Nemzetközi információk 363.sz.

2009.nov.18.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének hetilapja

Tartalom:

Olaszország: 100 000 római tüntető előtt Guglielmo Epifani, a CGIL főtitkára felhívást tesz: «Készen állunk az általános sztrájkra.»

Svédország: levelezőnk a «Nemet az EU-ra svéd népi mozgalom» (Swedish Folkrörelsen Nej till EU) szakszervezeti hálózat cikkét küldte el nekünk.

Guadeloupe: levél Guadeloupe-ból Sarkozy bejelentése nyomán a tengerentúli háromoldalú párbeszédről: «Új általános sztrájk felé Guadeloupe-ban», és részletek a Travayé é péyizan újságból.

Mexikó: a «Bizottság a Munkásosztály Független Politikai Képviseletére» nyilatkozata:
«Több százezren a villany közszolgáltatási vállalatának likvidálása ellen»

Nemzetközi ifjúsági kampány a háborúk, a megszállás és a katonai bázisok ellen az egész világ fiatalságához és szervezeteihez: «Az USA fiataljai elutasítják, hogy öljenek és meghaljanak az amerikai olajért.»

Fülöp-szigetek: levelezőink a Partido ng Manggagawától a Workers digestben megjelent cikket küldték el a közelmúlt tájfunpusztításáról: «A természeti katasztrófa felelősségét a szegény népességre hárítják.»

Mumia Abu-Jamal: a nov. 12-i delegáció beszámolója az igazságügyi miniszternél tett látogatásról.


Svédország

Ne merjetek a sztrájkjoghoz nyúlni!
A Lex Britannia védelmét!

A svéd konzervatív-liberális kormány az Európai bíróság Laval-ítélete (Vaxholm városában a szakszervezetek védekeztek egy iskola építésekor) folytatásaként azt javasolja, hogy a szakszervezeteknek ne legyen többé joguk ellenállni a külföldi társaságoknak abban az esetben, ha emezek a külföldről hozott munkásaiknak nem a svéd munkakörülményeket és béreket nyújtják.

A javasolt törvény csak minimális bért és munkakörülményeket akar biztosítani. Ha egy külföldi vállalkozás bizonyítani tudja, hogy megfelel az eredeti ország törvényei szerinti kollektív szerződésnek, a svéd szakszervezetnek nem lesz joga sem a svéd kollektív szerződések betartatására, sem pedig sztrájkfelhívásra ellene.

Sven Otto Littorin munkaügyi miniszter a Lex Britannia de facto eltörlésére tesz javaslatot. A Lex Britannia a szakszervezetek azon jogát tartalmazza, mely szerint sztrájkot folytathatnak a kollektív szerződés kikényszerítése érdekében. Az 1990-es évek elején vezették be.

Az új törvénytervezet, melyet a kormány nyújtott be, halálos csapást mér a svéd szakszervezeti mozgalomra csakúgy, mint a kollektív szerződéseken alapuló svéd társadalmi modellre.
A terv megnyitja az utat a bérek csökkentése felé, az Európai Unió más országaiból érkező alulfizetett munkaerőnek a használatát. Fenyegeti a svéd dolgozók munkakörülményeit és -bérét is. Pontosan ezért üdvözölte «nagyon elégedetten» a svéd munkáltatók szövetsége a Laval-ítéletet.

Azt kérjük a kormánytól, hogy vonja vissza ezt a törvénytervezetet, és azt, hogy az általunk demokratikusan megválasztott képviselők utasítsák el az Európai Bíróság szakszervezetellenes Laval-ítéletének a svéd törvényekbe építését.
Svédország nem adta át az EU-nak azt a jogot, hogy a svéd munkaügyi törvényekbe beleavatkozzon. Ezeket a svéd parlament hozta meg demokratikus úton.

Az 1994-es EU-csatlakozási népszavazás idején garantálták, hogy a kollektív szerződéseken alapuló svéd modell megmarad, s a csatlakozásnak előfeltétele volt ez.

Swedish Folkrörelsen Nej till EU

Olaszország

«Az általános sztrájkra készen állunk»
Guglielmo Epifani, a CGIL főtitkára

Nov. 14-én Rómában százezer római tüntető előtt jelentette be a legnagyobb olasz szakszervezeti szövetség főtitkára.

Ezév ápr. 4-én a CGIL már kétmillió dolgozót mobilizált Rómában az «elbocsátások leállítására».

Azóta még 500 ezer állás szűnt meg. «A válság a spekulánsoktól indult, de a dolgozók számára elbocsátási lavina indult. Vége a technikai munkanélküliségnek. Most már semmire nem számíthat az, aki elveszti munkáját, semmiféle szociális védelemre», fejtette ki Epifani.

Hozzátette: «A kormány nem csinál semmit. Készen állunk a megmozdulásra.»


Guadeloupe

Új általános sztrájk felé?

Levél Guadeloupe-ból, Sarkozy bejelentése másnapján a társadalmi párbeszéd konklúziójáról

A francia kormány által bejelentett «tengerentúli társadalmi párbeszéd», a Lyannaj kont pwofitasyon 44 napos általános sztrájkjából való kivezetés «megoldásaként», vajon nem azt célozta, hogy a «kolonializmus által újjászervezett kormányzat» álljon fel? – ahogyan ezt októberben a Travayè é Péyizan lapja megírta.
Az elnök nov.6-i beszéde alapján világos, hogy Guadeloupe-ban, az utolsó francia gyarmatok egyikén, ez a társadalmi párbeszéd nem felel meg az LKP-ban tömörült népi követeléseknek.
A mozgóhadtest 800 tagját küldték az eddigiek mellé az utóbbi hónapban Guadeloupe-ra a Területi Felügyelet (DST) mellett, s 4 újabb ügyészhelyettest Pointe-á-Pitre és Basse-Terre ügyészei mellé.
Ahelyett, hogy a munkahelyet, oktatást, képzést és a fiatalság beilleszkedését szolgáló sürgősségi terveket léptették volna életbe, ahogyan azt a 2009.márc.4-i Jacques Bino-egyezmény tartalmazza, mely ennek fejében függesztette fel az általános sztrájkot, megtorló intézkedéseket vezettek be a szakszervezeti felelősök és a fiatalok ellen.
Az UGTG felelősei és ügyvédei szerint, az UNSA 2 vezetőjét, az LKP aktív tagjait és az UGTG egyik tagját érinti legsúlyosabban a szakszervezetellenes represszió, mindhármójukat munkahelyük elvesztése fenyegeti szakszervezeti tevékenységükért.
A francia elnök viszont a munkáltatókkal nem volt fösvény: «szubvenciókhoz» járult hozzá a hoteltulajdonosok számára, akik mindent megtesznek a kollektív szerződések megsemmisítésére a 44 napos általános sztrájk alatt keletkezett rossz bevételekre hivatkozva.
A francia elnök, aki nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy hasznos lenne-e a békék (a rabszolgatartók leszármazottai, nagytőkések) haszonszerzését korlátozni, a «legitim» képviselőkhöz intézte szavait, akik országunk gyarmati intézményeit működtetik, tőlük kérve «Franciaország haladásának» erősítését.
Nov.14-én egy LKP-delegáció előtt a márc.4-i egyezmény végrehajtó bizottsági keretében, a tengerentúli területek minisztere semmilyen választ nem tudott adni az állami vállalások be nem tartása ügyében.
A mobilizáció folytatódik: több mint kétezren kísérték az LKP-t Basse-Terre prefektúrájára, a miniszterrel való találkozás helyszínére. Spontán tüntetések keletkeztek a városban az eredmény hallatán.
Az LKP szervezetei találkozni fognak a nov. 24-i általános sztrájk megbeszélésére.


Részletek a Travayé é péyizan újságból

2009.okt.3.: LKP-tüntetés

25 000 fiatal, dolgozó, nyugdíjas vonult végig Pointe-á-Pitre utcáin okt. 3-án derűsen, de eltökélten. Ez a határozottság megerősítést nyert azokon a találkozókon, melyeken egyre nagyobb tömeg jön össze, s mely egyre inkább felháborodik a gyarmati államtitkár, Mme ML Penchard reagálásán az LKP elvárásaira. Ez az eltökéltség tette lehetővé, hogy a helyhatóságok fogadják a LKP delegációit.

Részletek az LKP közleményéből a tüntetés után: «A BINO-egyezmény tartalmazza a magánszektor közel 60 ezer dolgozóinak nettó 200 eurós béremelését. Végrehajtását maga az egyezményt aláíró állam gátolja, úgy tesz mintha könyöradományról lenne szó».
Az állam elfogadta, hogy a 8 ezer problémával küzdő fiatal számára sürgős bevezetéssel képzési tervet indít.
6 hónappal később még mindig semmit nem tett.
Az állam viszont most szubvencionálta 44 millió euróval az olajtársaságokat, elsősorban a Totalt.
Ez utóbbi még 66 millió eurót követel. Az állam által vállalt feladatok közül egyik sem teljesült, Mme Penchard pedig újabb 22 centime-es üzemanyag-drágulást jelentett be. Az állami szolgáltatásokkal kapcsolatos jelentések és a parlamenti bizottság úgy találja, hogy az árak struktúrája és rögzítésének módja a Guadeloupe-i nép kizsákmányolásának generátora.
Az LKP arra buzdítja a dolgozók, fiatalok, nyugdíjasok, munkanélküliek együttesét GUADELOUPE-ban, hogy készüljenek lakóhelyükön, vállalataiknál, negyedeikben, városokban, családjukkal, barátaikkal együtt hatalmas, széleskörű megmozdulásra annak érdekében, hogy az adott szót és aláírt vállalásokat betartassuk. ( ….) ».
Az LKP interpellál a választott képviselőkhöz. A helyhatóságok, azután a regionális és általános tanácsok felé lépéseket teszünk, hogy képviselőink a kialakult helyzetben saját felelősségüket vállalják. A mai napig mintegy 15 helyhatóság kért találkozót az LKP-tól. Néhányan máris állást foglaltak a mozgalom mellett. Közöttük olyanok is vannak, melyek az államhoz fordultak interpellációval, s a velünk való szolidaritás jegyében bezárták a polgármesteri hivatalokat okt.3-án.
Részletek nyilatkozataikból:
(szept.3., Abymes-ból)
«(…) Eric Jalton képviselő-polgármester hívására rendes önkormányzati ülésünkön meghallgatva az LKP delegációját
— konstatáltuk, hogy 6 hónap óta a két egyezmény, melyet utat nyit társadalmunk új szervezésére, teljesítésére nem került sor.
— sajnálatos, hogy a 2009.febr.26-i Bino-egyezmény (…) bérügyekben nem teljesült.
— szolidaritás vállalunk az LKP-vel igaz és legitim követeléseivel, melyet a felek aláírt egyezményekben rögzítettek.
— kérjük a köztársasági és helyi képviselőket, hogy mindent tegyenek meg a teljes egyezmények betartása és alkalmazása érdekében.»
(okt.2. Pointe-á-Pitre helyhatóság)
« (...) helyi képviselőink fogadták az LKP delegációját (...). A vita után azt kérjük a helyhatósági szolgáltatóktól, vizsgálják meg okt. 3-ra szolidaritási nap lehetőségét és a polg.mesteri hivatalt zárják be szimbolikusan (...). Az üzemanyagról szólva, nyilvánvaló, hogy a petrol-lobby húz hasznot Guadeloupe népe adójából, a fejlesztésre szánt alapokból (…). A legmagasabb szintű politikai erők is tehetetlenek ezzel a lobbyval szemben (…..) ».


Mexikó

2009.nov.11., sztrájkok és tüntetések az egész országban
Több százezren a villany közszolgáltató vállalat likvidálása ellen

Emlékeztető

• 2009.okt.10-én a Calderon-kormány bejelentette a Luz y Fuerza del Centro nemzeti vállalat megszüntetését, mely 44 600 alkalmazottjának elbocsátást fogja maga után vonni, a kollektív szerződések megszüntét és 22 ezer nyugdíj eltörlését.
• A mexikói elektromossági szakszervezet szervezett egy egész sor tüntetést a kormány határozata ellen.
• Nov.5-én szakszervezeti gyűlés az ország egyetemi, bányászati, telefontársasági alkalmazotti, stb. hivatalos és független szakszervezetekkel együtt országos sztrájkra szólított nov. 7. és 11-re valamint Mexikóvárosban nagy nemzeti tüntetésre.

Mexikó, 2009.okt.19.

«Bizottság a Munkásosztály Független Politikai Képviseletére»
Nyilatkozat

Több mint 300 000 dolgozó és fiatal tüntet a nemzet védelméért. Azt mondják:
—  Nemet az állami Elektromos Szolgáltató vállalat megszüntetésére (LyFC), mely árammal látja el Mexikót központját.
—  Nemet a Mexikói Villamossági Szakszervezet (SME) eltűnésére!
Az ország nem eladó! Meg kell védelmezni!
A szakszervezetek felelőssége az, hogy országos sztrájkot szervezzenek az összes társadalmi és politikai szervezet segítségével a tiltakozás érdekében.

Okt.15-én több mint 300 000 személy vonult fel az Angel of Independence-tól a Zocaloig Mexikóvárosban a villamossági dolgozók szakszervezete (SME) a Luz Y Fuerza del centro (LyFC) nemzeti vállalat megvédésére.
A STUNAM (egyetemi dolgozók autonóm szakszervezete), a SITUAM (fővárosi egyetemi dolgozók szakszervezete), CNTE (pedagógusok), az INAH (felsőfokú oktatási dolgozók), az energiaszektor, bányászok, pilóták, anyagmozgatók, az IMSS (társadalombiztosítás), a metró, az UNAM (a legnagyobb mexikói egyetem), az IPN (nemzeti politikai intézet), az UAM (autonom egyetem) teljes menete. A tüntetés minden reményt felülmúlt.
«SME, SME» és «Erős SME-t!» - néhány a jelszavakból.
A jelszavak egyetlen dolgot jelentenek: a dolgozók és a mexikói nemzet nem akarják a nemzeti vállalat, a szakszervezetek kollektív szerződéseinek tönkretételét. Ami a tét, az egész szervezett munkásmozgalom, a jogok, a vívmányok. Ami a tét, az a nemzet érdeke.
Eddig elképzelhetetlen aktív lelkesedés uralkodott a tüntetésen. A Zocalo szinte kicsordult a lelkesedéstől és a harcolniakarástól. Még a gyűlés után is folytatták a dolgozók és az SME nyugdíjas tagjai menetben az Avenida Madero és a Május 5 sugárút elözönlését.
Ez a tüntetés annak az akaratnak a kifejezése, hogy a szakszervezetek tömörüljenek egységbe a társadalmi-politikai szervezetekkel és a Gazdaságvédelmi Népi Mozgalommal, a Lopez Obrador vezette szervezettel, mely a tüntetés különösen fontos résztvevője volt.
Ezt az egységet realizálta a menet: «Nemet az LyFC végét jelentő dekrétumnak! A nemzet nem eladó!»
Martin Esparza, az SME főtitikára: «Ma óriási mozgalom kezdődött. Vissza kell kapnunk vállalatainkat, kollektív szerződéseinket. Privilégiumokról beszélnek. Egy villanyszerelő átlagos bére havi 6 000 peso, mikor az igazgatóé 240 000 peso. Itt Mexikóban megvan arra a kapacitásunk, hogy működtessük ezt a vállalatot. Nem fogadhatjuk el, hogy likvidáljanak bennünket.»
A bányászatot érő kormányintézkedések után a bányászszakszervezet javasolta a Nemzeti Front létrehozását. Augustin Rodriguez, a STUNAM főtitkára elfogadta az országos sztrájk gondolatát.
Az ország több mint 10 államában voltak tüntetések az SME mellett.
Pedig akkor, amikor az összegyűlt dolgozók a Zocalon azt kiáltozták: «Le vele, le vele!» a Calderon kormánynak címezve, ez utóbbi egyetlen lépést nem hátrál az LyFC és SME ellen meghozott intézkedésekben.
Sok szakszervezeti vezető úgy ítéli meg, hogy ezek az intézkedések szinte államcsínnyel érnek fel a munkásosztály és a nemzet ellen. A kormány jelszava: «likvidálunk és meglátjuk utána».
Az LyFC és a kollektív szerződések tönkretételi szándékának bejelentésével, a 44 000 dolgozó elbocsátásával és a támadással a 25 000 előnyugdíjas ellen, a Calderon-adminisztráció nagyobb sebességre kapcsolt a mexikói nép és nemzet ellen. Az ISSSTE alkalmazotti nyugdíjrendszere likvidálása, a PEMEX nemzeti szénhidrogénvállalat ellenreformja, a «Szövetség a minőségi oktatásért» terv, mely az oktatási rendszert privatizálja, az erőszak általánossá válása, amely ezrek halálát okozta a drogellenes küzdelemben, a Merida-terv, az é-amerikai szabadkereskedelmi egyezmény, mely letörte az ipart és a mezőgazdaságot., stb. Mindehhez hozzáadhatjuk a 2010-es költségvetést, mint a dolgozó nép ellen viselt háborút.
A kormány nagy lépést akar tenni a barbárság irányába. Támadja a kollektív szerződéseket, a nemzeti vállalatokat. Támadja a béreket és a munkahelyeket. Calderon szóviselője azt mondja, 6 000 pesos fizetés a privilegizáltaknak jár! Úgy véli, hogy csökkenteni kell, hogy «versenyképes» legyen.
Az okt. 15-i tüntetés megmutatja, lehetséges egységet létrehozni és ez a dolgozók, szakszervezeteik, társadalmi-politikai szervezeteik egysége, mint Lopez Obrador mozgalma szükséges. Ahogy egy villanyszerelő mondta egyik vitaesten, ami a munkahelyeken és az utcán is elhangzik: «Az kell, hogy a szakszervezeti vezetők általános sztrájkot szervezzenek, az kell, hogy most rögtön határozzák meg annak időpontját!»
A szakszervezetek, dolgozók és aktivisták által megformált «Bizottság a Munkásosztály Független Politikai Képviseletére» a bérekért és munkahelyek védelméért kampányt akar. Ez a bizottság ma úgy véli, ez a kampány irányuljon az LyFC és a kollektiv konvenciók és a SME 44 ezer dolgozója védelmére.
A «Bizottság a Munkásosztály Független Politikai Képviseletére» azt javasolja az elektromos dolgozóknak, hogy szervezzenek SME, munkahelyi és bérvédelmi bizottságokat.


Nemzetközi ifjúsági kampány a háborúk, a megszállás és a katonai bázisok ellen

A világ fiataljaihoz és ifjúsági szervezeteihez

Az USA fiataljai elutasítják, hogy az amerikai kőolajért és birodalomért öljenek és pusztuljanak el

A fiatalság többsége azért voksolt Obamára, mert a háborúknak véget akar vetni. Az Obama-adminisztráció azonban 44 ezer fős kiegészítő kontingenst küldve még intenzívebbé teszi az afgán nép elleni háborút. Ezt nem fogadjuk el! Elutasítjuk, hogy ezt a barbár tettet a mi nevünkben hajtsák végre!

Az afganisztáni eszkaláció beírta nevét a világ népei ellen viselt "végnélküli háborúk" történetébe.

Az amerikai kormány több mint 100 000 személyt tart Irakban, kiszélesítiti a háborút Pakisztánban és finanszírozza Izrael brutális offenzíváját a palesztinok ellen.
Obama több mint 730 USA-bázist tart fenn az egész világban és jelenleg is nyomást gyakorol 7 újabb felállítására Kolumbiában.
Haiti megszállásától az imperializmus által Afrikában előidézett úgynevezett "etnikai" konfliktusokig a háborúk és a megszállás az egész világ ifjúságától tagadja meg a jövőt.

Nyernek-e valamit is ebből a politikából fiatalok és dolgozók az USA-ben? Nem! Ezek a háborúk csak a nyerészkedők apró kisebbségét gazdagítják.

Elutasítjuk, hogy öljünk és meghaljunk a nagy amerikai cégekért!

Valódi munkahelyet akarunk, minőségi oktatást és hozzáférést a kultúrához! Jövőt akarunk!

Felhívjuk a világ fiatalságát és ifjúsági szervezeteit, hogy csatlakozzanak hozzánk, a fiatalok háborúellenes nemzetközi kampányához.
2009. dec. 5-re nemzetközi háborúellenes nap szervezését javasolunk, 2010. márc. 20-ra (az amerikai invázió Irak elleni hét éves évfordulójára) pedig közös nemzetközi tiltakozást Afganisztán, Irak, Palesztina, Haiti megszállása ellen csakúgy, mint az amerikai bázisok jelenléte ellen az egész világon.

Az amerikai és NATO-csapatok azonnali visszahívását!

Első aláírók:
Rico Blanc, City College, San Francisco
Sandra Huerta, San Jose, állami egyetem
Lucy Carrillo, Berkeley egyetem
Nick Gilliam, St. Louis
Michael Inboden, San Francisco, állami egyetem
Krystine Altamira, De Anza egyetem
Reyes Zavalza, Berkeley egyetem
Zach Deutsch-Gross, Lowell High gimnázium
Jose Romero, De Anza College
Melina Juarez, CSU Stanislaus
Raquel Parra, Berkeley egyetem
Chloe Osmer, Los Angeles
Coral Wheeler, San Diego-i egyetem
Desiree Angelo, City College, San Francisco
Nyilvánosan csatlakozom a fenti felhíváshoz:
Vezetéknév :…………...............................................................Utónév : ..................................
Szervezet : ....................................................................
Cím : : .................................................................................................................................................................................................................
Ország:................................................................Te.l:...................................................Email : ..........................................
Helyem a szervezetben:.......................................................................
Csatlakozom : ...... személyes indíttatásból ill....................................................szervezetem nevében

Kapcsolattartás : Comité international de liaison, 87, rue du Fg Saint Denis 75010 Paris France eit.ilc@fr.oleane.com (francia, angol, orosz, magyar nyelven) - USA: ilcinfo@earthlink.net (angol)

Fülöp-szigetek

Tájfun: A természeti katasztrófa felelősségét a szegény népességre hárítják

A Fülöp-szigeteken a közelmúlt tájfunjai óriási károkat okoztak. Humanitárius és gyors segítségre volt szükség.

A kormány azt akarja elhitetni, hogy a felelősök a «felelőtlen squatter-ek», nyomorúságos építkezéseik, a mód, ahogyan megszabadulnak a szemetüktől, amivel blokkolják a víz útját és az árvízeket előidézik. Ezért szükséges kilakoltatni erőszakkal sokszázezer városi szegény családot az úgynevezett veszélyes zónákban.

Arról van itt szó, hogy a szegénységet teszik felelőssé a természeti katasztrófáért.

A jelenségnek van valódi magyarázata. Időtlen idők óta az ember a természettől kapott jót és rosszat. Ez örök szimbizózis. Az ember nem tudja megakadályozni a természeti mozgást. De az ember tehet a természet haragja ellen.

Az ember megtanulta a házépítést ahhoz, hogy védekezzen a hőség és az eső ellen, ruhakészítést, a gyógyítást. Ezen beavatkozás nélkül nagyon régen áldozatul esett volna a természeti erőknek. Ha a természet a társadalom lerombolását végzi, az nem azért van, mert az ember nincs felkészülve vagy a természet túl hatalmas. Azonban a természet felett uralkodó ember képes a Föld számára jót is tenni.

Tehát így lett jól kifundálva, hogy a szegényeket kell blamálni, akik a folyó- és tópartokon élnek, «holott nagyon jól tudták, hogy itt semmiféle védelem nincs az áradások ellen». A valódi veszélyről persze nem is nagyon volt fogalmuk az Ondoy és Pepeng tájfunokról (nemzetközileg Katsuna és Parma a nevük). Mindenki életében, legyen gazdag vagy szegény, bizonyos számú veszélyt kell vállaljon, de azoknak, akiknek nincs választási lehetőségük, jóval több kockázatot kell vállalniuk.

Ezeknek a szegényeknek itt kell élni, a veszélyes övezetben, hogy legalább fedél legyen e fejük felett, ha az élet itt nyomorúságos is. A megerősített, biztonságos területek, La Vista vagy Ayala Heights a gazdagoké. A kormány székhelye, a Malcanang is éppen a hatalmas Pasig folyó partján áll, mégsem veszélyes az övezet.

Nem a szegények pusztítják a környezetet. Ellenkezőleg, ők az áldozatok. A Föld felmelegedéséért a tőkések a legnagyobb felelelősek, azok, akik ipara tömegesen bocsátja a széndioxidot az atmoszférába. A kiszámíthatatlan tájfunok, áradások, szárazságok a klímaviszonyok változásának tudható be.

A természeti területeket a bányatársaságok, az ingatlanvállalkozások szüntetik meg. A Rizal és Benguet tartományokban rendszeresen bekövetkező földcsuszamlásokat pl. a kőbányák és a bányatevékenység idézik elő. Az ingatlanvállalkozók egész hegyeket tüntetnek el buldózerrel, hogy aztán bekerítve golfpályát vagy rezidenciákat építsenek.

A kormány egyáltalán nem gyakorol semmiféle ellenőrző tevékenységet, mivel vezérlő elve a deregularizáció és privatizáció. A fékezetlen tőkés egyéni érdek irányít, az eredmény: káosz.

A tőkések vidáman folytatják az ember és természet kizsákmányolását saját érdekeik szerint. Nem érdekli őket, hogy tevékenységük nyomán megcsúszik a föld, sártenger önti el az alacsonyabb vidéket, savas esőket idéz elő a légszennyezés; fütyülnek a hegyek állapotára, amíg az ontja a fémet és ásványokat számukra. Nem tudatják, hogy az óriásgátak jelentős veszélyek forrásai, ami fontos nekik, az, hogy eladhassák az elektromos áramot és a vizet a földek öntözéséhez. Csak a haszon számít.

Tehát kik a felelősök? Miért állítják azt, hogy a szegények, ha nem ők a gyárak, üzemek, bányák és építési vállalkozások tulajdonosai, mikor semmiféle beleszólásuk nincs a természet jó vagy rossz használatának kezelésébe? Miért nem lehet kimondani, kik a valódi bűnösök rothadó rendszerükkel?

Mi azt állítjuk, a természet pusztításáért a tőkések felelősek! Azt mondjuk, hogy a kormány, hanyagsága és gondatlansága miatt!

Az állami és magánszevezetek erőfeszítése elégtelen a természeti katasztrófák okozta pusztítások kezelésére. Kevés a pillanatnyilag érintett szegények megsegítése, főként, hogy nem is kap minden rászoruló segítséget. Magában ez nem változtat sokat a dolgok állásán. A következő napokban is tömegeknek kell szembenézniük a mezőgazdaságban okozott tájfunpusztítással és a kormányzati segélyalapok hiányával.

De a nép nem várhat ölbetett kézzel. Ha mi, tömegek nem kelünk fel, hogy hallassuk hangunkat, a tőkések a kormánnyal folytatni fogják. A szegények követeléseit figyelmen kívül hagyva, hogy a túléléshez boldoguljon a nép ahogy tud.

Cselekedni kell és harcolni.

El kell utasítani a deregularizációs és privatizációs politikát, ez a kormánynak csak kényelmes ürügy az állampolgárok érdekvédelmének elárulására.

Központi, jól koordinált terv kell a talaj védelmére és építési program a sok millió fülöp-szigeteki család számára méltó lakhatáshoz.

Le kell állítani a veszélyes zónákban élő lakosság átköltöztetését a „halott” területekre, ahol nincs mód kereső tevékenységre és nincs szociális szolgáltatás.

A Bucalanba küldött szegényeknek segítség nélkül kellett boldogulniuk, fedelet építeni fejük fölé abból, amit találtak, olyan területen, melyet már újból letaroltak az utóbbi tájfunok. Tanulni kell ebből, nem szabad engedni, hogy ez a dráma megint bekövetkezzen.

Ha valóban át kell költöztetni a szegényeket, akkor biztonságos helyeken kell elszállásolni őket, tartós épületekben és munkalehetősséggel.
Ez annyit jelent, hogy minden kormányzati szinten megfelelő módon tervet kell készíteni, az új lakásépítési program pénzügyi alapjait elő kell teremteni. Ez a tervezés nem csak szakértőket igényel, hanem az állampolgárok, szervezeteik képviselőinek részvételét is.

Ez az oka annak, hogy a Labor Party, a Partido ng Manggagawa (PM) és az Alyansa ng Maralitang Philipino (AMP), másképpen szólva az Fülöp-szigeteki Szegények Szövetsége nyomást gyakorol a következő követelések elérésére:

• Annak biztosítása, hogy a segélyakciók eltartsanak a szükséges ideig s minden áldozat kapjon támogatást.
• Az élelem, gyógyszer, higiéniai felszerelés garantálása; különösen odafigyelve a nők, a gyermekek igényeire a menekülttáborokban.
• Az erőszakos átköltöztetés leállítása. Amíg nincs központi elszállásolási terv, a helyi és országos hatóságok kötelesek időleges megoldást biztosítani a városokban olyan gyorsan, ahogyan csak lehet, ezeket szolgáltatással ellátni mindaddig, míg méltó állandó lakhatásuk megoldódik.
• Megnyitni és megkönnyíteni a pénzügyi, társadalombiztosítási intézményekhez való hozzájutást. A bankoknak, a szociális igazgatásnak, a biztosításnak a katasztrófa áldozatainak szolgálatába kell állniuk.
• Le kell állítani az adósságfizetést. Ezeket a pénzalapokat a nagy lakásépítési, lakásrekonstrukciós és munkahelyteremtő programok rendelkezésére kell bocsájtani, a szegények szolgálatában.

A filippino népnek megvan a kapacitása a természeti csapásokon való felülemelkedésre. A múltban már sokszor találkoztunk ilyennel, de sokkal könnyebb lenne egy olyan kormányzattal, olyan programokkal, mely nem csak a bekövetkezettt katasztrófa következményeit kezeli, hanem az ennél súlyosabb szegénység problémáját is. Valódi társadalmi változás hiányában az emberek állandóan ki vannak téve a természeti veszélyeknek, tőkés kizsákmányolásnak, mely a környezeti pusztulás, az emberi szegénység okozója.


Van megoldás. A nép egységbe tömörül követelései elérésének harcában a társadalom megváltoztatásáért.

a Partido ng Manggagawa aktivistái által elküldött Workers’ Digest-cikk

USA

Beszámoló a Mumia ABU-JAMAL akciónapról
telefonbeszélgetés Suzanne ROSS-szal, a nov.12-i washongtoni sajtótájékoztató elnökével

Szabadságot Mumiának!


Az akciónap sikerrel zárult.
A nap sajtótájékoztatóval indult, egyenes adásban a Pacifica hálózaton keresztül. A fekete közösség Al Jazeera, Final call és egyéb független sajtója is megjelent, a konferencia szenvedélyes és dinamikusnak bizonyult.
Steven HAWKINS, a NAACT (szervezet a színesbőrűek előrehaladásáért, a feketék demokratikus jogvédői közül az egyik legnagyobb) alelnöke az utolsó pillanatban közbejött egyéb teendője miatt csak üzenetet tudott küldeni.
Mavin «Dock Cheatham senior» a Baltimore-i, az országban a legaktívabb NAACT elnöke szintén megjelent szóvivőként. Meg kell jegyezni, mert jelentős, hogy Lora MOYE, az Amnesty international kampányfelelőse a halálbüntetés eltörléséért, szót kért szintén kampányunk teljes támogatásáról biztosítva.
Suzanne ROSS felolvasta az azániai (D-Afrika) Socialist Party levelét csakúgy, mint a számtalan aláírással ellátott peticiót (Guadeloupe, Brazília, Franciaország, Mexikó). Bemutatta azt a filmet, melyet a berlini koalició küldött Mumia kiszabadítására 5 ezer aláírással az Eric HOLDER főügyészhez írt levél támogatásaként.
Fingole ST CYR, a haiti Dolgozók Autonóm Szövetsége (CATH) elnöke arról beszélt, hogy ezer aláírást gyűjtöttek ugyanezen levél kapcsán (júl. elején Fingole ST CYR, Elie DOMOTA és Raymond GAMMA, a Guadeloupe-i LKP képviseletében egy hetet töltöttek az USA-ban).
Pam AFRICA, Mumia ABU-JAMAL baráti és családi köre társaság koordinátora foglalta össze a konferenciát.
Rögtön ezután a 100 aktivista menete az Igazságügyi minisztérium elé vonult. Itt találkoztak Thomas PEREZ-zel, az egyéni szabadságjogok osztályvezetőjével, akinek a kapott dokumentumokat átadták. A koordinátorok kifejtették jöttük célját.
M. PEREZ megegyezett a koordinátorokkal, hogy a főügyész fogadja a nemzetközi delegációt, s a minisztérium vizsgálatot fog indítani Mumia ügyében.
Suzanne ROSS kérte, hogy a következő delegáció reprezentatív személyekből álljon, mivel atipikus esetről van szó: «egyszerre bírósági ügy és politikai kampány. Azt mondták, Obama egyelőre nem nyúl ehhez az ügyhöz. Nekünk pedig az a szándékunk, hogy Obamát és Holdert szóra bírjuk, a világon sokezer ember várja a választ, az új vizsgálatot».
Kritikus pillanathoz érkeztünk. Ez az új vizsgálat szó szerint élet-halál kérdése Mumia számára, de szabadulásához is vezethet.




Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale .des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com



Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse