Nemzetközi információk 359.sz.

2009.okt.21.
A Dolgozók és népek Nemzetközi Egyetértése hetilapja

Tartalom:

Franciaország: a Független Munkáspárt (POI) nyilatkozata 2009.okt.17-18. «Meddig folytathatja a Sarkozy-kormány, hogy mindent tönkretesz?»
Honduras: publikációnk
— az Nemzeti Ellenállási Front okt. 15-i kommünikéje «Az ellenállás nem hátrál, nem fog hátrálni az Alkotmányozó Nemzetgyűlés követelésében!»
— Juan Barahona beszéde a hondurasi társadalombiztosítási intézetben (IHSS) «Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés a nép joga, amiről nem mondhatunk le».
Oroszország: 2000 munkás és szakszervezete megerősíti: «Követeljük vállalatunk államosítással való megmentését!» Interjú egy munkással, a Rabocsije Izvésztyija levelezőjével.
Mexikó: 2009. okt.19. a Dolgozók Politikai Képviseletéért Bizottság nyilatkozata.
«A szakszervezeti vezetés feladata kell legyen a tüntetésben résztvett összes társadalmi és politikai szervezetet támogatásával, felszólítás az országos sztrájkra.»

Honduras

A Nemzetközi információk több számában publikálta a hondurasi eseményeket (344; 345; 346; 347; 348; 349; 350; 356; 357; 358)

«Az ellenállás nem hátrál, nem fog meghátrálni az Alkotmányozó Nemzetgyűlés követelésében!»

A Nemzeti Ellenállási Front az Amerikai Államok Szervezete (OEA) kérésére felállított bizottság utóbbi eseményei kapcsán ezt nyilatkozza:

Elvtársunk, Juan Barahona, a Front képviselője, Zelaya elnök delegációjának tagja visszavonul a dialógusból.

A puccsista küldöttség a tárgyalások előtti akadályként megpróbálta a párbeszédet megbénítani avval, hogy elutasította képviselőnk részvételét, melyet a 3.sz. egyezményben rögzítettünk. Megjegyezzük, hogy nem hátrálunk az Alkotmányos Nemzetgyűlés összehívását illető követelésünkben, mely a hondurasi nép követelése is egyben.

Tudjuk, hogy egy olyan menőverről van szó, mellyel a puccsista fél a párbeszéd kudarcára törekszik különböző ürügyekkel, így lehetőséget akarunk biztosítani Zelayának arra, hogy tetszése szerint helyettesítse küldöttünket. Eképpen Rodil Rivera Rodil ügyvéd került helyébe.

- Mindez azt jelenti, hogy a Nemzeti Ellenállási Front elhagyja a Guaymuras-párbeszédet, harcunkat az utcán folytatjuk a jún. 28. előtti követeléseink teljesítéséért, mint: «visszatérés az alkotmányos rendhez, Zelaya elnök funkciójába visszahelyezése, az Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívása».

- Elnökünk döntését respektálni fogjuk összes feltételeivel, ha a San José-egyezményt aláírja, teljes mértékben egyetértünk vele, hogy a puccsistáknak el kell hagyniunk funkciójukat és a köztársasági elnöki feladatkörnek helyre kell állnia.

- Figyelmeztetjük a puccsistákat, ha az elnöki hatáskört helyreállító egyezmény nem jön létre okt. 15. előtt, az Ellenállás országos szinten akciókat folytat a nov. 29-re várható választások obstruálására.

- Felhívást intézünk a népi szervezetekhez, hogy duplázzák meg erőfeszítéseiket a katonai-munkáltatói diktatúra feletti győzelemért, az alkotmányt limitáló határozatokkal szemben, a politikai foglyok szabadon bocsájtására, a cenzúra eltörlésére, a Globo, Canal 36 elektronikus és a független sajtó média szabad működése vissszaállítása érdekében.

«108 napos küzdelem után sem adja meg magát senki»
Tegucigalpa, 2009.okt.15.


«Az Alkotmány a nép joga, amiről nem mondhatunk»
Juan Barahona beszéde az IHSS, a hondurasi társadalombiztosítás intézetben
Tegucigalpa, szept.16.

A dolgozók egyesültek a néppel, velünk jöttek, az ellenállást választották. Tegnap verték őket.

Optimistának kellene érzeni magunkat a tegucigalpai gigantikus mozgósítás láttán, hiszen még a kis falvakból is olyan sokan jöttek! Ez a mozgósítás, Elvtársak, azt jelenti, hogy a hondurasi nép győzelme közeleg. Egyenesen haladunk a győzelem felé, Zelaya elnök visszatéréséhez és az Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívásához.
Az alkotmányhoz eleve joga van a népnek. Erről nem mondhatunk le. Ennek a jognak győznie kell.

Ez az alkotmányozás fogja megnyitni az utat a hondurasi társadalmi átalakulás felé, amiért küzdünk. Ezért a változásért harcolunk évek óta. Ma az államcsínnyel az oligarchák ellentmondásos módon felgyorsították az eseményeket a hondurasi nép társadalmi átalakulása felé.

Új hajnal felé tartunk. 81 napja kezdtük és senki sem adta meg magát, senki nem vesztette el tartását, senki nem szomorú, mindannyian céltudatosak vagyunk a közelgő győzelem miatt. Ezért nem hagyjuk abba az ellenállást, amely mellett elköteleztük magunkat jún. 28-án.

Elvtársak, népünk győzelmével megszabadulunk a neoliberális modelltől, mely elnyom bennünket, a privatizációkkal megfoszt minket az állami vagyontól. Mindent, amit elvettek, visszaszerzünk! Ismét a nép tulajdona lesz! A földek a parasztok társadalmi tulajdonába kerül!

Ebben a küzdelemben kell definiálnunk azt a rendszert, melyet akarunk. Milyen egészségügyi rendszert, milyen oktatásit akar a hondurasi nép? Ezért kell harcolnunk, Elvtársak!

Ma a közkórházakban fizetni kell a konzultációért. Receptet írnak, gyógyszert kell venni, fizetni kell a röntgenért, meg kell vásárolni a gézt, a kötést is. Ezt kell megváltoztatnunk, Elvtársak! Senki se feledje!

Az oligarchák államcsínyt hajtottak végre, mert nem változtatásokat akarnak, nem új Alkotmányt a választások után, csak szavazást! Nekünk új alkotmány kell! A választások közelegnek. Lehet, hogy meg sem tartják őket, lehet, hogy a jelölteket elutasítja a hondurasi nép és a nemzetközi közvélemény. Nem választhatunk olyat, aki a puccsista rendszer folyamatosságát képviseli! Azt hiszitek, a puccsisták demokrata elnököt adnának? Soha!

Azt akarják, hogy ez a társadalom soha ne legyen demokratikus. Burzsoá diktatúrát, oligarcha diktatúrát akarnak. Ezt választotta a Liberális párt, a Nemzeti párt és a hadsereg, azok, akik 100 évig irányították ezt az országot.

A jún. 28-i államcsíny azért zajlott le, hogy soha induljon demokratikus folyamat ebben az országban. Mert ez fenyegetné az ő érdekeiket és privilégiumaikat. Most értette meg a nép.

Folytatjuk harcunkat, hogy ezt a demokráciát megkapjuk, részvételi demokráciát, melyben a nép irányít, szabja meg saját sorsát, jövőjét, amit akar és amit nem akar.

Eddig ennek az oligarchiának alávetettek bennünket, gazdasági és politikai előjogaikat velünk szemben juttatják érvényre. Az országot kifosztották, a közszolgáltatásokból lettek milliárdosok. Ezért kell a győzelmet kivívnunk, Elvtársak, ezért kell az alkotmányunk.

Ti, Elvtársak, egyetértetek-e azzal, hogy az alkotmányt leállítsák? Az emberek azt kiáltják: nem! Akkor meg kell küzdenünk érte, meg kell védenünk azt, mert ez fogja meghozni a társadalmi változást. Ebben tudunk dönteni arról, milyen típusú államot akarunk, milyen demokráciát, milyen gazdasági modellt, milyen rendszert.

Ezért az Ellenállás harca nem áll le : most vagy soha! Most vagy soha! Most vagy soha!

Várnunk kellett arra a pillanatra, hogy a 81 napos megszakítatlan ellenállás után országos és a 18 megyében folytathassuk a harcot. De senki nem állt le! Sem a csaták, sem a rendőrség puskáival, pisztolyaival, tankjaival, könnygázbombáival nem tudtak megállítani minket. Előre megyünk azon az úton, melyen majd a nép dönt a folytatásról, egy jobb jövőről, egy új hazáról.

Azért harcolunk, hogy gyermekeinknek, akik velünk haladnak, az új generációnak új hazát nyújtsunk, olyat, mely méltó erre a névre, mely hazája lesz mindenkinek.


Franciaország

PARTI-OUVRIER-INDEPENDANT

Az országos szövetségi tanács nyilatkozata
(2009.okt.17-18.)

Meddig folytathatja a Sarkozy-kormány, hogy
mindent tönkretesz?

«A bankokat bónusz-őrülettel állítják talpra» volt a közelmúlt Le Monde címe. A bankok és spekulánsok számára a business újra folyik. A lakosság, a munkásság, a parasztság, a fiatalok, a nyugdíjasok számára:
• elbocsátások;
• a paraszti jövedelmek összeomlása;
• a kózházak és társadalombiztosítás pénzügyi fojtogatása;
• a jövedelmek vásárlóértékének szabadesése.
A dolgozók, a parasztság, a fiatalok, a nyugdíjasok tudják jól és nem hajlandók elfogadni.
A hírmagyarázók is beismerik, hogy a piac a csőd felé halad. Mégis, ha a lakosság összes rétege is elutasítja, ez a válságkormány folytatja…

Hogy lehet megérteni?

«A dolgozók elutasítják…»

Nem a dolgozók harci akarata hiányzik. Nagy sztrájkok és tüntetések zajlanak az év eleje óta. Az elbocsátások provokálta sztrájkok, a munkakörülmények súlyosbodása okozta sztrájkok. A France Télécom spontán munkabeszüntetése az öngyilkossági hullám után csakúgy, mint az okt.16-i, az ország minden részéből összgyűlt 50 ezer paraszté.
A dolgozók jogosan teszik fel a kérdést: «Ki teszi lehetővé ennek a Sarkozy-kormánynak (mely 11 %-os eredményt ért el a legutóbbi választásokon), hogy folytassa?»
Hogy válaszolni tudjunk, be kell mutatni a tényeket.

«Az elbocsátások megtiltása…»

Harc az elbocsátásosk ellen?
Egy év óta a POI javasolja az országos egységmenetet az elbocsátások megtiltásának követeléséért. Az e célból létrehozott bizottságokban részt vesz. Több konvenciót, országos találkozót tartott a POI-aktivisták, dolgozók, más irányzatok aktivistái és felelősei részvételével, a szoc. párt, a komm. párt, az antikapitalista párt, a balpárt tagjaival, mondván «A megosztáson átlépve, egyesüljünk közös menetben az elbocsátások megtiltásáért.» Az első országos összejövetelt nov. 28-ra hívtuk össze.
Ennek ellenére megállapíthatjuk, hogy a legfőbb „baloldali” pártok vezetői elutasítják az elbocsátások megtiltása terhének vállukra vételét.

«… vagy részvétel Sarkozy dialógusaiban?»

A komm. és szoc. párt vezetői elfogadják Sarkozy javaslatát az «ipari területekről folyó párbeszédet» illetően. A párbeszéd, mely Estrosi miniszter szerint: «a nagy szakszervezeti tömörülések képviselői – és rajtuk keresztül Franciaország» a «vállalati vezetőkkel (…), a pénzügyi vezetőkkel» és az állammal «új iparpolitikát, új gazdasági és szociális paktumot» hozhatnak létre.
«Új szociális paktum» a munkáltatókkal, akik elbocsátanak, a kormánnyal, mely támogatja őket és maga is tömegesen csökkenti a a közszolgáltatási munkahelyeket? «Új szociális paktum» a munkahelyek megszűnésének elkísérésére?
Ezeket a «dialógusokat», melyekbe a szakszervezeteket is be akarják vonni, Sarkozy mint a szakszervezeti vezetők számára vonzó javaslatot merte bemutatni.
Hogy lehet megérteni, hogy nem utasították azonnal vissza? Ugyancsak érthetetlen, hogy Bernard Thibault (a CGT szakszervezeti vezetője) azt nyilatkozta, mikor a Molex 283 dolgozója közül 268-ot elküldtek: «Megmentettük az ipart, de a munkahelyeket nem». A dolgozók számára az ipar megmentése semmit sem mond munkahelyek nélkül. A munkahely életbevágó!

Ha a Sarkozy-kormány, melyet senki nem támogat, folytatja, nem azért van, mivel azok, akiknek opponálniuk kellene, nem azt teszik, politikájának kísérőivé váltak?

«Hogyan lehet megakadályozni a postaprivatizációt …»

Ez a kormány milliárdok százait bocsájtotta a bankárok és spekulánsok rendelkezésére. A tőzsde újra virul. Ugyanaz a kormány pedig képes elmenni a postaprivatizáció legvégéig, és az SNCF-et (vasút) kitenni az általános versenynek.
A Posta-ügyben kétmillió honpolgár mondott nemet a privatizációra. Aztán pedig? A kormány fenntartja a törvényt. Mit lehet tenni?
Jean-Marc Ayrault, a Nemzetgyűlés szoc. elnöke népszavazási törvénytervezetet nyújtott be, azonnal elutasította a Nemzetgyűlés. Ezt nyilatkozta: «Bebizonyosodott, hogy a népszavazás lehetetlen.» Akkor? Akkor muszáj a postaprivatizációt végigvinni?
A L’Humanité arra biztat, szervezzünk aláírásgyűjtést mindenütt, kövessük a «harc új formáját». Kell-e az összes területen (pl. a nyugdíjasoknál) informális véleménykérés, mely semmi eredményt nem hoz… és szabad kezet adni a kormánynak?
Lehetetlen! Sürgős a dolog: nov. 2-án a törvénytervezet a Szenátus előtt lesz. A Roquebrun-bizottság 6 500 képviselőre támaszkodva az aláírásgyűjtés helyett a szervezőknek országos tüntetést javasolt, egységben, Párizsban, a törvényjavaslat visszavonására. Van-e más út arra, hogy a kormányt meghátrálásra késztessük?

36 ezer munkahelyet fenyeget az állami közszolgáltatások csökkentése, 20 ezret a közkórházakban… A tisztviselők jogállását megkérdőjelezve a kormány ugyanilyen elbocsátási tervek előtt nyitja meg a kaput a magánszektorban. És ugyanez privatizálási a folyamat zajlik az államigazgatásban.

«… és követelni a Balladur-Mauroy-Hortefeux ellenreform visszavonását?»

A törvénytervezettel «Franciaország területi szervezéséről», mely a Balladur-Mauroy-jelentésen alapszik (egy volt szoc. és egy volt konzervatív miniszterelnök «szent szövetségének» szimbóluma!), a Sarkozy-kormány még messzebb akar menni. Vége a a települések állampolgári jogegyenlőségének, melyet a Köztársaság garantál! Vége a megyék és az állami köztársasági intézmények egységének! A Köztársaság szétverésén keresztül a közszolgáltatások szétverése folyik minden szinten!
Minden fel akarnak osztani «hasznos Franciaországra» és «haszontalan Franciaországra», egész zónákat igazgatva kinevezett adminisztrációs tanácsokkal (magán és állami) ipari és kereskedelmi vokációval.

Mikor több mint 800, mindenféle politikai irányzatból jövő képviselő válaszolva a POI javaslatára felhívást intéz a Köztársaság egységének fenntartása érdekében, mit csinál a szocialista és kommunista vezetés? Megerősíti akaratát, hogy opponál Sarkozynek és terveinek.

Akkor hogyan értsük, hogy a szoc. és komm. párt vezette régiókban, megyékben szintén privatizálják a közszolgáltatásokat, a munkahelyeket tömegesen szüntetik meg sztrájkokhoz vezetve (mint Toulouse-ban vagy Bagnolet-ben)?

«Nem ezért tartja még mindig magát a Sarkozy-kormány?»
Időközi választásokról időközi választásokra kiderül, a távolmaradás gyakran meghaladja a 70 %-ot. Honfitásaink óriási többsége – kezdve a dolgozóktók városon és falun – úgy találja, hogy semmi értelme nincs szavazásának. A demokrácia válsága mutatkozik meg ebben, mert ez is, mint a szervezkedési szabadaság – a demokrácia elválaszthatatlan kelléke.

A POI fáradhatatlanul harcol a munkásosztály sorainak egységéért és a demokráciáért. A Független Munkáspárt semmilyen felételt nem szab a jelszó követeléséhez: az elbocsátások megtiltása. Sőt, semmi feltételt a postaprivatizációs, a területi törvény visszavonásáért folytatandó országos tüntetés megvalósítása elé.

«Ha a munkásosztály képviseletét és a demokrácia védelmét hirdető pártok kivezető utat akarnak nyitni …»
Ha ma ezek a pártok valóban akarják, úgy, ahogyan hirdetik a dolgozóknak megfelelő politikai kivezető utat, minden logika szerint ki kell állniuk:

• az elbocsátások megtiltása mellett;
• a Posta, a France Télécom, a SNCF, az EDF-GDF monopóliumának helyreállítása mellett;
• a területi reform törvénytervezete leállítása mellett.

Konstatálnunk kell, hogy nem teszik.
Hogyan érthetnénk meg azt, hogy helyeslik az Európai Unió politikáját és direktíváit?

Hogyan érthetnénk meg, hogy lemondanak mindarról, ami az összes baloldali párt jelszava kell legyen országunkban, az V. Köztársaság intézményeinek demokratikus megóvásáról?

A POI számára a lakosság megmentése követeli az antidemokratikus intézményekkel szembeni védekezést.

Az eszközök léteznek a gazdasági, politikai és szociális összeomlás megelőzéséhez. Egyszerűek, tökéletesen megvalósíthatóak. Azzal kell kezdeni, hogy el kell kobozni azt a 420 milliárd eurót, melyet a tőkések rendelkezésére bocsájtottak, össze kell kötni az elbocsátások megtiltásával és vissza kell térni a közszolgáltatások monopóliumához.

«Valódi politikai demokráciáért valódi szuverén alkotmányozó nemzetgyűlésért …»
Az összes párt, mely a dolgozókat szándékozza képviselni, köteles mozgósítani, hogy ezeket az eszközöket vessék be. Ezeknek a pártoknak a dolgozók azt üzenik jogosan: «Semmiféle támogatást Sarkozynek, az Európai Uniónak vagy a munkáltatóknak és spekulánsoknak. Csak a népet és az ifjúságot valóban védő kormány tud megfelelni ennek a várakozásnak.»

Számunkra ez a jövőkép kapcsolódik össze a valódi és autentikus demokráciával. A romokon újra kell építeni a demokrácia és intézményei épületét. Az oszthatatlan, világi Köztársaságot, a nagy francia forradalom örökségét. A legszélesebb küzdelemben az európai szabad népek szabad uniójának létrehozásáért, szakítva az Európai Unióval.

Ebben az értelemben áll ki a Független Munkáspárt a szuverén alkotmányozó nemzetgyűlés választása mellett, melyben a népképviselők autentikusan maguk határoznák meg a demokratikus intézményeket. Meghoznák azokat a sürgős intézkedéseket – újraállamosítást, a közszolgáltatások visszaállítását –, melyeket a demokráciának a nép szolgáltatában kell tennie.

Dolgozók, fiatalok! Nehéz időszakot vészeltek át a vezetők politikája következtében, melyek ahelyett, hogy a harcot választanák, a csődbe jutott rendszerrel békélnek meg...
Városi és falusi ddolgozók, fiatalok, Ti, akik soha nem hiányoztok egyetlen tüntetésen sem, hogy saját legitim jogaitokért küzdjetek, sztrájkoltok, üzemet foglaltok el …

A Független Munkáspárt meghív benneteket 2.kongresszusára Párizsba 2010.jan.22-23-24-re.

A demokrácia és a Köztársaság helyreállításáért!
Az elbocsátások megtiltásáért!
A demokratikus munkásjogok együttesének visszaszerzéséért és megvédéséért!
A legnagyobb küzdelem előttünk áll!
Csatlakozzatok a Független Munkáspárthoz!


Mexikó

Bizottság a Dolgozók Politikai Képviseletéért - 2009. okt. 19-i nyilatkozat

A több mint 300 000 dolgozó, fiatal a nemzet védelméért ezt mondja:
- Nemet az LyFC kioltására!
- Nemet az SME eltűnésére!
- ”A haza nem eladó, a hazát meg kell védeni!”

A szakszervezeti vezetés feladata legyen a sztrájkfelhívás megtétele a tüntetésben részvett összes társadalmi és politikai szervezet támogatásával.

Okt. 15. Több mint 300 000 ember vonul fel Angel de la Independenciától Zocalo de Mexicoig az elektromossági szakszervezetet (SME) és a nemzeti vállalat, az LyFC védelmében: a STUNAM, SITUAM, CNTE, INAH dolgozói, az energiatitkárság, bányászok, pilóták, az IMSS, a metró dolgozói, UNAM, IPN, UAM diákjai, értelmiségiek, stb. A tüntetés minden várakozáson felül sikerült!

“SME! SME!” és “Itt látni az SME erejét!”, ezek a jelszavak, melyek mindenünnen felhangzanak.

Nagyon pontos tartalmuk van: a mexikói nép és a nemzet nem fogadja el az államosított üzem bezárását, nem fogadja el a szakszervezet kollektív szerződésének tönkretételét. Ami a tét, az a szervezett munkásság sorsa, jogaié, vívmányaié, a nemzeti érdekeké.

A tüntetésen hatalmas a harci szellem. A tüntetés végén az emberek folytatják a demonstrációt a Madero utcában.

A tüntetést olyan pillanatban szervezték, mikor a szakszervezetek egységben léptek fel más társadalmi és politikai szervezetekkel, a Lopez Obrador (aki szintén jelen volt a «sorban» a La Jornada kifejezésével) vezette Népgazdaság, az Olaj és Szuverenitás Védelmi Mozgalmával.

Az alapvető problémák körül létrejött az egység, melyet egy transzparens világít meg jól: «Nemet az LyFC bezárására! A haza nem eladó!».

A zárómeetingen Martin Esparza, az SME főtitkára: «hatalmas mozgalom indult el ma (…). Vissza kell, hogy adják nekünk a vállalatot, a kollektív szerződést(…). Privilégiumokról beszélnek(…). A havi átlagfizetés 6 600 peso, míg a társaság igazgatójáé 240 000 (…). Mexikó is tudja működtetni ezt a vállalatot (…). Nem fogadjuk el likvidálását!».

A Bányászszakszervezet képviselője többek közt emlékeztetett a kormány megtorló intézkedéseire, melyeket azok ellen hozott, akik a kormányellenes Nemzeti Szakszervezeti Frontot hozták létre. Agustin Rodriguez, a STUNAM főtitkára, visszatért javaslatával az országos sztrájk szervezésére, melyet az egész mozgalomban Martin Esparza hangoztatott.

Egy tucat államban szintén tüntetések zajlottak az SME támogatására.

A Calderon-kormány nem hajlandó hátrálni az LyFC és SME kérdésében, melyet úgy minősít sok vezető, mint államcsínyt a munkásosztály és a nemzet ellen. A kormány jelszava: «tűnjetek el, aztán majd meglátjuk».

Az LyFC és a kollaktív szerződések tönkretételének óhaja, a 41 ezer dolgozó elbocsátása és a 25 000 nyugdíjas elleni merénylet minőségileg súlyosbítja a kormány offenzíváját: az ISSSTE szolidáris jellegű nyugdíja megszüntetése, a Pemex kotrareformja, a «Szövetség a minőségi oktatásért» a nemzeti oktatási rendszer privatizációja érdekében, szervezett erőszak ezrekkel szemben a drogkereskedelem elleni harc ürügyén, Mérida-terv, az észak-amerikai államokkal kötött szabadkereskedelmi egyezmény, mely az ipart és mezőgazdaságot rombolja le, stb.

Mindehhez hozzá kell adni a különösen súlyos 2010-es költségvetést, mely háborút üzen a dolgozó népnek.

A kormány minőségi ugrást akar tenni a barbárság politikájában. Támadja a kollektív szerződéseket és a nemzeti vállalatokat. A béreket és a munkahelyeket. Calderon szóvivői azt állítják, hogy 6 600 peso «privilegizált» fizetés jelent! Szerintük csökkenteni kell, hogy «versenyképes» legyen.

Az okt. 15-i tüntetés megmutatta, hogy az egység lehetséges, a dolgozók, szakszervezeteik, társadalmi és politikai szervezeteik, mint Lopez Obrador mozgalmában, szükséges. Ahogy egy elektromossági dolgozó mondta: «Az kell, hogy a szakszervezeti vezetés országos munkabeszüntetést hirdessen, és, hogy most, rögtön rögzítsék annak dátumát!».

A Független Politikai Képviseletért Küzdő Bizottság, melyet szervezetek, dolgozók és szakszervezeti vezetők hoztak létre, kampányt folytat a munkahelyek és -bérek védelméért. Úgy ítéli, hogy ennek a kampánynak ma az LyFC védelmére kell összpontosítania a 41 ezer elbocsátás ellen, a SME és a kollektív szerződések megőrzésére.

A bizottság erre a munkára készen áll.

Aláírások:
A Bizottság részéről:
Hernán López López, az UGOCP Chiapas állambeli vezetése tagja. Juventino Méndez Arreola, az SNTE szakközépiskolai 7.szekciója képviselője, Dolgozók Szocialista Szervezete (IV. Internacionalé). Szövetség a Szociális Tarifákért, Mexicali, B.C., Trujillo Vargas, a PRD regionális vezetője, Chiapas.
A CND-Ajusco Medio delegátusai: Zacarías Mesino Patiño, Ricardo Ortega Ortega, Sergio Andraca Patrón.CND Ajusco Medio, DF.
Informes: política_indep@gmail.com
(55) 5547 0161


Oroszország

2000 munkás és szakszervezete megerősíti:
«Követeljük vállalatunk államosítással való megmentését»


Interjú egy munkással, a Rabocsije Izvésztyija független munkásújság levelezőjével

Mi a helyzet nálatok Togliattiban az AVTOVAZ-nál (105.000 dolgozót foglalkoztató) miután az igazgatóság bejelentette a 26.700 fő elbocsátását a hivatalos ASM-szakszervezet beleegyezésével?

A «Jegyinsztvo» független szakszervezet okt.17-én gyűlést tartott. Ismét 2 ezer fő gyűlt össze (1). Itt szót kapott a Jegyinsztvo volt felelőse, ma a Duma (parlament) tagja, Anatolij Ivanov, csakúgy mint a gyári munkások, politikai szervezetek képviselői. A város különböző munkásszakszervezetetei szintén képviseltették magukat.
Az üzemi rádió napokkal előtte arra próbálta rávenni az embereket, hogy ne vegyenek részt a gyűlésen, mert hogy azt nem engedélyezték a helyi hatóságok. Okt. 17-én szombaton is behívták dolgozni a munkásokat – dupla bérért – a Lada Kalina-gépsorra.
Igen, igaz, a Nicolas Karagin vezetéséhez kötődő «sárga szakszervezet» vezetője a meeting ellen foglalt állást és arra biztatta a munkásokat, ne menjenek el erre. Ami a Kalina szerelésére vonatkozó javaslatot illeti, mindössze 200 munkás vállalkozott rá, alapjában fiatalok, akik a környező falvakból járnak be és nem tagjai a szakszervezetnek. Tény, hogy inkább gazdasági, mint politikai érdekből dolgoztak ezen a napon. Előző nap a szamarai milicia (rendőrség) letartóztatta Grigorij Isszajevet (2) és elvtársát Viktor Kotyelnikovot, akik a gyűlésre készülődtek. Kotyelnikovot gyorsan szabadon engedték, de Isszajevet csak 17-én 17 órakor, hogy megakadályozzák részvételét. Két másik aktivistát szintén letartóztattak, akik a «VAZ munkásdemokrációja» újságot terjesztették.
Ilyen körülmények között hogy zajlott le a meeting?
Határozatot fogadtunk el az Orosz Föderáció kormányához fordulva. Ebben: «Azt mondták: maradjatok nyugton, ne riasszátok el a külföldi befektetőket, felül mindent el fognak intézni. Kategorikusan ellenezzük ezt(…). A mai napon nyilatkozatot teszünk, hogy nem várjuk meg türelmesen üzemünk a bankok érdekében történő felszámolását. Követeljük vállalatunk államosítással való megmentését».
Az aug. 6-i meeting követelését megerősítettük: «Államosítás, az újraprivatizálás lehetősége nélkül, a szakszervezet munkásellenőrzésével» hozzátéve újabb követeléseket, mint a privatizált munkáslakások önkormányzati kézbe adását, a jún. óta tartó techikai munkanélküliséggel felfüggesztett 40 órás munkahéthez visszatérést.

Dominique FERRÉ
(1) 2000 dolgozó már összegyűlt a szakszervezeti meetingen aug. 6-án
(2) Grigorij Isszajev: Szamarában ismert munkásaktiva, a 80-as években a KGB letartóztatta és deportáltatta 6 évre.

Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale .des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com


Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente , 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse