Nemzetközi információk 356.sz.

2009.szept.30.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének hetilapja

Tartalom:

Portugália: a a Szocialista Egység Munkáspártja (POUS) a 2009.szept.29-i választásokról: «Országunk megmentését! Az elbocsátások megtiltásását!»

Olaszország: fémipari országos sztrájk okt. 8-án a FIOM felhívására (fémipari munkás föderáció): «Az országos kollektív szerződések sorsa és a szakszervezeti függetlenség forog kockán», Lorenzo Varaldo cikke.

USA: Clarence Thomas, a 10 ILWU (kikötőmunkások szakszervezete) helyi szövetsége aktivistája, a NWMM (Milliós menet) társelnöke a pittsburghi szept. 20-i «Menet a munkahelyért» gyűlés résztvevőihez fordul.

Haiti: a Port au Prince-ben szept. 20-án, algériai, brazil, gudeloupe-i, martinique-i és USA-beli küldöttekből álló «Vizsgálóbizottság Haiti helyzetéről» jelentésének összefoglalója.

Honduras: a «Nemzeti Ellenállási Front az államcsíny ellen» deklarációja nemzetéhez és a világhoz.

Nemzetközi szolidaritás: a San Francisco-i szakszervezeti tanács (AFL-CIO) «szolidaritás Honduras dolgozóival és népével»


Portugália

Szocialista - Baloldali Blokk - kommunista koaliciós kormány

A haza megmentését!
Az elbocsátások megtiltását!

Portugáliában a szept. 27-i választások másnapján a Szocialista Egység Munkáspárt (POUS) nyilatkozata

A parlamenti végleges választási eredmények nyilvánvalóvá tették:

1 – A szavazatok és képviselők többsége olyan pártokból származik – a szoc. párt, a BE (Baloldali Blokk), a komm. párt vagy az MRPP (a Proletariàtus Pàrtja Újjàszervezési Mozgalma) –, melyek a munkásmozgalomban gyökereznek.

Ezen pártok szavazói azt várják, hogy olyan kormány formálódjon, amely megteszi a szükséges intézkedéseket, hogy országunkat kivezesse a szakadékból.

2 – Másrészről a törvényhozó hatalom újraválasztásakor sosem látott távolmaradás (39,4%), melyhez hozzá kell adni az érvénytelenül szavazókat (több mint 3%), kifejezi a létező pártok iránti gyanakvást, különösen a Socrates-kormány politikájának elutasítását, mely politika oka a szoc.párt félmilliós szavazatvesztésének.

3 – A tőkés erők – PSD és CDS – egyetlen pártja sem tűnik a Socrates-kormány politikája alternatívájának a nép szemében.

4 – Ebből levonhatjuk, hogy az 1974.ápr.25-i forradalom, annak ellenére, hogy az Európai Unió direktívái megviselték, nemcsak a a köztársasági alkotmány demokratikus és szociális vívmányaiban él tovább, hanem a dolgozók millióinak tudatában is, akik a szocialista politika védelmére adták voksukat.

5 – Ezek a választási eredmények a POUS-t arra bátorítják, hogy még nagyobb tudatossággal folytassa harcát a szocialista-kommunista-Baloldali Blokk kormányáért, hogy az megfelelő gyakorlati politikát vezessen be országunk fejlődése érdekében. Olyan politikát, mely a nemzet minden forrását mozgósítja, elsősorban a stratégiai szektorokat (mint a banki, energia- és a telekommunikációs), valóban leállítsa a termelőerők – a munkásosztály – pusztításának folyamatát a vállalatok megmentésével, az elbocsátások megtiltásával és mindenki számára munkahely létrehozásával, a megfelelő jogokkal.

6 – A POUS megerősíti, hogy egy ilyen kormány létrejötte – demokratikus és nemzeti parancs – megköveteli más népekkel, különösen az európaiakkal való szilárd együttműködést, megnyitja az utat az európai szuverén nemzetek szabad szövetsége felé és szakít a Maastrichti és Amszterdami szerződésen alapuló Európai Unióval.

7 – Azok a dolgozók, akik a POUS-ra szavaztak minden olyan győzködés ellenére, hogy csak «hasznos szavazatot» szabad leadni, nem tették feleslegesen. Minden szavazat támpont számunkra és bátorítás a folytatáshoz, olyan politikai kampányhoz, mellyel a POUS hozzá akar járulni a szükséges és magától értetődő feltételek létrehozásához csakúgy, mint a Socrates-kormány korábbi intézkedései következményeinek felszámolásához.

8 – Ebben az értelemben a POUS aktivái – támogatva minden olyan politikai erőt, mely ebben az irányban halad – azt javasolják azoknak, akik egyetértenek ezzel a demokratikus és szociális szükséggel, hogy kövessék a Marinha Grande munkásainak felhívását az Elbocsátásokat megtiltó találkozó megvalósítására.
a POUS titkársága, 2009.szept.28.

Olaszország

A fémipar okt. 9-i országos sztrájkja

A tét az országos kollektív szerződések sorsa és a szakszervezeti függetlenség


A FIOM (a CGIL fémipari munkások szövetsége) országos sztrájkra szólít okt. 9-re a kollektív szerződések visszaállításáért és béremelésért.

A FIOM szakítása a Federmeccanicával (a fémipai munkáltatók szövetsége) azután következett be, hogy utóbbi kijelentette, a FIOM javaslatai csak „papírfecnik” és a tárgyalásoknak «a CISL és UIL (két másik olasz szakszervezeti szővetség) által bemutatott platform alapján» kell megtörténniük.

Nézzük, mi történt. Mi teszi a CISL és az UIL javaslatait olyan vonzóvá a Federmeccanica számára? Egyszerű: ezek aláírták a kormánnyal és a Confindustria munkáltatói szövetséggel az «új szerződéses modellt», amely bázisán kerültek kidolgozásra ezek a javaslatok.

Ennek az «egyezménynek» a célja a munkaügyi miniszter, Sacconi szerint a következő: «Azt akarjuk a CISL-lel és az UIL-lel, hogy az országos konvenciók csak a minimumot tartalmazzák és a maradék legyen dekoncentrált (üzemenkénti) egyezség tárgya, hogy az szorosan kapcsolódjon a termeléshez és területhez. Eképpen a bérdifferenciálódást másképp érjük el, mint az 50-es években. Teljes mértékben egyetértünk a Ligával, igazodni kell a területhez» (tévényilatkozat, aug.11.). Tehát az országos konvenciók a tét, az olasz munkásosztály egysége, az osztály függetlensége, mert a bérek összekapcsolása a termelékenységgel azt jelenti, hogy még egy lépéssel közelebb jutunk a tőke-munka szövetségéhez.

A nyár vége két esemény keretében zajlott. Az egyik: az országot megosztó, az Északot Dél ellen uszító propaganda nyugtalanító felgyorsítása; s a másik: az elbocsátások folytatásához, az üzembezárásokhoz tízezreket hozzáadó iskolai és közintézményi posztok megszűnése.
Egy másik esemény is jellemezte a nyarat: számos üzemben kitört a munkások haragja, bizonyos esetekben a kormány maga volt kénytelen közbenjárni a posztok garantálására, hogy a felháborodás egyik pillanatról a másikra ki ne terjedjen az egész országra. A FIOM javaslatai között szerepelt a tárgyalás is az ”elbocsátások leállításáról”, amit Confindustria nem fogadott el.

Az elbocsátások blokádja és az országos konvenciók védelme az első kettő olyan követelés, melyért muszáj harcolni, ha el akarjuk kerülni az ország összeomlását és megosztását, amely felé a tőkések és a kormány az Európai Unió parancsaira vonszol bennünket.
Lorenzo VARALDO

USA

Clarence Thomas az ILWU 10 (kikötőmunkások szakszervezete) helyi szervezete aktivistája, a MWMM (Milliós menet) társelnöke felszólalása

Nemrégen elmentem a «Mentsétek meg a munkanélkülieket!» sátorfaluba és részt vettem a «Munkahelyért menetben», melyet a pittsburghi «Mentsétek meg a népet» mozgalom kezdeményezésére szerveztek 2009. szept. 20-án. Egy héten keresztül tartott a G-20 csúcstalálkozója alatt. Néhány megjegyzés, amit a Munkahelyért menetet befejező tüntetés utáni, a Freedom Cornerben, a polgárjogi mozgalmak és a rasszizmus elleni harc helyén tartott összejövetelre mondottam.

Clarence Thomas a «Freedom Corner»-ben a Munkahelyért meneten tartott beszéde

Barátaim, először is a kikötőmunkások szakszervezete (ILWU) béke és szolidaritási üzenetét kell átadnom San Franciscoból. A helyi szövetségnek, melyhez tartozom, hosszú és dicsőséges története van a gazdasági és szociális igazságért vívott harcban. 1984-ben aktivistáink 10 napig tagadták meg a Ned Lloyd Kimberly dél-afrikai teherhajó kirakását. Ez az akció felhívta a nemzetközi közvélemény figyelmét az apartheid-ellenes mozgalomra és az ellenállást erősítette.

2008. május elsején, a Munka nemzetközi ünnepén az ILWU, mely a nyugati oldalon 29 tengeri kikötőben biztosítja a munkaerőt, 8 órára leállította a munkát – nem béremelésért vagy a munkakörülmények javításáért, hanem az iraki és afganisztáni háború és megszállás elleni tiltakozásképpen! Első alkalommal az USA történelmében politikai sztrájk mellett kötelezték el magukat a dolgozók. Ez a mozgalom nemcsak a kikötői egységet bizonyította, hanem dolgozók hatalmát is a termelés szintjén.

A Pittsburgh Post-Gazette egyik cikkét olvastam ma, a címlapon: «Az Elnök nem híve a tömegtüntetéseknek». Az újságíró azt magyarázza, hogy ha van egyetlen elnök is, aki meg tudja érteni a G-20 elleni protestálókat, az Obama elnök.

Amikor megkérdezték tőle, hogy támogatta-e a tömegtiltakozásokat, mikor saját negyedében, a chicagoi South Side-ban szervezőmunkát végzett, az Elnök ezt válaszolta: «biztos nem» és hozzátette: «tiltakozások ilyen absztrakt témával szemben, mint a világkapitalizmus vagy hasonló, általában nem ér sokat».

Tehát, Obama Elnök, a tömeges munkanélküliség absztrakt dolog? A munkahelyek delokalizálása, kitelepítése, mint az vasiparban, az autóiparban, szintén absztrakt?

És a 49 millió amerikai, akinek nincs betegbiztosítása?

És az a 45 000 személy is absztrakt, aki évente meghal az USA-ban, mert nem kap betegellátást?

Obama Elnök, az egész világon úgy ismerik Önt, mint intelligens embert, aki tud beszélni. Mégis, ezek a tömegtüntetés-ellenes megjegyzések felfedik a valódi Obamát.

A 30-as években a dolgozók küzdelme a nyolcórás munkanapért csakúgy, mint a üzemi sztrájkok tömeges tiltakozást igényeltek és Roosevelt elnököt a New Deal megvalósítására kényszerítették.

Szakszervezetem harca 1934-ben, mikor a dolgozók sztrájkot folytattak és megbénították az egész Nyugati partot, majd San Francisco városát is, tömegmozgalmat jelentett.

Elnök Úr, az Ön szavaiból kiviláglik Dr Martin Luther King és az egész polgárjogi mozgalom tiszteletének mélységes hiánya, mivel ezek is megkívánták a tömegmozgalmat. Mi, dolgozók és elnyomottak nem érünk el vezetőinktől engedményeket, csak akkor, ha szervezkedünk, mobilizálódunk, ahogy 2004.okt.17-én tettük a Milliós menetben.

Emlékezzen, nem szavazással értük el, hogy a feketék szavazati joggal rendelkezzenek, hanem szervezéssel, tiltakozó tüntetésekkel, ahol életüket kockáztattuk.

Azért gyűltünk most össze, hogy szolidaritásunkat kimutassuk, biztosítsuk szembenállásunkat az egész globális kapitalista politikával szemben, amely felelős a munkásosztály munkahelye elvesztéséért az iparban.

Régen Pittsburgh és a Pennsylvaniától nyugatra lévő terület a világ legtermelékenyebb ipari vidéke volt. Pittsburghben termeltek acélt, szenet, üveget – most gyakorlatilag semmilyen termelés nincs. Ezért vagyunk ma itt. A kérdés, amit felteszünk Obama elnöknek: mikor akar tartani egy csúcstalálkozót, hogy Amerikát újraiparosítsa, hogy minden munkásnak legyen megélhetését biztosító bérjövedelme, személyvonatokat gyártva, napkollektorokat és más magasszintű technikai eszközt, mellyel a dolgozó emberek élete könnyíthető meg?

Azzal fejezem be, hogy velem együtt kiáltsátok a dokkerek szakszervezetének tegnapi jelszavát: «An Injury to one is an injury to all» (ha egyikőnket támadás éri, támadás ér mindannyiunkat). Ismételjük háromszor!

Hiba
USA-levelezőnk kérésére pontosítani kell, hogy a múlt számunkban megjelent «köztulajdonú rendszer» vagy «terv» az amerikai «public option» kifejezés - az első verziókban legalábbis – a magántulajdonú dominanciába a köztulajdon beiktatását jelenti azok számára, akiknek nincs biztosításuk.

Obama az erre való felhívást támogatta beszédében, de nem kötelezte el magát köztulajdonú egészségügy mellett.
A szerk.


Nemzetközi vizsgálóbizottság Haiti helyzetéről

2009.szept.16-20. Port au Prince, Haiti

2009. okt. 15. : nemzetközi szolidaritási nap a haiti néppel, a MINUSTAH-csapatainak azonnali kivonása követelésével. A nemzetközi munkásosztályhoz és a világ népeihez intézett eme felhívással összegződik a Haiti helyzetét vizsgáló nemzetközi bizottság, a CIE-H első ülésszaka. 2009. okt. 15. a MINUSTAH mandátuma meghosszabbítása napja.

Az Algériából, Brazíliából, Guadeloupe-ról, Martinique-ról, USA-ból érkező küldöttek alkotta nemzetközi bizottság négy napig hallgatta a tanúkat, haitiakat, szakszervezetek, egyesületek, társulások, politikai, népi szervezetek tagjait. Folyóiratokat, újságokat kaptak a munkához, jelentéseket, nyilatkozatokat, fotókat. Mindezt kiegészítetta a terep bejárása.
A munkát a a haiti szervezetek bizottsága és a karibi Dolgozók és Népek Szövetsége (ATPC) készítette elő.
A CIE-H találkozott a MINUSTAH katonai vezérkarával (Floriano Peixoto tábornok; Vieira Neto, parancsnok; Toro ezredes, másodparancsnok; Gérard Le Chevalier, politikai ügyek tanácsosa).
Az Elnök és Miniszterelnök nem válaszoltak a meghallgatási kérésre.

A CIE-H megállapításai:

— Szakszervezetellenes elbocsátások és megtorlás
Abban az országban, ahol az aktív korú lakosság 70%-a munkanéküli, a közszolgáltatások leépítése [ az APN jelentése szerint 2004 és 2008 között 5000 elbocsátás; Téléco, Télécommunication Nationale, stb.] dolgozók újabb ezreit hajította az utcára.
A Nemzeti Sörfőző tulajdonosa elbarikádozta az utat a szakszervezet létrehozása előtt, az Ipari parkban (szabad övezet) az elbocsátások szisztematikusak, egy igenre van nemre a dolgozókat megfellebbezhetetlenül kiteszik. A rendőrség és a MINUSTAH rendszeresen zaklatja őket, ha megpróbálnak tenni ellene.
Meghallgattuk B G-t, a TELECO munkavállalói áldozatainak társulása (AEVT) elnökét, volt szakszervezeti bizalmit. Elmondta, hogy alkalmazottak ezreinek elbocsátási terve keretében a szakszervezet és az igazgatás között tárgyalás kezdődött egy pénteni napon. A következő csütörtökön (2007.júl.5.) a Télécotól 2 ezer alkalmazott kapta meg felmondólevelét. 22 szakszervezeti tisztségviselőből 20-at elküldtek, ezzel a szakszervezetet valósággal lefejezték. Próbálkoztak tüntetéssel a Téléco előtt, a MINUSTAH megakadályozta. Mindössze 1.100 személy maradt a vállalatnál a feladatok módosítása nélkül mindent ellátni. A vállalat 2004 és 2008 között ötezer főtől szabadult meg minimális szociális kísérőprogram nélkül.

Nők meggyalázása és gyilkosságok, melyekbe a MINUSTAH tömegesen érintett
Néhány tanúság:
- SOFA (Haiti Női Szolidaritás), Gonaïves, 2005.febr.:
Nadège Nicolas, 20 éves, 3 pakisztáni Minustah-katona megerőszakolta …
A Minustah szóvivője, Damien Onsès Cardona, arról nyilatkozik, hogy prostitucióról volt szó és ezen az alapon lesznek a katonák szankcionálva.
A Kay Fanm-társulás (Nők Háza) cáfolta a Minustah állításait, megerősítve, hogy erőszakról van szó.
- Alter – Presse, 2007.nov.15.:
2007.nov.3-án, az ENSZ hazaküldött 108 Sri-lankai kéksisakost, mert fiatalkorúak szexuális meggyalázásában vettek részt…
A női jogok minisztere, Marie – Laurence Jocelyn Lassègue, ebből az alkalomból «felfoghatatlannak» nevezte, hogy a haiti állammal egyáltalán nem konzultáltak ezügyben …
- O M, C A ( a Cité Soleil női koordinációs szervezete), 2009:
Több tucat nőt erőszakoltak meg a MINUSTAH katonái, közöttük egy 15 éves kislányt, aki teherbe esett, gyermeket szült egy venezuelaitól. «Tini onpil ti minustah nan péyi Ayiti» (sok kicsi-minustah van Haitiben). Sehova nem lehet panasszal fordulni az agresszorok ellen.
- Le Nouvelliste, 2005.júl.19.:
Michel Sidneyt, 33 éves, az UNIQUA (Quisqueya Egyetem) harmadéves informatikai hallgatóját, júl. 13-án a repülőtéri úton öltek meg a Minustah katonái. Saját gépkocsija volánjánál lőtték le, a motorház felől kapott a fejébe egy lövedéket… A rendőrség járőre azonnal Port au Prince kórházi hullaházába vitette. 7 nappal később, minden magyarázat nélkül átadták a családnak. Nővére: «Ahogyan a fivéremet lelőtték, azt mutatja, hogy az ENSZ-katonák számára semmi, de semmi érdemlegeset nem jelentünk.»
- A POHDH (az Emberi Jogok haiti szervezete platformja), mely 8 emberjogi társulást foglal magába: «Külföldi fegyveres erők akciói», 2007.febr.14. felsorolja, mely esetekben játszanak szerepet a Minustah-katonák, azokat osztályozza.
- A CATH-szakszervezet (autonóm) 2008 októbere
A Minustah mandátumának meghosszabbítása elleni tüntetés után, Jefaisant Laguerre szakszervezeti aktivista «Pou Minista alé!» (Minustah, kifelé!) feliratú transzparenst hordozott. Okt.10-én megölték.
- Haïti- Liberté, júl.29. –aug.4., cikk «A Minustah áldozatának titkos temetése». Kenel Pascalt a Minustah ölte meg Port au Prince-ben a katedrális előtt, Gérard Jean-Juste tisztelendő gyászszertartása alatt.
- Találkozó a Minustah parancsnoksága bizottságával szept.17-én. Ez alkalommal a Minustah vezérkara nyilatkozta (Kenel Pascal halála kapcsán): Kenel Pascalt a Minustah ölte meg, Port au Prince-ben a katedrális előtt, Gérard Jean-Juste tisztelendő gyászszertartása alatt, a katonák 9 mm-es lövedékkel, melyet csak a tisztek használnak.

A fiatalság feláldozása
POHDH, Anten Ouvriyé, Chandèl-társulás, 2009.szept.16-17.:
Az Orvosi Egyetem hallgatói felkeltek képzésük tönkretétele ellen és az intézmény privatizációja ellen, mivel így az oktatásból a szerény környezetből származó gyerekek ki lesznek zárva.
A Minustah-csapatok elszállásolása közintézményekben (2005 – 2006) a fiatalságot megfosztja a képzésükhöz és nevelésükhöz szükséges struktúrától, olyan országban, ahol 500.000 iskolázatlan gyermek található.

Garantált a gazdasági katasztrófa, az imperializmus és MINUSTAH ezt szolgálja

Néhány példa:
- Camille Chalmers, PAPDA, 2009
Az ország 1972-ig rizsfogyasztását saját maga termelte meg. 2008-ben fogyasztása 82 %-át exportálja.

A 3. ATPC konferencia Pietion-ville-ben, 2008 decemberében

«A HOPE-törvény lehetővé az USA unilaterális kereskedelmi elsőbbségét Haitivel szemben a textiliát illetően csakúgy, mint a motoros járművek alkatrészeit. A HOPE-törvény keretében Haitinek el kellett köteleznie magát a liberális politika mellett. Haiti nem hozhat semmilyen intézkedést az USA gazdasági-politikai érdekei ellen. Ezek azok a feltételek, melyekre a multinacionális vállalatok kötelezik, hogy a kínai és vietnami árak alatt tudjanak termelni.»

A nyilatkozat folytatódik:

«A befektetők és a multik már dörzsölgetik a kezüket, hogyan állítják csatasorba a HOPE-törvény ajándékait.
A brazil Valor Economico 2008.aug.15-i cikke azt írja: «A káosz közepén (a haiti gazdasági káosz) a brazil vállalatok már keresik, hogyan profitálhatnak abból a helyzetből, hogy Brazília a Minustah vezető erejeként stratégiai pozicióban van .(...) Coteminas (a brazil textilipar nagyvállalata, melynek topmenedzsere nem más, mint a brazil elnökhelyettes fia) Haitit mint ugródeszkát akarja használni az USA-ba irányuló exportja érdekében (...).»
«Brazília elismerten együttműködik Haiti megmentési folyamatában, országunknak kérnie kellene az elsődleges bánásmódot» mondta Valor Josue Gomes da Silva, a Coteminas elnöke.(...) Az intézményes zűrzavar ellenére Haiti a egy textilipari vállalat számára jelentős előnyöket hordoz: közel van, hozzáférése megkülönböztetett az USA, a világ legnagyobb piaca felé és munkaereje rendkívül olcsó. Port-au-Prince-ben, a fővárosban egy varrónő órabére 0,50 $. Jóval kevesebb, mint a brazil 3,27 $ (...) és nagyon is egybevethető a vietnami 0,46$-ral vagy a bangladesi 0,28$-ral.
A Coteminas terve az, hogy brazil szövetet exportál, Haitiban varratja olcsón, az USA-ba bevitelekor nem fizet vámot a szabadkereskedelmi egyezmény védelme alatt» (egy haiti munkás 70 gourde-ot kap 8 órás munkáért, óránként kb. 0,21 $).

A MINUSTAH a multik javára szolgáló egyezségek fedőtakarójaként is szolgálhat a haiti nép kárán, az ILO-konvenciók semmibevételével!
— PAPDA: a MINUSTAH és a haiti állam költségvetése
2008.júl.1. –2009.jún.30.: 574.916.500 $
2009.júl.1. –2010.jún.30.: 611.751.200 $ - egyharmada a haiti állam költségvetésének!
A CIE-H a haiti nép rendszeres és szervezett tönkretételét tapasztalja. Néhány tény:
– szuverenitása elvesztése, alkotmányellenesség,
- az ENSZ és a kormány közötti 2009. júl.9-i egyezség,
- az egyezséget nem szavazta meg a parlament;
- egyezmény, IV – a MINUSTAH státusza, 11, b: «a MINUSTAH a területen szabadon kommunikálhat rádión keresztül (szatellit, mobiltelefon, hordozható posztok, stb.) a megfelelő berendezések elhelyezésével.»
- ugyanott: 11, c: a kormányt csak informálni kell a MINUSTAH Haiti földjén való tevékenységéről;
- A PNH-nek semmi lehetősége nincs beavatkozásra a MINUSTAH-helyiségeiben;
- egyezmény, VI – a MINUSTAH tagjainak státusza privilegizált, immunitást élvez; 26: a «különleges képviselő» és «magasrangú munkatársai» diplomáciai védelmet élveznek…
- Már 1991 és 1994 között az USA hadserege a nemzeti archivumból iratokat kobzott el, 160.000 referencia-dokumentum veszett el, melyek a nemzetté válás folyamatát, az államcsíny eseményeit, az amerikai katonák által elkövetetett cselekményeket dokumentálták.
– A sajtószabadság megsértése
- POHDH: «A külföldi fegyveres erők akciói», 2004 és 2006 között:
6.2.4, A személyi tulajdon sérelme:
«2006.máj.31-én, Port au Prince-ben a TV-Haiti újságírója munkaeszközeit a MINUSTAH kéksisakosai elkobozták, megsemmisítették egy sajtókonferencia védelmében összegyűlt aktivisták szétszórásakor.»
6.2.5, Szólásszabadság, véleménynyilvánítás szabadság, gyülekezési szabadság.

2005.márc.20-án a MINUSTAH beavatkozása Petit-Goâve-ban. Larak Robinsont, 26 éves, a Kontak FM rádió helyiségében két lövés érte, súlyosan sérült állapotban szállították a kórház elé, ahol otthagyták. A családot a kórház értesítette, annak ellenére, hogy Kubába vitték gyógyíttatni, ápr.5-én meghalt. Temetésekor is beavatkozott a MINUSTAH a gyászolókra puskát szegezve.

- A Nouvelliste, 2009.szept.1.: «BS, a Minustah-ügynökök kirabolták és megverték», Gilles Freslet cikke.

Aug. 27-én 20 órakor a rádió riporterétől, Bernier Silvaintől a MINUSTAH-ügynökei eltulajdonítottak kb. 100.000 gourde-ot, az előző napi koncert bevételét.

– Önkényes letartóztatások és eltűnések

Wilson Mésilien, a «Fondation 30 septembre» tagja, 2009.szept.20.

Pierre-Antoine Lowinsky, az alapítvány tagja, polgárjogi harcos 2007.aug.12-én tűnt el. A tanú szerint nincs magyarázat az eltűnésére. Gépkocsijában nem vizsgálták meg az ujjlenyomatokat, mobilja 6 hónappal később is működött. Csoportja, az «Alapítvány» 1997 óta minden szerdán 11 órakor Port au Prince-ben a Place des Martyrs-on «settinget» tartottak.

- Az ATPC III.konferenciájának nyilatkozata Pétion-ville-ben 2008.dec.28-án:
«Pierre-Antoine Lowinsky felesége, Michèle Pierre-Antoine Lowinsky egy évvel férje eltűnése után a hatóságoknak írt levelében utal arra, hogy politikailag aktív férje nyom nélkül nem tűnhetett el és kéri, hogy a vizsgálatot folytassák le.
- Népi tüntetések megtorlása
2006.nov.12-én a Lycée Toussaint Louverture diákjai tüntettek a Minustah-katonák intézményükbe hatolása ellen. Könnygázgránátokat vetettek be ellenük.
Nov. 17-én az 1803-as győzelemre való megemlékezést torolták meg.
2006.dec.5-én a biztonság hiánya miatt tüntető diákokra lőttek.

— a Comité de Suivi 2009.jún.17-i nyilatkozata:
«Két hét óta a kormány és a MINUSTAH a haiti Állami Egyetem diákjai és a lakosság ellen kemény megtorló intézkedéseket alkalmaznak, mérgező gázbombákkal és lövésekkel. Egy egyetemi hallgatót két fejlövés érte, többek megsebesültek, mintegy 20 embert letartóztattak, közöttük csak éppen arra járókat is…»

– A választási részvétel csökkenése

- Camille Chalmers, PAPDA, 2009.szept.16.:
A MINUSTAH beavatkozása óta a választási részvétel a 2006-os 60 %-ról a 2009-es 11 %-ra csökkent 2009-ben, ezen felül számos csalást, erőszakot jegyez.


A CIE-H szintézise:

Az ENSZ Charta 7. fejezete szerint ilyen katonai beavatkozás, mint a Minustah, csak ez esetekben jogos:
- polgárháború
- természeti katasztrófa
- emberiségellenes bűntett
- genocidium.
A Minustah katonai parancsnoksága a Bizottságnak bemutatta jelenlétének érveit, melyek a stabilizációs, a biztonságot szolgálja.

Vizsgálatunk mást tárt fel.
Geopolitikai területen Chalmers professzor kimutatta, hogy a neoliberalizmussal szembeni ellenérzés nő a latin-amerikai és a karibi népek körében, mely közvetlenül fenyegeti a multinacionális és imperialista érdekeket. A kolumbiai új amerikai katonai bázisok (Curaçao) a demokrácia- és népellenes offenzíva materializálódása a térségben. A «haiti nyomor kitermelése» e stratégia érdekében az ENSZ politikájának egyik alapvető jellemvonása.

A Minustahnak el kell hagynia Haitit!


Honduras

A Nemzeti Ellenállási Front nyilatkozata
a hondurasi államcsínnyel szemben

A Nemzeti Ellenállási Front az országos és nemzetközi közvéleményt informálja:

1. Az érvényes köztársasági Alkotmány 3. cikkelye értelmében civil engedetlenségi mozgalom és lázadás folyik a Roberto Micheletti Bahin és Roméo Vazquez Velazquez vezette bitorló rendszer ellen koncentrálódva az alkotmányos elnök Manuel Zelaya Posales visszatérésére, haladéktalanul be kell következnie posztjára való visszaállításának.

2. Harcunk egyik alapvető és eltökélt célja a demokratikus és Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívása, mivel küzdelmünk legitim és rendkívüli fontossággal bír.

3. Követeljük a fegyveres erőszakszervezetek a lakosság elleni repressziójának, Zelaya Rosales elnök és a brazil követségre kísérői zaklatásának, az emberi jogok folyamatos megsértésének leállítását, mint első feltételét annak, hogy valódi párbeszéd kezdődhessen az országunkat átszelő válság politikai megoldására.

4. Elvárjuk, hogy a latin-amerikai kormányok és integrációs intézmények, az Amerikai Államok Szervezete (OEA), az ENSZ és az Európai Unió többek között támogatásukat és szolidaritásukat mutassák ki, felszólítjuk, hogy gyors intézkedéseket hozzanak a fentebb leírt helyzet megoldására.

91 napos az ellenállásunk, de senki nem adja meg magát!

MDC, Tegucigalpa, 2009. szept.27.

Carlos Reyes (a hondurasi STIBYS szakszervezet főtitkára) nyilatkozata

1 – a novemberi választási procedúrát megelőző összes párbeszéd előfeltétele az alkotmányos rend helyreállítása minden egyéb feltétel nélkül. A választások legitimitására szolgáló, az alkotmányos rend helyreállítása nélküli párbeszéd nem más, mint csapda.

2 – a válság alapjának megoldására az Alkotmányozó Nemzetgyűlés a legmegfelelőbb, mely új alkotmányt kidolgozva szociális paktumként szolgál a fejlődési és fűggőségi késlekedés megszüntetésére.

3 – folytatjuk az elemzést és a konzultációt szimpatizánsainkkal, szervezeti struktúrák felállítását, a választási jelöltség visszavonásáról is, ha az alkotmányos rend nem áll helyre.

4 – felhívunk minden más államcsíny-ellenes politikai erőt arra, hogy vegye figyelembe deklarációnkat.


Tegucigalpa 28 septembre 2009,
Carlos H Reyes - Bertha Caceres - Maribel Hernandez - Carlos Amaya


Nemzetközi szolidaritás


Azonnali szolidaritást
a hondurasi dolgozókkal és néppel

Allan Fisher, az AFT 2121 (pedagógusszakszervezet) küldötte, és Alan Benjamin, az OPEIU union locale 3 (alkalmazotti szakszervezet) megfogalmazásában elfogadta a San Francisco-i AFL-CIO Szakszervezeti Tanácsa 2009.szept.28-án

A San Francisco-i Szakszervezeti Tanács támogatja Manuel Zelaya elnök azonnali hazatérését Honduras államfői posztjára és a demokratikus szabadságjogok helyreállítását az országban, valamint azok bíróság előtti felelősségre vonását, akik az államcsíny végrehajtásáért felelősek. Az USA kormánya azonnal függesszen fel minden segítséget, amíg Zelayát funkciójába vissza nem állítják.

A San Francisco-i Szakszervezeti Tanács megbízottat küldött Hondurasba, hogy segítse a munkásmozgalommal és az államcsíny elleni Nemzeti Front erőivel való szolidaritását.

Honduras helyzetét ma, mikor Zelaya a brazil nagykövetségre menekült, az ellenállási mozgalommal, különösképpen a munkásmozgalommal szembeni megtorlás jellemzi.

A PCASC (portlandi közép-amerikai szolidaritási bizottság és határontúli munkásszervezeti tanács) szintén szolidaritási utat tervez novemberben Israel Salinasszal, az egyik legfőbb hondurai szakszervezeti konföderáció, a CUTH (Confederacion Unitaria de Trabajores de Honduras) főtitkárával.

A San Francisco-i Szakszervezeti Tanács azt kéri tagjaitól, hogy vegyenek részt a hondurasi dolgozói ellenállási mozgalmával való szolidaritási demonstráción, melyet rendszeresen szervezünk San Franciscoban.

Ezen felül Szakszervezeti Tanácsunk kéri az AFL-CIO országos vezetését, hogy nyilvánítsa ki aktív szolidaritását sajtónyilatkozatokkal, az Obama-kormányzat nyilvános megkeresésével, hogy az szakítsa meg diplomáciai és gazdasági kapcsolatait a hondurasi hatalombitorlókkal.

Szakszervezeti Tanácsunk a hondurasi útra Israel Salinas elvtársunkkal együtt megszervezi más szakszervezeti tanácsok csatlakozását a államcsínnyel szembeni erők támogatására.



Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale .des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris - France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com


Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse