Munkás Hírlap 2010. ápr. - 2. szám

A IV. Internacionálé magyar híveinek néhány reflexiója a 2010. ápr. 11-i törvényhozói választások után


Minden hírmagyarázó egyesek «kudarcáról» és mások «győzelméről» beszél, azonban mindegyik csak azt akarja elleplezni, ami valóban jellemzi a választásokat, a jelentős, átlagosan 35,62 %-os távolmaradást. Minden három állampolgár közül egy nem ment el szavazni, számuk az előző parlamenti választásokhoz viszonyítva is nőtt.

A tömeges távolmaradás nem annak jele, hogy az állampolgárok elvesztették érdeklődésüket, elidegenedtek. Osztálytartalma van. Az a 35 %, mely nem ment el szavazni, munkásokból, az ipartalanítás következtében elpusztult régiók munkanélkülijeiből, kisparasztokból, jövőjüktől megfosztott fiatalokból áll.

A IV. Internacionálé aktivistáit nem lepte meg a dolgozók nagyszámú távolmaradása. A Munkás Hírlap – melynek a IV. Internacionálé aktivistái is tagjai – munkáslevelezői több, mint két héttel a választások előtt vetették papírra:

- Ózdon a General Electrics összeszerelő üzemének kapujában megkérdeztük a munkásokat, mit várnak a politikai pártoktól. Ezt mondták: «A legkevesebb, hogy kimondják, minden munka megfelelő fizetést érdemel. De egyetlen párt sem érdeklődik eziránt!»
- Három műszakban nyomorúságos bérért dolgozó munkásnő a Suzukinál, ahol a munkások kétóránként ötperces munkaszünetet élveznek és a multinacionális főnök törvényellenesen tiltja a szakszervezet működését: «Hogy mit várok a választásoktól? Semmit. Csak a fizetésemet várom és a nyugdíjamat. De ki tudja, mikor mehetek nyugdíjba!»
- Oroszlányi vasas szakszervezeti felelősök: «Az MSZP, a Fidesz, a Jobbik… mind csak dumál, de a mi sorsunkra fütyülnek!»

Nem ez a lelkiállapot nyilvánul meg abban az elutasításban, amit minden harmadik dolgozó ápr 11-én távolmaradásával fejezett ki?

Ez a jelenség Európa számos országában így van, egyáltalán nem “magyar sajátosság”. Olaszországban – ahol általában 75%- 80%-os a részvétel – a legutóbbi regionális választásokon, márc. 28-29-én, mindössze 63 % szavazott. Romániában a 2009. novemberi elnökválasztáson 45 %-os volt a távolmaradás. Franciaországban a választók 55 %-a utasította el a márc. 14-i regionális választásokon való részvételt (s mint Magyarországon, itt is a dolgozók maradtak távol, a munkások 69 %-ban, az alkalmazottak 64 %-ban). Oroszországban a Putyin-Medvegyev kormány eltörölte a «minden jelölt ellen» voks lehetőségét, mert az orosz dolgozók milliói ikszelték be azt minden egyes választáson.
A dolgozóknak ez a fajta elutasítása – mely elsősorban azokat a pártokat érinti, melyek a «baloldalt» akarják képviselni – nem akármilyen helyzetben következett be.

Az egész világon a termelési eszközök magántulajdonán alapuló tőkés rendszer válsága embermilliókat dönt nyomorba, visz bukásba. Európában Görögországot a «hitelminősítők», a spekulánsok és a brüsszeli Bizottság egyesült erővel taszították csődbe; az Európai Unió és az IMF valódi diktatúrát gyakorol, amely minden egyes országban előírja a dolgozók ellen viselt háborús programot, elbocsátási hullámokat … Ez vezet oda, hogy a dolgozók mindenütt felteszik a kérdést: Hogy’ lehetséges ez? Mi lesz a vége ennek?

Országunkban hivatalos statisztikák közlik, hogy 2008-ban 3,1 millió állampolgár élt a szegénységi küszöbön vagy az alatt, a munkanélküliség 10 % felett volt és 153 ezer család (közel 700 ezer személy) kizárólag szociális segélyből élt. Azóta ezek a számok még súlyosabbá váltak.

Az MSZP ostorcsapásszerű veresége

Az ápr. 11-i választások második szembeszökő aspektusa az MSZP saját választóbázisától elszenvedett veresége. Az MSZP listájának jelöltjei 19,29 %-ot kaptak. A 2002. óta kormányzó párt tehát a választóknak mindössze 13 %-át képviseli.

A büntetés nem az égből pottyant. Ez a Gyurcsány-, majd a Bajnai-kormány évek óta folytatott egész politikájának megfellebezhetetlen ítélete. A szociális vívmányok megsemmisítésének politikája, a privatizációké, a nemzetközi kapitalista intézményeknek, előbb az EU-nak, majd 2009 márc. óta az IMF-nek való alávetés politikája.

Ítéljük meg magunk: Magyarország 2004 májusában az MSZP kormányzása alatt csatlakozott az Európai Unióhoz, és ha ugyanazok a munkásellenes intézkedések valósultak meg Magyarországon, mint Németországban, Franciaországban, Spanyolországban, stb., az csak azért van, mert Gyurcsány és Bajnai egyiket a másik után híven alkalmazták.

Foglaljuk össze a Gyurcsány-kormány égisze alatt tett kötelezvényeket:

- a banktőke feljavítása,
- a dolgozói terhek drasztikus növelése, a reálbér csökkentése,
- 500 iskola bezárása, 10.000 pedagógus szélnek eresztése,
- a «nem gazdaságos» vasúti szárnyvonalak felszámolása,
- a falusi postafiókok bezárása,
- az energiaárak, gáz-, villanyár drasztikus emelése,
- a köztisztviselők bércsökkentése,
- áfaemelés (20-ról 23 %-ra),
- az egyetemek privatizációjának európai programja bevezetése (a Bolognai processzus), azzal a céllal, hogy likvidálják az ingyenes tanulást és egész egyetemi karokat tüntessenek el,
- a budapesti repülőtér áron aluli eladása a British Airport Authority-nak (BAA) aztán más magáncégnek,
- szégyenletes döntés az iraki és afganisztáni katonai részvételről, megfelelve eképp a George Bush-féle háborús bűnös parancsoknak.

Emlékeztető a Bajnai-kormány égisze alatti kötelezettségekről:

- 2009 márciusától az IMF gyámsága alá helyezte Magyarországot, az IMF pedig a munkásosztály elleni «sokkterápia» alkalmazásának feltételét írta elő,
- a 13. havi nyugdíj felét elvette (2009), majd 2010-ben az egészet,
- a 13. havi fizetést megszüntette, a fizetéseket két évre befagyasztotta,
- az öregségi nyugdíj korhatárát 2012-től kezdődően 62-ről 65 évre emelte,
- a táppénzt 10%-kal csökkentette,
- a családi pótlék összegét 2 évre befagyasztotta,
- a gyermekgondozási szabadságot 2 évre csökkentette,
- a lakhatás, gáz és fűtés támogatását felfüggesztette,
- a munkáltatói terheket 5 %-kal csökkentette,
- a 18 %-os személyi jövedelemadót vezette be évi 0 - 1,9 millió Ft között,
- élemiszer áfáját 25 %-ra, távfűtését pedig 18%-ra emelte,
- a minimálbéreket 73.500 Ft-ban (szakképzetlen) ill. 89.500 Ft-ban (szakképzett) rendezte 2010-re vonatkozóan a 2009 decemberi háromoldalú tárgyalásokon.

Nem ez a szégyenletes politika vezetett oda, hogy a lakosság egyharmada a szegénységi küszöbön találta magát? Nem ez az oka az MSZP vereségének?

Mi, a IV. Internacionálé magyar hívei azt állítjuk: a dolgozóknak igazuk van, hogy ezt a politikát elutasítják és az MSZP-re vereséget mérnek!

Igazuk van, hogy büntetik a volt KISZ-tisztviselők, az összes nagyétvágyú fiatal és öreg bürokratának a politikáját, akik tegnap még az MSZMP egypárti rendszerének vezetői közé tartoztak, 1989-91-től pedig, mint a Szovjetunióban, átváltoztak a piacgazdaság, a privatizáció éllovasává, letarolva mindazt, amit 1945 óta a nép felépített!

A Fidesz “győzelme”?

Fidesz, a szavazatok 52,77 %-val, a szavazásra jogosultak 35%-át képviseli. “Győzelme” jelenthet-e kiutat a dolgozók, a fiatalok számára? Nekünk semmi illúziónk nincs Orbánnal kapcsolatban. De kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy az MSZP-kormányok munkásellenes és népszerűtlen politikája olyan lőrést nyitott, melyet a Fidesz ki tudott használni. “Újraállamosítás”, “munkahelyek védelme”, “egy négyzetmétert se aduk el a magyar földből ”, stb. – ezek voltak a Fidesz-kampány témái.

Amíg Magyarországon az Európai Unió diktatúrája uralkodik, semmilyen kormány számára nem lehetséges sem az újraállamosítás, sem a munkahelyek védelme, sem pedig a föld adásvételének tiltása külföldieknek. Ezt a Fidesz is csak szavakban nyilatkozta, soha másképp. Az Európai Unió és szerződései, melyeket Magyarország is ratifikált, megtiltja az összes olyan állami beavatkozást, mely összeegyeztethetetlen a «szabad és torzítatlan versennyel» (Maastrichti szerződés 104-es cikkely). Semmiféle újraállamosítás, semmiféle privatizáció megakadályozása nem lehetséges addig, míg Magyarország ennek az igának rabja. Ezért hangsúlyozzuk mi, a IV. Internacionálé magyarországi hívei azt, hogy az Európai Unióval szakítani kell, ezt a népelnyomó intézményt el kell hagyni!

A Fidesz már saját játéka csapdájába esett. Pécsett, ahol a lakosság évek óta szembeszáll a NATO-radarállomás felállításával – a rakétaelhárító bázisok építése ellen tiltakozó cseh és lengyel nép mellé sorakozva –, a helyhatóság kénytelen volt a vízdíj emelkedése miatti lakossági nyomás hatására manu militari kisajátítással visszaverni a Suez-Environnement multinacionális vállalat keselyűit és a vízszolgáltatást újból helyi köztulajdonba venni.

A népi jogok győzelme, mely bizonyíték arra, hogy semmiféle privatizációs fosztogatás nem elkerülhetetlen, azonnal elítéltetett 9 nagykövetség, közötük Franciaország és az USA, közös nyilatkozatában. A francia és amerikai imperialista kormányok eképpen értékelnek egy multival szembeni demokratikus önkormányzati intézkedést!

A 9 nagykövetség nyilatkozata – figyelmeztetés. A Fidesz-vezetők is tudják: ha megtiltják a földek eladását külföldieknek, ahogyan ígérték, szembesülniük kell az Európai Uniós imperialista nagyhatalmak megtorlásával.

A IV. Internacionálé magyar aktivistái minden feltétel nélkül támogatják a pécsi lakosságot és önkormányzati döntését a Suezt illetően. Kifele a multikkal! Újra önkormányzati tulajdont! Újraállamosítását mindannak, amit magántulajdonba vettek és azóta is fosztogatnak!

Mire szolgál a Jobbik?

A Jobbik listája 16,71 %-ot kapott, ami a szavazásra jogosult lakosság 10 %-a.

A Jobbik a dolgozókat próbálja megosztani rasszista, cigányellenes retorikájával és pogromfelhívásaival, a tömegek tragikus szociális helyzetét kihasználva a cigányokat, szlovákokat, zsidókat állítja be mint ellenséget… őket, nem pedig az IMF-t, az Európai Uniót és a nagytőkés vállalatokat. Jelezzük, ahogyan minden pártban, a Jobbik vezetésében is megtaláljuk a múlt rendszer bürokráciájának volt tisztviselőit.

Mi azt mondjuk: e párt gyors felfutásában nem a magyar nép a hibás. A fő felelősség az MSZP kormányait terheli az Európai Unió és az IMF politikájának szervilis végrehajtása miatt, a teljes erőből történt privatizálás és minden tönkretétele révén, a 17 férfi, asszony, gyermek életét kioltó gyalázatos cigányellenes progromokat tűrve, e rasszista pártnak helyet teremtve.

De ki rejtőzik a Jobbik mögött? A Jobbik különösen az Egyesült Államok reakciós magyar emigráns köreiből meríti pénzügyi forrásait. Emlékeztetünk arra, hogy 20 éve Jugoszláviában a bürokrácia különböző «nemzeti» frakcióra támaszkodva az imperializmus fegyveres bandákat hozott létre, hogy a jugoszláv népeket egymás ellen uszítsa, egymással véres háborús szembeszállásra ösztökélje, mely egyetlen mód volt az IMF-tervek elleni tömegmegmozdulások leállítására. 15 éve egy amerikai szakértő, a Polyeconomics közgazdásza, Criton Zoakaos, ezt írta: «1987-ben Jugoszlávia még működő állam volt. Az IMF (amely a jugoszláv bürokráciával az 1970-es évektől kedve kötött egyezményeket – szerk.) amellett döntött, hogy saját kezébe veszi a gazdaságpolitikát és a jól ismert sokkterápiát alkalmazza: fizetőeszköz-leértékelés, bérbefagyasztás és az árak felszabadítása (…) Amikor az IMF kezdeményezte sokkterápia Jugoszláviára lesújtott, a társadalmi szétzilálódás első formái nem etnikai feszültségek, hanem sorozatos tömegsztrájkok és más munkásakciók voltak. (…) Általában az emberek csak akkor fordulnak az etnikai megoldások felé, ha a normális gazdasági élet minden más lehetősége megszűnik számukra. Az «etnikai tisztogatás» csak az IMF «sokkterápiája» után jelent meg és végezte el munkáját.»

Nem ugyanennek a baljóslatú forgatókönyvnek a megismétlése készülődik ma? Honnan jön a szükséglet a Jobbikra, a Magyar Gárdára, stb.? Nem ugyanez a sötét színjáték húzódik meg a szlovák és magyar kormány gesztikulálása mögött «etnikai» incidensek provokálása céljából a két nép között? Egyébként egy szláv kulturális központ igazgatója a szlovákiai Komarnoban egy francia újságban nyilatkozta a magyar kisebbség demokratikus jogait megkérdőjelező nyelvtörvényről – melyet maga el nem ítél –: «a mindkét oldali szélsőségekkel veszélyessé vált ez a kis játék. Pontosan így kezdődött Koszovóban!» Tökéletesen így van, de a határ két oldalán kiknek az érdeke, mint Koszovóban, a «szélsőségesek» buzdítása?

A IV. Internacionálé magyar hívei függetlenül nemzeti hovatartozástól az egész munkásosztály egységéért harcolnak és szembefordulnak a nemzeti kérdésnek a dolgozók megosztására irányuló minden manipulációval.

Mi, a IV. Internacionálé magyar hívei megerősítjük: a nemzeti kérdésnek a jelenlegi állami keretekben nincs demokratikus megoldása, mert az imperialista békekötéseket úgy alakították, hogy magyar kisebbségek kerültek Romániához, Szlovákiához, Szerbiához, stb. és gyakorlatilag így van ez az összes néppel a balkáni-dunai régióban. Ezért húzzuk ismét alá a demokratikus mozgalmak és a munkás Internacionálék hagyományát követve, hogy az egyetlen demokratikus megoldás a Balkán-Duna népeinek Föderációja, az összes nemzet és összes nemzeti kisebbség demokratikus joggyakorlása, saját nyelvük használata, kultúrájuk művelése egymással egységben és testvériségben.

Ezennel felhívást intézünk a szakszervezetekhez, a munkásmozgalomhoz a rasszista pogromok megakadályozására, minden megosztó kísérlet elutasítására, a magyar, szlovák, horvát, cigány, stb. dolgozók egységéért és a magyarországi, szlovákiai, romániai és ex-jugoszláviai dolgozók egységének megvalósításáért.

Szembehelyezkedünk a szlovák kormánynak, az EU ügynökének a magyar kisebbségek demokratikus joggyakorlásának megakadályozása érdekében hozott döntésével, mivel ez az intézkedés csakis a magyar és szlovák dolgozók megosztására szolgál a privatizálók és brüsszeli, washingtoni gazdáik hasznára. De ugyanígy szembehelyezkedünk a magyar kormány manipulációival is, mely ebből a kérdésből ürügyet akar fabrikálni a magyarországi nemzeti egység meghirdetésére. Semmiféle egység nem lehetséges a magyar dolgozók és azok között, akik kormányban ülve magánkézbe adnak mindent, Magyarországot pedig az IMF és az Európai Unió gyámsága alá helyezik!

Az LMP: «alternatíva»?

A «kommentátorok» nem felejtik el üdvözölni az «új párt», az LMP (7,42 %-os eredmény), a «baloldali és ökológus alternatíva» megjelenését.
Két vitathatatlan tény mutatja, hogy a «Lehet más a politika» semmi olyat nem csinál, ami más lehet, mint az eddigi politika.
A BKV-dolgozók szakszervezeti tömegsztrájkja után az LMP a BKV privatizációja mellett foglalt állást, vagyis pontosan annak ellenkezőjét jelentette ki, amiért a dolgozók harcoltak a budapesti munkáslakosság támogatásától övezve a közszolgáltatás megőrzése érdekében.
Másrészről köztudomású, hogy az LMP az európai Zöldpárt megfigyelő tagja, annak a Zöldpártnak, mely mindig az Európai Unió és annak szerződései mellett (Maastricht, Lissszaboni) kötelezte el magát, mely az engedélyezett 3%-os költségvetési hiány nevében az európai népeket fojtogatja. Az európai Zöldpárt képviselői az Európai Parlamentben részt vettek a megsemmisítő privatizációs direktívák kidolgozása és megszavaztatása mozzanataiban, melyeket az egymást követő magyar kormányok is alkalmaztak.
A privatizációt védeni, az Európai Uniót támogatni… ez a «más politika», amit az LMP javasol! Van valaki, aki elhiszi, hogy ez lenne a magyar nép számára az «alternatíva»?

«Baloldali» mérleg

Ezek a választási eredmények megvilágítják a «baloldal» szerepét, azokét a pártokét és csoportokét, melyek azt állítják, az MSZP-től balra állnak.
Évek óta folytatunk párbeszédet ezekkel a csoportokkal és szervezetekkel, hogy együtt határozzuk meg a független munkáspolitikát.
Az esetek többségében elutasításba ütköztünk, ami két ellenvetésre összpontosul. Az első, hogy szemünkre hányták az «Európai Unióval» való szakítás jelszavát, azt állítván, hogy ez a Jobbik típusú reakciós csoportok elfogadását jelenti. S nem az európai intézmények likvidálásának álláspontjára kellene helyezkedni – mondták –, hanem azok «szociálisabbá», «haladóbbá» tételére kellene törekedni.
A másik kifogás, hogy ha kritikával is illetjük az MSZP-kormányt, végeredményben mégiscsak támogatni kellett volna vezetőit mert «a jobboldal még rosszabb lesz».

Mára döntöttek a tények.

Egész Európában az Európai Unió annak tűnik a népek szemében, ami: a finánctőke szolgálatában álló háborús eszköz a dolgozók ellen. Nem csak nem nyitotta meg az európai népek testvéri együttműködésének korszakát, hanem nyíltan Európa balkanizációjának eszközévé vált. Ahogyan a német munkásaktivisták fogalmazták a jún. 19-20-ra sürgősséggel összehívott berlini tanácskozás felhívásában: «Európai államok a háború óta első ízben kerültek a csőd szélére, szuverenitásukat nyíltan megkérdőjelezi az EU és az IMF. 20 évvel a berlini fal összeomlása után, mely nálunk annyi reményt ébresztett, a Kohl-kormány által a keleti tartományoknak tartogatott jövő, az ipartalanítás, a munka deregularizációja és a szegénység azzal fenyeget, hogy egész Németországban általánossá válik. A Kelet és a Nyugat valódi szociális egyesülése elhalasztódik. Ilyen kontextusban mondjuk: meg vagyunk botránkozva azokon a soviniszta és nyíltan idegengyűlölő deklarációkon és beszédeken, melyeket a görög és portugál nép ellen hallunk Németországban, és ha hihetünk a sajtónak, hasonló kampány fejlődik Görögországban és Portugáliában is a német nép ellen. Mi azt gondoltuk, hogy ez a fajta demagógia a múlt része, elmúlt. Mindez pontosan akkor történik, mikor kormányunk, mintha mi sem történt volna, a német kontingens megerősítéséről döntött Afganisztánban a NATO parancsnoksága alatt, ezzel erőszakot téve a német nép esküjén: „Soha többé háborút!”»

A tények döntöttek: az MSZP vezetői alávetették az országot a nemzetközi tőke, az Európai Unió, az IMF érdekeinek, ami Magyarországot a káosz felé viszi.
Senki nem kételkedhet abban, hogy ez a magyar «baloldali» politika demoralizálódási hullámot indít saját aktivistái köreiben.

Van kiút!

Mi azt mondjuk, megerősítjük, hogy van kiút. Bizonyos, hogy senki nem becsülheti alá azt a nehéz helyzetet, melyben a magyar munkásosztály, s persze az egész világ munkásosztálya is található.
De országunkban, ahogy más országokban is, a munkásosztály nem mondta ki még az utolsó szót. A magyar munkásosztálynak, a magyar népnek nagy harci hagyományai vannak: 1848, 1919, 1945-48 – egészen az 1956-os munkástanácsok forradalmáig, mikor a tanácsok felkeltek a bürokrácia ellen és kimondták, hogy «Gyárat, földet vissza nem adunk!». Ma az ’56-os forradalom gyilkosainak örökösei árusítják ki áron alul az országot, likvidálják a gyárat, adják vissza a földet! De meggyőződésünk, hogy a magyar munkásosztály előbb vagy utóbb megtalálja a munkástanácsok útját!
Az utóbbi években a munkásosztály, a parasztság, a fiatalság állandóan saját védelmét kereste. Kell-e emlékeztetni?

- 2007. szeptember: 13 városban zajló diáktüntetés az egyetemi tandíj ellen, melyet 2008 márciusában a budapesti tüntetés követelése megismételt.
- 2008. január: sztrájkmozgalom a háború után elért egészségügyi rendszer, társadalombiztosítás védelmére.
- 2008. márc. 9.: az állampolgárok többsége népszavazáson utasította el az egyetemi tandíjfizetést, a kórházi és orvosi vizitdíjat.
- 2009 májusa: pedagógus-, autóbuszsofőr- és orvossztrájk.
- 2009 novembere: Pécs városában az önkormányzat az állampolgárok védelmében visszaszerezte a vízszolgáltatást a SUEZ-t kisajátítva; a Tubesen építendő NATO-radarállomás ellen a lakosság folytatta mobilizációját.
- 2009. dec. 22-én a kézbesítők sztrájkja szakszervezeteikkel együtt.
- 2010 elején Budapesten a BKV-dolgozók szakszervezeteikkel folytattak tömeges sztrájkot.
- 2010. márc. 5-én 5000 adóhatósági, pénz-és vámügyi dolgozó tüntetett szakszervezeteikkel bérük és munkájuk stabilitása érdekében.

A magyar munkásosztály tehát létezik és a nehéz körülmények között is keresi az ellenállás útját.

Azt mondjuk, a kiút létezik számunkra: az európai népek és dolgozók közös harca azért, hogy leszámoljunk azzal a káosszal, amibe az Európai Unió, az IMF, a multinacionális vállalatok és a nekik engedelmeskedők vittek minket.

• Szakítás az Európai Unióval, az IMF-fel, a NATO-val!
• A balkáni és dunai népek szabad unióját, garantálva az összes nemzet és nemzetiség demokratikus jogait!
• Az európai népek EU-tól, NATO-tól és IMF-től megszabadított szabad szövetségét!
• Ahogy Pécsett és más helyhatóságoknál: a közszolgáltatások önkormányzati kézbe vételét, újraállamosítását mindannak, amit privatizáltak, kifosztottak és tönkretettek, az üzemeket, a kórházakat, az iskolákat, az egyetemeket, a lakhatást!
• Semmiféle privatizációt, az eddigiek érvénytelenítését!
• Az összes szakszervezeti szabadságjog helyreállítását, különösképpen a multinacionális vállalatoknál, ahol de facto tilos a szakszervezetek jelenléte!

Ezeken az alapokon javasoljuk szerveződésünket.
Mindnyájótokat bekapcsolódásra szólítunk a Munkás Hírlap, a független munkáspolitika szabad hangja munkájába, írjátok meg nyilatkozatunkra reagálásotokat, kritikátokat, megjegyzéseiteket.

E-mail: somijudit@gmail.com