Nemzetközi információk 355.sz.

2009. szept. 29.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének hetilapja

Tartalom:

Írország: okt. 2-án az ír nép ismét az urnák elé járul a Lisszaboni szerződésről szavazni. A munkásmozgalomban rendkívül intenzív vita folyik. Kivonatok a sajtóból.

Brazília: beszélgetés Markus Sokollal, a brazil Dolgozók pártja «O Trabalho» irányzata aktivistájával az autóipari sztrájk és a CUT kongresszusa apropóján.

USA: az AFL-CIO az általános társadalombiztosítás mellett áll ki. Alan Benjamin, az Egység és Függetlenség szerkesztője, San Franciscoban szakszervezete tanácsának végrehajtóbizottsági tagja levelet írt azokhoz, akik a kampányt támogatták.

Michael Moore rendező az AFL-CIO kongresszusán a «valódi általános egészségügyi lefedésért».

Románia: az IMF és az Európai Unió diktálta «reformok» ellen a tisztviselők szakszervezeti szövetségei okt. 5-re általános sztrájkot hirdettek. Mintegy 30 szakszervezeti és munkásaktiva szept.13-i összejövetele Craiovában a Szövetség a Dolgozók Felemelkedéséért (AEM) kezdeményezésére.

Algéria: «Fraternité», a Parti des travailleurs (Dolgozók pártja) cikke «Nincs itt az ideje befagyasztani a társulási egyezményt?»

Nemzetközi kampány az izraeli arab vasutasok munkahelyi reintegrációja érdekében minden diszkriminációs politika ellen, az ILO 111-es konvenciója tiszteletben tartásáért: az első eredmény.


Írország

A 2009. okt. 2-i referendum:

Intenzív vita a munkásmozgalom soraiban

2008.jún.12-én az ír nép voksolt a Lisszaboni szerződésről, világosan elutasítva azt. Most ismét szavazniuk kell ugyanarról.
Néhány nappal a referendum előtt részletek a sajtóból.

A szept. 12-i Irish Times válaszol az ICTU szakszervezeti szövetség főtitkárának, David Beggnek, aki az IGEN-re hívott fel azzal érvelve, hogy semmi nincs a szerződésben, mely ellenkezne a dolgozók érdekeivel. Eamon Devoy, a TEEU szakszervezet főtitkára vàlasza: «mivel a munkaügyi normákat szisztematikusan lefelé húzzák azok, akik egyetlen célja gazdagságuk fölhalmozása, a TEEU a NEM győzelméért kampányol».

Egy pillanatig sem hiszi, hogy «a dolgozók sora jobb lesz az EU-ban», hozzáteszi «vannak a szakszervezeti mozgalomban, akik a Szerződést avval a felkiáltással támogatják, hogy elfogadása esetén az Alapvető jogok chartája európai szinten adoptálható. Ez a Charta 1966 óta létezik, és alkalmazására a tagállamoknak nincs kötelezettségük».
Az Irish Times szept. 21-én beszámol a vitáról a UNITE írországi régiójának főtitkára, Jimmy Kelly - aki a TEEU-val együtt a NEM mellett áll ki - és SHAY CODY, az Impact főtitkárhelyettese között, aki az IGENT támogatja.

«Sajnálatos, hogy nem válaszoltál arra a kérdésre, amit feltettem neked, ehelyett azt javasolod, hogy fogadjuk el a Szerződést és aztán meghatározatlan ideig várakozzunk, hogy valami történjék.
1951 óta várunk, ami óta Írország aláírta a kollektív tárgyalásokról szóló ILO konvenciót. Azóta várunk, hogy a 80-as évek végén létrejött a szociális partnerség és az egymást követő kormányok megígérték, hogy válaszolnak az összes kérdésünkre. Az utolsó népszavazás idején azt kérték, legyünk Taoiseach [miniszterelnök] mellett a következő szociális partneri tárgyalásokig. Te nem látod, Shay, a rendszert benne? Azt a rendszert, amelyben minden alkalommal a dolgozók elemi munkásjogait elutasítják? És Te így akarod folytatni?

Az ír dolgozóknak akkor teszik a legjobban, ha azt csinálják, amit az európai dolgozók az utóbbi évtizedben és mozgósulnak jogaikat megvédeni. Azt hiszed, Shay, hogy az egész kontinensen a dolgozók olyan jogokat élveznek, melyeket a politikai vezetés és a munkáltatók szívjóságból adtak nekik? Nem, ezeket a dolgozók vívták ki saját maguk! Tegyük ugyanezt mi is.»


Brazília

Az osztályharc visszhangja

Sztrájk az autóiparban, a CUT kogresszusa, kőolajipar…

Beszélgetés Markus Sokollal, a brazil Dolgozók pártja «O Trabalho» irányzata aktivistájával

Az autóipar vasasai az ABC-régióban (São Paulo ipari övezete) sztrájkba léptek béremelésért

«Az iparágban ez az első sztrájk 2001 óta, tehát Lula megválasztása (2002) óta nem volt, húzza alá Markus Sokol. Pedig a vállalatok, melyek milliárdos adóteherkönnyítést kaptak, csak ebben a szektorban több mint 10 ezer dolgozót bocsátottak el.
Most, hogy a kormány és a sajtó azt állítja, “a legrosszabbnak vége van” (ami persze hazugság), a dolgozók azt mondják “elég volt”, és béremelést kérnek.»

A CUT (szakszervezeti szövetség) múlthavi kogresszusának visszhangjából

«Egyik oldalról a kogresszus nem akarta elítélni a fiskális adókönnyítéseket és a Lula-kormány hitelkönnyítéseit a “vállalatok megmentésére”, valamint a vezetők többsége a CUT részvételére szavazott a «tanácsok», a “civil társadalom tanácskozásai” sorozatában, melyek a “kormányzat” politikájának termékei.
A másik oldalról viszont a küldöttek megszavazták a Vale de Rio Doce nagy bányatársaság államosítását (azelőtt a CUT csak “a privatizációs csalások megsemmisítését” jelentette ki), az Embraerét (repülőgépüzem, mely négyezer dolgozót bocsátott el a válság kezdetén), a nyugdíj- és társadalombiztosítás ellenreformjának hatályon kívül helyezését.
Egy záradék, mely követeli Lulától, hogy sürgősséggel hozott határozatot az elbocsátások megtiltására, csaknem többséget kapott. A vezetésnek kétszer is vissza kellett térnie rá, hogy igen kicsi többséggel elutasíttassa.»

A CUT kongresszusa egyhangúlag elfogadta a Kőolajipari Dolgozók Szövetsége (FUP) javaslatát a Petrobras (brazil kőolajtársaság) 100 %-os újraállamosítását.

«A latin-amerikai kontinens helyzetére rányomja bélyegét a különböző kormányok (Venezuela, Ecuador, Bolivia, stb.) törekvési a természeti kincsek visszaszerzésére - magyarázza Markus Sokol -, a FUP kampánya, amely mellé állt, sokat jelent Lula számára, hogy a képviselőkkel és szenátorokkal a Petrobras részleges visszavételének tervét elfogadtassa avégett, hogy állami kontroll legyen a “Pré-Sal” zóna fölött. A zóna egy gigantikus kőolajtartalék-mező, melyet két éve tártak fel Rio de Janeiro mellett, a tengerben.
Kíváncsiak vagyunk, hogy Lula javaslata az FUP-hoz fog-e illeszkedni, vagy a privatizációs tárgyalásokon fokozatosan elenyészik. Tudnillik a privatizátorok uralják nevezetesen a közelmúlt korrupciós botrányaiban elkölcsét veszített Szenátust.
A tapasztalat azt mutatja, egyedül a népi mobilizáció tudja a nemzeti szuverenitást megvalósítani a kőolaj kérdésében csakúgy, mint más területen.»

USA

Az AFL-CIO kongresszusa: általános társadalombiztosítást

Alan Benjamin a Unity & Independence szerkesztője, a San Francisco-i Szakszervezeti Tanács végrehajtóbizottságának tagja

Szept. 15-én Pittsburgh-ben az AFL-CIO országos kongresszusa egyhangúlag elfogadta az egykasszás általános társadalombiztosítást.
A kaliforniai ápolók szakszervezete sajtóközleményben tudatja ennek fontosságát: «Az amerikai munkásmozgalom legfontosabb szervezete csatlakozott az országos kampányhoz. Az AFL-CIO egyhangú szavazása rendkívül sokat mond, aláhúzza annak fontosságát, hogy minden amerikai általános betegbiztosításhoz jusson». (Nemzetközi információk 354.sz.) (...).
A szept.14-i New York Times-ban Steven Greenhouse cikke: «A föderáció állásfoglalása általános lefedést akar mindenki számára, kötelezni a munkáltatókat a társadalombiztosítási befizetésre a «fizetni vagy részvenni» rendszeren keresztül. Sőt, az állásfoglalás támogatja egy specifikus segítség elvét is, mely azon vállalatoknak járna, melyek a legalább 65 éves nyugdíjasoknak is egészségügyi lefedést nyújtanának, ahogyan sokan az egyszakszervezetes vállalatok közül teszik.
Az állásfoglalás határozott módon támogatja az állami rendszert, mondván, hogy ez kötelezné a magánszektort is az árak csökkentésére. ‘Az egészségügyi biztosítás köztulajdonú rendszere alapvető a dolgozók családja, a vállalatok és a kormány számára számára‘. Kevesebbe kerülne, tilos lenne a haszon hajhászása.» [...]
«Meglepetés nélkül, a föderáció a leggazdagabbak megadóztatására gondol a társadalombiztosítási reform finanszírozásakor. Ugyanakkor az állásfoglalás elutasítja azt, hogy a munkáltatók által nyújtott orvosi szolgáltatás megadóztatása legyen annak anyagi alapja.» Obama és Pelosi egy lépést hátrálnak a köztulajdonú rendszer kérdésében.
Szept. 15-én Barack Obama az AFL-CIO kongresszusához fordult. A társadalombiztosítás apropóján beleszőtte beszédébe a «köztulajdonú rendszer lehetőségének» őrzését, mely élénk helyeslést váltott ki a teremben.
A politikai megfigyelők azonban figyelmeztetnek, hogy szept. 9-i tévébeszédében jelezte, hogy meg akarja szüntetni a «köztulajdonú rendszer választásának lehetőségét», és «más alternatívákat» találni. A sajtó aláhúzta, hogy néhány nappal ezelőtt fel sem merült társadalombiztosításról szóló beszédeiben a köztulajdonú rendszer.
Nancy Pelosi, a Képviselőház elnöke gyorsan követte a hátralépésben Obamát. A CNN:
«Pelosi és Harry Reida szenátusi többség vezetője azt nyilatkozták, hogy támogatnak minden intézkedést, mely erősíti az egészségbiztosítás hatékonyságát és hozzáférhetőségét.»
Pelosi tehát minden követelést tárgyalhatónak minősített – a CNN szerint. David Sirota politikai aktivista figyelmeztetett, hogy a CNN információit az Associated Press és Pelosi saját szavaival megerősítette. Sirota említi azt is, hogy egy karitatív estélyen Washingtonban (DC) szept. 11-én Pelosi beszédet mondott a UnitedHealth lobbista szervezetnek, mely ellenzi a köztulajdonú szisztémát. Az őt hallgató személyeknek 2400 $-t kellett fizetniük, lobbistáknak 5000 $-t (forrás: David Sirota blogja, szept.12.).

Kucinich jövendölése
Obama és Pelosi meghátrálása a köztulajdonú rendszer előtt nem lep meg senkit. Minden ügyben - legyen az a szakszervezeti jog, beleértve az Employee Free Choice Actot vagy valódi munkahelyteremtő programot - e két politikus állandóan hangoztatja, hogy nyitva állnak minden «alternatív», a munkáltatók és a lobbisták védelmezte terv előtt.
Obama és Pelosi saját magukat gyakran a «dolgozók barátainak» minősítik, de egész világosan kiderül, hogy a nagyvállalatok és lobbyjuk még jobb barátjuk.
Dennis Kucinich kongresszusi tag (demokrata, Ohio) megjósolta a Demokrata Párt részéről a köztulajdonú rendszer elhagyását. Íme:
1. A Képviselőház nagy feneket kerít a HR3200 köztulajdonú rendszer őrzésére ill. lehetőségére, hogy ez a magánbiztosításokkal versenyre kelhet.

2. A Fehér Ház támaszkodni fog az elnöki beszédre, melyben a köztulajdonú rendszer lehetőségéről szólt.

3. A Szenátus szabályozni fogja a köztulajdonú rendszer választásának lehetőségét a «kooperálható» javára. Vezetői mint pl. Kent Conrad azt nyilatkozták, hogy sosem találnak elég szavazatot ennek elfogadására a Szenátusban.

4. A törvény a Képviselőház és Szenátus közötti bizottság elé kerül anélkül, hogy a köztulajdonú rendszer lehetősége felmerülne.

5. Az mondják majd a képviselőházi demokratáknak, hogy támogassák a bizottsági megoldást az Elnök támogatása végett.

6. A törvény elfogadják, nem «a köztulajdonú rendszer választási lehetőségével», hanem kötelezve azt a 30 milliót, akinek nincs biztosítása, hogy fizessenek érte. Ha nincs pénzed, lehet, hogy kapsz rá támogatást. Ha nem így van és mégsem fizetsz a biztosításért büntetést.
Egy szó mint száz, Kucinich jóslata — úgy tűnik, reális — ez: a köztulajdonú rendszer lekerül a napirendről, a magán társadalombiztosítók szövetkezésével helyettesítve, és kész a reform.

Előrelépést, rögtön
Az AFL-CIO kongresszusi küldöttei az általános társadalombiztosításnak hosszútávú célt szánva, kis lépést tettek előre, de jelentőset. Valódi hatása lenne, ha megszületne az erős, állami társadalombiztosítás, mely lefedné a több mint 50 millió biztosítással nem rendelkezőt – ide tartoznak a bevándorló dolgozók – és a 40 milló rosszul biztosítottat is. Megvalósulhatna, ha a jelenlegi tervezet nem lenne teljes mértékben elfogadhatatlan, pl. a bevádorlók fedettségének tilalma, vagy az, hogy az új köztulajdonú rendszer finanszírozása részben adóemelésből valósulna meg és a Medicare-programból származó kölcsönnel.
Ez a valódi, mindenkire érvényes társadalombiztosítás oldotta ki a rasszista gyűlölet fékjeit az elnök ellen. A bigott jobboldal tízezrei mozgolódtak egész nyáron, s végül kimentek Washington (DC) utcáira, mert felfogták, hogy egy valódi szisztéma lassacskán aláaknázná a magánbiztosítókat, s ezért lamentálnak annyit Obama «szocializmusáról». A biztosítótársaságok ezért támogatják anyagilag és erkölcsileg a jobboldali tüntetéseket.
A magánbiztosítók elfogadják az Obama-terv hasznából való részesedést (emberek tízmilliói kénytelenek lennének biztosítást fizetni). Az a lehetőség, hogy választhassanak állami rendszert is, összes tervüket dugába döntené, hiszen ez olcsóbb és hatékonyabb lenne, egyre jelentősebb tömeget hódítana el tőlük. Ez az oka annak, hogy kézzel-lábbal kapálóznak az állami biztosítás lehetősége ellen.
Sürgősen egy harmadik szolidaritás napot kell tartani Washingtonban!
Ha a AFL-CIO hűséges akar maradni döntéséhez, az egykasszás állami társadalombiztosításhoz, így azt a módozatot, hogy lehessen választani állami rendszert is (mely egy lépés efelé), támogatnia kell. Nagyon eltökélten fel kell vonulnia, hogy az elnök, a kongresszusi elnök ne hagyja el ezt, ne fogadjon el kompromisszumot a magánbiztosítók javára.
Az emberek millióinak valódi egészségügyi fedezete érdekében az AFL-CIO-nak és szövetségeinek tömeges demonstrációt kell tartaniuk, hogy megvédjük azt, amit akarunk és amire szükségünk van, olyan tüntetéssel, amilyet 10 éve nem látott az ország.
Minden olyan általános társadalombiztosítási reform, mely nem tartalmazza az egykasszás elvet megkötések nélkül, nem előrelépést jelent, hanem hátrálást, mely a zsebünk kárára erősítené és tenné gazdagabbá a magánbiztosítókat.
Itt az ideje, hogy megszervezzük a washingtoni harmadik szoldaritási napot a valódi egészségügyi reform érdekében, követelve az egykasszás állami megoldást.
Testvéri üdvözlettel,
Alan Benjamin

Michael Moore:

“A valódi általános egészségügyi lefedésért ”

Szept. 14-én a jól ismert Michael Moore bemutatta új filmjét, a Capitalism: a love story («Kapitalizmus: szerelmi történet») az AFL-CIO kongresszusán.
A filmbemutató az 1 400 szakszervezeti tag és egészségügyi dolgozók tüntetését követte, ahol Pyttsburg utcáin skandálták: «Hell Scare is a right» («Az egészségvédelem- jog!»).
Michael Moore: «Számomra rendkívüli megtiszteltetés, hogy filmem USA-beli premierje helyet kapott nagy szakszervezeti szövetségünk kongresszusa keretében. Válaszúton vagyunk. Az amerikai nép többsége a kormány beavatkozásával általános egészségügyi biztosítást akar.»
Egy szakszervezeti felelős: «Joella Buchard-Mudry vagyok, a nyugdíjas pedagógusszervezet elnöke. Az a kérdésem: Mikor menetelünk Washingtonba?»
Michael Moore: «Azt gondolom, hogy ez a menet szükséges. Látjuk, hogy egy reakciós, fanatikus minoritás fellép az általános biztosítás ellen. Fel kell tennünk a kérdést: “és mi, mi hol vagyunk?” Azt gondolják, hogy győznek, mert jól szervezettek. Nekünk is ezt kell tennünk. Tüntetnünk kell, meg kell szerveznünk magunkat. Az ország 75 %-ban akarja a valódi egészségügyi lefedést és azt, hogy a kormány avatkozzon be…»
A küldöttek tapsvihara követte Michael Moore szavait.


Románia

Az IMF és az Európai Unió által diktált “reformok” ellen

A tisztviselők szakszervezeti szövetségei okt. 5-re általános sztrájkra hívnak

Mintegy harminc munkás- és szakszervezeti aktivista gyűlt össze szept. 13-án Craiovában a válság és annak a munkásosztályt érintő következményei megvitatására.
A gyűlést aug-ban az AEM (Szövetség a Munkásosztály Felemelkedéséért) szervezte.

A meghívást rögtön elfogadta a Munka Országos Szövetsége (FNM), a független szakszervezeteket irányító Constantin Cretan bányász-aktiva, akit az 1999-es bányásztüntetésekben való részvételéért 3 évre börtönbe csukták, majd a nemzetközi tiltakozásnak köszönhetően kiszabadult.

Romániában a társadalmi vérnyomás gyorsan emelkedik. Aug. végén a kormány (jobb-bal koalició) az IMF és az EU erőltette különböző «reformokról» határozott. A minszelnök egy «törvénycsomagot» jelentett be, benne a az oktatás reformjáról és a közfunkciók likvidálásáról.

A közszféra különböző szövetségei tiltakozásukat jelentették be, megalakították a Közhivatalnokok Szövetségét, és általános sztrájkot hirdettek okt. 5-re annak ellenére, hogy a legfontosabb konföderációk vezetői nem értettek egyet. Ilyen körülmények között került sor a crajovai tanácskozásra. Megjelent Constantin Rada, a pedagógus szabad szakszervezet országos szövetsége (FSLI) alelnöke, Ileana Ionescu, a Sanitas (egészségügyi) szakszervezetek megyei szövetsége elnöke, Ioan Ion, a Solidaritatea-Virgil Sahleanu (vasas) szakszervezeti föderáció elnöke és Titi Covale, a Ford romániai leányvállalata (Craiova) legfőbb szakszervezetének vezetője.

A bérből és fizetésből élők között a harci szellem érintetlen

A szónokok közül többen említették a szakszervezetek állandó üldözését. Constantin Cretan és Ioan Ion (többször elbocsátották, állandóan bíróság elé citálják) illusztrálják ezt.
A harci szellem ugyanakkor érintetlen a bérből és fizetésből élők között. Ileana Ionescu, egészségügyi szakszervezeti vezető megerősítette az okt. 5-i sztrájkot az orvosi körökben a szektor többi dolgozója mellett. Elmagyarázta, miért alulfinanszírozott az orvosi szektor, ti. a befizetéseknek csak 40 %-át költik rá, a többi marad pénzügyminisztériumi hatáskörben.
Hárompontos rövid nyilatkozatot fogadtak el és új találkozóban állapodtak meg.

NICOLAE CONSTANTIN,
“Szociális szószék”, Bukarest

A craiovai munkástalálkozás eredménye

«1. Mi, akik Craiovában szept. 13-án összegyűltünk, teljes mértékben támogatjuk a közszféra szakszervezeteinek követeléseit a törvénycsomag visszavonására az oktatást, a köztisztviselők egyenlősítő bérezését, az állami ügynökségek restrukturációját, az üzleti miliő támogatását és az IMF-vel, EU-val kötött egyezményeket illetően.

2. Feltétel nélkül támogatjuk az általános sztrájkot, melyet okt. 5-re hirdettek meg a közszféra szakszervezetei és a jövőre javasoljuk meghatározatlan időre szóló általános sztrájk hirdetését.

3. Szolidaritásra szólítjuk fel az összes dolgozót, az összes szakszervezetet a bérből és fizetésből élők tiltakozása mellett ezen “áldozati intézkedések” ellen, melyeket a válság nevében akarnak meghozni.»



A román kormány vállalja felelősségét

Emil Boc román miniszterelnök a parlamenttől bizalmat kért arra a három törvénytervezetre, melyek a közkiadások csökkenését célozzák a Nemzetközi Monetáris Alapnál (IMF) és az Európai Bizottságnál történt vállalása következtében.
Az első a 223-ból 111 állami iroda bezárását jelenti, a másik, a precedens nélküli tiltakozósorozat eredője, 2011-ig javasolja a bérek többségének befagyasztását.

Több mint 2 000 köztisztviselő gyűlt össze a Parlamentnél és követelte a kormány lemondását is.

Algéria

Fraternité
Az algériai Parti des travailleurs (Dolgozók pártja) lapja

Algéria — Európai Unió

Nem jött el a társulási egyezmény befagyasztásának ideje?

4 évvel az algériai-EU társulási egyezmény életbelépése (2005.szept.1.) után senki nem «vitathatja azt a megállapítást, hogy Algériának nem származott előnye belőle», írtuk júl. 12-én.

Az EU-ból érkező import egyre növekedik az egyre csökkenő nemzeti termelés hátrányára. Minden szektor érintett ebben.

A szénhidrogéneken kívüli export «249,68 millió dollárt képezett folyó év 5 hónapja alatt, szemben a 2008-as hasonló időszak 580,06 millió dollárjával szemben, vagyis 57%-os csökkenést mutat » (Horizons, aug.5.).

A világválság következményeként a kőolaj árának 2008. évi esése a kereskedelmi mérleg egyensúlyát rendkívül sérülékennyé tette. Ahogyan az aug. 5-i Horizons c. napilap megjegyzi, a szénhidrogéneket nem számítva, az alapanyagok, mint «a szalmiák, a réz és a cink» alkotják az «alapvető exporttermékeket».

2008 májusa végén a külső kereskedelmi mérleg hiánya 15,99 milliárd dollár volt, 2008 május végére több mint 591 millió dollárra billent.

Az ország hatóságainak intézkedései, melyeket annak érdekében tettek, hogy több területen is megvédjék érdekeinket, az Európai Unió részéről élénk reakciót, mintegy pajzs emelését provokálta. Az EU egyik alger-i képviselője azzal igazolta az erőszakos reagálást, hogy az Európai Bizottság «zaklatást» szenved el a multinacionális vállalatok részéről, «mivel ezeknek igen hatékony lobby-juk van Brüsszelben». (El Watan, 2009.júl.11.).

Szemére hányják «Algériának az Abdelaziz Bouteflika 2008 júliusi, a befektetési és privatizációs politikát elítélő beszéde másnapján tett intézkedéseit» teszi szóvá a La Tribune júl.9-én idézve az ezt követő lépéseket:
«Az állami elővásárlási jog beiktatása a leálló vállalatok esetében (…), az idegen vállalatok hasznának beinvesztálási kötelezettsége, a külföldre kivitt haszon feletti 15 %-os adó bevezetése, a 49/51 arányos partneriátus bevezetése (az ipari ágazatokban) és a minimális 30%-os nemzeti tőkésítés a kereskedelmi vállalatokban».

Az EU, annak kormánya, a Bizottság haragját ez váltotta ki. Catherine Ashton külkereskedelmi biztos kifejezte «komoly nyugtalanságát» és felhív arra, hogy a «Algéria gondolja át a bejelentett intézkedéseket és vizsgálja át azok felfüggesztésének lehetőségét»! A közvetlen parancs hatására a kormány a kereskedelmi miniszter közvetítésén át kijelentette, hogy «Algéria teljes szuverenitása birtokában hozza meg döntéseit és senki illetéktelen nem diktálhatja, mit kell tennie» (L’Expression, júl.12.).

Az Európai Bizottság alger-i képviselője, ki névtelenséget kért, (ez már szinte szabály) nyíltan a kormány szemére hányja az információk kifecsegését. Egy másik európai diplomata, akit a L’Expression ugyanezen száma idéz, sajnálja, hogy Algéria «nem értesítette partnerét» ezen intézkedések meghozatala előtt (sic!) és hozzáteszi, hogy a kereskedelmi minisztérium kebelén és azon túl a kormányban létezik «egy védelmi irányzat és egy liberalizáló tendencia»!

Mindezek az intézkedések «jogilag összeférhetetlenek a társulási egyezmény pontjaival» mondta a diplomata és alátámasztotta a nemzetközi szakértő A. Mebtoul véleményével, aki a «piacgazdaság» eltökélt védelmezőjeként sorolja az algériai kormány által megsértett cikkelyeket.

Válaszul a kormány, teljesen jogosan, az LFC-be (kiegészítő pénzügyi törvény) beillesztette az intézkedéseket. Elegendő-e?

R.Y.T.
Parti des travailleurs


Megj.: az Algéria-EU társulási egyezményt 2002.ápr.22-én írták alá, a parlament elfogadta módosítás nélkül, csak a Parti des Travailleurs (GPPT) csoportja voksolt ellene az Országos Népi Gyűlésben.

Nemzetközi kampány

Nemzetközi kampány az izraeli arab vasutasok posztjukba visszahelyezése érdekében, a munkahelyi diszkrimináció minden megnyilvánulása ellen, az ILO 11-es konvenciója tiszteletben tartásáért

Első eredmény

A Tel Aviv-i szociális ügyek bírósága ideiglenes határozatában megtiltotta az arab vasutasok elbocsátását.

Óriási győzelem ez az arab vasutasok küzdelmében! Még ha a végleges ítéletre várni is kell, addig sem teheti ki őket munkájukból az izraeli vasút, mely új foglalkoztatási előírásaival megpróbálta megtenni.
A döntés különösen fontos, mivel a bíróság kimondta, hogy a katonai szolgálat mint előfeltétel a munkához nem szükséges a sorompóőrök számára. Egy másik fontos aspektust is érint a bíróság, az izraeli vasúttársaság alternatív kritériumait (1), melyeket szintén diszkriminatívnak talál.

A Sawt el-Amel dolgozói és ügyvédei, az Adalah (az arab kisebbség jogvédő irodája), Tel Aviv-i jogtudományi egyetem megfigyelői igen elégedettek.

A harc folytatódik.

(1) Az alternatív kritériumokat 2009-ben hozta a vasúttársaság: a) minimum 18 hónap munka ugyanabban a munkakörben (a katonai szolgálatot beleértve) b) éjszakai szolgálat (a katonai szolgálatot beleértve) c) hivatásos gyakorlat hierachizált szervezetben (a hadsereget beleértve). A három feltételt együttesen kell teljesíteni a munkára felvétel érdekében.



Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale .des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com


Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse