőnk. Sajtónyilatkozat: az LKP ügyvédeit fenyegő veszély.


A 27 európai állam- és kormányfő ülése

Válságban a csúcstalálkozó

A 27 tagállam vezetői jún. 18-19-én egyhangúlag megerősítették José Manuel Barroso újrajelölését az Európai Bizottság elnöki posztjára.
A döntés nyilvánvalóan problémát jelent az európai szociáldemokraták számára, mivel képviselői opponáltak ellene. Az Európai Parlament szocialista csoportjának elnöke, Martin Schultz nyilatkozatában közölte:

«Csoportom opponál, mivel az európai vezetők méltatlanul, nagy sebbel-lobbal igyekeznek Barrosot erőszakkal is hivatalában marasztalni. Mi minden bizonnyal ellene voksolunk júliusban.» (az EP-nek megerősítési joga van- a ford.)
De Zapatero, Socrates és Brown (a spanyol, portugál és brit szocialista kormányfő) Barroso kinevezése mellett tették le a garast. Ez az európai uniós intézmények és ezek stabilitásának logikája.

A probléma azonban nem szűnt meg, mivel – ahogy a AFP mondja, csak «féloldalas támogatást» kapott Barroso, akinek «meg kellett elégednie elvi támogatással a formális kinevezés helyett, amiben reménykedett». A csúcstalálkozó konklúziója pedig: «Az állam- és kormányfők egyhangúlag egyetértenek Barroso személyének kijelölésében».

Erről és más kérdésekről szólt a csúcstalálkozó, mégpedig arról a «garanciáról», melyet az ír kormány kap abban bízva, hogy a legközelebbi referendum a Lisszaboni szerződésről a remélt igennel zárul. Mert az EU intézményei válságban vannak.

A csúcstalálkozó egyébként rendkívül erős biztonsági körülmények között folyt, mivel ugyanekkor tüntettek az Európa minden szegletéből érkezett tejtermelők Brüsszel utcáin a tej árának csökkenése elleni tiltakozásképp.
Válságban a csúcs, ahogyan az összes európai ország is.

Daniel Shapira


Tejtermelők ezrei az európai csúccsal szemben


Az európai tejtermelők többszáz (állítólag 1500) traktorral demonstráltak jún. 18-19-én Brüsszelben az európai csúccsal egyidőben. Amiatt tiltakoztak, hogy a tej felvásárlási ára alacsony – a nagykereskedelem ugyanakkor kolosszális hasznot húz – és a tarifák emelését követelték.
A rendőrség szoros láncot formált, hogy megakadályozza a tüntetők bejutását a csúcs épületébe. Hirtelen azonban vagy 500 tüntető gyalogosan megközelítette őket a következő jelszavakkal transzparenseiken:
«Méltányos árakat!», «Nem akarunk megdögleni!». A Németországból, Franciaországból, Belgiumból, Hollandiából Svájcból érkezők a várost gyakorlatilag megbénították.
Egy francia tüntető így foglalta össze: «El kell érnünk a literenkénti 0,40-es árakat a jelenlegi franciaországi kicsit több mint 0,20-ról.»

A tejtermelők is élni akarnak.
Az Európai Bizottság azonban elutasította az árak brutális csökkenését eredményező politikája felülvizsgálatát. A csúcs is csak annyit kért a Bizottságtól, hogy «két hónap múlva mutasson be a tejpiacról egy alapos elemzést».
Kétség nem férhet hozzá, hogy ez nem válasz a tejtermelők aggodalmára.


Második referendum Írországban a Lisszaboni szerződésről, deficitcsökkentés

Döntések a népek ellen

A válság fontos eleme
A csúcs két napja alatt a válság fontos eleme dominált: hogyan adjanak «garanciákat» az ír kormánynak, hogy az a siker reményével vágjon bele a Lisszaboni szerződésről szóló referendum megszervezésébe. 2008 júniusában az első népszavazás 53,4 % -os nemmel végződött. Előtte pedig a francia és a holland nép utasította el az Európai Alkotmányt. Ezek a határozott elutasítások tartják már négy éve válságban az európai intézményeket.

A 27 állam- és kormányfő elég könnyen egyezségre jutott az ír kormánynak adandó «garanciák» tartalmát illetően.
Viszont, és ez fordult válsággá, milyen legyen a garanciák jogi természete: egyszerű csúcsszintű határozattal vagy ahogyan az ír miniszterelnök kérte, a Lisszaboni szerződéshez tartozó protokoll-előírás formájában?
Mi a tét? A protokoll csatolása a Lisszaboni szerződéshez újabb ratifikációs eljátást jelentene a másik 26 tagországban. Nagy-Britanniában is, ahol népszavazás lenne … több mint valószínűleg a nem győzelmével.

Az európai csúcs egy hibrid jogi formulához nyúlt, protokoll tartalmazza a garanciákat a Lisszaboni szerződés mellékleteként, de avval a pontosítással: «Tartalma teljes mértékben kompatibilis a Lisszaboni szerződéssel és nem kötelez újabb ratifikációs eljárásokra.»
Ahogy az egyezményre ráütötték a pecsétet, az ír miniszterelnök Brian Cowen győzedelmesen bejelentette: «Azt gondolom, készen állunk, hogy október elején népszavazást tartsunk.»
A probléma azonban még mindig nem rendeződött, másnap Vaclav Klaus, a cseh elnök kritikával illette egy cseh napilapban a döntést, méghozzá eléggé keresetlen fomában: «Mindnyájan tudjuk, hogy a kör négyszögesítése nem lehetséges, mégis pontosan ezt akarják csinálni. Azt állítani, hogy az engedmények nem változtatnak semmit a Lisszaboni szerződésben, badarság. Magam ezt egyszerre tartom mulatságosnak és méltatlannak.» Erre a nyilatkozatra támaszkodva a cseh elnök kötelezi, hogy a «garanciákat» a cseh parlament ratifikálja… ezzel újból kinyitva Pandora szelencéjét. Honnan ez a válság az uniós intézmények csúcsán? Az egyéb döntésekből jobban megérhetjük.

Az államháztartási deficit csökkentése
Az Európai Tanács konklúzióinak a 12. pontjában «megerősítette hajthatatlan ragaszkodását az államháztartási hiányok csökkentéséhez, s a stabilitási és fejlesztési paktum előírásaihoz», hozzátéve: «fontos, hogy az államháztartási konszolidáció kövesse a gazdaság helyreállásának tempóját». Világos, újabb programozott megszorításoknak néz elébe az államháztartás.

Lettország: az EU jövője?
Ugyanez a konklúzió Lettországról: «Az Európai Tanács jóváhagyóan tudomásul vette az új lettországi államháztartási intézkedéseket, melyeket az ezévi és a következő évi büdzsé szignifikáns konszolidálására hozott. Aláhúzza, hogy a megfelelő intézkedések szigorú alkalmazásának és hiteles középtávú stratégiának köszönhetően a jelen kiigazítási program meg fogja hozni gyümölcsöző eredményét.»
Mik tehát azok az intézkedések, melyeket annyira üdvözöl az európai csúcs?
A költségvetés kiadásainak 10 %-os csökkentése, a közszolgáltatási bérekben 20 %-os csökkentés, a nyugdíjasoknál pedig 10 %-os – júl. 1-től kezdve!
Ez az a jövő, amit az Európai Unió a lett népnek szán.

Az intézkedések ellen jún. 18-án, az európai csúcs nyitása napján tüntetők ezrei mentek ki Riga utcáira a szakszervezetek szólítására.
«Összegyűjthetnék az összes nyugdíjast és agyonlőhetnék őket. Így nem lenne több probléma és maradna pénz az állami kasszákban», mondta egy hatvanas tüntető asszony.
Pedig a tüntetés nem rezignált vagy reménytelen volt, egy másik tüntető így összegzi a többiek érzéseit:
«Meg akarjuk mutatni, hogy itt vagyunk. Hogy az emberek nem birkák. Ez csak a kezdet. »

Az EU válsága csak erősödik.

Genf, jún. 6.: a Nemzetközi Egyetértés XVI. találkozója «az ILO konvencióinak és a szakszervezeti függetlenség védelmére»

61 munkás aktivista és felelős 18 országból vett részt a találkozón.

Gyűlésükkel egyidőben valóságos «államcsíny» készülődött az ILO éves közgyűlésén a munkásmozgalom integrálására a G 20 «Paktum a munkahelyekért» döntésének megfelelően.

5 szónok hozta el beszámolóját:
• Daniel Gluckstein, a Nemzetközi Egyetértés koordinátora,
• Norbert Gbikpi-Benissan, a togói országos szakszervezeti unió főtitkára, a nemzetközi munkaügyi konferencia dolgozói küldötte,
• Rubina Jamil, az All Pakistan Trade Union Federation főtitkára,
• Alan Benjamin, a San Francisco-i AFL-CIO szakszervezeti tanács tagja, és a Workers Emergency Recovery Campaign (WERC) felelőse,
• Pascal Samouth francia szakszervezeti felelős.

Ebben a számunkban Daniel Gluckstein hozzászólása.


Daniel Gluckstein
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése koordinátora


Szeretnék emlékeztetni arra, hogy a Nemzetközi Egyetértést 1991-ben a barcelonai világkonferencián alapítottuk, a «háború és kizsákmányolás elleni» kiáltvány szolgált bázisául. Ami a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértését jellemzi, az a szervezet nyitottsága és az, hogy semmiféle nemzeti vagy nemzetközi létező munkásszervezettel nem kíván versenyezni. Egyedüli célja mindenütt a világon a dolgozók segítése védekezésükben, azon szervezeteik függetlenségének megerősítésében, melyeket osztályharcban hoztak létre és a háborúk és a kizsákmányolás elleni a közös harcban.
Ezt a találkozót minden évben megtartjuk a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) éves ülésével csaknem egyidőben és immár hagyománnyá vált. De ebben az évben van egy különleges aspektusa, ez az első alkalom, hogy a kapitalista rendszer világválságának kirobbanása óta találkozunk – melyet pénzügyi válságnak neveztek el, holott valójában a termelési eszközök magántulajdonán alapuló tőkés rendszer válsága. A válság nem egy baleset, ahogyan sokan szeretnék elhitetni, nem a rossz kezelés eredménye. A válság a kapitalista rendszer lényegét fejezi ki, a felhalmozott tőkehegyek, profithegyek a munkaerő kizsákmányolása által jöttek létre és most keresik mindenféle módon értékesülésüket. Ezek a módszerek a spekuláció módszerei, a gazdasági élősködésé, a háborúké, melyekkel a példa nélküli válságban a tőkésosztály azt a megoldást találta, hogy az üzemeket bezárja, a munka világát tönkreteszi, a munkásjogokat megvonja.
A helyzet új, példa nélküli súlyossággal bír, minden jelenlévő aktivista tudja, hogy következményei súlyosabbak az 1929-es válságnál.
Most tartja az ILO éves közgyűlését, tudjátok jól, hogy szokás szerint fejlessze normáit, hogy új konvenciókat vezessen be. Ezt a munkát borította fel az úgynevezett «Világ csúcstalálkozó a munkahelyért», melyen az állam- és kormányfők azzal a céllal vesznek részt, hogy a «Világpaktum a munkahelyért» létrejöjjön.

A kérdésnek megvannak a következményei mindegyikünk országában. Hogy saját hazámat idézzem, Franciaország köztársasági elnöke, Sarkozy részt fog venni, már holnaputánra vitára hívta a szakszervezeti konföderációkat a csúcstalálkozó javaslatairól. Tehát az azonnali hatás tettenérthető.

Néhányunkat akarom idézni azok közül, akik az ILO éves tanácskozásán résztvettek. A munkáltatók képviselete: «Meg kell találnunk a megoldást a viharra. A világ számára üzenet lesz, hogy a munkáltatók és a munkavállalók együtt néznek szembe a válsággal.» Trautmann a dolgozók nevében azt mondta: «Ennek a tanácskozásnak történelminek kell lennie. A válsággal mindannyian egy hajón utazunk.»

Dolgozók és munkáltatók, kizsákmányoltak és kiszákmányolók ugyanazon a hajón? Együtt kell keresnünk a válság megoldását? A «világcsúcstalálkozó a munkahelyért» napirendje mindegyikünk országában napirend: kívánatos-e, hogy a munkásszervezetek csatlakozzanak ehhez vagy az a kívánatos, hogy elutasítsák? Erről kell beszélnünk.

Tény, hogy egy hónappal a válság kirobbanása után a bankok – világszinten – különböző formában több mint 10 000 milliárd dollár kaptak talpraállításukra és ha hihetünk a hivatalos adatoknak, még háromszor ennyit fognak.

Tény, hogy csak az Európai Unió országairól beszélve, a Központi bank égisze alatt több ezer milliárd dollárt kapnak a bankok és spekulánsok. Ez az összeg sokkal több, mint Franciaország belső bruttó termelése. Óriási összeg.

Tény, hogy az USA-ban a Bush-adminisztráció, majd az Obama-adminisztráció szintén több ezer milliárd dollárt ajándékozott a bankoknak és spekulánsoknak és akkor még nem is szóltunk egyébről, pl. a General Motors talpraállítása még 50 milliárd dollárba kerül.

Tehát ez van az egyik oldalról, a másikról meg a hivatalosan közlés, hogy a fejlett országokban a munkanélküliség elhagyta a 10 %-ot, a jövő évre 300 millióval több munkanélküli várható a világon; egy millió Franciaországban, hat az USA-ban. Minden újabb statisztika súlyosabb képet mutat az előzőnél. A GDP összeomlásának előrejelzése minden alkalommal újabb üzembezárási, elbocsátási hullámot indít és ugyanakkor a «krízissel való szembenézés» okán a munkásosztály által kivívott jogok és garanciák együttesét akarják felülvizsgálni.

Ezt a gond felmerül itt, az ILO-ban is. Olvastam a márc. 23-i jelentést a válság ügyében összehívott «magasszintű háromoldalú gyűlés» után, a 132. pontot követő szakasz: «A bérek rögzítésének módszerei vitás pontok. Néhányan a bércsökkentést támogatják a munkát terhelő költségek csökkentésére és a nehézséggel küzdő vállalatnál létező munkahelyek őrzésére, mások aggódnak a váráslóerő fenntartásáért.»

Ez az a diplomáciai nyelvezet, ami az ILO-nál szokás, de ha lefordítjuk hétköznapi nyelvre, megtaláljuk benne a zsarolást a dolgozók és szakszervezeteik ellen: vagy elfogadjátok, hogy a jelenlegi jövedelemszint csökken, a nyugdíj feltételei nehezednek, a munka «rugalmasabbá» válik, a munkakörülmények megváltoznak, vagy pedig elbocsátások lesznek. Ma ez a valóság, ezzel néznek szembe országainkban a dolgozók. A munka rendszabályozása törékennyé vált még ott is, ahol erős volt. Például, ami a legfejlettebb országokban történik, az USA-ban a General Motors és a Chrysler «megmentése» azon az áron, hogy a szakszervezet befektetését, a dolgozók évtizedek óta nyugdíjra felhalmozott megtakarítását használják fel a tőkés spekulánsok talpraállítására, ami máról holnapra füstbemehet, eltűnhet. Azonban a szakszervezeti vezetés elfogadta a kollektív szerződések kizárását, a bér- és nyugdíjviszonyok megváltoztatását és szintén elfogadta – Alan Benjamin pontosítani fogja – azt, hogy 20 000 dolgozó munkahelye váljon – csak a General Motors-nál – kétségessé.
Ugyanilyen helyzettel találkoztunk Franciaországban. Amikor egy üzemben pisztolyt szegeznek a dolgozók és a szakszervezet halántékához, mint a Caterpillarnál: vagy aláírjátok a megegyezést a munkaidő rugalmasságáról, a munkakörülmények együttesének változásáról és nem lesz 600 elbocsátás, vagy nem teszitek meg és 600-nál, 733-nál még több elbocsátás is lesz. A szakszervezetk tegye a kezét a fogaskerekek közé?

Az a helyes út, ha aláírjuk az egyezményt, mint az ameikai autóiparban, vagy engedünk a nyomásnak, mint a Caterpillarnál? Ezen az úton kell haladni a munkásmozgalomnak?

Világos, ha belemegyünk ebbe a logikába, országaink munkásosztálya nagyon erősen megfizeti a válság árát. Franciaországban pl. teljességgel elképzelhetetlen helyzetbe kerültünk. Miközben naponta érkeznek hírek az elbocsátásokról (napi 3000 munkanélküli pluszban!), némely, a munkásosztály nevében szereplő szervezet azt állítja, hogy az egyetlen megoldás az elbocsátások révén minél magasabb végkielégítést elérni. Ez azt jelenti, hogy le kell mondani az elbocsátások elleni küzdelemről.

Ha a munkásosztály és szervezetei lemondanak a munkáért vívott harcról, mi marad a munkásosztályból? Ha az egyetlen cél az, hogy kísérjük csak az elbocsátásokat, mi marad a munkásosztályból? Munka nélkül a társadalom halott. Munkásosztály, beleszorítva a prekaritásba, ideiglenességbe és a munkanélküliségbe, ez egy bomló munkásosztály. Nem állítom, hogy az osztályharc könnyű, ellenkezőleg: különlegesen nehéz és senki nem taníthatja meg. De éppen azért, mert a harc nehéz, világos jelszavakat kell megfogalmaznunk: Nemet az elbocsátásokra! A munkahelyek fenntartását! Nemet a nyugdíjrendszer, a társadalombiztosítás felborítására! Nemet a munkakörülmények, a kollektív szerződések degradálására, a szakszervezetek függetlenségének megszüntetésére!

Ma a válságggal bizonyos, hogy a Világpaktum a munkahelyért-nek lesz folyománya mindegyikünk országában. Konfrontálódni fogunk mindnyájan azzal a kísérlettel, hogy a munkásszervezeteket integrálják az államba, amit világszintű korporatizmusnak kell nevezni, az állami és munkáltatói szervezetek szolgálatára. Ebbe az irányba kell mennünk, vagy ellenkezőleg, szükséges és hasznos azon dolgozni, hogy a munkásszervezetek függetlenségéért vívott küzdelmet folytassuk?

Ennek a találkozásnak ez a célja és erről vitatkozunk. Hagyományosan. Egyben átnyújtom meghívásunkat a következő évben Berlinben tartandó Világkonferenciánkra, melynek a Nemzetközi Egyetértés a kezdeményezője.

A jún. 6-i XVI. genfi találkozó megemlékezése

Jún. 4-én Jack Henning, az Egyesült Államok történelmi vezetője elhunyt. 93 éves volt. Henning elvtárs a Nemzetközi Egyetértés közeli barátja volt, szervezője a pánamerikai konferenciának az észak-amerikai szabadkereskedelmi egyezmény (ALENA) és a privatizációk ellen 1997 novemberében, szervezte a szakszervezeti függetlenség védelmére a Világkonferenciát 2000 februárjában, mindkettőt San Franciscoban a Nemzetközi Egyetértés támogatására.

A Nemzetközi Egyetértés és 80 országban élő tagjai fejet hajtanak Jack Henning emléke és elkötelezettsége előtt, melyet foggal-körömmel védett, a nemzetközi kapitalizmus munkásellenes offenzívája elleni védekezés feltételeként a szakszervezeti mozgalom függetlenségét helyezve előtérbe.

Henning elvtárs üzenetét nemzetközi szinten is megértették.

Daniel Gluckstein,
A Nemzetközi Egyetértés koordinátora


Jack Henning megnyitója
a pánamerikai munkáskonferencián (1997) (részlet)


Elvtársak, be kell ismerni, hogy vitatkozhatunk a tőke képviselőivel, de rendszerünk, a kapitalizmus munkásvédelme soha nem azért létezett, hogy a munkásokat védje, hogy előrevigye őket…

Harcolunk azon erő ellen, mely mindenben ellentéte annak, még a dolgozók tisztességéé is, ami nekünk alapvető. Itt-ott lehet egy-egy jó egyezség egy jó munkáltatóval, de a rendszer természete az, hogy a gazdaságirányításban nem ezek a munkáltatók a meghatàrozóak. Eképpen találjuk magunkat halálos harcban az ALENA, a kereskedelem és a közvetlen tárgyalások kérdését («fast track») illetően.

Ez a nagy kérdés, amellyel konfrontálódunk, ez a szakszervezeti mozgalom szívébe döfött tőr – és nekünk győznünk kell vagy egyébként múzeumi darab leszünk a világ népeinek történelmében. A nemzetközi kapitalizmusra a válasz a nemzetközi szakszervezeti mozgalom. Nincs más válasz.

Mint dolgozók azt képzelhetjük, hogy ma biztonságban vagyunk, de a globális kapitalizmus állandóan emlékeztet minket, hogy sosem leszünk biztonságban amíg hatalmát szét nem verjük.

Kezdetnek – egyesüljünk ebben a mozgalomban. Nagy erkölcsi küzdelemnek nézünk elébe. Az erkölcs a mi oldalunkon van. Csak akarat kell és szervezet, mely állandóan ennek a mozgalomnak szenteli magát. Egycsapásra persze nem győzhetünk, a folytonosságra kell a hangsúlyt helyeznünk. Ezen a módon vethetünk véget a morál hiányának, ami ennek a nagyon kockázatos tőkés társadalomnak a szívében létezik.

Nagy-Britannia

A British Airways igazgatása feltalálta az “ingyenmunkát”

40 000 alkalmazottnak választania kell egy hónap fizetésnélküli szabadság vagy négy hét fizetésnélküli munka között.

Mikor ezer milliárd eurót kaptak a bankok és spekulánsok a brit kormánytól talpraállításukra és minden 90. másodpercben megszűnik egy munkahely, a válság nevében sokszorozódnak a munkabércsökkentési kísérletek.
A British Airways igazgatósága azonban átlépi határt az «ingyenmunka» ötletével.

Miután megszüntetett 2500 munkahelyet és bejelentett 4000-ről szóló elbocsátási tervet, a társaság vezetése mind a 40000 alkalmazottat e-mailban értesítve most arra kéri, hogy a társaság túlélése érdekében válasszon egy havi fizetésenélküli szabadság vagy több hetes fizetésnélküli munka között.
A British Airways egyik szakszervezete, a Unite egyik szakszervezeti felelőse: «Ez annak a logikának a kicsúcsosodása, amely mindnyájunkra mint “szociális partnerre” számít, és végülis a dolgozókkal szeretné megfizettetni a válság árát, holott azok, akik milliárdokat kaptak, folytatják a zabálást.»
Mindenütt a dolgozóktól kérik az áldozatot.

Egy közelmúltbeli közvéleménykutatás mutatja, hogy a brit munkaerő 27 %-nak bérét csökkentették, 24 %-nak a munkaidejét és 24 % elvesztette szociális juttatásait. Minden alkalommal azt állítják, hogy ez az egyetlen mód megmenteni a munkahelyeket. Amit az ankét nem mond, az az, hogy az áldozathozatalt minden alkalommal elfogadja a szakszervezet mint «kisebb rosszat», de a vállalat néhány hét után mégis elbocsát.

J.-P. Barrois.



Lettország

Demonstráció Rigában a megszorítások politikája ellen

Közel tízezer ember tiltakozott jún. 18-án Rigában a szakszervezetek felhívására a kormányzati megszorítások ellen, melyeket a Lettországot sújtó súlyos gazdasági válság kontextusában hoztak.

A lett szakszervezetek konföderációja tiltakozásra hívott a büdzsé kiadásainak megnyirbálása ellen, melyet a 2.3 millió lakosú balti köztársaság közkiadásainak úgynevezett szintentartására hoztak.

A lett parlament globálisan 10 %-os közkiadáscsökkentésről döntött főként a közalkalmazotti fizetések 20 %-os és a nyugdíjak 10 %-os csökkentése révén júl. 1-től.

«Akár össze is szedhetnek bennünket és lelőhetnek. Nem lenne több probléma és maradna a kasszában pénz.» - mondja Nina, egy hatvanas tüntető.

A költségvetési kiadások csökkentését az Európai Unió és az IMF üdvözölte, hiszen ők írták elő.

Egy másik tüntető, Olga, aki férjével igyekszik túlélni összesen 450 lat (647 euró) havi nyugdíjból, úgy gondolja, fontos a tüntetés. «Meg kell muntatni, hogy itt vagyunk. Az emberek nem birkák. Ez pedig csak a kezdet.»

Az EU és az IMF újabb hiteleket igértek Lettországnak újabb megszorítások ellenében, mely ország így méginkább alámerül az adósságok tengerébe.

Guadeloupe

Megtorlással akarnak revansot venni a munkáltatók és a kormány a 44 napos sztrájkért

Lock-out, technikai munkanélküliség, az LKP vezetői és ügyvédei bírósági beidézése…

Guadeloupe-ban a márc. 4-i protokoll aláírása óta, amely a 44 napos sztrájkot felfüggesztette, a francia állam a munkáltatók szervezetével karöltve mindent megtesz, hogy újra kezébe vegye az irányítást. E cél érdekében hirdették meg az «Outre-Mer-i rendi gyűlést», mely arra szolgált volna, hogy az itteni, az utolsó francia gyarmatok jelenlegi kerületi és megyei státuszát megváltoztassák.

A kísérlet visszaverésével — ami abban is megnyilvánult, hogy az LKP elutasítására a népesség 80 %-ban távolmaradt a legutóbbi erurópai parlamenti választásoktól – szemben a hatalom megpróbálja kiüríteni a megegyezést ill. azt minimalizálni.

Azzal kezdték, hogy az egyezményből levágták annak előszavát és záradékát, mely a tulajdonosokat kötelezi arra, hogy az alacsony jövedelmek kétharmadát magukra vállalják.

A nagykereskedők lassacskán eltüntetik a polcokról azokat az alapvető élelmiszereket, melyek árcsökkentéséről az LKP-val megegyezés történt és gyakorlatilag nem jelennek meg a tárgyalások folytatásán.

Hogy az egyezményt ne kelljen alkalmazniuk, a hotelhálózatok — Club Med, Nouvelles Frontières, Pierre et Vacances — multinacionális főnökei a hoteleket bezárják és mintegy 750 alkalmazottat technikai munkanélküliség alá vetettek 6 hónapra.
Ezzel a főnökök és a kormány súlyos felelősséget vállal a jelenleg is folyó sztrájkok és szociális mozgalmak ügyében. Mint pl. a Sainte-Anne- polgármesteri hivatal, Orange Caraïbes-en, a repülőtéren, ahol a földi személyzet ragyogó győzelmet aratott 6 havi munkafelfüggesztés után…

A sztrájk tovább folyik Matériaux Audebert-nél, ahol a főnök visszautasítja a személyzet képviselőinek választását, ami soha elő nem fordult 1904 óta…

Az állam, a munkáltatók megpróbálják az LKP-t és a mozgalmat felelőssé tenni mindazért, ami rossz évek óta történik.

Vezetőire és ügyvédeire nehezedő rendőri és igazságszolgáltatási megtorlás ellen az LKP szolidaritásra hív.

Robert Fabert



A Nemzetközi Egyetértés tiltakozásra szólít az LKP-t és az UGTG-t érő represszió ellen.
Tiltakozás küldése:

- Guadeloupe prefektusa (00 33 90 81 58 32);

- Yves Jégo, államminiszter
(00 33 1 53 69 28 04);

- Pointe-á-Pitre, Bíróság
(00 33 5 90 83 61 04);

- Basse-Terre, Bíróság
(00 33 5 90 80 63 61)

Másolat:
- UGTG (fax: 00 33 5 90 89 08 70);
e-mail: ugtg@wanadoo.fr

- Nemzetközi Egyetértés: eit.ilc@fr.oleane.com

Az LKP ügyvédeit fenyegető veszély: maradjunk éberek

Az LKP-t érő represszió két ügyvédjét, Aristide-t és Tacitat fenyegeti.
A május közepi Guadeloupe-i ügyvédi kamara nyilatkozata után a mintegy 200-ból 150 ügyvéd jún. 16-án összegyűlt, ahol mélyen elítélték a kollégáikat ért támadásokat.
Az Aristide ésTacita ügyvédeket támogató bizottság tagjai Párizsban találkoztak az ügyvivő Mme Nathalie Dutartre bíróval. A bírónő elhatározta, hogy a meghallgatásra Guadeloupe-ba utazik. Azonban a támogató bizottság felelőse a legnagyobb óvatosságra int.
A Guadeloupe-i ügyvédek jún. 17-én megerősítették eltökéltségüket mobilizálásukra két kollégájuk védelmében.




Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris - France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com


Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente , 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse