Nemzetközi információk

365.sz.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének hetilapja

Tartalom:

Afganisztán: a Left Radical of Afghanistan (LRA) levele a dec.5-i, a NATO-csapatok kivonásáért demonstráló fiatalokhoz és szervezeteikhez.

Franciaország: Párizsban nov.28-án a Nemzetgyűlés előtt 240 vállalati delegáció az elbocsátások megtiltásáért. Gyűlésük felhívása: «(...) Felhívunk minden dolgozót, fiatalt, különböző irányzathoz tartozó aktivistát, akik egyetértenek azzal, hogy az elbocsátások megtiltására egységmenetet tartsunk (…)»

Honduras: közel 70%-os távolmaradás a diktatúra szervezte választásokon
— tömeges bojkottra hívott a Nemzeti Front
— részlet a Nemzeti Front 40. számú kommunikéjéből

USA: Michael Moore rendező nyílt levele Obama elnökhöz az afganisztáni háború ügyében: «Amikor megválasztottuk Önt, nem vártunk csodákat (...) De az igen, hogy változzon valami. Azt gondoltuk, hogy megállítja az őrületet. Állítsa tehát le a gyilkolást. (...)»

Moldávia: a Moldcarton munkásai a kormány székhelye előtt vállalatuk újraállamosításáért.
Levelezőnk.

Peru: a Városi és Vidéki Dolgozók Pártja deklarációja «Nemet az Alan Garcia-kormány nemzeti uniójára; az imperialista ügynök Chilével háborút akar provokálni!»


Moldávia

A Moldcarton munkásai a kormány székhelye előtt vállalatuk
újraállamosításáért

Részlet a Rabocsije Izvesztyija 10. számából

Szokatlan tüntetés zajlott le nov. 25-én Kisinyovban, a volt szovjetállam, Moldávia (1) fővárosában a kormánypalota előtt.

A Moldcarton mintegy száz munkása orosz és román nyelvű feliratokkal és transzparensekkel: «Követeljük az újraállamosítást!», «Alkalmazzátok a törvényt!», «Respektáljátok a munkavállalók jogait!», «A bérünket akarjuk!». «Népi ellenállás a rabszolgatartás ellen!»

A Moldcartonban többezer ember dolgozik.

Egy éve vált a helyzet kritikussá a dolgozók számára. A termelés leállt. Az adósság csak növekszik, a villanyt, vizet és fűtést leállították.

2009. máj. 19 óta nem fizetik a dolgozókat. A köztársaság törvényei zsarolás és fenyegetés által kötelezik a dolgozókat, hogy mondjanak fel munkahelyükön, vagy fizetésnélküli szabadságot vegyenek ki.

Számtalan szociális szolgáltatást — csakúgy, mint a volt Szovjetunióban mindenütt, mindent, ami az üzemhez tartozott — már eladtak: beteggondozókat, ifjúsági házakat, óvódákat. Nov.3-ról 4-re virradóan a vállalati vezetés titokban megpróbálta a gépek elszállítását, erre a munkások blokkolták az ajtókat, a gyártósorokat.

Nov. 7-én az üzem udvarán 150 dolgozó gyűlt össze, úgy ítélve meg, hogy nem tudnak várni és követeléseiknek teljesülni kell. 7 dolgozóból álló sztrájkbizottságot állítottak fel, mely átadta ezeket a követeléseket az üzem vezetésének és a kormánynak.
Az üzemi vezetésnek címzettek között a sztrájkbizottság kérte a törvénynek megfelelően a bérhátralékok, táppénz azonnali kifizetését, stb. A kormánynak címzettek között pedig: «a vállalat államosítását».

A követeléseket egyhangúlag elfogadta a dolgozók együttese, akik arról határoztak, hogy nov. 25-én Kisinyovban a kormánynak személyesen adják át.

Ez a csődbe jutott vállalati «újraállamosítás» már Togliattiban (Oroszország) és az Alma-Atai Yrystyben (Kazahsztán) felmerült.

Az orosz nyelvű Rabocsije Izvesztyija, melynek 10-es száma most jelent meg, tartalmának zömét a volt Szovjetunió ilyen jellegű fejlődésének szenteli.



(1) Moldávia kevéssel több, mint 4 millió lakosú, többségben román anyanyelvű, jelentős orosz anyanyelvűvel (40 %).

Levelezőnktől


Az afganisztáni csapatok kivonása

Emlékeztető: a Nemzetközi információink 363. és 364. számában közöltük az amerikai fiatalok felhívását arról, hogy dec. 5-én nemzetközi napot tartsanak az afganisztáni csapatok kivonása érdekében. Afgán viszontválasz.

A Left Radicals of Afghanistan (LRA) szervezet üzenete azokhoz a fiatalokhoz, akik dec. 5-én tiltakoznak a NATO-csapatok kivonása ellen:

Az Afganisztánba küldendő csapatok az afgánok és amerikaiak még nagyobb pusztítását fogják okozni.

Az USA-NATO tragikus és barbár hadigépezete folytatja az afgán nép és az imperialista országok afgán földön található katonáinak vérehullatását.

A USA-ban, Kanadában és az afgán háborúba keveredett országokban folytatott tanulmányok szerint a lakosság többsége ellenzi a háborút és csapatai jelenlétét a szerencsétlen kimenetelű missziókban. Csak kormányzati minoritások támogatják ezt a háborút és véres tragédiát, folytatják szégyenletes érdekeik képviseletét más nemzetek fosztogatásával, meggyötrésével, gyilkosságokkal, saját honfitársaik átverésével, saját adófizetőik által finanszirozva.

Ez a helyzet Afganisztánban is. Csak a korrupt hatóságok, a háborús nagyurak, a háborús bűnösök, maffiózó-csoportok kérik újból és újból imperialista uraiktól a mindig nagyobb támogatást és katonaságot, hogy védelmezzék saját illegálisan megszerzett hatalmukat, tőkéjüket. A korrupt és maffizózó rendszert az USA és a NATO rendezte be Kabulban, parazita jellegét teljes mértékben táplálja az USA/NATO inváziós csapatok jelenléte, s jelentősen meggazdagodott a 8 éves megszállás folyamán. Ellenben az afgán állampolgárok többsége, különen 2005 óta, radikálisan ellenzi az őrült USA- és NATO-missziók jelenlétét. Azt gondolják, hogy az erőszakos, vadállati csapatok nemhogy a biztonságot vagy az egyszerű túlélést erősítik, hanem destabilizálják az országot és teljes infrastuktúráját megsemmisítik.

A gyönyörű ígéretek és az Afganisztánból földi paradicsomot ígérő álmok gyorsan hazugnak bizonyultak. A nép nem hisz többé a szép szavaknak: «demokrácia, béke, emberi jogok és újjáépítés». Az utóbbi 8 év alatt az USA és a NATO agyondicsért demokráciájával szemben mi, az afgán nép csak a barbárságát ismertük meg. A «béke» helyett a biztonság hiányát, ártatlan gyerekek és nők leölését, az «emberi jogok» helyett bebörtönzéseket és kínzásokat. Az «újjáépítés» helyett bombázásokat, a falvak és házak megsemmisítését.

A jelenlegi 100.000 USA- és NATO-katona a 200.000 afgán katonával és rendőrrel semmi jót nem hozott. A közelmúltban elhangzott kérés szerint 40 ezer újabb US-katonát küldnek és még – talán 50 ezer - európai uniós katonát is megerősítésként. Mindez még jobban növeli a csalódást Afganisztánban.

Ugyanakkor ezek az imperialista országok, hogy háborús szomjúságukat és fosztogató hajlamukat kiéljék, megpróbálják a háborút kiszélesíteni stratégiai érdekeik megerősítésére; áldozatok milliói sem gátolják őket, bármekkora is legyen ennek ára emberi életben. Az imperialista fosztogatók képesek 5 barrel vér kiontására 1 barrel olajért. Az új USA/ NATO csapatok a pakisztáni, iráni és közép-ázsiai határ közlében akarnak állomásozni. A 45 ezer USA/NATO katona a háborút Pakisztán ellen készíti elő.

A háború és a destabilizáció erősen érinti már Pakisztánt is. Rendszeres katonai hadműveletek folynak afgán föld felől pakisztáni területen. Az USA ellenségeskedése a térségben atomhatalmi státuszára vágyó Iránnal szemben máris túllépett a diplomáciai kardcsörtetésen, és a katonai agresszió felé halad. Az észak-afganisztáni ellenállás az USA és NATO részére alkalom a még több katona küldésére, hogy a lázadást leverjék, hogy katonai betöréseket hajtsanak végre a közép-ázsiai országokba, ezekben közvetlenül beavatkozzanak és destabilizáljanak.

Az Obama-adminisztráció nemcsak nem keresi a nyugalmat, a háborús politika befejezését az egész világon, hanem inkább követi G.W Bush útját, mely egy lépéssel előmozdította az USA kormányának bomlását. Veszélyes játék ez a háborús stratégia, mely gazdasági és társadalmi válságot hoz létre az USA-ban, a világon, felkelti a népek ellenszenvét és lázadását, az ellenállást az USA állampolgárai, ifjúsága és munkásosztálya körében.

Megszálló csapatok, afgán hadsereg és rendőrség

Afganisztán megszállása és a kabuli bábkormány felállítása óta az USA-imperializmus és európai szövetségesei egyetértenek abban, hogy «afgán nemzeti hadsereget» és «afgán nemzeti rendőrséget» hozzanak létre a kormány katonai pozícióinak megerősítésére. Kezdetben leváltották a régi magasrangú profi rendőröket, katonákat, akiket a szovjet erők képeztek ki a 80-as években, s újakat, gazdaságilag tőlük függőket neveztek ki helyükre, ripsz-ropsz képzést adtak.

A US/NATO-kiképzők úgy bánnak az afgánokkal, mint a rabszolgákkal. Semmi méltóságot nem tanusítanak, sem pedig tiszteletet nem mutatnak a hagyományok iránt. Első vonalba küldik őket a kiképzés napjaiban, hogy élő falat képezzenek az idegen katonák előtt, megfelelő fegyverek, felszerelés nélkül. Az afgán katonaság és rendőrség soraiból 90 %-kal magasabb az elesettek száma, mint a külföldieknél. Semmi együttműködés, semmi bizalom nincs az afgán erők és az idegenek között. Az US/NATO légiererejének bombázása számtalan áldozatot követelt az afgán fegyveres erőknél.
2002 óta gyakoroltak nyomást képzésükre, de nem tartják be kötelezettségeiket. Szimbólikus akciókat inditanak, nem csak az afgán, de saját népüket is elárulva. Az afgán fegyveres erők költségvetése kevesebb, mint 50 amerikai katonáé.

Könnyen megítélhetjük a nemzetközi közösség minőségi és mennyiségi segítségének mértékét, ha meghallgatjuk Gordon Brownt, az Egyesült Királyság miniszterelnökét, aki két hete, hogy az afganisztáni angol jelenlétet védelmezze, azt mondta: a kivonással az afgán erők megszünnének, a kormány összeomlana. Ha 8 év alatt nem sikerült az afgán kormányt az agfán nép ellenállásával szemben megvédeni, hány évbe kerülne az afgán kormánynak, mennyi idő kell az amerikai és az európai népeknek, hogy az inváziós stratégia célhoz érjen? 40 évig lesznek angol-amerikai katonák nálunk?

Az afgán nép fel akarja hívni Gordon Brown miniszterelnök és Obama elnök figyelmét a brit birodalom és a Szovjteunió néhány kudarcára Afganisztánban. Maradhatnak akár 40 vagy 80 évig is, de az afgán nép hamarosan felébred és nem tűri tovább megszállását.

Népünk inváziónak tartja az USA/NATO csapatok megszállását. Barbár missziónak. Ellenséges velük.
Nem vagyunk egyedül, az egész világ ifjúsága és dolgozói támogatását és szolidaritását élvezzük. Az USA és Európa népei sem fogják sokáig tűrni, hogy fiaikat megöljék, megsebesítsék, s nem akarják fizetni a szennyes háború költségeit.

Csak a megszállott és megszálló országok elnyomottai, a dolgozói, a fiatalság egyesült harca garantálhatja a nép győzelmét és az imperializmus bukását a világon. A csapatok kivonása megnyitja az utat a győzelem felé, pontot tehetünk a háborúk, az ember által előidézett katasztrófák, a jogok megsértése, a kizsákmányolás és a szegénység végére.

USA

Az afganisztáni csapatok visszavonását

Michael Moore nyílt levele Obama elnöknek

Michael Moore híres rendező. Fimjét, a «capitalism»-ot az AFL-CIO kongresszusán mutatta be, állást foglalt az általános betegbiztosítás mellett és támogatja az e témában megvalósítandó wahsingtoni egységmenetet. Interjút publikáltunk vele 355. számunkban.
Ma Obamához fordul az afgán háború ügyében.

2009.nov.30

Obama Elnök Úr!

Valóban az új «háborús elnök» akar lenni? Ha holnap este elmegy a West Pointre és bejelenti, hogy az afganisztáni csapatkivonások helyett újabbakat fog küldeni, Önből új háborús elnök lesz. Simán és egyszerűen. Ha ezt teszi, a lehető legrosszabb dolgot cselekszi – tönkreteszi az Önt megválasztó milliók reményeit és álmait. Holnap este egyetlen beszéddel átalakíthatja a kampánya gerincét alkotó fiatalokat cinikus, illúziók nélküli tömeggé. Meg fogja nekik tanítani, hogy a politikusok hasonlítanak egymásra. Nem akarom elhinni azt, amit beszélnek arról, mit fog tenni. Könyörgöm, mondja, hogy nem igaz.

Nem azt kell tennie, amit a tábornokok mondanak. A mi kormányunkat civilek vezetik. MI mondjuk meg, amit a vezérkarnak tennie kell, nem fordítva. Truman elnök mondta MacArthur tábornoknak, mikor utóbbi le akarta rohanni Kínát: «Ki van dobva». Ezt mondta Truman, és kész. Önnek is ki kellett volna dobnia McChrystal tábornokot, mikor a sajtóval ismertette, mit kell tennie ÖNNEK. Legyünk őszinték: szeretjük a srácokat a hadseregben, de Vietnamban a Westmoreland óta frászt kapunk a tábornokoktól. Még Colin Powell is hazudott az ENSZ-ben a tömegpusztító fegyverekről szóló rajzocskáival (azóta persze igyekszik, hogy megbocsássuk).

Tehát Ön most sarokba szorítva érzi magát. 30 éve a szovjet tábornokoknak ez az ötletük támadt (a Thanksgiving napján): «Lerohanjuk Afganisztánt!» Hát…, ez lett a Szovjetunió koporsójában az utolsó szög.

Afganisztánt nevezhetnénk nagy kertnek is, ha látjuk az általunk támogatott Karzai elnököt, akinek heroinkereskedő fivére mákot termeszt. De a «nagyhatalmak temetőjének» kell nevezni – ha nem hiszi, telefonáljon a briteknek. Akartam én is telefonálni Dzsingisz kánnak, de elvesztettem a telefonszámát. Gorbacsové megvan. Biztos vagyok abban, hogy adhatna Önnek egy-két jótanácsot arról a történelmi baklövésről, amire ma készül.

Gazdaságunk teljes összeomlásának kellős közepette fiataljainkat, férfiakat, nőket feláldozzuk az arrogancia és ragadozás oltárán, annak a civilizációnak a lerombolását végezzük, amit úgy hívunk: Amerika, mely el fog tűnni, ha Ön is háborús elnök lesz. A birodalmak sosem hiszik, hogy közel a vég, amíg az nincs itt. A birodalmak azt hiszik, hogy ha nekik problémát okoznak, a barbárokat kell engedelmeskedni tanítani – holott ez nem ment sohasem. Inkább a barbárok verik szét őket darabjaikra.

Válassza a jót, Obama elnök. Tudja, ahogy mi is, hogy a dolgok mehetnek másként is. Marad még egy kis ideje, hogy szívére hallgasson és eszére. Tudja, hogy semmi jót nem hozhat, ha katonákat küld a Föld túlsó végére olyan céllal, amit sem Ön, sem ők nem értenek, oda, ahol nem akarnak belőlünk. Lelke mélyén érzi Ön is.

Gyanítom, tudja, hogy az Al-Kaidának Afganisztánban kevesebb, mint száz híve maradt. 100 ezer katona igyekszik eltaposni ezt a száz barlangba menekültet? Komoly ez? Ahogyan Bush, elhiszi, amit mesélnek Önnek? Nem akarom elhinni.

Az Ön döntése a háború kiterjesztéséről (mindig úgy állítva be persze, hogy «véget vetünk neki») kőbe lesz vésve a jövő nemzedéke számára – jobban bármi másnál, amit mond vagy tesz. Egy záloggal több a republikánusoknak és a reménykedők és reménytelenek koaliciója eltűnhet – nemzetünk ismét a gyűlöletkeltők karmaiban találja magát, mielőtt Ön még annyit mondana: «uff»!

Valassza a jót, Elnök úr. A nagytőkések, akik most Önt támogatják, rögtön el fogják hagyni, ha Ön világossá teszi, hogy csak egy mandátummal rendelkezik és a nemzet újra a szokásos idióták kezébe kerül. Bekövetkezhet holnap reggel.

Mi, a nép, még szeretjük Önt. Nekünk, a népnek, van még reményünk. De mi, a nép, nem bírjuk tovább. Nem viseljük el az Ön kapitulációját. Több millió szavazattöbbséggel emeltük Önt oda, ahova, hogy tegye a dolgát. Mit nem ért ebben az «elsöprő győzelemben»?

Ne higyje, hogy még néhány ezer katonát küldve Afganisztánba változna valami is, vagy, hogy a gyűlöletkeltők respektálnák Önt. Nem állnak le addig, míg ez az ország nem szakad szét és az utolsó dollárt is el nem veszik a szegényektől és azoktól, akik szegények lesznek. Egymillió katonát is elküldhet oda, ezek a jobboldali idióták akkor se elégednek meg. Ön is az ő szüntelen rádiós–televíziós uszításuk áldozata lesz, mert bármit is tegyen, azt az egyetlen dolgot nem tudja megváltoztatni, ami a kegyelemdöfést megadja nekik.

Nem a gyűlöletkeltők választották meg Önt.

Obama elnök úr, ideje, hogy hazalátogasson. Kérdezze meg chicagoi szomszédjait és azoknak a fiataloknak a szüleit, akik most is harcolnak és meghalnak, akarnak-e több milliárdot és még több katonát Afganisztánba küldeni. Biztos azt válaszolnák: «Nem, nincs szükségünk egészségügyi rendszerre, sem munkahelyekre, sem lakásokra. Elnök úr, küldje csak külföldre egyetlen kincsünket, a gyermekünket, rá sincs szükségünk.»

Mit tenne Martin Luther King Jr? Mit tenne az Ön magymamája? Ezt csinálnák: nem küldenék mindig a legszegényebbeket más szegényeket ölni, akik semmi veszélyt nem jelentenek rájuk. Nem költenének milliárdokat és százmilliárdokat háborúra, mikor amerikai gyermekek alszanak az utcán és sorbaállnak egy darabka kenyérért.

Mi, akik szavaztunk Önre, imádkoztunk Önért, az Ön győzelme napján sírtunk, George Orwell regényére méltó poklot viselünk el a 8 éve a nevünkben elkövetett bűncselekmények miatt: kínzások, hazugságok, a polgári jogok felfüggesztése, ártatlan nemzetek lerohanása, Szaddam Husszein feltételezett negyedének dinamittal felrobbantása, ott, ahol soha nem lakott, az afgán esküvőre meghívottak legyilkolása. Láttunk iraki civilek százezreit meggyilkolni, a mi derék ifjaink tízezreit megölni, megcsonkítani vagy megzavarodni – s terrorista cselekményekkel csak alig találkoztunk.

Amikor megválasztották, nem vártunk csodákat. Még csak nagy változásokat sem. De azt igen, hogy egy kicsit megváltozzanak a dolgok. Azt gondoltuk, hogy megállítja az őrületet. Megállítja a tömeggyilkosságokat. Végez azzal az őrültséggel, hogy puskás emberek újjászervezhetnek egy nemzetként nem is létező nemzetet, mellyel ezt eddig még soha nem sikerült megtenni.

Stop, stop, stop! Az amerikai fiatalok és az afgán civilek nevében, stop! Az Ön elnöksége, a remény és nemzetünk jövője nevében stop. Az isten szerelmére, stop!

Ma este van még remény.

Holnap meglátjuk. A labda az Ön térfelén van. Önnek nem kötelező megtenni. Önből válhat szimbólum, a kurázsi szimbóluma.

Számítunk Önre.
Készséges híve,

Michael Moore
MichaelMoore.com

P.S. Még van idő, hogy hallassátok hangotokat. Hívjátok a Fehér Házat: 202-456-1111 vagy küldjetek emailt az Elnöknek.

Franciaország

Nov. 28-án Párizsban a Nemzetgyűlés előtt
240 vállalati delegáció az elbocsátások megtiltásáért

Felhívásuk

Fokozni az egységet
az elbocsátások megtiltásáért való követelésben

Mi, 48 megye több mint 240 elbocsátással fenyegető vállalatától érkezett dolgozók, ezen a napon felhívást intézünk az elbocsátások megtiltása érdekében egység létrehozására.
A bizottságok az elbocsátások megtiltásáért szervezendő egyesült menetre felhívást tettek, erre pozitívan válaszoltunk. A bizottságok, tagjaik szerint, akik a munkásmozgalom sokféle irányzatához tartoznak (Szocialista, Kommunista, Balpárt, Új Antikapitalista párt, Munkásharc), a POI (Független Munkáspárt) támogatásával.
Körülbelül egy éve, hogy ezek a bizottságok folyamatos kampányt szerveznek szerte az országban az elbocsátások megtiltásának jelszavával, fordulnak a munkásmozgalom sokféle irányzatának vezetéséhez (PS, PCF, PG, NPA, LO), hogy ők is álljanak az egységmenet megszervezésének célja mellé. Meg kell állapítanunk, hogy eddig ezt nem tették meg.

Holott: van más kiút is, mint az elbocsátások megtiltása?

Egy év óta közel 800 000 ipari munkahely tűnt el ebben az országban. A kormány maga jelentette be a következő hetekre ennek súlyosbodását. Az országban már 7 millió munkanélküli van! Ehhez hozzáadódik a közszolgáltatás szektoraiban több tízezer munkahely megszűnése, a mezőgazdaságban ezrek tönkremenetele.
És a munkáltatók, akik elbocsátanak? Az államháztartásból 420 milliárdot bocsátottak a munkáltatók, a spekulánsok rendelkezésére a „fellendítés” nevében. Miért? A Valeonak 18,7 milliót adtak, hogy elbocsásson Calvadosban, a Somme-ban, Isère-ben. 55 milliót a Mécaplastnak, mely többszáz munkahelyet szüntet meg. Milliókat a Nexansnak, ahol 300 munkahely szűnik meg. És még milliókat a Peugeot-Citroënnek, amely bejelentette újabb 6 000 munkahely megszüntetését!

Nov. 2-án a kormány és a munkáltatók párbeszédet hirdettek az iparról az egész országban novembertől februárig

A kormány meghívta a munkásszakszervezeteket és a „baloldalt”, azzal a céllal, hogy «új gazdasági és szociális paktum» jöjjön létre. Mi, különböző irányzatokhoz tartozó munkások és aktivisták, tisztában vagyunk, hogy a válság súlyosbodása a következő hónapokban újabb elbocsátásokhoz fog vezetni.

Megerősítjük, hogy a lakosság szükségleteire csak egyetlen válasz lehetséges:
az elbocsátások megtiltása!

Az ország összes üzemének munkásaihoz fordulunk. A tények itt vannak, nincs alternatívája az elbocsátások megtiltásának. Minden megyében, minden helységben a dolgozók és a lakosság, mely szembetalálja magát az ipar és munkahelyei töbkretételével, erre a következtetésre jutnak változatlanul.
A kormány azt állítja, hogy ezek a párbeszédek az «iparpolitikát» fogják meghatározni. De a dolgozók számára az első iparpolitikai aktus a munkahelyek fenntartása, az összesé, az elbocsátások leállítása, megtiltása! Erről van itt szó? Vagy inkább arról, hogy megosztani mindenkivel azt a gondolatot, mely szerint az összes destrukciót elkerülhetetlen, sőt szükséges?
Minden megyében, minden helységben arra szólítjuk fel a dolgozókat, hogy szerveződjenek bizottságokba, forduljanak választott képviselőikhez és érdekvédő szervezeteikhez: «Benneteket meghívtak a dialógus-tárgyalásokra. Mi azt kérjük, erősítsétek meg, hogy nincs iparpolitika anélkül, hogy az összes munkahely garantálása ne történjen meg, hogy az öszes elbocsátás le ne álljon.»

240 magánvállalatot képviselünk.

Minden dolgozót hívunk, fiatalokat és aktivistákat, akik egyetértenek álláspontunkkal, hozzanak létre bizottságokat az elbocsátások megtiltásáért szervezendő menet megvalósítására, mindenhová juttassák el szavunkat, mert minden nappal sürgősebbé válik ennek követelése.
Az elbocsátások megtiltásának követelésében fokozni kell az egységet. A válság, az elbocsátások, a munkáltatói követelőzések vívmányaink és a társadalombiztosítás ellen nem enged más választást a dolgozók számára, mint: fel kell egyenesedni, egyesülni!


Peru

Városi és Vidéki Dolgozók Pártja (PTCC)



Nemet a nemzeti egységre Alan Garcia kormányával, az imperializmus ügynökével,
Aki Chilével akar polgárháborút provokálni!


Deklaráció

A perui és chilei dolgozók, parasztok, a fiatalság, az elnyomott és kiszákmányolt nép egymás testvérei, békét akarnak és elutasítják a háborús uszítókat!
Alkotmányozó szuverén nemzetgyűlést Fujimori alkotmányának eltörlésére, a szuverenitás és a nemzet egységének védelmét, a munkás, paraszt, amazóniai és népi követelések teljesítését!


Elutasítjuk az Alan Garcia-kormány tervét a szakszervezetek, paraszti és nép szervezetek belerángatásáról a nemtelen eszközökkel fabrikált Chile-ellenes konfliktusba azzal a céllal, hogy a nov. 26-i, a CGTP által meghirdetett nemzeti harci napot és a kormány munkásellenes támadásaival szembeni ellenállást felmorzsolja az országban. Harc folyik a természeti kincsek multinacionális vállalatok és a külföldi tőke általi kifosztása, csakúgy mint a chilei vállalati ellenőrzés alatt lévőkkel szemben ellen.

Mindezen sanda szándékok mögött az észak-amerikai imperializmus húzódik meg, mely ebben a térségben háborút akar, kolumbiai 7 katonai bázisára támaszkodva, hogy a bolíviai, ecuadori forradalmi folyamatot, s főként a venezuelai forradalmat megtörje. Hogy szembeszállhasson a világ népeinek lázadásával, csatlósaival több mint 1000 katonai bázis tart fenn minden földrészt beleértve, s ezekről kiindulva támadja és özönli el Irakot, Afganisztánt, Pakisztánt, segíti Palesztina támadását. A hondurasi Palmerola támaszpontot Manuel Zelaya törvényes kormánya elleni államcsínyre használta fel.

Arról van szó, hogy a dolgozók és a nép vállára akarják terhelni a világimperializmus válságának összes súlyát. Alan Garcia tervei erre szolgálnak.

A kormány elutasítása minden nappal növekedik. A nov. 26-i, a CGTP által meghirdetett nemzetközi harci nap, mely integrálta a parasztszervezeteket és a lakosság többségét, egy lépést jelent az antiimperialista egységfront létrehozása felé.

Mit a teendő nov. 26. után?
Minden arra mutat, hogy a pedagógusok a SUTEP tanáraival, a kikötői FENTENAPU-dolgozók a néppel együtt küzdelmüket folytatni fogják az oktatás önkormányzatosítás-privatizációja és a kikötők magánosítása ellen; az Amazónia népe a TLC (szabadkereskedelmi egyezmény) által kötelezett dekrétumokkal szemben; az egészségügyi dolgozók, orvosok, ápolók a közegészségügy privatizációja ellen; a CITE és CTE tisztviselőinek együttese a bejelentett masszív elbocsátásokkal szemben; a CNA parasztjai és a FENTAP vízmű dolgozói az ivóvíz privatizációja ellen; a Bányaszövetség dolgozói a bányászok nyugdjtörvényének visszavonásáért, az alválllalkozások eltörléséért és az összes időleges szerződéses határozatlan időre alkalmazásáért, a Casapalca bányászvezetőinek szabadonbocsátásáért; a hallgatók az állami egyetem privatizációja ellen; a DOE RUN bányászai és a La Oroya népe a munkahelyekért, a bérek kifizetéséért és a munkakörülmények őrzéséért; a tengeri halászok a tömeges elbocsátások ellen, munkahelyük védelméért; a községek-városok és népi szervezetek a 2010-re bejelentett bázisszolgáltatások, közmunkák és szociális programok költségvetési csökkentése ellen, stb.

Mindez a Népvédelem szerint a jelenlegi 300 társadalmi konfliktus részét képezi, és igényli ezek egységes országos koordináció általi központosítását. Egységes platformot kell létrehozni, egységes tervvel, hogy véget lehessen vetni a munkásvívmányok megsemmisítésének, a köztulajdonban lévő vállalatok és természeti források kiszolgáltatásának a multinacionális kezeknek. Egységre van szükség a kormánnyal szemben. Az összes szervezet egységére van szükség az osztályellenséggel szemben, az segíthet, ha sorainkat szorosra zárjuk a következő általános választások előtt, meg kell akadályozni a népi mozgalmak megosztását és szétszórását.

A PTCC a lakossági szervezetek kezdeményezésére és követelésére támaszkodva azt javasolja, hogy harcot kell folytatni teljes jogú szuverén alkotmányozó nemzetgyűlés összehívásáért az 1993-as fujimorista alkotmány megsemmisítéséért, melyet az Alan Garcia kormány jelenleg az arra használ, hogy a dolgozók jogait hatályon kívülre helyezze, az országot pedig kiszolgáltassa a multinacionális vállalkozások kénye-kedvére. Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés meg tudná védeni a nemzet szuverenitását és egységét, melyet a haszonleső kormány lábbal tapos. Ezért üdvözöljük a hondurasi nép hősies harcát szuverén alkotmányozó nemzetgyűléséért, azért a célért, mely egységbe vonta a dolgozókat, az egész nemzetet a legitim elnök, Zelaya visszahelyezéséért, hogy végezzen a bitorló Micheletti diktatorikus kormányával, az imperializmus és az oligarchiák dominanciájával.

A dolgozó nép széleskörű nemzeti konvenciójába tömörült szakszervezetei, paraszti, népi, ifjúsági szervezetei által támogatott egyetlen jelölt meg tudná akadályozni megosztásunkat, szétszórásunkat, lehetővé tenné a köztársaság elnöki posztjának megszerzését és a munkás, paraszt, amazóniai, antiimperialista többségű Nemzeti Kongresszus elérését. Ez az egyetlen módja annak, hogy az imperialista terveket, az annak magukat alávető erőket blokkoljuk.

A PTCC üdvözli a nov. 8-án, mintegy 50 szervezet vezetőjével (bányász, pedagógus, építőipari, banki alkalmazotti, CGTP és AIDESEP bázisaktivái, cukorgyári, keresztény dolgozók mozgalma, nyugdíjasok, a bonodville-ek lakói, egyetemi hallgatók és oktatók, stb. az ország minden részéről) tartott találkozót az alkotmányozó nemzetgyűlésért a Nemzeti Bank dolgozóinak szakszervezeti helyiségében. A találkozó vitát nyitott a dolgozók és a népi többség egyetlen jelöltjének szükségességéről. Ugyancsak üdvözöljük a jelenlevők által létrehozott összekötő bizottságot, a nyitást más szervezetek felé, egy szélesebb találkozó előkészítését a munkás és népi mozgalmak erejének összefogása érdekében.

Egyetértünk a FENDUP, FENTUP, FENTENAPU,
CITE, CTE, BÁNYÁSZSZÖVETSÉG, CNA, FENTAP, FENUTSSA és az összes harcban álló szektor
követeléseivel!

Szabadságot az igazságtalanul bebörtönzött casapalcai bányász- és Chiclayo önkormányzati dolgozói szakszervezeti vezetőjének!
Az önkényesen elbocsájtott Sandro Olivos elvtársunk, a Lambayeque-i Vízmű dolgozói szakszervezete titkárának azonnali visszavételét!

Lima, 2009.nov.26.
Országos főtitkárok: Guillermo Nina Yampasi,
Hugo Aguilar Bernales, Erwin Salazar Vasquez,
Fausto Bazan Arce, Mario Moreno Garcia, Carlos Palacios Guillén.


Honduras

Közel 70%-os távolmaradás a diktatúra szervezte választásokon
A Nemzeti Ellenállási Front tömeges bojkottra való felszólítása nyomán

A hondurasi jún. 28-i államcsíny «intézményesítésére» a puccsista kormány «választásokat» tartott. A Nemzeti Ellenállási Front a hondurasi népet bojkottra szólította.

Eredmény: a választók közel 70 %-a elutasította részvételt.


A választási csalás csődje

Részlet a Nemzeti Ellenállási Front 40.számú kommünikéjéből
(2009.nov.29.)

«Nagy megelégedéssel jelentjük a hondurasi népnek és a nemzetközi közösségnek, hogy a diktatúra által szervezett választási csalás kudarcot vallott az urnák előtti alacsony számú megjelenés miatt annak ellenére, hogy a puccsista választási bíróságnak meg is kellett hosszabbítania egy órával a választási procedúra idejét. (…)

Szervezetünk országos kampánya jelzi, hogy a távolmaradás 65-70 % között mozog, ez az arány az ország történetében negatív rekord (…).

Ezzel a módszerrel büntette népünk a puccsista jelölteket, a diktatúrát, melyek a világon mindent mindent megtettek kedvezőbb számok elérésére (…).

Az eredmény a hondurasi nép óriási győzelme. A Front mindenkit a diktatúra vereségének ünneplésére hív holnap (nov. 30.) Tegucigalpában a Styvis szakszervezet székházába 12 órától kezdődően. Du. 3 órától felvonulás a választási csalással szembeni győzelem örömére.»




Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale .des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse