Nemzetközi információk

15.sz.új sorozat (384) – 2010.aug.3.


A háború és kizsákmányolás elleni nyílt világkonferencia (Algír, 2010.nov.) előkészítése


Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése

Nyílt világkonferencia
A háború és kizsákmányolás ellen
Algír, 2010.nov.27-28-29.

54 ország 463 első aláírója
összehívására



Tartalom:

– Mexikó: Pio Lopez Obrador hozzászólása; interjú Adrian Pedrozoval

– Fülöp-szigetek: interjú Robert Rollyval

– Spanyolország: válasz a valenciai Közszolgáltatási Föderáció (UGT) meghívására

– Peru: interjú Demetrio Ruiz Rios-szal

– Kína: vizsgálat a Foshan-Honda (Guandong tartomány) üzemi sztrájkjáról (hozzászólás)


Mexikó

PIO LOPEZ OBRADOR HOZZÁSZÓLÁSA

PIO LOPEZ OBRADOR a Chiapas állam népgazdasága, kőolaja és szuverenitása védelmének Nemzeti Frontja vezetője

Az öntudat forradalma Mexikó átformálásáért

Az utóbbi évtizedek alatt Mexikó történelmének legsúlyosabb válságait élte át, bomlásának szintje megmutatkozik a Felipe Calderon hatalombitorló kormányban is.

Országunk ma a dolgozók millióit érintő vágtató munkanélküliségtől szenved. Ezért keresik határainkon kívül az alternatív lehetőségeket, amelyek illegálisaknak minősülnek.

A termelő szektor növekedése leállt, jelentősen visszaesett, amit az új terhek kivetése súlyosbít. Eközben a nagy multinacionális vállalatok nem fizetnek adót, s ha mégis, a pénzügyminisztérium elengedi azt.

A biztonság hiánya és az erőszak növekedik és ami a jelenlegi kormányt jellemzi, az az, hogy képtelen olyan stratégiára, mely lehetővé tenné ezek csökkentését. Mexikó egész történelmében nem fordult elő ekkora számú bűnözés követelte áldozat, köztük ártatlanokkal, akiknek semmi közük az ügyhöz.

Mexikóban a nemzeti élet minden területén bomlást élünk: a politikai, a gazdasági, szociális és morális életben; a nemzeti tragédiáért felelős potentátok pedig mexikóiak millióinak szenvedése, munkanélkülisége, szegénysége, az erőszak és a biztonság hiányának növekedése árán fényűzésben élnek.

A jelenlegi neoliberális modell csak a hatalomban lévő 30 pénzbárót favorizálja, akik az államot bitorolják és az alkotmányos intézmények fölé helyezik magukat. Igazából a ragadozó oligarchák irányítják és kormányozzák az országot.

Ez a rendszer bűnös és sürgősen meg kell változtatni, hogy a többséget sújtó óriási súlyos problémákat orvosoljuk.

A Legitim Kormányzat mozgalomnak, Andrés Manuel Lopez Obrador vezetésével, alapvető célkitűzése a közélet lényegi átformálása. Mexikó Negyedik Átalakítását javasolja, nem fegyveres forradalommal, hanem az öntudat forradalmával úgy, hogy a nép békés szerveződésének eszközével politikai és választói úton szerezze meg a hatalmat.

A mozgalom 10 alapvető pontja ahhoz, hogy az országnak szükséges mélységes változás bekövetkezzen:
1.- az állam visszaszerzése és a nép, a nemzet szolgálatába állítása
2.- a kommunikációs eszközök demokratizálása
3.- új gazdaság létrehozása
4.- a monompóliumok elleni küzdelem
5.- a pénzügyi privilégiumok megszüntetése
6.- az etikus politika elkerülhetetlen gyakorlása és köztársasági szigor gyakorlata
7.- az energetikai szektor megerősítése
8.- szuverenitás elérése az élelmiszertermelésben
9.- jóléti állam megteremtése
10.- új gondolkodásmód kifejlesztése

Ez a 10 pont képezi a Mozgalom javasolta Új Nemzeti Alternatív Projekt tengelyét; ezért cselekszünk teljes erőnkből a közösségi élet átalakításának legfőbb tényezőjéhez, a nép felébresztéséhez folyamodva.


INTERJÚ ADRIAN PEDROZOVAL


A mexikói nemzeti független egyetem dolgozói szakszervezetének lakásfejlesztési titkára, volt szövetségi képviselő (2007-2009)


Nemzetközi információk: Egyike vagy az 54 ország azon 463 aktivistájának, munkásának, szakszervezeti vagy politikai felelősének, akik pozitívan feleltek a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése felhívására ennek a konferenciának a megtartásáról. Mit gondolsz a tanácskozásról?

Adrian Pedrozo: Ez fontos akció lesz, mert a háború az USA gazdasága fejlesztésének eszköze. Azok a tőkések, akik a háborús gazdaság felé orientálják forrásaikat, az egész világban erőszakot akarnak kreálni. Ebből a tényből kiindulva rendkívül fontos, hogy a békét akaró népek, a világ népeinek nagy többsége, mi támogassuk ezt a kezdeményezést a háború ellen és világosan kimondjuk, hogy ellenállunk a birodalmi érdekeknek, mert a háborút hegemóniája, birodalma megerősítésének folytatására használja.

Mindnyájan tudjuk, hogy a háború, nevezetesen Irakban, Afganisztánban a népek tulajdonában levő természeti források – az olaj – birtoklásáért folyik.

Tehát a részvétel ezen világkonferencián, az erre való felhívás, a békéért való küzdelem és a háborúk befejezéséért, számunkra lehetővé teszi az USA egész világban alkalmazott stratégiájának befolyásolását.

Hogyan nyilvánul meg Mexikóban az amerikai imperializmus totális háborúja?

Adrian Pedrozo: Az USA stratégiáját olyan programokkal kívánja feljeszteni, mint a Mexikó-Panama Terv, a Mexikó-Usa tengeri és katonai operációinak társa és a latin-amerikai katonai bázisok felállítása, különösképpen Kolumbiában.
Latin-Amerikában nagyon sok haladó vagy ezt a tendenciát erősítő ország van – kivéve Chile történelmi visszalépését, ahol a jobboldal váltotta le a pinochetizmust legyőző baloldalt.

Ez egy harc – a természeti forrásokért, harc a politikai hegemóniáért, a területért, egy jövőbeni katonai offenzíva sikeréért elfoglalt helyért, mert ahogy a kérdésedben mondtad, totális háborúról van szó. Ténylegesen kereskedelmi háború is, a népek kincseinek kisajátításáért folyó háború.

Latin-Amerikában létezik egy különösen fontos tengely, a baloldali kormányoké: Bolivilában Evo, Argentinában Kirchner, Braziliában Lula, Uruguayben Mujica, Paraguayban Lugo, Ecuadorban Correa, Nicaraguában Daniel Ortega.

Latin-Amerikában végre létrejött egy olyan ellenállás, mint amilyen nincs másutt a világon, ez pedig bizony nagyon is foglalkoztatja az USA-t, s hegemóniája visszaállításáért folytatja offenzíváját.

Nem csak a baloldal akarja megakadályozni ezt az imperialista politikát, hanem sok más erő szintén, ideértve jobboldalit is, mely a háborúk leállítása mellett nyilatkozik.

Ezért tulajdonítok ekkora jelentőséget a konferenciának. Nem csak a latin-amerikai baloldalt tudja összekapcsolni, hanem más fontos szektorokat is.

Mit javasolsz a konferenciára Mexikó helyzetével kapcsolatban?

Adrian Pedrozo: Azt hiszem, a szakszervezetek mellett ki kell tartani.

A szakszervezetek válságban vannak. Jól látjuk, hogy szakszervezetünk (a STUNAM) bénító krízisállapotában mozdulatlan, s a munkahelyeken, sőt az országban történteket meg nem értés veszi körül.
Igen, válságban vannak. A szervezetek, melyeknek elemezni kell, védelmezni, nem töltik be szerepüket.

Azt hiszem, ez kapcsolatban van az emberi nívó emelésének szükségességével. Mi, úgy is mint egyetemi dolgozók, úgy is, mint baloldali aktivisták, ennek a helyzetnek elszenvedői vagyunk, munkánk révén kapcsolatban állunk a leginkább elkötelezett réteggel, az értelmiséggel, mely képes valami roppant fontosat adni; azokkal az emberekkel a világon, akik geopolitikai tanulmányoknak szentelik magukat. Azt hiszem, hogy meg kell erősíteni a kapcsolatokat azokkal, akiknek ezekről a problémákról nagyon fontos mondanivalójuk van.

A remény létezik, hogy az átmenet lehet békés, s ezért próbálja ez a mozgalom az emberek öntudatát ébresztgetni egészen addig, míg a nép boldogságát és a nemzet újjászületését el nem éri.

Fülöp-szigetek

INTERJÚ ROBERT ROLLYVAL

A Dolgozók pártja, mely saját jelöltjeit indítja

A Fülöp-szigeteken az 1990-es évek bérharcaiban született meg a munkásegység elérésére az «egyesülés terve».
Az ebben a harcban résztvevő fülöp-szigeteki «szakszervezeti elnökségi testvériséget» 1996-ben hozták létre, hogy harcoljon a Fülöp-szigetek belépése ellen a Világkereskedelmi Szervezetbe. Az 1995-ös és 1998-as választások alkalmával merült fel a munkásosztály független politikai képviseletének kérdése.
A szakszervezetisek ekkor saját jelöltjeik indításával határoztak a dolgozók pártja kiépítéséről. Az Estrada elnököt leváltó 2001-es felkelés után, a májusra kihirdetett választások előkészítéseképpen a Filimon «Ka Popoy» Lagman politikai vezető köré tömörült 400 szakszervezeti felelős összehívott egy konzultatív munkásgyűlést 2001. jan. 30-31-én Bagulo Cityben, a Fülöp-szigetek északi részén, ahol a dolgozók pártjának megalapításáról döntöttek.
«Ka Popoy» nem élvezte sokáig munkája gyümölcsét, február 5-én meggyilkolták. Február 12-én, temetése napján került sor a párt, a Partido ng Manggagawa (a fülöp-szigeteki Dolgozók Pártja) megalapítására. Robert Rolly került a küzdelem középpontjára. Részt fog venni az algíri konferencián. Övé a szó.

Mondanál néhány szót pártodról, a Partido ng Manggagawáról?

Pártunk alapításának ideje vezetőnk, Filimon «Ka Popoy» Lagman temetése napjára esik.
A parlamenten belül és kívül harcolunk, hogy a dolgozók jogainak fejlődését elősegítsük. Végső célunk a munkásosztály felszabadítása a tőkés rendszer bérrabszolgasága alól. A párt célja nem csak a munkakörülmények javítása a kapitalista rendszerben, hanem a rendszer kizsákmányolása alóli felszabadítás. Mi azért vagyunk, hogy megszülessen a dolgozók kormánya és olyan társadalom, mely a munkásosztály öntudatát tiszteletben tartja.

Milyen a helyzet a Fülöp-szigeteken?

A 2010 májusi választások után új kormányunk lett, új elnökünk, Benigno Aquino III, a lakosság Noynoy elnöknek hívja. A népi szavazatok elsöprő többségét kapta. A fülöp-szigetiek rendszerváltozás iránti vágya fejeződött ki a Noynoyra adott voksokban. Az elnökjelöltek közül csak Noynoy vette fel a harcot a korrupció ellen szakítva az Arroyo-kormánnyal.
De azt gondoljuk továbbra is, hogy kormánya csak a kapitalizmus folytatása lesz, mivel a «jó kormányzás» szlogenjén és az antikorrupciós absztrakt felhíváson túl semmiféle változásra nem kötelezte el magát az Arroyo-kormány által megvalósított politikához viszonyítva. A gazdasági és politikai intézkedések az imperialista globalizáció részei.
Az új kormánynak nincs programja a liberális, a korábban bevezetett deregularizációs politikával való szakításra, ezek ma is folynak.
Mégis, nem lenne igazságos, hogy az új kormány első napjától kampányt folytassunk annak megbuktatására. Ahogy megmondtuk, mandátumát az új kormány elsöprő tömegtámogatással kapta, de a tömegeknek illúziói vannak a változásokról. Meg kell kezdenünk valódi természete feltárását, ahelyett, hogy távozását követelnénk, jobban aktuális egy ”bizonyítson a kormány” követelés!
Harcunkat erre a tengelyre helyezzük. Ez lesz a legfőbb tesztje ennek az új kormánynak és politikájának, a legjobb módszer arra, hogy a rendszer valódi arcát meglássuk.
A tőkések jövendölése szerint a válság vége felé közeledik, de jelei vannak egy újabbnak. Gazdasági válság látszik a horizonton, azzal a veszéllyel, hogy összeomlik az ipari termelés. Egyenes mutatója lesz a párt szervezésének, munkájának, hogy képesek leszünk-e leleplezni az új adminisztráció természetét és fel tudunk-e készülni erre az új gazdasági krízisre.

Jelenleg a légiipart érintő kampánnyal vagy elfoglalva.

Pillanatnyilag kampányt folytatunk a Philippine Airlines (PAL) légitársaságon belüli kiszervezés ellen. Jún. 2–án a szakszervezet a Munkaügyi minisztériumnál benyújtotta felülvizsgálati kérelmét a költségvetési megkötéseket illetően.
Egész sorozat tüntetést szervezetünk a minisztérium és Noynoy elnök rezidenciája előtt. Az akciók után nyilatkozatot adott ki, miszerint a légitársaság dolgozóinak problémája soha nem vonta magára a kormány figyelmét. A PAL dolgozói a légiszállítás dolgozóinak közös szervezetéért is frontvonalban harcolnak. A Philippine Airlines kivételével a légiszállítás dolgozói mind szerződéses dolgozók. Így a más légitársaságok dolgozóinak is meglesz saját szervezetük, mely érdekekeiket védi.

Részt akartok venni az algíri konferencián. Mit vártok?

Reméljük, hogy részt vehetünk az algíri tanácskozáson és gyűjtjük a szükséges pénzügyi eszközöket erre. Világszintű háború és kizsákmányolás elleni konferenciáról van szó, szeretnénk hozzájárulni a sikeréhez. Készítjük saját hozzászólásainkat. Reméljük, hogy a dolgozók harca kerül a konferencia a központjába, különösen a harmadik világé, ahol mi is élünk. És, hogy eredményt hoz, olyant, amely lehetővé teszi általában is a munkásosztály számára az előrehaladást a globalizált világban.


Spanyolország

UGT FSP
Pais Valencia
Az UGT Valenciai Közszolgálati Szövetsége

Kedves Elvtársak!

Megkaptuk fel- és meghívásotokat a nov. 27-29-i algíri világkonferenciára.

Ahogy tudjátok, Spanyolországot az EU és az IMF rendkívül kemény kiigazítási terv alá vetette, mely – többek között – veszélyt jelent a szociális államra, a közszolgáltatásokra, a kollektív tárgyalások rendszerére, sőt, magára az osztályszakszervezetek létére.

Sajnos, éppen egy progresszív kormány hajtja végre ezt a tervet a pénzügyi piacok biztosítása érdekében, széttörve társadalmi bázisát, az osztályszakszervezeteket és különösen az UGT-t.

Az UGT Közszolgálati Szövetsége most szerzett tudomást egy friss, a közszféra sztrájkjában kulmináló mozgósításról, melyre egységesen a közszolgáltatás minden szakszervezete felhívást tett a dolgozók bére és a kollektív szerződések védelme érdekében. Jelenleg az UGT és a CC általános sztrájkfelhívásának részeként a szövetség többi részével ezt a mobilizációt szervezzük szept. 29-re. A többi szakszervezet csatlakozása folyamatban van a kormány a munka világával szembeni ellenreformot érintő és a nyugdíjak rendszerét felülvizsgáló intézkedései ellen.

Mint osztályjellegű szakszervezet, hűségesek akarunk maradni a dolgozókhoz az IMF diktálta intézkedések ellen harcolva, melyek már pusztítottak Latin-Amerikában, Ázsiában és Afrikában.

Mindezek miatt úgy döntöttünk, hogy a háború és kizsákmányolás ellen meghirdett algériai konferencián szakszervezeti küldöttségünkkel részt veszünk.

Elvársi üdvözlettel:

Luis Lozano Mercadal (az FSP-UGT-PV főtitkára)

Valencia, 2010. jún. 12.


PERU

INTERJÚ RUIZ RIOS-SZAL

Tolvajlás, rászedés, szélhámosság története …
és az elkeseredett osztályharcé

Peru történelme a lopás, a rászedés, a szélhámosság története. De ugyanakkor a dolgozók, a nép, a fiatalság elkeseredett osztályharcának történelme is.
Az egymást követő kormányok az országot a multinacionális nagyvállalkozásoknak szolgáltatták ki.
Magánkezekbe adták a Pescaperu állami vállalatot (Peru a halliszt vezető termelője a világon), a nemzetközi bányavállalatoknak a nemzeti bányászatot (rézből harmadik termelő a világon, exportál aranyat, ezüstöt, ólmot, cinket). A tengeri szállítási és a kőolajvállalatokat likvidálták; a bankokat, szintúgy a földi és légiszállítás hálózatát a multiknak juttatták. 10 év alatt a Fujimori-diktatúra a 60 milliárd dollár értékű nemzeti ipart 6 milliárd dollárért kótyavetyélte el. 44 millió hektár amazóniai erdőt adtak át a nemzetközi olajvállalkozásoknak (az őslakos indiánok szembeszálltak ezzel, a rendőrséggel vívott harcukban 33 ember veszítette életét).
A nemzeti szuverenitás tönkretételének eme folyamatát mindegyik kormány kiszolgálta, az amerikai kormánnyal kötött 2008 júliusi «szabadkereskedelmi szerződés» aláírásának következményeként.
Ezzel a politikával szemben a dolgozók, a nép ma is harcol a szuverén Alkotmányozó Nemzetgyűlés létrehozásáért, hogy a jelenlegi helyzetet megfordítsa, államosítsa a nemzeti vagyont, helyreállítsa a dolgozók, a nép jogait és visszanyerje a szuverenitást.

Demetrio Ruiz Chota tartományban, Cajamarca megyében született 1955. okt. 6-án szegényparaszti családban. 14 éves korában Chiclayoba ment munkát keresni, ahogyan sokezer paraszt tette a ’70-es évek végén a Juan Velazco Alvarado tábornok kormánya által meghirdetett agrárreform bevezetése generálta lehetőségek vonzásaképpen. A Lambayeque régióbeli nagy cukornádültetvényeket (Tuman, Pucala, Pomalca, Ucupe, Cayalti) a törvény kisajátította, így Demetrio Ruiznak is sikerült a tumani mezőgazdasági szövetkezetben szerződéssel elhelyezkedni, melyet később stabil posztra váltott.
1985 óta a cukornádtermesztő dolgozók szervezetében tevékenykedik aktívan. A perui Cukoripari Dolgozók Szövetségének XI. Kongresszusán (2010. jún. 23-25) főtitkárnak választották.

Hogyan értékeled a XI. kongresszust?
Több mint 35 ezer dolgozót képvisel a kb. 120 mandátummal rendelkező delegált, plusz a majdnem 20 más szakszervezettől, egyesülettől 30 meghívott. Azért gyűltek össze, hogy a föderációt újtaformálják. Nemcsak a képviseltség okán volt siker, hanem inkább osztályfüggetlenségi politikájának szigorú tiszteletbentartása és védelme, valamint a megszavazott politikai orientáció miatt.

Milyen politikai orientáció felé fordultatok?
A szövetség integrálódott a szuverén Alkotmányos Nemzetgyűlés összehívásának küzdelmébe, melyet a munkás-paraszt és népi mozgalmak országos szervezetei ösztönöztek, hogy erőnket egyesítsük a szakadkereskedelmi egyezmény ellen mindannak államosításáért, amit privatizáltak, beleértve a cukor előállítását is. A dolgozók és a nép egyesített jelöltjének indítására is javaslat történt a következő, 2011-es választásokra.
Ugyanebben az osztályfüggetlenségi irányban és antiimperialista harcban a kongresszus támogatja az algíri háború és kizsákmányolás elleni nyílt világkonferenciát és a szövetség részvételét.

Miért döntött a XI.kongresszus az algíri részvétel mellett?
A Fujimori-kormány 1996-os 802-es dekrétuma értelmében elvették tőlünk cukorgyáraink tulajdonjogát, melyek pedig az 1969-től, Velazco Alvarado tábornok agrárreformja óta a mienk volt. Ez a terv csak egy része volt egy nagyobbnak, melyet a világ cukortermelését ellenőrző transznacionális cégek, mint a Cargill, Taten Lage, Zernikova Rionda és mások állítottak fel. Peruban ennek a globális stratégiának elemeként a hatalmas csoportok, mint a Gloria-csoport, Alan Garcia kormányának segítségével igényt tartanak az összes cukorgyárra.
Ennek az lesz a következménye, hogy a dolgozói jogaikat megsemmisítik és szociális jogainktól megfosztanak bennűnket. A mi és családaink jövője van veszélyben.
Így egyszerűen szükséges, hogy a világ füle hallatára kikiáltsuk ezeket a problémákat és összehangoljuk magunkat a nemzetközi szolidaritással, testvérszervezeteinkkel. Ennél jobb alkalom nem is kínálkozhat, ahol többszáz szakszervezet képviselteti magát.

Hogyan szervezetitek a konferencián való részvételeteket?
A kongresszus más munkás-, paraszt- és népi szervezetekkel közös bizottságot hozott létre, mely összegyűjti nemzeti szuverenitásunk külföldi vállalatok általi megsértésének tényét, a dolgozók jogainak megsértését a vállalatok és a kormány részéről. A küldöttek utazását lehetővé tevő pénzügyi feltételek megteremtése érdekében kampányt indítunk. A kongresszus 4 küldöttet választott – függetlenül a szövetség bázisszervezeteinek jelölésétől.
30 éve vagyok szakszervezeti aktivista különféle szervezetekben. Az algíri konferenciát nagyon várom, mivel szívemen viselem mindkét témáját a háború és a kizsákmányolás ellen – ahogyan az egész munkásosztály is. Azt várom a tanácskozástól, hogy segítsen a dolgok előrevitelében, hozza közelebb mindazokat, akik a béke és az igazságosabb társadalmi elosztás hívei. Szeretnék még megmondani mindenkinek, aki az előkészítésben részt vesz, hogy mellettük vagyunk, ha többezer kilométer is választ el bennünket. Sok sikert kivánok a konferenciához és türelmetlenül várom, hogy ott lehessek novemberben.

Daniel Vasquez

Kína

Vizsgálati jelentés a Foshan-Honda (Guandong tartomány) üzemi sztrájkjáról

Kollektív akciótól a kollektív tárgyalásokig? – A foshani Honda-üzem munkássztrájkjának következményei

I/ Rövid története:

Az utóbbi hónapokban a kínai munkások egész sorozat sztrájkot kezdtek. Többek között az váltotta ki a közvélemény legnagyobb visszhangját, ami ezzel a sztrájkkal a Hondánál történt, mivel az egész világon bemutatta a sajtó.

2010. május 17-én a foshani üzemben több mint 1500, autóalkatrészgyártó munkás beszüntette a munkát több mint 2 hétre. Bámulatos, többségük ahhoz a 18-23 éves „másodgenerációs kínai migráns” nemzedékhez tartozik, melyről sok szó esik. A munkások elégedetlensége a túl alacsony fizetések, az igazságtalan előmeneteli rendszer miatt alakult ki, bérük jóval alacsonyabb volt, mint az ugyanabban az üzemben dolgozó japán kollégáiké. A neten közzétett statisztikai adatok azt mutatják, hogy a Honda haszna 2009-ben elérte a 3,9 milliárd dollárt, vagyis 90%-kal több az előző év hasonló időszakához képest, holott az üzemi bérek kevesebb mint 50 RMB (jüan), azaz csak 7,36 $-ral nőttek. Ráadásul a japán alkalmazottak bére 50-szer magasabb a kínai alkalmazottakénál. Utóbbiak nem tolerálhattak ilyen igazságtalan kizsákmányolást. A napi munka elvégzése után elkezdtek beszélgetni maguk között, panaszkodni, sztrájkot fontolgatni a buszon vagy egymásnak sms-üzenetet küldve.

Mindez oda vezetett, hogy néhány ezer termelésben dolgozó munkás visszautasította az összeállító futószalagmunkát és csak „forogtak” az üzemben. Egészen speciális és leleményes módon mutatták ki elégedetlenségüket az igazgatás felé. Korábban, kollektív akció vagy sztrájk esetén az utcákon demonstráltak, néha a szakszervezetet is igénybevéve, ami a hatóságok rendkívül ellenséges reakcióját vonta maga után, a rendőrség, még a hadsereg is kivonult a bérből élők ellenállásának elfojtására. Sőt, mielőtt akciót kezdtek volna, gyakorlatilag szemlét kellett tartaniuk minden módszer felett és stratégiájukat munka után a buszon előkészíteni.

10 nappal később, annak ellenére, hogy két kompromisszumba is beleegyezett az igazgatóság, nem hagyták abba a sztrájkot. 27-én a kínai sajtó is bejelentette munkabeszüntetésüket, egy tucat újságíró jelent meg az üzemben. Nem csak szenzációkeltő információkat kerestek, hanem ketten-hárman nagyon szoros kapcsolatot alakítottak ki a munkások képviselőivel, a sztrájk titkos vezetőivel. Ezzel képesek lettek apránként információkat adni a sztrájk kiterjedéséről és hírt adni a munkáltató, a helyi hatóságok, a szakszervezetek válaszáról. Annek ellenére, hogy munkások állhatatosak maradtak és határozottak követeléseik tekintetében, az igazgatóság számára alkalom nyílott a munkásharag megkontrázására. A szakszervezettel együtt három oktalan követelésük elmérgesítette a helyzetet. Először az igazgatóság fenyegetőzött azzal, hogy két vezető munkást már elbocsátott, holott ezek maguktól távoztak még a sztrájk kezdetén. Másodszor a gyakornokok intézményével összejátszva az igazgató próbálkozott egy, a sztrájkot megtagadó kötelezvény aláírásával, mely híján nem kaphatnának végbizonyítványt. Végül pedig a helyi szakszervezetnek egyáltalán nem volt szándékában a munkások érdekképviselete. Május 31-én úgymond szakszervezetisek százai érkeztek az üzembe. Azt állították, hogy a helyi szakszervezet engedélyét bírják a munkáltatókkal való komoly ellentét feloldására. Kezdettől fogva igyekeztek meggyőzni a munkásokat a munka felvételéről, sikertelenül. Ekkor megpróbáltak adatokat gyűjteni a sztrájkolókról, a munkások ennek is ellenálltak. Meglepő, hogy ezek a szakszervezetisek összeverekedtek a munkásokkal, néhányat meg is sebesítettek. Ez azt jelenti, ahogy a mendemonda tartja – bár bizonyíték nincs –, hogy a kanton kormánya toborozta őket. Végülis mindezek a manőverek a munkásokat még aktívabbakká tették és a sztrájkban való részvételre ösztönözték. A tárgyalások sikerének érdekében a munkások meghívták Chang Kai professzort, a Munkaviszonyok és Munkajog szakértőjét jogi konzultánsként. Jún. 4-én Chang Kai professzornak és két asszisztensének 15 óra után sikerült a Honda üzembe belépni. Chang Kai professzor korábban találkozott Zeng Qinghong-gal, nézőpontjaikat kifejtették a sztrájk befejezésének módjáról. A munkásdelegációval való találkozás után, az igazgatóság képviselete, a kormány felelősei, mindhárom oldal üdvözölte Chang Kai megérkeztét. Hatásos közbenjárásának eredményeképpen a munkások teljes bérük 34 %-os emelését érték el, a bázisfizetés 300 RMB (jüan), azaz 44,16$-ral nőtt.

Mihelyt a kollektív szerződés tervének szerkesztése befejeződött, Chang Kai professzor figyelmeztetet, hogy a béremelésen túl az igazgatóságnak tartózkodnia kell a sztrájk bármiféle megtorlásától. A vállalat képviselői elfogadták ezt a feltételt, a szerződést aláírták a felek. A kollektív szerződés a kollektív tárgyalásoknak köszönhetően a munkásellenállás sikerének mutatója lett, a munkáltató és a munkavállaló közötti együttműködés visszatérésének jele. A helyi hatóságok gratuláltak Chang Kai professzor sikeres közbenjárásához, a kormánykörök támogatják munkakonfliktusokban elismert szakértői szerepét.

Nem túlzás az a megítélés, hogy ami történt, emblématikussá vált azon tény által, hogy a dolgozók szervezete a kollektív akció és kollektív tárgyalás révén az egész folyamat integrált részévé vált. Mélyebben lehet elemezni azt, amit ez a példa három szempontból jelez: pontos követelések, az erő felmutatása és minden oldal által elfogadott stratégia.

II/ A három oldal igényei

Figyelmesen vizsgálva azt, amit a munkások mondtak és tettek, észre lehet venni, hogy az anyagi és morális követelések együtt jelentkeztek. Az előbbiek vonatkoznak a gazdasági követelésre, mely az első sztrájk oka is volt, ideértve a bérszínvonalat, a bérskálát és a japán és kínai munkások közötti bérparitást. Másrészről, a dolgozóknak ugyanolyan szükségük van az üzem elismerésére, tiszteletére és megbecsülésére. A helyi kormányfelelőssel, a Nanhai járási munkafelügyelővel való tárgyalások alatt Foshan város azt mondta: «az utolsó elemzés kimutatta, hogy a munkások azért tartották magukat ilyen sokáig béremelési követeléseikhez, mert szerették volna, ha korrekt módon kezelik őket mint alkalmazottakat és büszkeségüket tiszteletben tartják.»
Lényegében persze alapvető szükségük gazdasági jellegű, ezért a Honda munkásai és a japán munkáltató közötti konfliktus is gazdasági természetű.
Ráadásul törvényi szempontból a munkáltató és munkavállaló közötti konfliktus inkább anyagi érdekként, mintsem a munkügyi viszonyok szokásos rendjébe illeszthetőnek tűnik. Úgy lehet mondani, jelzi a minimálbér politikája hatástalanságát Kínában. A munkáltató profitált a minimálbér normájából, hogy átlag munkásbért hozzon létre vele. Következésképpen, a bérek átlagszintje a minimálbér szintje körül mozog kevés növekedési lehetőséggel. A magas megélhetési szinttel szemben a bérszint nagyon alacsony maradt.

Ami a helyi hatóságok viselkedését illeti ezen események alkalmával, úgy tűnik, hogy azért próbálkoztak élni a kollektív tárgyalás lehetőségével, hogy a sztrájk véget érjen. Minden valószínűséggel a helyi kormány a központi kormány irányvonalán maradt, főleg ami a szociális «stabilitás védelmének» adott elsőbbséget illeti. Mint ahogyan lenni szokott, a szakszervezet semmire sem volt jó az igazgatóság és a munkások közötti ellentétben. Az úgynevezett szakszervezetiek brutális beavatkozása megalázta a shishani kanton szakszervezetét. Ezzel a cselekedetükkel a kormányt és a vállalatot segítendő pótszerepet játszották a dolgozók közös elhatározású akciójára válaszul. Egyébként, állítólag csak szavakban képviselték a szakszervezetet.

III/ A dolgozók ereje és stratégiája

A Honda dolgozóinak végső sikerét, mely bérük emelkedésében ölt testet, annak kell betudni, hogy együttműködésük egységes volt és erőt mutatott. A John Kelly javasolta mobilizációs elmélet bázisán a sztrájkoló munkások először is erősen támaszkodnak «cselekvési akaratukra», melyet együtt alakítottak ki egymás közti kommunikációjukban. A folyamatban megerősítették öntudatukat és bizalmukat a sztrájk pozitív kimenetelét illetően. Másodszor, ha elemezzük korukat és társadalmi környezetüket, ahonnan jöttek, tudomásul kell vennünk, hogy többségüknek még nincs saját családja. Nem kellett tehát aggódniuk, hogy mi történik majd a feleségükkel és gyerekeikkel. Még akkor is, mikor a vállalat elbocsátással fenyegette őket, elmehettek volna máshová munkát vállalni, s ez megerősítette határozottságukat a munkavállaló elleni küzdelemben. Harmadszor, a sztrájkolók tudomásul vették, hogy a Honda által használt termelési módszerek azon alapulnak, hogy nincs termelési hulladék, csak minőség és feszített tempó van. Tehát, ha a termelési láncolat egy része leáll, roppant nehéz a művelet folytatása akár a futószalagon, akár más üzemben.

A központi sajtó sok információval szolgált a Honda termelésének leállásáról az egész világon. Végülis, és nem ez a legfontosabb, a sajtónak nagyon pozitív hatása volt, a dolgozók erejét megerősítette. A közvélemény megismerte a Honda üzemek konfliktusszériáját a munkások iránti szimpátiahullámot váltva ki.

Erejük megmutatásán túl, a sztrájkoló munkások a legfortélyosabb módszereket vették igénybe, melyek megmutatták érettségüket érdekvédelmi harcukban. Először is, a módszer, a munkahelyi «lézengés» hasznos volt abban, hogy megakadályozta a helyi hatóságokat a sztrájkolók szankcionálásában a közrend zavarása ürügyével. Egyáltalán nem volt ésszerű az utcákon tiltakozni és tüntetni a hatóságok büntetése miatt és azért sem, mert az üzemen kívüli környezet előnytelen. Abban az ipari zónában, ahol a Honda található, nincs semmiféle lakóhely vagy kereskedelmi egység.
Ezért sem lett volna célszerű itt a tiltakozás. Ráadásul a fiatal munkások megtanulták használni a sajtót, melynek köszönhetően nyílt levelüket széles körben publikálták az egész társadalomnak. Az internet lehetővé tette számukra, hogy felkeltsék nyilvánosan a kormánnyal és a vállalattal szembeni mélységes szkepticizmust csakúgy, mint az egyszerű állampolgárok szimpátiáját. Sőt a hatóságoknak a munkavállalók és munkáltatók közötti feszültségek feloldására történt összes beavatkozása alatt a bázismunkásküldötteknek is sikerült a kollektív tárgyalásokon részt venniük és követeléseiket célhoz juttatni. Együttesében, a sztrájkolókban megerősödött a meggyőződés, hogy az egyezség érdekében a legjobb eszköz a munkáltatóval való tárgyalás.

IV/ Konklúzió és áttekintés: ami elkerülhetetlen és előre nem látható

Első látásra úgy tűnhet, hogy ez a siker tipikus példa, amely szerint a munkavállalók és munkáltatók közötti ellentéteteket meg lehet oldani kollektív tárgyalással. Ugyanakkor mégis fel kell tennünk a kérdést, vajon a többi vállalatnál lehet-e követni ezt a példát vagy a Kínában egyre növekvő számú munkahelyi ellentétben jelentheti-e ez a megoldást. Nagyon sok előre nem látható körülmény merülhet fel, mely az eredményt befolyásolja.

Egyik oldalról elkerülhetetlen, hogy a dolgozók egyesült erejüket bevessék az igazgatóság elleni nyomás alkalmazására és kompromisszumra késztetésére. Másrészről, a munkások és a munkáltató közötti egyezség nem volt elérhető a hatóságok hozzájárulása, a munkajogi szakértők bevonása, vagy a Hondánál alkalmazott termelési eljárások stb. nélkül.

Szeretnék megvizsgálni Kínában a kollektív akciók és a kollektív tárgyalások között létező kapcsolatot is?



Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com



Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse