Nemzetközi információk 347.sz.

2009.júl.29.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének hetilapja

Tartalom:

Különös figyelmetekbe ajánljuk hondurasi információinkat.
Carlos Reyes elvtársunkat több szakszervezeti felelős társával Tagucigalpában júl 30-án letartóztatták. Az Egyetértés kommunikéje.

Részletes elemzés az Európai Unió-Algéria “társulási egyezményről”, melyet a Fraternité, az algériai Dolgozók Pártja lapja publikált.

Közzétesszük a svéd szakszervezeti felelősöknek az Európai Unió direktívája elleni álláspontját.

A termelési mód magántulajdonán alapuló rendszer gazdasági válságának hatásai és következményei, dolgozók tízezreinek elbocsátása muinden országot érint. Oroszországi riport az AVTOVAZ gépkocsigyártó üzemében.

Egy másik kontinensen ugyanolyan pusztítóak a következmények, de hasonló a munkásosztály ellenállása is. A TRIBUNE LIBRE DES TRAVAILLEURS, a burundi PTD lapjának szerkesztőségi cikke.

Cikk a kínai Xingjianban bekövetkezett konfliktusról, mely az Információs levélben jelent meg először.

Információk a MINUSTAH-csapatok Haitiból való kivonását vizsgáló nemzetközi bizottság előkészületeiről.

A kolumbiai CUT álláspontja az új amerikai katonai bázisok felállítása ellen.



Algéria

Fraternité, a Dolgozók Pártja (PT) lapja, 2009 májusi száma

Egyirányú koncessziók

Minden, a mai napig hivatalosan közzétett szám a két szerződő fél közötti kereskedelmi mérleg egyensúlyának hiányra utal. Algéria 20 milliárd dollárnak megfelelő importja mellett exportja a szénhidrogéneken kívül kevesebb mint egymillió dollárt tesz ki.
Ebben az «egyezményben» egyetlen nyertes van, az Unió és egyetlen vesztes, Algéria.
Egyetlen dolog, a vámhatárok megszűnte, 3 év alatt 1,1 milliárd eurós veszteséget okozott az országnak!
A Társulási szerződés életbe lépése óta (2005.szept.1.) az EU-ból érkező import szüntelenül növekszik. 2005-ben 11,2 milliárd, 2008ben már 20,8 milliárd.
Az El Watan 2009.máj.23-i száma a hivatalos adatokat idézve rámutat arra, az ipari termék 17,7 milliárd dolláros európai importja 2005-ben még csak 9,8 milliárd volt.
A PT, mely kezdettől fogva elutasította ennek a Társulási szerződésnek a ratifikálását, meg kell állapítsa azt is, hogy hiába volt minden figyelmeztetés a nemzeti termelés destrukciójának veszélyére.

Az ipar szabadesése

Ha 2003-ban a nemzeti gazdagság 20%-t jelentette, ma a GDP 4%-ra zuhant, húzza alá R. Hamiani, a vállalatvezetők fórumának elnöke. Az összesen 40 millárd dollárnyi import láttán ezt mondotta: «külföldi munkahelyeket finanszírozunk». (L'Expression 2009.máj.23.).

Az algériai hatóságok az EU-tól azt az ígéretet kapták, hogy «segíteni fogják az országot abban, hogy a Kereskedelmi Világszervezetbe bejusson», emlékeztet az ország több felelős vezetője, láthatóan csalódottan. Végeredményben az akasztott ember kötelének kézbentartásáról van szó, mivel az EU egyszerűen ugyanazokat a koncessziókat kéri a KV tagjai számára, ahogyan a városi gáz árának kérdése is tanusítja. A két nemzetközi szervezet kötelezei Algériát a gáz árának nemzetközi szintre emelésére helyileg is! A KV ugyanazokat az előnyöket akarja, amit a 27 EU országának nyújtott!

Djaâboub kereskedelmi miniszter az EU nyomására elfogadta a KV követelményeit, ma ezt nyilatkozza: «a visszatérő kérdések megmérgezik az életünket» és mérgesen hozzáteszi: «azt mondták nekünk, hogy a gáz belső árának a valódi árnak kell lenni, mivel a szubvenció megengedhetetlen», s befejezi: «Algéria nem fog meghátrálni» (El Watan, máj.23.).

Ugyanabban az újságban, Djaâboub tudatja velünk, hogy 2007 óta az EU 13%-os plusz adót vet ki a Fertial (volt Astnidal) termékeire «azzal az ürüggyel, hogy a gáz, amit felhasznál, szubvencionált».

Ugyanez érvenyes a Sonatrach-ra, melynek tilos «a spanyol gáz- és szénhidrogénpiacra lépni».

A hatóságok reagálását kommentálva, a miniszterelnök nyilatkozatai által megerősítve egy uniós diplomata, aki «inkább örizni szeretné anonimitását» úgy ítéli, hogy «Algéria speciális eset, az algériaiak komplikáltak (...), örök mártírnak tartják magukat» (Le Quotidien d'Oran, 2009.máj.25.)

Európa népei maguk is elutasítják az Unió politikáját, ahogy ezt a tényt a parlamenti választásokról való rekordmértékű távolmaradás is aláhúzza, ez a diplomata meri legitim reagálásunkat «mártíromkodásnak» nevezni.

A legrosszabb még hátra van

A következő évben a Társulási egyezmény 61. cikkelye alapján teljes mértékben megnyílik a szolgáltatások piaca.
Ha az algériai hatóságok húzódoznak is ennek a túl rövidnek ítélt határidőnek a respektálásától, az Unió ragaszkodik az eredeti dátumhoz.

A 2017-es szabadkereskedelmi zóna «munkahelyveszteséggel fog járni, szociális válságot fog eredményezni, sőt, politikait», figyelmeztet Mourad Ouchaehi egyetemi tanár az El Watan napilapnak adott interjújában 2009.máj.19-én. Úgy becsüli, hogy «a jelenlegi hatalomnak nincs a birtokában az a szükséges politikai kapacitás, mellyel ellenállhatna ennek az egyezménynek az Unióval, abból kifolyólag, hogy nincs belső legitimitása».

Ha vitathatalan, hogy a demokrácia, mely lehetővé teszi a dolgozó népesség mozgósítását, a legszélesebb körű ellenállás garanciájának záloga, nem kevésbé érvényes, hogy a kormánynak igaza volna, ha nemet mondana a KV és az EU diktámumának – amelyek ugyanerre a politikára kötelezik az úgymond demokratikus országokat is (nevezetesen Európában).

A PT harcol a Társulási egyezmény befagyasztásáért, támogat minden intézkedést, mely e szerződés ellen irányul.
R.Y.T.

Burundi

TRIBUNE LIBRE DES TRAVAILLEURS

IKINYAMAKURU C’ABAKOZI MENSUEL DU PARTI DES TRAVAILLEURS
Numéro 12-aoűt 2009 ET DE LA DEMOCRATIE-PTD-
Prix: 400 F Bu «TWUNGURUNANI »
B.P. 1032 BUJUMBURA

Szerkesztőség: a PTD első kongresszusa felé

A Minisztertanács 2009.júl.9-i határozata a választásokról magában hordozza az időpontról szóló döntést (az általános választások az elnökit megelőzik), több közleményt tartalmaz és 15 millió burundi frank óvadékot az elnöki jelöltek számára… ami a politikai és civil társadalomban zajos méltatlankodást keltett.

Emlékeztetnem kell arra, hogy a Ngoziban, Gitegában és Bujumburában tartott Párbeszéd kereteiben az összes politikai párt részvételével több dolog között megegyeztek a 2010-es választások 2005-ös kronológiájában és a választási titkosságának védelmében.

A Független Nemzeti Választási Bizottság (CENI) maga is elfogadta ezt a kronológiát.

A kormányülés alatt a Frodebu miniszterei a minisztertanács ajtaját bevágták, az Upronáé maradtak, még ha a párt irányvonalával el is tért.

A jelenlegi politikai válság gyökere az ország és a lakosság diszlokációs terveiben rejlik, a maradék közszolgáltatás és állami vállalat privatizációiban (Sosumo, Regideso, Onatel, kávé, tea, egészségügy…), az országot az East African Community (EAC) romboló-eltüntető tevékenységében.

Ezzel a politikával a burundiak még szegényebbek lettek. A kormány újból az üzemanyag és a közlekedés-szállítás árának emeléséhez folyamodott... ami megint a fogyasztási és cikkek és szolgáltatások árának növekedését fogja provokálni.

Egyébként a kormány belekezdett a szociális konfliktusok meghosszabbításába jónéhány szektorban: blokkolta a sztrájkoló tanárképzősök ösztöndíjhátralékát, nagy a csend ama bizottsági jelentés körül is, melynek az állami tisztviselők bérharmonizációját kellett elvégezni, elutasította az egészségügyi személyzet jogállásának alkalmazását, mellőzi a dolgozók szakszervezeteivel való tárgyalások eredményeképpen született megoldásokat, stb.

Még mindig az egészségügynél maradva, Kinama, Kamenge, Buterere, Buyenzi, Kanyosha, Musaga lakossága… és a bujumburai polgármesteri hivatal kolerával fertőzött, ami elterjedhet az egész városban az ivóvíz hiánya ill. elhanyagolása miatt.

Pedig megmondták annak idején, hogy a víz privatizációja a Régideso által jó a lakosságnak!

Megmondták, hogy a privatizáció, az adósságfizetés, az ország integrálása az EAC-ba és a bankok talpraállítása az INSS és a társadalombiztosítás pénzével a szegénység elleni küzdelmet szolgálja és a piacgazdaság válságának leküzdését. Azonban minden arra mutat, hogy nincs orvosság erre a rendszerre.

Most pedig megígérték a 2010-es átlátható, szabad és nyugodt választásokat.

Tapasztalatunk azt mutatja, a politikai pártok közötti antagonizmus, ami a nemzetközi intézmények és hatalmak destruktív politikája alkalmazásának kereteit illeti, eredményezi a véres konfliktusokat és a civil lakosság lemészárlását.

A politikai pártoknak, kezdve az alkotmányos pártokkal, kötelességük volna a béke biztosítása megfelelő választási szabályokkal és a függetlenség őrzésével annak a lakosságnak érdekében, mely már annyit szenvedett a ciklikus háborúktók és nyomorúságtól.

A PTD «TWUNGURUNANI» a maga részéről úgy ítéli meg, bármilyen kérdésben bárménnyire is más legyen véleményünk, egységünket meg kell valósítani, hogy lehetővé tegyük népünknek a békét, az életet:

- Le kell állítani a privatizációkat és az adósságfizetést!
- Újra kell államosítani a vállalatokat és közszolgáltatást bármiféle kárpótlás és újravásárlás lehetősége nélkül!
- Népszuverenitást és nemzeti szuverenitást!
- Közmunkák széles körének meghirdetése a munkanélküliség megszüntetésére!
- Általános béremelést az áremelkedésekkel indexálva!
- Az árak ellenőrzését, az állam beavatkozását a külkereskedelembe!
- Nemet a bankok társadalombiztosítási alapokból történő talpraállítására!
- Az ILO-konvenciók tiszteletben tartását!
- Kelet-Afrika szuverén nemzeteinek szabad unióját!

Ezekkel a kérdésekkel fog foglalkozni többek között a PTD kongresszusa 2009.aug.12-13-án, a nép, a dolgozók, a fiatalok akaratának megfelelő válaszokat keresve a békéért, nemzeti szuverenitásunkért, a demokráciáért.


Svédország

Az Európai Unió direktívaterve
a szezonmunkáról bérdömpinghez vezet

A szezonmunka szabályozására Európai Bizottság a következő héten bemutatandó terve eléggé homályos, ami a bérdömpinghez vezethet. Az LO (a CES, Európai Szakszervezetek Szövetsége svéd szekciója) hat szakszervezeti elnöke írja: «Felhívjuk a kormányt, hogy dobja a javaslatot a szemétkosárba».

A svéd nyár legforróbb pillanata, egyidőben az EU svéd elnökletével, hogy a Bizottság kihasználta az alkalmat szabályozási terve bemutatására, mely bérdömping bevezetésére alkalmas Svédországban és az Unióban. Ez a terv különösen a mezőgazdasági, építőipari és turisztikai dolgozókat érinti. Az EU határain kívűlről érkező dolgozók ma három hónapig maradhatnak munkavállalási engedély kérése nélkül (ha vizumot kapnak).

A jövőben évi kilenc hónapot maradhatnak a Bizottság javaslata alapján. A bérdömping veszélye óriási, mivel a terv nem jezi világosan, hogy milyen szabályozás vonatkozik a szezonmunkásokra. Ez nyilván még nehezebbé teszi ennek a sebezhető csoportnak az érdekében folytatandó szakszervezeti akciókat is.

Minden évben nagyszámú ember érkezik Svédországba dolgozni. Sokan a mezőgazdaságban, az építőiparban és a turizmusban vállalnak munkát. Nagyon könnyű lesz a külföldi munkaerőnek a svédországi munkavállalás. De ennek azon a tényen kell nyugodnia, hogy mindenki, aki Svédországban dolgozik, egyenlő jogokkal bír, akárhonnan is érkezik. Miért kellene a külfüldi dolgozónak kevesebbet keresnie vagy rosszabb munkakörülmények között dolgoznia, mint a svédnek? Ezért tiltakozunk a Bizottság új terve ellen.

A jelenlegi feltételek között a direktíva-tervezet inkább szemétbe dobandó, mint a tagállamok előtt bemutatandó. A terv nemcsak a bér- és szociális dömpingnek nyit utat, de nyíltan megmutatja a Bizottság arcát is a híres Laval-ügy után. A Bizottság megerősíti az európai munkaerőpiac kiegyensúlyazatlanságát.

Nem engedhetjük meg a dolgozók kizsákmányolásának fokozását, a szakszervezeti akciók még inkább megnehezítését. Azt kérjük, hogy a svéd kormány nyíltan utasítsa el a direktívát teljes tartalmában. A kormány megerősítette, ahogy a svéd modellt védi és az Európai Bíróság szakszervezetellenes ítéletei problémákat jelentenek. Ezentúl a kormány akarata az erőpróba. Meg kell mutatnia, hogy komolyan veszi a szakszervezetek szociális- és bérdömping ellenes aggodalmait. Alkalom a kormány számára a szakszervezeti álláspont támogatásának kimutatása.

Az új direktívával az a gond, hogy nem tudhatjuk világosan, milyen szabályozások vonatkoznak a szezonmunkásokra. A tagállamoknak és a szociális partnereknek kellene definiálni a játékszabályokat. A tagállamoknak, a szakszervezteknek és a munkáltatóknak kellene a legjobb szabályokat és legjobb körülményeket kidolgozniuk.

A 12 hónapon belüli 9 hónapos munkaperiódus elérheti a maximumot 4-5 év folyamán. A kevésbé lelkiismeretes munkáltató nem marad ölbetett kézzel, a kisfizetésű munkavállalót alaposan kizsákmányolhatja.

A direktiva semmilyen világos definiciót nem ad arra, mi számít szezonmunkának, megnyitja annak nagyon széles skálájú értelmezését. Valójában foglalkozási kategóriák sorozatát érintheti a direktíva. Ezek a dolgozók a mi országunkban is kikerülhetnek a fix fizetést rögzítő kollektív szerződések hatálya alól minden egyéb olyan jog nélkül, ami rögzíti az egyenlő bánásmódot.

Egy ilyen álláspont nem csak a külföldi dolgozókat érinti azzal, hogy kisebb béreket élveznek, hanem azokat a komoly munkáltatókat is, akik vállalatukat a svéd munkaerőpiac szerinti szabályoknak megfelelően própálják működtetni. Már ma láthatunk olyan lelkiismeretlen vállalatokat, melyek feketemunkát használnak a versenyben. A svéd kormánynak nemet kell mondani a Bizottság eme tervére, mivel az csak súlyosbítja a munkaerőpiac amúgy is súlyos helyzetét.

Azt kérjük téhát, hogy utasítsa azt el, dobja szemétkosárba, s ezzel a gesztussal a kormány hihetővé tenné korábbi kijelentéseit.

Vagy az a kormánypártok szándéka, hogy hagyják a szakszervezeteket, mindössze megnyugtatásra szánt nyilatkozatokat tesznek, miközben látják az Európai Unió Bizottságának bérdömpinghez vezető direktíváját kialakulni?
A kormánynak kell biztosítani, hogy az EU szabad mozgást biztosító szabályozása a szakszervezeti jogok megsértését ne folytathassa.

Ylva Thörn elnök, települési alkalmazottak szakszervezete
Janne Rudén, elnök, szolgáltatások és kommunikációs alkalmazottak szakszervezete (SEKO)
Hans Tilly, elnök, építőipari szakszervezet (Byggnads)
Jonas Wallin, elnök, elekromossági szakszervezet
Lars-Åke Lundin, elnök, festők-mázolók szakszervezete
Hans Öhlund, elnök, svéd épületfenntartási szakszervezet

(a Svenska Dagbladet 2009.júl.11-i számából Jan-Erik Gustafsson fordítása)


Oroszország

Az «AVTOVAZ» alkalmazottainak negyedét elbocsátás fenyegeti

A Volga gépkocsigyártó vállalat dolgozóinak közel negyedét akarja elbocsátani. Erről nyilatkoznak az «AVTOVAZ » felelősei az orosz Interfax sajtóügynökségnek a vezetőség keddi ülése után.

Szerintük az autógyártó üzem elnökhelyettese, Igor Komarov kijelentette, hogy egy ilyen tervet fontolgatnak. 27.691 munkás érintett. A jelenlegi létszám kb. 110.000 személy.

Az AVTOVAZ független munkásszakszervezete értesült az igazgatóság tervéről, de még nem döntött a sztrájkfelhívásról, Pjotr Zolotarev felelős bejelentése alapján. Pillanatnyilag a szakszervezet követeléseit összegzi, melyet az aug. 6-i gyűlésen akar benyújtani. «Ezen a meetingen megerősítjük követeléseinket. A tiltakozó akció utcai formában zajlik majd. Sztrájkról még nincs szó, azt elő kell készíteni».


«Ebben a pillanatban még nem adtuk be a gyűlés iránti kérelmet, azonban aug. elején lesz ennek a határideje», nyilatkozta az AVTOVAZ szakszervezeti vezetése. Szeintük, ha a vállalati vezetés a tüntetők követeléseire nem válaszol, az a pikaljovoi események megismétléséhez vezethet, aholis a munkások az üzem bezárása után blokkolták az autópályát (néhány nap múlva el is érték, hogy az államosítással fenyegető kormány újra megnyissa az üzemet).

Kicsit korábban a szamarai kormányzó, Vladimir Artyakov nyilatkozta, hogy az új autók iránti kereslet Oroszországban csökkent. Emiatt igazolható a termelés csökkentése. Augusztusban az üzem összes dolgozója technikai munkanélküli lesz és szeptemberben is csak részlegesen dolgozik az üzem (20 órás munkahét munkabércsökkentéssel).

Levelezőnk


Kolumbia

A CUT követeli a nemzeti szuverenitás tiszteletben tartását és az észak-amerikai bázisok eltávolítását

A kolumbiai szakszervezeti szövetség (CUT) elutasítja a kormány egyoldalú döntését, mely még csak nem is tájékoztatta a köztásasági kongresszust (parlamentet) arról, hogy lehetővé tette az észak-amerikai fegyveres erőknek a «drogkereskedelem- és terroristellenes tevékenységbe» beavatkozását a Malanbo (Atlantico), Palanquero (Cundinamarca) és Aplay (Meta) területén felállítandó katonai bázisokrók kiindulva (plusz a két máris létező Larandia et Tolemaidia bázisokról).

A CUT követeli, hogy a kormány tartsa tiszteletben a nemzeti szuverenitást és tiltsa meg a bázisok felépítését kolumbiai földön, mert ez ellentétes a béke céljaival. Ez a döntés csak kiélezni tudja a belső konfliktusokat és külsőket kreálni. A Huribe-rezsim nagylelkű ajándéka az USA-nak a nemzet és a parlament háta mögött hozzáadódik ennek a nagyhatalomnak a világon már több mint 700 katonai bázisához. Kolumbiában az idegen csapatok jelenlétét tiltja az alkotmány, mely lehetővé teszi azok átvonulását, előzetesen engedélyeztetve a parlament által, az államtanács javaslata alapján. Ennek ellenére ennek az egyezménynek a keretében állandóan jelen lenne Kolumbiában minimum 1400 észak-amerikai katona (800 közvetlenül és 600 «szerződéses», mellyel az USA álcázza zsoldos csapatait).

A nemzeti szuverenitást érintő súlyos döntéssel Kolumbia a régióban szomszédaival ellenséges viszonyba kerül, az USA terjeszkedés «élcsapatává» válik. Nem csupán csak kitöltetlen csekket ad a terrorizmus és drogkereskedelem elleni harc ürügyével, hanem katonai infrastruktúra és technológia kiépítésére latin-amerikai és karib-térségi támadásokhoz, bombázásokhoz.

A döntés magában foglalja az észak-amerikai csapatok kolumbiai büntethetetlenségét is. Ez lett az ára a hiteleknek, a szabadkereskedelmi egyezménynek, a «demokratikus biztonság» zsarnok politikájának tengelye körül.

A CUT követeli, hogy ezeket a titkos egyezményeket vonja vissza a kormány, országunk ne töltsön be gyanús szerepet, saját földünk fölött magunk rendelkezzünk, a Mantában található katonai bázist pedig, amelytől az ecuadori szuverén kormány már megszabadult, csukják be.


Honduras

Beszélgetés Carlos H. Reyes-szel, a STIBYS szakszervezet főtitkárával, a Népi blokk vezetőjével, a Nemzeti Ellenállási Front koordinációs tagjával

Vasárnap, 26-án a szakszervezet székhelyét támadás érte.
15 perccel a Front gyűlés után történt, mikor a résztvevők már elhagyták a helyiséget, hogy résztvegyenek a határon megölt Pedro Munoz temetésén. Így nem lett áldozat.

Ez figyelmeztetés volt?
Pontosan.

Kik alkotják a Frontot és mik a céljaik?
Az Ellenállási Front gyakorlatilag az összes népi szervezetet magába foglalja. Három nagy szakszervezeti tömörülést, paraszt-, diák-, nő, bennszülött szervezeteket, emberjogi mozgalmakat és néhány egyházit is. Itt találjuk a Demokratikus Egyetértés pártját, egy kis baloldali pártot és a Liberális pártot, mely Zelayát támogatja. A Front célja az intézményes törvényesség és Zelaya elnök visszatérése és az Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívására irányuló folyamat folytatása.

Mik voltak a Front júl. 26-i döntései?
Az ellenállási mozgalom folytatása. A júl. 30-31-i általános sztrájkfelhívás megerősítése, a tüntetések és az útelzárások folytatása.

Mi az álláspontja az Arias-tervvel kapcsolatban?
Teljesen világos az álláspontunk a kezdettől fogva. Nem értünk egyet az úgynevezett békéltetéssel. Nem ismerjük el a puccsista kormányt, amit jobb diktatúrának nevezni. Megerősítjük, hogy feltételek nélkül a törvényesség visszaállítását követeljük. Az amerikai kettős játékot mélyen elítéljük, egyik részről Obama elítéli az államcsínyt, másik részről a hadiipari koplexum támogatja azt. Evidens, hogy a puccsista kormány nem képes az Arias-terv betartására.

Mi a helyzet a nicaraguai határon?
Többezer személyt szorított sarokba a katonaság. Többszáz letartóztatás volt, egy fiatalt megöltek. Elfogadhatatlan a helyzet.

Miből indult mindez ki?
A kezdet az 1982-es Alkotmány, amely lehetővé teszi a nagybirtokosoknak és multinacionális vállalatoknak az ország minden gazdagságának ellenőrzését. Bevezették a nemzeti termelést és munkahelyeket tönkretevő szabadkereskedelmi egyezményt. Ezek vannak az államcsíny mögött és ezek akarnak hasznot húzni belőle.

Mit vártok a nemzetközi munkásmozgalomtól?
A legszélesebb támogatást. Közbenjárásotokkal az összes szervezethez fordulunk, hogy szolidaritási kampányba kezdjenek, csatlakozzanak. Szakszervezetünk az Élelmezési Internacionáléhoz (UITA) fordult. Különösen bízunk a dokkmunkásokban, hogy elzárják a kikötőket. Minden kormányt is meg kell szólítani, hogy az intézményes jogrendszer védelmére álljanak, ahogyan nemzetközi intézmények már megtették.

Andreu Camps riportja
a Nemzetközi Egyetértés nevében



A brazil CUT delegációja Hondurasban


Nemzetközi szolidaritás az államcsínnyel szembeni ellenállással

Az államcsíny óta a CUT jelen van az országban Joao Batista Gomes elvtársunk, Sao Paulo-i szociális politikai titkár személyében az államcsínnyel szembeni ellenállást támogatására.

Joao Batista Gomest Tégucigalpa repülőterén Porfirio Pontes, élelmiszeripari szakszervezeti elnök fogadta Lorenával a Népi Blokktól. Innen Venezuela nagykövetségére ment a Front aktivistáinak védelmével, mivel a Zealya-kormány két funcionáriusa itt talált menedéket. A CUT képviselője informált bennünket, hogy a kormánypalotát a hondurasi katonaság körülvette és a fővárosi utcákon is csapatmozgások érzékelhetőek.
Látszólagos nyugalom uralkodik erős kontrasztban a falakra írt jelszavakkal: «kifele Pinocheleti!», «kifele Goriletti» (célozva az illegitim elnökre, Micheletire).

Ma, júl. 29-én Joao Batista Gomes Tegucilapában vesz részt egy tüntetésen és találkozik Carlos Reyes szakszervezeti felelőssel és az Ellenállási Front koordinátorával.

A Hondurasban tartózkodó egyéb nemzetközi delegáció tagjai a nicaraguai határra mennek, ahol a legitim elnök Manuel Zelaya tartózkodik hondurasi visszatérésére várva.


Haiti

Bizottság: Haiti védelme saját magunk védelme

Nyilvános gyűlés júl. 28-án
Nemzetközi vizsgálóbizottság szept. 16-20. között en Haitiban.

Fignolé Saint Cyr üzenete

Fignolé ST CYR vagyok, a CATH főtitkára, az ATPC és a Nemzetközi Egyetértés és Bizottság tagja vagyok.

Tudunk találkozótokról Martinique-ban. Figyelemmel kísértük a decemberi konferenciát, különösen örültünk, hogy más országokból is csatlakoztak hozzá, hogy érdeklődnek Haiti népe sorsa iránt. Azért harcolunk, hogy ne csak regionális szinten, hanem az egész világban jobb legyen, ezért tettük félre összes ellentétünket, a kűzdelmünk közös.

A múlt héten az USA-ban voltunk az amerikai munkásmozgalom meghívására az LKP két vezetője és én, hogy informáljuk a fekete mozgalmat, a demokratákat, a háborúellenes erőket, szakszervezeteket. Megszavaztattam egy elképzelést Haitiről a pittburghi háborúellenes kongresszuson, kérve a MINUSTAH-csapatok azonnali kivonását és a demokrácia vissztértét.

A Nemzetközi Vizsgálóbizottságban sok emberrel találkoztam az USA-ban, akik egyetértenek, pl. Greensboro (Dél-Karolina) polgármestere és Cynthia McKinney.

Mindnyájótokat, Martinique-i barátaink, szakszervezetiek, demokraták, politikusok, művészek, várunk Haiti földje szuverenitásáért való küzdelemben, várunk titeket szept. 16-20. között a nemzetközi vizsgálóbizottságban.

Mindnyájótokat üdvözlöm!


Elie DOMOTA üzenete
(a gyűlés után kaptuk)

Üdvözlet az aktivistáknak, nőknek és férfiaknak, akik az élet megváltoztatásáért harcolnak.

Haiti védelme végeredményben saját magunk védelme.
Népünk történelme szorosan kapcsolódik a haiti nép törtébnelméhez. A gyarmatosítás, rabszolgatartás, minden borzalom, amit elszenvedtünk, a kapitalizmus és a kolonializmus alatt történt. Emlékezzetek az 1791-es rabszolgafelszabadításra és az 1803-as nemzeti felszabadító harcra. 1804-től a Nyugat, elsősorban a francia állam mindent megtett Haiti legázolásáért, a haiti népnek az egész Európát meghódító Napóleon ellen kellett küzdenie. Azóta pedig Amerika és mások cinkosságával Haiti újból szenved.

Imétlem, Haiti megszállt ország. A MINUSTAH “elfogyaszt” 540 millió dollárt évente, egy munkás pedig napi 1,35 dollárral van megfizetve.

A Nemzetközi Vizsgálóbizottságon át a haiti népnek, nemzetnek kérnünk, követelnünk kell a teljes függetlenséget és tiszteletet.

A MINUSTAH csapatok kivonását Haitiból!

Az adósság eltörlését, melyhez semmi köze nincs a haiti népnek!
Franciaországnak segítenie kell Haitit az elszenvedett múlt jóvátétele érdekében!

Éljen a haiti nép!
Éljen a szabad és független Haiti!
Éljen a szolidaritás Haitivel!

Elie Demota, az UGTG főtitkára



KÍNA

336.sz.információs levél

2009.júl.1.

A Kína Vizsgálóbizottság az 1989.május-júniusi népi mozgalom leverése másnapján jött létre a politikai foglyok szabadonbocsátása követelésére. 1990 januárjától szolidaritási szövetségünk külföldre menekült kínai aktivistákat és 8 ország szakszervezeti felelőseit foglalja magába. 1991 januárjában a barcelonai konferencia felhíváva 53 országba jutott el: a munkás- és demokratikus jogok nem ismernek határokat. Különösen a szakszervezet létrehozásának szbadsága nem. Bizottságunk 3 ízben járt Kínában: vizsgálta a politkai foglyok helyzetét, a munkajog betartását, a liaoyangi szolidaritási akcióban vett részt, szerepet vállalt nemzetközi találkozókon Ázsiában. Minden évben szolidaritási bankettet tart és kiadja «Információs levelét» 1994 óta évente kétszer.


«A magánvállalkozások csak han dolgozókat akarnak»
A Reuters újságírója júl. 13-i publikációja

Urumqiban az összes megkérdezett ujgur meg van győződve arról, hogy a guangdongi üzem két halottjáról szóló hivatalos bejelentés hazugság. «Ha mondanak valamit a tévében, azt gondoljuk, hogy az ellenkezője az igaz», mondja az ujgur Alim, aki legalább ötvenre becsüli a játékgyárban meghalt ujgurok számát. Hozzáteszi, hogy a gazdasági helyzetnek köszönhető elégedetlenség játszott közre a diáktüntetésben, mivel a múltban a kínai kormány az ujgur dolgozóknak bizonyos százalékban munkahelyet biztosított az állami munkahelyeken.
«Ma azonban a magánvállalatok csak han dolgozókat akarnak, sőt, az államiak sem tartják be a kvótát. Még legjobb diplomásainknak is nehéz munkához jutni», pontosítja a hivatalnok.

A főváros ujgur lakosait vádolják a közelmúlt Délről érkező migrációjával, ami ezen gyilkosságok eredője. «Sok kvalifikálatlan ujgur érkezik a városokba, vagy szakképzett ugyan, de munkanélküli», erősíti meg egy ujgur fémipari vállalat főnöke Urumqiban. Egy déli munkanélküli fémmunkás azt mondja, sok társa elárulva érzi magát amiatt, hogy nem talált stabil munkát a városban: «Elfogyott a reményünk, nézzük a hatalmas lakóházakat és tudjuk, sohasem fogunk bennük lakni.»

Ujgur vállalatvezető tanusága Urumqiban (Blog for China, júl.11.)

«Júl.5-én, a lázadás napján két tüntető csoport volt. Az egyik ujgur diákokból állt és hozzájuk csapódó utcai fiatalokból. Nem sokat csináltak, inkább csak zajosak voltak. A másik csapatban néhány urumqui csibész, de meginkább Délről jövő munkanélkülieket láttunk. Ők voltak a tömeggyilkosság és a rombolás kezdeményezői, sokkal jobbal voltak megszervezve, mint a diákok, akik soraiba a rendőrséget provokálandó belekeveredtek. Amikor a rendőrség a tiltakozókat fel akarta oszlatni, ezek elpárologtak és otthagyták a diákokat magukban. Megosztották a csoportot, fosztogattak és mint az állatokat, leöldösték!»


Xinjiang és az ujgurok

A Kínai Népköztársaságban 55 etnikai kisebbség él, a lakosság többsége, 80 % han. Az ujgurok főleg Xinjiangban élnek, egyik kisebbséget alkotják, melyek számára az Alkotmány biztosítja a jogegyenlőséget, különleges intézkedéseket «közös prosperitásukra», sőt lakóhelyük «régiója gazdasági fejlődésének» felgyorsítását.
Xinjiang tartomány státusza szerint autonóm és 40 «etnikai kisebbség» lakja. A 21 millió lakosból kicsit kevesebb mint fele (45 %) ujgur (75 % volt 1949-ben), török nyelvet beszélő muzulmán, de Urumqiban, a fővárosban csak a lakosság 12 %-át alkotják. A hatalmas tartomány (háromszor akkora, mint Franciaország, Kína területének egyhatoda) redkívül száraz, sivatagos, ásványokban, olajban, gázban viszont gazdag (Kazahsztánig, Pakisztánig, Indiáig nyúlik). Olajt és gázt szállítanak a területről.
Xinjiang tehát egyben a nyugati határ és az ország energetikai kincsestára. Itt koncentrálódik az olajipar és a gáz, valamint a petrolkémiai ipar. A Tarim-medence gáztermelése pl. 2000 és 2007 között meghúszszorozódott, a Financial Times szerint (2008.aug.28.) a tartomány 24 millió eurónak megfelelő összeget kapott az 1,5 milliárdnyi adóból, ami a petrolkémia hozadéka…
Yi Xianrong, a Kínai társadalomtudományi Akadémiától azt mondja: «Közvetlen diszkriminációról nem lehet beszélni, de a nyelv és az oktatás szintje akadályozza az ujgurokat a szociális felemelkedésben». Pedig még «pozitív diszkrimináció» is létezik, mely kötelez a munkahelyek kvóták szerinti elosztására etnikai kisebbséghez tartozás esetén, melyet a pekingi központi kormány írt elő.


Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris - France
Tél : (33 1) 48 01 88 28, Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail : eit.ilc@fr.oleane.com

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse