K Ö Z L E M É N Y

A Borsodi Szociális Mozgalom elnöksége tagjai és aktivistái véleménye alapján közleményt bocsájt ki a 2010. évi, parlamenti képviselőválasztás eredménye okán.


1. A magyar társadalom 1989–es rendszerváltással egy amerikanizált, az IMF és az EU felügyelte polgári demokrácia áldozata.

2. A globalizált kapitalista világban Magyarország az amerikai nagyhatalom árnyékában elvesztette szuverenitását és erkölcsi, anyagi és morális válsággal küzd, az országban élő legnagyobb lélekszámú etnikai kisebbség, a cigányság előbb szociális gettóba, majd a társadalmi folyamatok további következményeként szellemi, erkölcsi és szociális, fizikai üldözésnek van kitéve.

3. A rendszerváltás utáni pártok politikája, magatartása mind-mind magán viseli a gyarmati státus jegyeit. Az MSZP-SZDSZ balliberális politika 1991 után előbb létrehozta a polgári demokrácia a kapitalista baloldalt és ez az MSZP, amely a Kádár–rendszer politikai, gazdasági elitjeiből, a «menedzser» nomenklatúrából áll. A magyarországi álbaloldal a magukon címkét viselő kisebb politikai, szellemi szakmai értelmiség egyes csoportjaival nem a kapitalizmust tekintették és tekintik ideológiai ellenségnek, hanem rohamot indítottak magán a baloldalon belül. A magukat baloldalnak definiálók közösségei, mint például ZÖLDBAL, MUNKÁSPÁRT 2006, MEBAL, MARX KÁROLY TÁRSASÁG, KÁDÁR JÁNOS TÁRSASÁG, MÁJUS 1 TÁRSASÁG, stb. -, önmaguknak politizáltak, beszűkülten skanzenpolitikát valósítottak meg és ezzel az eltelt 20 év alatt megsemmisítő csapást mértek a magyar munkásmozgalomra. Egyes álbaloldali csoportok és személyek pedig kísérletet tettek a Magyar Kommunista Munkáspárt vezetőjének a politikából való likvidálására. Nyilvánvalóvá vált, hogy a baloldali mozgalmak, ezen belül is az egyes csoportok és személyek a hatalmi politikai érdekeket képviselték és a munkásságot, az eszmét árulták el.
Ma, a rendszerváltás után 20 évvel tény, hogy nincs baloldali alternatíva, a társadalom elégedetlenségére csak a populista politika, a rendpártiságon alapuló szélsőséges eszmék válaszolnak csábítóan.
Ezenközben a rendszerváltó pártok eltűntek, újak, köztük szélsőséges jobboldali erők jöttek létre amerikai emigráns körök segédletével. A liberálisok politikai, gazdasági elitje az új, szintén amerikai segédlettel létrejött LMP–be menekült.

4. A magyarországi társadalmi, gazdasági, politikai tendenciák a 20 év leforgása alatt kiérlelték a szociális feszültséget, a társadalom gazdasági és szociális szétszakadását. Ma a 3.5 millió szegény társadalma szociális gettókba kényszerül és elszenvedi a szociális genocídiumot! Egyes becslések, statisztikák alapján nő a kilátástalanság, a nyomor miatti korai elhalálozás, egyre több fiatal követ el öngyilkosságot, egyész szociális társadalmi csoportok ellen követ el a hatalom közvetlenül aszociális politikájával tömeggyilkosságot. Az emberek tömegei védtelenek az uzsorakamatban realizálódó bankdiktatúrával, az alapvető szolgáltatók irreálisan magas áraival szemben. A dolgozók a szó igazi értelmében rabszolgák az irritálóan alacsony bérekkel szemben, érdekképviseleti szervezetek nélkül. Egyre több esetben a dolgozókat nem fizetik ki, bérkifizetés nélkül bocsájtják el, a törvénytelenséggel szemben védtelenek. Mindezekben a folyamatokban a politikai, gazdasági rendszerváltó elit tartósan berendezkedett, a jobb és baloldalon eltérő ideológiájú középosztálybeli csoportok pozíciójukat megerősítették. Állandósulni látszik a munkaerőpiaci viszonyoktól függő, úgynevezett modern rabszolgák, a mélyszegények státusa és az ezen kívülre került – jogi kategóriákon kívül eső - társadalmi csoportok, köztük a cigányság szociális gettóhelyzete.
A magyarországi cigányság képviselete, érdek– és jogérvényesítése álságos, politikai utcaseprő és politikai komornyik magatartás, pártpolitikák és az ezt meghatározó viszonyok áldozata lett. Súlyos csapást mért a cigányság politizáló és közéleti elitje is magára a cigányságra. Ebben a csapásmérésben az általános politikai eszköz a hatalom számára éppen az 1993. évi LXXVII. törvény szolgált jogintézményként. Az ezáltal létrejött kisebbségi önkormányzatok az eredeti funkciótól eltérve működtek, kizárva a cigányok civil társadalmi önszerveződését és fúzióját más nem cigány civil szervezetekkel.

5. Ma, 2010-04-12. –én, a parlamenti képviselői választás eredménye ismeretében Magyarország politikai, társadalmi konfliktusokkal terhelt, szociálfasizmus előtt áll. Nem lehet illúziója senkinek abban a tekintetben, hogy az amerikanizált társadalom éppen az Európai Unió tagja. Sőt. Ez a nagy nemzetközi tőkés érdekszövetség, az IMF–el együtt a magyar társadalom számára teljesíthetetlen követeléseket támaszt, melyet éppen az IMF, EU érdekeit megjelenítő helytartó politika, a legolcsóbb államot a fasizmus elégítheti ki. A fasizmus a kapitalizmus igazi képe, és ebben a helyzetben mára realitás, hogy Magyarországon a társadalom perifériájára kényszerültek nagy lélekszámú csoportjai szellemi, fizikai végveszélybe kerülnek. Mint feleslegessé váltak, mint eltartott státuszúak és mint etnikai kisebbség!

6. Figyelem, nemzetközi közvélemény!
A cigányság politikai komornyikjai az eltelt 20 év alatt nem voltak képesek képviselni az általuk képviseltek alkotmányos állampolgári és a kisebbségi törvényben deklarált jogait. Ez a politikai kisebbségi komornyik klérus a fennálló hatalommal együtt nem volt képes kellő választ adni a sorozatgyilkosságokra, melyeket cigányok ellen követtek el, sem a szociális, periférikus, szociális gettóhelyzetre. Ennek helyébe a politizáló cigány értelmiség alapítványokba helyezkedve pártok politikai utcaseprőiként végveszélybe sodorták a cigányságot. Magyarország a bábállam-diktatúra, a nemzetközi nagyhatalmi és globális érdekeket kielégítő helytartóállam, a fasizmus felé halad!