Chavez és az V.Internacionàlé

Nov.19-21. között Caracasban mintegy 40 ország, közöttük 26 latin-amerikai, találkozót tartott.

A venezuleai Szocialista Egységpárt (PSUV) szervezte tanácskozás végén vezetője, Hugo Chavez javasolta az V. (szocialista) Internacionálé létrehozását.

Bemutatott egy aláírásra váró dokumentumot “Caracasi kötelezettség” címmel, mely egy 2010 áprilisában tartandó tanácskozáson javasolja az új internacionálé létrehozását.

A kezdeményezés elemzése előtt vizsgáljuk meg az Egyesült Titkárság (a IV.Internacionálé nevével visszaélő szervezet) állásfoglalását.

François Sabado, ennek a szervezetnek egyik vezetője és a francia Új Antikapitalista Párt inspirátora az Egyesült Titkárság nevében szólalt meg.

/A ford.: Az Egyesült Titkàrsàg 1963-ben alakult meg a IV. Internac. nevét bitorló két, a Nemzetközi Titkàrsàg és a Nemzetközi Bizottsàg vezette trockista irànyzat egyesülésével, Tendenciájában elszakadt a forradalmi hagyományoktól, gyakorlatban a tőkés rend baloldali kísérője lett,/

Az Egyesült Titkárság és a IV.Internacionálé

Sabado novemberi publikálásában üdvözölte Chavez V. Internacionáléról szóló ötletét. «A „Caracasi kötelezettséget” aláíró szervezetek -mondja-, új nemzetközi megbeszélések lehetőségét teremti, a bolivári forradalommal elválaszthatatlan kötelékben Ezért válaszoltak „jelennel” a IV.Internac. szervezetei, aktivistái.»

Még ha Hugo Chavez nem is hívta meg az Egyesült Titkárságot erre a baloldali találkozóra, a hozzájuk közel álló, pl. a portugál Baloldali Blokk (benne az ET szárnyával) ott volt.

Sabado megmagyarázza, miért támogatja Chavez kezdeményezését: «a IV.Internacionálé kontinuitásában. Ismételjük, a tartalom a lényeges, nem a cimke. De az új internacionálénak program kell, politika, szervezet, melynek minden protagonistával való széles vitán kell alapuljon».

Sabado megpróbálja újrainterpetálni Trockijt. A vita a “cimkéken”, politikai tartalmán nem új. Emlékezzünk Trockij 1935.aug.7-i levelére Marceau Pivert-hez. Pivert erősítgette, hogy «pszichológiai tévedés» a bolsevik-leninista név felvétele. Trockij : «A politikában a «név» a «zászló». Aki ma lemond a forradalmi névről azért, hogy Léon Blumnak és a hasonszőrűeknek szerezzen örömet, az ugyanolyan könnyedén lemond a vörös zászlóról a trikolor javára.» Később kiemeli: «… a IV. Internacionálé nem lesz monolitikusan mechanikus. Ellenkezőleg, legfontosabb feladata történemileg magasabb fokon a proletár élcsapat forradalmi demokráciáját létrehozni. A lenini bolsevikok az Internacionálé egyik frakciójának tekintik magukat. Készek kéz a kézben dolgozni más forradalmi frakciókkal. De kereken elutasítják, hogy adaptálják politikájukat az opportunista klikkek pszichológiájához és lemondjanak saját zászlajukról”.»

Sabado, az ET nevében kész lemondani a cimkéről, de nem csak arról. Ezt mondja: « ténylegesen új történelmi korszakba jutottunk, melyben a különböző forradalmi irányzatok közötti szakadáson felül lehet emelkedni “az események és feladatok közös értelmezése" bázisán. Ebből a szempontból nincs szó egyesek vagy mások történelmi mérlegéről, hanem az a meghatározó, hogy együtt vonjuk le a sztálinizmus és a szociáldemokrácia tanulságait, hogy a múlt tragédiái és tévedései meg ne ismétlődjenek. »

Valóban, a sztálinizmus és a szociáldemokrácia taulságainak levonása jelentékeny kérdés, különösen 18 évvel a Szovjetunió szétverését és a munkásmozgalomra járt tragikus következményeit tekintve. Ennek kapcsán emlékezzünk, hogy az ET hívei azt a következtetést vonták le a Szovjetunió széthullásából, hogy fordítottunk egyet az októberi lapon, vagyis a proletárforradalom nincs már napirenden. 18 éve az ET egyik fő vezetője, Ernest Mandel azt a konzekvenciát vonta le, hogy az egyetlen megoldás a «szociális piacgazdaság» létrehozása. Az ET kongresszusa 1994-ben megállapította, hogy az októberi forradalom korszaka véget ért, vagyis a «szocializmus vagy barbárság» alternatíva lekerült a napirendről. Végülis ugyanazt jelenti: a kapitalizmus horizontja meghaladhatatlan. Ez az, ami az ET és vezetői számára az új történelmi korszak pontos jellemzője.

“Új periódus, új program, új párt”

Amikor az NPA-t (Új Antikapitalista Párt) 2008 közepén Franciaországban megalapították, Alain Krivine, az Egyesült Titkárság másik vezetője összefoglalta a hadműveletet: «Új korszak, új program, új párt.»
Tehát, nem az imperializmus hanyatlásának, a termelőerők tömeges pusztítása korában vagyunk már. Tehát új programot kell keresni. Milyet? Sabado szerint (ugyanabból a kommunikéből): «A sürgős követelések antikapitalista és antiimperialista programja, mely a népi osztályok követeléseiből és szociális szükségleteiből indul ki, a javak új felosztását, a gazdaság kulcsszektorainak társadalmi kisajátítását tartalmazza, és utat nyit a társadalom forradalmi átalakítása felé.»

Itt az új program: «a javak új elosztása»! Micsoda eredetiség! A pápai enciklopédiák üres szólama, mely az egyház doktrináiul szolgált. Nyilvánvalóan nincs szó az I.Internacionálé cimkéjének védelméről, mely a Kommunisták Kiáltványát programjába foglalta mint a proletariátus célját, a burzsoá magántulajdon megszüntetését.
Mit jelent ma a «javak új elosztásának » hangoztatása? Egyfajta mód annak kifejtésére, hogy a kizsákmányoltak és kizsákmányolók ugyanabban a hajóban ülnek, nincs ellentétes érdekük, az osztályharc nem létezik többet. Ezt úgy hívják, korporatizmus.
Később: «A dolgozók és népi osztályok küzdelme olyan kormányért, mely kielégíti az alapvető társadalmi-ökológiai fő követeléseket a népeség mobilizációján alapszik és a gazdaság kulcsszektorainak ellenőrzésén. Ez a perspektíva tartalmazza, hogy nem kell résztvenni a balközép és szociáldemokrata pártokkal kapitalista állam- és gazdaságigazgató kormányokban. »
Ez a megerősítés a következő reflexiókat veti fel: nyilvánvaló, hogy a forradalmi politika, melyet a IV. Internacionálé Forradalmi Programja inspirál, ellentétes az «államigazgató» kormányokban való részvétellel. De akkor Sabado miért nem tanul Rossetto részvételéből, aki az első Lula-kormány reform-agrárminisztere volt az ET brazil szekciója tagjaként? Miért nem von Sabado kritikus mérleget az ET Sinistra Critica körül összegyűlt olasz híveinek akcióiból, akik a parlamentben, nevezetesen az olasz szenátusban megszavazták a Prodi-kormány katonai költségvetését új csapatok küldéséről Afganisztánba? Meg kell, hogy magyarázza Sabado azt is, miért támogatja forrón az ET híveinek nagy része Németországban a Die Linke politikáját, mely kertelés nélkül résztvesz az «államigazgatásban» regionális szinten, pl. Berlinben és Szászországban. A második gondolat a szociáldemokrácia körülhatárolásával kapcsolatban. Evidens, hogy amióta Lenin úgy határozta meg a szociáldemokráciát mint «munkás-burzsoá pártot», mely gondolatot a IV. Internacionálé magáénak mond, ezen pártok vezetői a burzsoázia szolgálatában állnak. Ugyanígy a sztálinista apparátusok szétesése után született különböző kommunista pártok is a tőkés rend védelméhez kapcsolódnak. De ez nem oldja meg a problémát: ezen pártoknak válságuk ellenére a munkásmozgalomban helyük van. Szükséges egy egységfront-politika létrehozása, vagyis ezekhez a pártokhoz kell fordulni; a tömegek szükségleteiből, a burzsoáziával való szakításból kell kiindulni egységfrontért az osztály érdekében. Ez általános irányulás, mely nemzeti formát vesz fel, mindenesetre a IV. Internacionálé és szekciói független akcióitól elválaszthatatlan.

Emögött a gondolat mögött a régi formula tűnik fel «harmadik szakaszra» átkonvertálva, mely próbálja megakadályozni a munkáskövetelések bázisán alapuló egységfrontot a szociáldemokráciával és az osztály függetlenségét.

A IV. Internacionálé számára nem veszít aktualitásából, hogy a szociáldemokrata és a sztálinista apparátusok szétrobbanásáből született pártok átálltak a burzsoázia oldalára és magukon viselik a munkás-burzsoázia párt jellemzőit (Lenin után). Azonban válságuk ellenére az a hely, melyet a munkásmozgalomban elfoglalnak, szükségessé teszi a proletár egységfront felé fordulást, mely elválaszthatatlan a IV. Internacionálé és szekciói független küzdelmétől.

Mi az álláspont a Chavez-kormánnyal kapcsolatban?

Volt alkalmunk világosan jellemezni a nacionalista Chavez-kormány politikáját. Programunk tradiciói alapján peszélhetünk bonapartista, sui generis kormányról (ahogy Trockij mondta Cardenasról a 30-as évékben). Ez a kormány egy sor intézkedést tett és tesz az imperializmussal való szakítás felé, nevezetesen az olajkincs védelméről, más stratégiai szektor, mint pl. a privatizált vasipar visszaállamosításáról, az olajból származó jövedelem szociális célokra felhasználásáról, mely lehetővé teszi a szegénység jelentős felszámolását. Ugyanezt látni Boliviában és más szinten Ecuadorban.
A IV. Internacionálé és szekciói feltétlenül támogatják ezeket a kormányokat az imperializmus zaklatásaival szemben, s minden olyan intézkedésüket, melyeket az imperializmussal való szakítás érdekében tesznek.
De ugyanakkor ezek a kormányok a munkásosztály független szervezetei előtti akadályt is képeznek.
Venezuela nemzete és dolgozói érdekeinek szempontjából a Chavez-kormánynak a világon minden joga megvan egyezmények, különösen kereskedelmi egyezmények kötésére más országokkal, kormányokkal. Különösen fontos Venezuela számára, amely nagy mértékben függ az USA-tól olajexportja révén.Tehát normális, hogy ez a kormány próbálja kereskedelmi egyezményeket létrehozni Iránnal vagy Kínával pl.
Miért erősködik Sabado :«más az olyan rezsimek politikai támogatása, mint a kínai komm.párté vagy az iráni iszlám köztársaságé (…) Az V. Internacionálé terve közelről se, távolról se kapcsolódhat ezekhez a rendszerekhez».
A mi részünkről biztosítjuk, hogy a IV. Internacionálé semmilyen esetben nem támogathat teokrata rezsimet, mint pl. Iránban. De szintén semmilyen esetben nem támogathat amerikai vagy európai imperialista erőket az iráni nép ellen. Ugyanúgy, mikor Irakot megtámadták, a legszélesebb frontra szólított az imperialista agresszió ellen és Irak feltétel nélküli támogatására (anélkül, hogy Szaddam Husszein politikáját elfogadta volna.). Másrészről pedig mégiscsak fucsa az analógia a kínai komm.párt rendszere és az iráni iszlám köztársaság között. Sabado valószínűleg elfelejtette, hogy Kínában 1949-ben forradalom zajlott le, a magántulajdont megszünt és bürokratikus munkásállam jött létre. Ez bürokrácia gyakorolja a közösségi tulajdon alapján a hatalmat, szerveződésében akadályozva a munkásosztályt, de semmiképpen nem lehet azonosítani az iráni rendszerrel.
Mire gondol Sabado és az NT ? Hogy a Chavez-kormánynak nincs joga, sem szüksége ilyen kereskedelmi, gazdasági együttműködésre és – miért ne – az imperializmus elleni védelemre ? Olyan helyzetben ráadásul, melyben az amerikai adminisztráció éppen azon az úton halad, hogy Venezuelát és a többi latin-amerikai népet katonailag bekerítse (az okt.30-án a kolumbiai kormánnyal kötött egyezménye szerinti a 7 itteni bázis használatával csakúgy mint a Panama és Costa Rica területén felállítandó új bázisokkal) ? A Chavez-kormánynak nincs joga védekezni ?
Minden valószínűség szerint, Chavez V. Internacionáléjának az ötlete az NT befolyásából született, utóbbi szóvivőinek törekedése pedig az, hogy az imperializmus elleni ellenállást ne nagyon segítse…