Kifogni a szelet a vitorlákból

A nemzetközi szakszervezeti mozgalomra egyre nagyobb nyomás nehezedik a «szent szövetség» elérésére. Tárgyalások, megbeszélések sorozata a nemzetközi tőke, pénzvilág, intézmények sorával – a vezetés belerángatja a szakszervezeteket a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség és az Európai Szakszervezeti Szövetség által ajánlott «kormányzati integrációba». Amely majd megsemmisíti őket.

A szakszervezetek függetlensége azon az elven nyugszik, hogy a dolgozók érdekeit a kormánytól, államtól, vállalatoktól, vallásoktól függetlenül kell képviselni, azonban szakszervezeteink vezetői összeülnek a munkáltatókkal és a kormányokkal, hogy a megszorítások területén megegyezést találjanak.

Júl. 7- 9-én John Monks, az ESZSZ főtitkára vezetésével vett részt egy delegáció a Munkahely, Szociálpolitika, Egészségügy és Fogyasztók Tanácsa megbeszélésén a «szociális partnerség» egyik oldalának képviseletében. Monks felhívta az aktuális belga elnököt, hogy európai szinten «koordinált fejlődési politikát vigyen és a minőségi munkát támogassa». Kritikával illette a jelenlegi európai kormányokat a versenyképesség és fejlődés egyetlen eszközeként használatos közkiadáscsökkentés miatt. Megállapításai állják a sarat: az EU-ban növekszik a munkanélküliség és a prekaritás, a béreket befagyasztják vagy egyenesen csökkentik, a nyugdíjakat, szociális ellátásokat megnyirbálják. Azt azonban nem tárja elénk, mi okozza mindezt, s ha fel is szólít tiltakozó mozgalomra, nem úgy teszi, ahogyan a dolgozók milliói várják egész Európában. Az európai dolgozók óriási potenciálja elégséges kellene legyen arra, hogy az általuk létrehozott szervezetek vezetését kötelezze mandátumának betartására, nemet mondasson a szigorítási tervekre, a nyugdíj-, az egészségügyi rendszerek reformjára, a munkatörvénykönyv tönkretételére; s kikövetelje az államosítást, ami sokezer munkahely megőrzésének előfeltétele.

Azonban a vezetés azonnali akciófelhívás helyett európai szintű koordinált tevékenységgel manipulál, mint az az Európai Szakszervezeti Szövetség (CES/ETUC) keretében történik, mely követeli «a munkakoncepció, a munkahelyek védelmi rendszerének revízióját, ha szükséges, kiigazítását (…) és az új kormányzati mechanizmus sikerének garanciáját, a szociális partnerek szorosabb összekapcsolását minden szinten, valamint a nemzeti és európai reformstratégia követését». Elég lenne tehát a revizió, a kiigazítás, a szabályozás, a partnerek (munkáltatói-munkavállalói-kormány) szorosabb összekapcsolása, az EU intézményeinek demokratizálása. Lózungok.

«Elfogadhatatlan, hogy a dolgozókkal fizettessék meg a válságot, ráadásul azt kérni, hogy még jobban szorítsák meg a nadrágszíjat, s recessziót kockáztató megszigorításokkal büntetve őket. A munkahelyre és fejlődésre való koncentrálás kell elsőbbséget élvezzen, nem pedig a jelenleg divatos költségvetési szigorítás. Ez lesz az az üzenet, melyet hallatni akarunk a szept. 29-i európai akciónapon». (Joël Decaillon, a CES/ETUC/Szakszervezetek Európai Szövetsége főtitkárhelyettese)
Tüntetnek egyet, aztán majd hazamennek… «Az osztályharc ellen akar ellentüzet szervezni minden országban a szeptember 29-i európai demonstráció az «óvakodás a szigorítási tervekkel szemben» jelszóval.», állapította meg egy német szakszervezeti felelős.

Ha ma hagyjuk folytatódni a delokalizációs és elbocsátási hullámot azért, mert a nemzetközi pénzvilág igényli; ha engedjük tönkretenni a munkajogot, a nyugdíjakat, a társadalombiztosítást, az oktatást, közlekedést, postát, egészségügyet a makrogazdasági mutatókra való hivatkozással; ha elnézzük, hogy a szakszervezetek függetlenségét sértsék, az a társadalmi katasztrófa útját egyengeti.

A szervezeti függetlenségért vívott harcot össze kell kapcsolni a kormányok összes, a dolgozókat sújtó csapásai eltörlésének követelésével, ez lenne az első lépés egy új, a dolgozók Európájához vezető úton.
Nem lesz az európai dolgozók érdekeinek megfelelő megoldás anélkül, hogy ne szakítanánk az európai direktívákkal, az IMF diktátumaival, magukkal az európai intézményekkel, mert ezek maguk a gondok forrásai. Hogy a termelés a munka javára szerveződjön újjá, annak ez a feltétele; a munkahelyeknek, országaink valódi újjáépítésének, népeink szuverenitása elnyerésének és a demokrácia visszaszerzésének ez a kikötése.