Nemzetközi információk

új széria 12. (381) - 2010.jún.24.

Sajtószolgálat

Tartalom:

- az európai munkáskonferencia (Berlin, 2010. jún.19-20.) nyilatkozata

- Kína: a kínai sajtó a Honda sztrájkjáról...

- Oroszország: a «Rosszija» vállalat (a multinacionális Nestlé) Szolidarnoszty szakszervezeti bizottsági elnöke, A.A. Gavrilov írása

Kapcsolattartás:
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis - 75010 Paris - France
Tel : (33 1) 48 01 88 28. E.mail : eit.ilc@fr.oleane.com


Sürgősséggel összehívott európai munkáskonferencia (Berlin, 2010. jún.19-20)
Nyilatkozat

Mi, 16 országból (Németország, Belgium, Dánia, Spanyolország, Franciaország, Nagy -Britannia, Görögország, Magyarország, Olaszország, Portugália, Románia, Szerbia, Svédország, Svájc, Csehország, Törökország) érkezett küldöttek, akik egyaránt ugyanazzal az erőszakos offenzívával találjuk szembe magunkat a munkásosztálynak a háború óta kivívott összes vívmánya, elért eredménye és jogai ellen, elhatároztuk, hogy bizottságot hozunk létre az «Európai Dolgozók Egyetértéséért».

Néhány hét alatt az «Európai Unió periferikus államainak adósságválságától» elérkeztünk az összes európai állam adósságválságáig, kezdve Németországgal, Franciaországgal és Nagy-Britanniával. Az «e világ nagyjai» és a gazdasági magaslatok «felfedezték», hogy minden európai állam vett fel kölcsönöket. Túl sokat, azért, hogy a magánszektor segítségére siessenek, hogy a megrendelések összeomlása által megfulladással fenyegetett gazdaságot fellendítsék és 2008 óta, hogy a szakadék szélén táncoló bankrendszert megmentsék. «Kollektivizálták» a bankok és spekulánsok veszteségeit. Most pedig, mivel az egész világ pénzügypiaci rendszere a csőd szélén áll, az Obama-adminisztráció, az IMF és az Európai Unió megparancsolja az összes európai kormánynak, hogy újabb lépést tegyenek a munka deregularizációja, a bérek lenyomása, a szervezett delokalizáció terén az elbocsátások újabb hullámát előkészítve. Megparancsolják a szociális védelem lebontását, kórházak bezárását, magánkézre adását, pedagógusok százezreinek elbocsátását… Miközben százmilliárdokat nyelnek el a NATO botrányos katonai hadműveletei, azt követelik, hogy egész régiók elnéptelenítési eljárása felgyorsuljon, legyen az Spanyolországban, Romániában, Kelet-Európában; még magában Németországban is, ahol a keleti tartományok mostanra lelassult kivérzése azzal fenyeget, hogy újrakezdődik; a nemzetek gyalázatos diszlokációját, az «etnikai» jellegű provokációkra uszítást, a háborúcsinálók kriminális politikáját.

Országainkban a dolgozók óriási többsége elutasítja ezeknek a terveknek az összességét. Négy hónapja nincs egy nap, hogy Görögországban, Romániában, Spanyolországban, Portugáliában, Franciaországban, stb. dolgozók százezrei ne mutatnák ki dühödt tiltakozásukat, elutasításukat és akaratukat, hogy egyesüljenek e rettenetes programok és nyugdíjuk elvételének megakadályozására.

Meg kell állapítsuk, hogy az európai munkásosztály történelmi harcban született pártjainak vezetői, ahogyan hatalomra jutnak, az Európai Unió és az IMF buzgó szolgáivá lesznek, mint Papandreu, Zapatero, Socrates, stb. Amikor ellenzékben vannak, szerény «tiltakozással» élnek ugyan, de egyikőjük sem teszi a legkisebb kezdeményezést sem az új európai terv ellen, a közpénzek milliárdjainak a finánctőke szolgálatába állításával szemben.

Ami országainkban a dolgozók millióinak szervezését végző szakszervezeti konföderációk vezetését illeti, ha fel is szólítanak tiltakozó mozgalomra, legtöbbjük nem foglal állást úgy, ahogyan a dolgozók milliói várják egész Európában.
Amit várunk ettől a vezetéstől mindeddig hiába – a mi vezetőinktől, mert mindnyájan szakszervezeti aktivisták vagyunk –, az ezeknek a terveknek tiszta és világos elítélése, haladék nélküli felhívás kibocsájtása ezeknek a terveknek a meghiusítására. Azonban azonnali akciófelhívás helyett opponál velünk szemben, európai szintű koordinált tevékenységgel operál, mint az Európai Szakszervezeti Konföderáció (CES/ETUC) keretében, mely követeli «a munkakoncepció, a munkahelyek védelmének rendszere revízióját, ha szükséges, kiigazítását (…) és az új kormányzati mechanizmus sikerének garanciáját, a szociális partnerek szorosabb összekapcsolását minden szinten, valamint a nemzeti és európai reformstratégia követését».

Mintha nem lenne a dolgozók számára semmiféle lehetőség arra, hogy a hitelminősítők és főnökeik zsarolásától megszabaduljanak; mintha nem létezne az emberiség számára más megoldás, mint a pénzügyi piacok szomjának kielégítésére oly érzékeny «társadalmilag elfogadott» tárgyalások.

Hagyják abba a «pénzügyi piacok szabályozására», az «Európai Központi Bank és az EU intézményeinek demokratizálására» vonatkozó szólamokat! Ténylegesen ki tudná megtenni a G20 piacai «szabályozását» és az Európai Uniót «demokratizálását» Brüsszelben? Kik, ha nem ugyanazok, akik a válságot előidézték, akik a bankok megmentését irányították 2008-ban a közpénzek fosztogatásával és akik azt javasolják, hogy folytassuk mindezt?

Lehetséges-e, hogy szervezeteink vezetése ma alárendeli a dolgozók tízmilliói és családjuk életét a szerencsétlenségünkért felelősök követeléseinek, akiknek az Európai Unió és az IMf eszköz a kezükben?

Lehetséges-e, hogy ma a vezetés szervezeteinket belerángatja a Nemzetközi Szakszervezeti Konföderáció és az Európai Szakszervezeti Konföderáció által annyira ajánlott «kormányzati» integrációba, abba, amely majd megsemmisíti őket?

Mi, a 16 országból Berlinben jún. 19-20-án öszegyűlt küldöttek kijelentjük: NEM! Ezen a konferencián meghallgattuk egymást. Németországból, Spanyolországból, Franciaországból, Belgiumból, stb. sokan meséltek e konszenzusos politika elleni küzdelmükről, melyet a vezetés valósít meg mandátumán erőszakot téve. Azt mondják:

- Ha ma a munkajogot, a nyugdíjakat, a társadalombiztosítást, az iskolákat, stb. hagyjuk tönretenni,
- ha azért, mert a bankok követelik, a delokalizációs és elbocsátási hullámot hagyjuk folytatódni,
- ha hagyjuk, hogy a sztrájkjogot, a szakszervezetek függetlenségéhez való jogát érintsék,
… az a társadalmi és politikai katasztrófa útjának egyengetése, melyben kontinensünknek drámai körülmények között már volt része.

Ezen beszámolók alapján azt állítjuk: a munkásosztályt nem győzték le, itt van, készen áll! A különböző országokban megtartott sztrájkok, tüntetések csak az első fecskék. Semmi sem lehet sürgősebb, mint lentről fel, fentről lefelé létrehozni a munkásszervezetek egységfrontját az összes ilyen terv megdöntésére nemzeti és európai szinten.

Semmi nem akadályozhat bennünket! Az európai dolgozók óriási kapacitása elégséges kell legyen arra, hogy az általuk létrehozott szervezeteik vezetését kötelezze mandátumának betartására, s nemet mondasson a szigorítási tervekre, a nyugdíj-, az egészségügyi reformokra, a munkatörvénykönyv tönkretételére; kikövetelje az államosítást, ami ezer és ezer munkahely megőrzésének előfeltétele.

Minden erőnket bevetjük, hogy így történjen.
Megismételjük: az összes ilyenfajta terv elejtését akarjuk, nyugdíjunk visszaszerzését, az első lépés megtételét az európai népek valódi testvéri egysége irányába. Ezt a «munkáspaktumot» ajánljuk.

Az utóbbi hónapok története nem hagy semmi kétséget. Nem lesz az európai dolgozók érdekeinek megfelelő megoldás anélkül, hogy ne szakítanánk az európai direktívákkal, az IMF diktátumaival, magukkal az európai intézményekkel.
Ez a feltétele a termelésnek a munka javára történő újjászervezésének, a munkahelyek biztosításának, országaink valódi újjáépítésének, népeink szuverenitása és a demokrácia visszaszerzésének, garancia arra, hogy a népesség szükségleteinek kielégítésére képes kormányok jöjjenek létre.

Ezzel a céllal akarjuk politikai kapcsolatainkat szorosabbra fűzni, egymást támogatni a dolgozók segítése érdekében, hogy ki-ki saját országában munkásmandátumok alapján álló szervezetei egységében saját megoldása szerint megszabaduljon a pénzügyi piacok és a tőke követelőzéseitől, melynek kizsákmányoló rendszere a válság egyetlen felelőse.
Ezen az úton, lépésről lépésre érhetjük el az európai népek szabad unióját és nem pedig az eurónak a pénzügyi piacok még nagyobb hasznára való megmentésével. Olyan Unióval, mely a szolidaritáson, a testvériségen, a békén alapszik.

Ezt a célt határozza meg a «Bizottság a Dolgozók Európai Egyetértéséért», melyet ez a konferencia hozott létre. Felkérjük a 16 európai ország delegációit, hogy lássák el mandátummal küldötteiket az algíri (2010.nov.27-28-29.) háború- és kizsákmányolásellenes Világkonferenciára, melyet a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése és az algériai Dolgozók pártja hívott össze.

Aláírók:
Németo.: Michael Altmann, SPD, AfA, ver.di ; Bahr Bernd, ver.di, SPD ; Bahr Detlef, ver.di ; Beyer Peter, ver.di ; Boulboullé Carla, «Soziale Politik & Demokratie» újság; Bunz Kerstin, ver.di/SPD ; Cornely Matthias, IG Metall, , « Die Linke »; Dröge Wolfgang, ver.di ; Eisner Udo, IG Metall ; Engstfeld Ellen, ver.di, SPD ; Ernst Manfred, IG Metall, AfA ; Falk Elke, ver.di ; Frey Henning, GEW , SPD ; Fürst Kerstin, TRANSNETszakszervezet ; Futterer Michael, GEW Baden-Württemberg ; Gehring Ursula ; Gellrich Carmen, SPD ; Gürster Eva, ver.di; Gürster Julian, IRJ ; Hahn Gaby, ver.di, SPD, AfA, Chemnitz ; Henze Eberhard, ver.di/ SPD ; Jaremischak Peter ; Kischkat Mirko, ver.di, AfA; Kreutler Peter, ver.di / SPD, AfA ; Krupp Gotthard, ver.di, SPD, AfA; Lätsch Winfried, NGG ; Leisling Monika ; Ludwig Barbara, GEW, SPD ; Ludwig Helmut ; Müller Jürgen, SPD, AGS ; Ott Lothar, GEW, SPD ; Polke Peter, TRANSNET ; Prasuhn Volker, SPD, AfA, ver.di ; Richter Peter, SPD, AfA ; Röser Ingo, ver.di, PA-Vorsitzender ; Saalmüller Peter, ver.di, SPD ; Schermer Gerlinde, SPD ; Schüller Klaus, DGB, AfA Türingia ; Schuster Anna, ver.di ; Schuster H.-W. ver.di, AfA Düsseldorf ; Schwefing Günter, ver.di ; Seyhun Ersin, IG Metall ; Sichelt Winfried ; Timmermann Olaf, ver.di ; Türke Peter, IG Metall, SPD, AfA ; Uhde Werner, ver.di, AIT ; Weigt Hans, ver.di ; Weiß Dirk, IGBCE, SPD ; Wernecke Monika, ver.di
Belgium: Philippe Larsimont, MDT, FGTB ; Fayçal Draidi, Comité unité (Egységfront), FGTB
Dánia: Per Sörensen
Spanyolország: Francisco Cepeda Gonzalez, CCOO Madrid; Blas Ortega, UGT Valencia; Andrès Moreno, CCOO, Castellon ; Maria Jesus Fernandez, PSOE, UGT Biscaye ; Miguel Gonzalez Mendoza, UGT (Taragona) ; Victor Guisado Munoz, UGT (Barcelona).
Franciao. : Jacques Paris, Bruno Ricque, Stéphane Jouteux, Jean-Charles Marquiset, POI ; Jacques Girod; Marc Gauquelin, POI ; Christel Keiser, POI ; Bruno Mortagne, POI
Görögország: Heleni Zografaki-Teleme.
Nagy-britannia : Nick Phillips, BECTU (személyes címen) ; Henry Mott, UNITE
Magyarország: Somi Judit, «Munkás Hirlap»
Olaszország : Alessandra Cigna, Andrea Monasterolo és Lorenzo Varaldo, független munkáspártért bizottság
Portugália : Aires Rodrigues, POUS
Románia : Marian Tudor, AEM
Szerbia : Djuro Velickovic, EPS szakszervezet; Pavlusko Imsirovic, Munkás politikai szövetség
Svédország : Jan-Erik Gustafsson, «Nemet az Európai Unióra» (személyes címen); Eva Jonson, LSR/ «Nem az EU-ra» (személyes címen).
Svájc: Michel Gindrat, SSP, PS.
Cseho.-Szlovákia : Petr Schnur, SCSB, EIT ; Jan Priban, SCSB, EIT.
Törökország : Mehmet Cemil Ozansü, Egyesült munkáspárt



KÍNA

A kínai sajtó a Honda munkabeszüntetéséről...

A China Daily, május 28-án aláhúzza:
«Csalódás, hogy a kormány nem tesz semmit annak érdekében, hogy meggátolja részesedése csökkenését a GDP-ben. A kormány részéről az ezen téma feletti tunyaság lehet a dolgozók és a munkáltatók közötti számos konfliktus eredete. A Foxcom alkalmazottainak sorozatos öngyilkossága, a Honda guangzhui vállalatánál bekövetkezett kollektív sztrájk … a munka világában ezek az események rávilágítottak országunk sok munkásának bérproblémáira és szörnyű munkakörülményeire . Ideje, hogy a kormány megvédje a dolgozók jogait és jogos érdekeit.»

Május 31-i szerkesztőségi cikkében:
«A Foxcom megígért 20 %-os béremelése bizonyos munkásoknak túl későn érkezett, tizen már halottak voltak. Azonban reméljük mégis, hogy ez a béremelés meggyőzi a döntéshozókat, hogy szükségesek azok az intézkedések, melyek megfékezik a munkásság bérének veszélyesen alacsony részesedését az ország óriási GDP-jéből. Sőt, leckéül szolgálhat minden vállalat számára, mely hasznát a munkaerő árának csökkentésével éri el…(…) A munkaerő jelentős tartaléka járult hozzá Kína felemelkedéséhez az utóbbi 30 évben, a világ ipari központjává válásához. De lehetetlennek tűnik, hogy a kínai gazdaság még mindig az alacsony bérekre támaszkodik fejlődése érdekében, holott ma már a világ második gazdasága lett. (…)»

Jún. 6-án ismét szerkesztőségi cikk:
«Vasárnap a Foxcom Technology-csoport (tajvani tőkéjű vállalat) bejelentette 65 %-ig terjedő második béremelését Shenzhen városi (Dél-Kína) üzemeiben.
Korábban a Honda 24 %-os béremelést ígért a foshani alkatészüzem dolgozóinak, hogy a precedens nélküli sztrájknak véget vessen.
Egyébként 14 tartományban és régióban emelték a minimálbért ebben az évben eddig legjelentősebb, több mint 20 %-os mértékben.
Shenzhenben, a déli régióban, ahol a Foxom található, megvizsgálják a minimálbér emelését 15,8 %-os átlaggal a jövő hónapban, nyilatkozta a helyi kormány szerdán.
(…) A munkaerő árának növelése olyan spekulációkra adott módot, hogy a világ nagy elektronikai társaságai fontolgatják üzemeik áthelyezését a szomszédos országokba, Vietnamba, Indiába, Indonéziába, ahol a bérek relatíve alacsonyabbak.
Az iparszakértők becslése szerint az olyan vállalatok béremelése mint a Foxom, nem jelenti Kína a „világ gyára”-szerepe befejeződésének előjátékát.
(…) A tajvani elektromos és elektronikus gyárak egyesülete is arra bátorítja a sziget gyártóit, hogy más ázsiai országokban hozzák létre új infrastruktúrájukat, Vietnamban, Indiában, Indonéziában és Malajziában, ahol a munkaerő olcsóbb, írta a Wall Street Journal, idézve Luo Huai Jia-t, az egyesület alelnökét.
Az újság azt is tudatja, hogy az olyan nagyvállalatok, mint a Foxcomhoz tartozó Hong Hai, a TPV és a Compal Electronics is diverzifikálni akarják üzemeiket, melyek most Kína kontinentális részében koncentrálódnak.
De az iparszakértők azt gondolják, nem jó ötlet, ha el akarnak menni. James Lei, az Instat kutatóközpontja más országról szóló jelentésében jelezte, hogy Kína más belső vidékei, pl. Szecsuán vagy Csongjing jobb választást jelentenek. «Azt gondolom, hogy a Kínával szomszédos országok még nem állnak készen arra, hogy kielégítsék azokat a kívánalmakat, melyeket jelenleg a migráns kínai dolgozók milliói megtesznek.», húzta alá.»

A Néphírlap (a Kínai Kommunista Párt központi orgánuma), jún. 8-án:
«A tajvani tőkéjű Foxomban bekövetkezett tömeges öngyilkossági hullám és a japán Honda autókonstruktornál Foshanban lezajlott munkabeszüntetés, mindkettő Délen, Guangdong tartományban, nyilvánnvalóvá tették a dolgozók nehéz életkörülményeit, az alacsony béreket és a rossz munkakörülményeket.
A múlt héten a Foxcom 30 %-os béremelést javasolt, a Honda pedig vizsgálja az alapfizetés közel egynegyedes megemelését.
Az FSTC (a hivatalos szakszervezet) szóvivője deklarálta, hogy a kínai GDP-ben a bérek részesedése 22 év óta csökken, ami eleve a szociális konfliktusok forrása a Föderáció szerint.
A szakértők figyelmeztetnek, hogy nagy gondossággal kell kezelni a témát, mert a gazdasági fejlődés kulcsát jelentő széles rétegeket és az ország társadalmi stabilitását érinti.
Ugyanebben a körben a múlt héten a pekingi helyhatóság úgy döntött, hogy emeli a városi dolgozók minimálbérét, mely ezzel 800 jüanról (118 US dollár) 960-ra emelkedik. Ez a 20 %-os béremelés mintegy 100 ezer személyt érint.
Peking város döntése előtt Guangdong, Shandong, Ningxia, Hubei és számos más tartomány és autonóm régió már megemelte a minimálbéreket. Az átlagos növekedés kb. 15 %-os. (….).»

Jún. 10-én a következő címmel: «A vállalatok számíthatnak a kínai munkaerő árának emelkedésére».
«A vállalatoknak – kínaiaknak vagy külföldieknek– arra kell számítaniuk, hogy a következő években erősen megemelkednek a bérek a Foxcom, a Honda üzemeiben bekövetkezett szociális elégedetlenség nyomán, mondják a szakértők.
(…) Közel 150 millió migráns dolgozó bére 19 %-kal nőtt 2008-ban és 16 %-kal 2009-ben, M. Cai szerint, aki azt is állítja, a munka ára továbbra is nőni fog.
Vasárnap a tajvani Foxcom Technologi Group bejelentette második béremelését, mely 65 %-os is lehet bizonyos esetekben az ország déli részén a shenzheni üzemekben.
Kicsivel korábban a Honda beleegyezett a foshani üzemben 24 %-os béremelésbe, hogy a precedens nélküli sztrájknak véget vessen.
Shenzhen, a déli ipari központ, ahol a Foxcom is berendezkedett, átlagosan 15,8 %-kal akarja a minimálbéreket növelni a jövő hónaptól, jelentette be a helyi kormány (….).»

Jún. 14-i cím: «A kínai külföldi tulajdonú vállalatoknak nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük a dolgozók bérének emelésére»:
«(….) Az utóbbi időben a Foxconn Groupnál és a Guangzhou Hondánál elért béremelések lassacskán terjednek, az ország több tartománya és régiója megnövelte a minimálbéreket. A munkabéreknek az ország más részén is szükségszerűen emelkednie kell.
(…) Országunkban a piacosítás folyamatának elmélyítésével és Kína fokozott mértékű részvételével a világggazdaságban a kínai belső piac szabályai is egyaránt állandó javítás tárgyát képzeik. Olyan mechanizmussal kell rendelkeznie, mely megfelelő módon lehetővé teszi a problémák megoldását a kínai munkaügyi törvények és szabályok alapján. Kína vonzó feltételeivel a legfontosabb külföldi tőkebefektetések célpontjának egyike. A külföldi befektetők a kínai gazdaság fejlődéséhez és a munkahelyek szintjének javításához hozzájárulnak. Párhuzamosan, a külföldi tőke befogadásának kínai struktúrája érzékeny változásokkal találkozik. Ha 30 éves távlatra visszatekintünk, egészen könnyű észrevenni, hogy üzemeinkben a termelési és a gyártási làncméretek lényegi változásokon mentek keresztül, és a munkahelyi környezet és a dolgozók jövedelme is érzékelhetően jobbá vált.
Yao Jian felhívta a figyelmet, hogy az említett periódusban a Kínában működő 290 000 külföldi tulajdonú vállalat országunknak mintegy 45 - 50 millió munkahelyet teremtett, ami jelentős módon hozzájárult a kínai munkahelyi és munkaügyi gondok megoldásához.
A külföldi tőke befogadásának kínai folyamatában, minden külföldi vállalat által foglalkoztatott alkalmazott és dolgozó számára saját munkahelye a legfontosabb, ez foglalkoztatja és csak ezután jön a munkabér növekedésének problémája.
(…) A bérszint témájának érintésekor Yao Jian jelezte, hogy az olcsó munkaerőt érinti ugyan, de a kínai fejlődés aktuális időszakában a külföldi tőke vonzására nem jelent többé előnyt.
Valójában a külföldi tőke számára legfontosabb kínai előny először is a politikai környezet stabilitása, gazdaságának gyors és folyamatos fejlődése és törvénykezési rendszerének folyamatos javítása. Másodsorban belső piacának nagysága. Szilárd statisztikai adatok szerint a mintegy 290 000 külföldi tulajdonú vállalat gyártotta termék közel 63 %-át a kínai piacon értékesíti, s csak 37 %-át exportálja, ezért fordítják a legnagyobb figyelmet a kínai piac későbbi lehetőségeire. Harmadsorban jön a kínai kiegészítő ipari választék tökéletes kapacitása. A laptopgyártás ipari hátterét alulról és felülről nézve észrevehetjük, hogy legyen az elektronikus termék vagy kiegészítő csomagolás, a termelőláncsorozat tökéletes, kiváló. Negyedikként szàmítanak a munkaerő előnyei. Ez az előny vezet a kínai népesség általános minőségi javulásához, ahol a dolgozók elég nagyszámban kaptak magasabb képzést.
Kínában minden évben több mint 6 millió fiatal szerez felsőoktatási diplomát, nem számítva a középfokú szakmai végzettségűeket. Ezen felül a központi és a nyugati régiókban a munkaerő kolosszális piacai léteznek. Kína ezért nem fog nagyon hosszú ideig munkaerőhiányban szenvedni és a Kínában működő külföldi vállalatok sem, mindig fenn tudják mindig tartani versenyelőnyüket, ami a munkaerőt illeti.»


OROSZORSZÁG
a «Rosszija» vállalat (a multinacionális Nestlé) Szolidarnoszty szakszervezeti bizottsági elnöke, A.A. Gavrilov írása

Szamarában a «Szolidarnoszty» el nem ismert független szakszervezet a Nestlé multinacionális «Rosszija» vállalatánál dolgozik. Azért, hogy megszabaduljon ettől a szervezettől, az üzem vezetése – támaszkodva a Munkaegészségügyi Regionális Központra és a főigazgató, P.G. Rudasz parancsára – eltávolította a szakszervezet tagjait posztjukról, akik ráadásul szakmai ártalmú betegségben szenvednek, háromszor kevesebbet fizető munkahelyet ajánlva.

Eddig 2-3-szor kísérelte meg ugyanezeket a dolgozókat elbocsátani.
Egyébként más dolgozók, akiknek ugyanezek az egészségi problémáik vannak, folytatják a munkát, ami a diszkriminációt nyilvánvalóan bizonyítja.
Így O.A. Utrjaszova 2 éven keresztül harcolt a bíróságokon, hogy tiszteletben tartsák jogait. A.I. Guszevet illegálisan elbocsátották 2007-ben és Z.M. Bakirovát megfosztották munkájától két hónapig.
A szamarai régió munkafelügyelőség döntése mindnyájukat visszahelyezték jogaikba. Azután visszautasították számukra az éjszakai munkát. Ezt a jogtalanságot egyaránt elítélte. 2010. ápr. 23. óta S.V. Lebegyevet, Z.M. Bakirovát, A.I. Guszevet, O.A. Utrjaszovát és másokat be sem engednek az üzembe.

Munkaalkalmasságukat eddig megerősítette az orvosi-szociális szakértői központi iroda. A «Rosszija» cég adminisztrációjának döntéseit illegálisnak nyilvánította a szamarai régió munkafelügyelősége, amely utasított arra, hogy vonják vissza a munkához való hozzáférés tiltását és kifizetésre ítélte a kifizetetlen napokat. Egyáltalán nem tartva magát ehhez az utasításhoz az üzem vezetése folytatja bejárásuk és posztjukhoz való hozzáférésük tiltását.

Kérem Önöket, tegyenek meg mindent, ami hatalmukban áll azért, hogy a Nestlé hagyja abba diszkriminatív és munkásellenes politikáját szakszervezetünket illetőleg.

a «Rosszija» vállalat (a multinacionális Nestlé) Szolidarnoszty szakszervezeti bizottsági elnöke,
A.A. Gavrilov



Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse