Gyalázatos tett, amely vétke ismét az égre kiált. Anya és leánya vére fröccsent már megint a hazára. Vérszomjas gyilkosok álmukban törtek rá ártatlan, dolgos, roma honfitársainkra Kislétán, akikre, még mielőtt felriadhattak volna, leadták – mint vadászok dúvadakra – a gyilkos lövéseket.
Ezek a gyilkosok itt vannak közöttünk. Bújtatjuk őket. Azokat, akiknek torz személyisége kéjes örömöt érez a gyilkolás felett. De azok is akik, számosan, gyűlölködésükben naponta ölnek gondolatban, vagy a kimondott szóval. Itt vannak köztünk a hivatásosok is, akik a médiumok bajnokaiként, vezető politikusokként mondanak ítéletet azokról, akiket a haza már jó ideje kivetett magából, elvette tőlük azt a kicsiny lehetőséget is, amely keretei között az emberi lét mindennapjai még élhetők. Itt vannak az uszítás mérnökei, akik a társadalmi egyensúlytalanság fenntartására adagolják a feszültség dózisokat – mint lelki mérget – az adott politikai csoportok érdekviszonyainak megfelelően.
Akik uszíthatók, azok – lelki szegénységük folytán – uszulnak is. A gyakran zaklatott, támadott emberek, pedig olykor támadásnak vélik még a segítőszándékot is, amely miatt maguk is elkövethetnek megbocsáthatatlan cselekedetet. Ők azok, akik konkrétan megnevezhetők és felelősségre vonhatók.
De miért halnak gátlástalan gyilkosok által az ártatlanok? Ki állítja meg e hivatásos gyilkoló gépeket? Ki némítja el a cinkosokat, a rasszista, fasiszta kollaboránsokat? Mikor szelídül meg és józanodik ki végre e nyomorba taszított társadalom, amely képes lefogni a gyilkosok kezét?
Hol vannak ilyenkor a szószékek prédikátorai, az egyházak, az államélet méltóságainak nyugalomra intő, feddő szavai? Hol az államhatalom, amely már a rendszerváltás óta nem képes gátat szabni az egyre erősödő – és egy éve már sorozatos gyilkosságokba csapó – támadásoknak roma honfitársaink ellen?
A Zöld-Baloldal követeli, hogy a kormány minden segítséget adjon meg a rendőrségnek, és a nyomozó hatóságoknak ahhoz, hogy végre eredményre vezessen a romák elleni bűncselekmények elkövetőinek felderítése és példás megbüntetése. Egyben felszólítja az ország valamennyi felelős politikai pártját, társadalmi és civil szervezetét, hogy meggyilkolt honfitársunk temetésének napját együttesen nyilvánítsák a nemzeti összefogás és a társadalmi béke napjává. Adózzon egyperces néma csenddel az ország! Némuljanak el hírközlő eszközök, torpanjon meg a közlekedés, hajtsanak fejet az állami és magáncégek alkalmazottai. Felkérjük az egyházak képviselőit, hogy a vasárnapi istentiszteletek alkalmával említessék meg meggyilkolt honfitársunk neve, és szólaljanak meg érte a harangok.
Budapest, 2009. augusztus 3.
A felhíváshoz csatlakozva csak ennyit kell hozzátenni: meggyőződésünk, hogy a rasszista, fasisztoid eszmék terjedésének az egyre növekvő társadalmi különbségeket eredményező neoliberális gazdaságpolitika - egyszerűbben fogalmazva a kapitalizmus - az oka, ami nem csökkenti persze a konkrét gyilkosok bűnét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.