A francia kormány eldöntötte...

nyilvánvaló politikai okokból a kiutasítás eszközéhez nyúl ; elsőként a Franciaországban élő külföldi származású romákat küldi el

Kik is a romák? A fogalom rendkívül összetett: ez a nép a 11. században kezdett kivándorolni a mai Pakisztán területéről. A roma szó a romani rrom-ból ered, ami embert jelent (nőnemben roma, többes számban romani). A 14. században a bizánci birodalom területére kerültek (ahol Ατσίγγανος , Atsinganos, «érinthetetlenek» nevet kapták), s innen származik a német zigeuner és olasz zingaro szó. Az ambuláns léthez társuló foglalkozások (vasmegmunkálás, üstkészítés) adták a Γύφτοs, Gyftos nevet, ami angolul Gypsies, spanyolul Gitano, és Franciaországban Gitan, Égyptien (V. Hugo Párizsi Notre Dame-jában Esmeraldát «Égyptienne »-nek nevezik...) Bohémia (ma Csehország) királya útlevelet adott a 15. században európai közlekedésük megkönnyítésére, innen a név: bohémiaiak. Párizsba 1427-ben érkeztek (a Journal d’un Bourgeois de Paris tanusága szerint) kedvező fogadtatásban részesülve. A romanisel név a romaniból ered, Romani Çel, «emberek csoportja», a manus valószínüleg a szanszkrit manusha, «ember», ami a Rrom a romaniban, és a Sinti minden bizonnyal a Sind folyótól ered, mely nevét adja Sindh tartománynak, a romák őshazájának. A Sinti és a Manus ugyanazt a népességet jelöli, mely a germanofon országokban telepedett le és csaknem teljességét kiirtották a II. világháború alatt (a német zigeuner kezdőbetűjét tetoválták a roma foglyokra, ezért jelent ma sokak számára sértő kifejezést a cigány szó). A romák Samudaripen-nek («teljes kollektív gyilkosság») hívják a kb. 500 ezer halállal végződő náci irtóhadjáratot.
A romani nyelv már nem számít közösnek, a spanyol és délfrancia gitan-ok a kalo-t beszélik. 1971-ben Londonban az IRU (Nemzetközi Roma Unió) fogadta el a „roma” megjelölést (pl. a gitan-ok nem fogadták el, ők kalé-nak hívják magukat).

A «Gens du voyage» (vándoremberek) nem romák; a vándor életmód nem hagyomány, hanem történelmi szükségszerűség a romáknál. Ma csak 2 - 4 %-uk vándorol, közöttük sokan pedig egyáltalán nem romák, pl. a Yéniche-ek, a vándorcirkuszosok, a vásározók többsége szintén nem az – maximum a kispolgárok számára. A francia alkotmány tilt minden etnikai bázisú megkülönböztetést, ezért használják gyakorta a roma helyett a vándonép kifejezést. Holott ezek nem szinonímák.

Ami földek illegális elfoglalását érinti a romák által, a 2000. júl. 5-i Besson-törvény (nem Éric, Louis !!!) kimondja, hogy az 5 ezer főnél nagyobb települések kötelesek területet biztosítani számukra – a polgármesterek többsége azonban kereken ignorálja.

Amikor egy roma áthágja a törvényt, az rossz. Amikor az állam, az pedig elfogadható.

A franciaországi romák többsége francia állampolgár évszázadok óta. Adoptálták az itteni életformát, még a vallást is (katolikusok Franciországban, protestánsok Németországban, muzulmánok Törökországban és a Balkánon), gyermekeiknek a lakott ország nyelve szerinti utónevet adják – ami persze nem jelenti a hagyományok teljes feladását, kezdve a romani nyelv használatától és az elsődleges fontosságú szélesebb család fontosságától. Ezek a romák jelenleg még személyesen nincsenek fenyegetve az aktuális politikától, de ezt eléggé rosszul élik meg.
A migráns, külföldről jövő romák házat akarnak, de csak nyomorúságos bidonville-ekben élhetnek. Olyan országokból jönnek, ahol integrációjukat mindig elutasították, páriák voltak saját országukban, többségükben nem nomád életmódú román kalderash-ok. A Szerbiából és Koszovóból érkezők szintén a nyomor elől futnak, ha néhányan kapnak is menekültstátuszt, zaklatásnak vannak kitéve.

Nem lehet megkerülni egy kérdést, a «cigánybűnözését». Európában a romák mindenütt sokkal inkább a bűnözés áldozatai, mint a népesség többi része. Mindennapos javaik megsemmisítése, a fajgyűlölők agressziója, a szegregáció, a munkahelyi megkülönböztetés, melyek előtt a hatóságok, ha éppen nem bátorítják, behunyják a szemüket. Ez a realitás, a bűnözésben a cigányok először is áldozatok. Láthatjuk, hogy a jogállam nem teljesíti feladatát, de ezen kívül még rosszabbat is tesz: magának a kiutasításnak az intézménye is illegális. Ezt viszont bírák állítják. Csak az UMP, Monsieur Sarkozy pártja nem látja.

De, ne térjünk ki a «cigánybűnözés» elől. Van, hogyne volna, de nem a népé, csak az egyes emberé, ahogyan semelyik nemzet fiát és emberi csoportot sem lehet kizárni. Még az is lehet. hogy a cigány etnikumban magasabb az arány.

Azonban a köz- vagy magánföldek időleges elfoglalása nem bűnözési kategória, az ilyen cselekményeket az országúti felügyelőség büntetése (contravention de grande voirie) kíséri.
A bűnözés alapvető oka, a személy belső mechanizlmusán túl, a (munkanélküliségből és prekaritásból eredő) szegénység; egy határozatlan munkaidőre szóló szerződés a rendőrségi kihallgatáson olyan ritka, mint az igazság Sarkozy szájából; a az oktatás alacsony szintje a normálisan fizetett munkához jutás akadálya; a kirekesztettség automatikusan vezet a normális lét elvesztéséhez; túl azon, hogy a «kisbűnözés» elsősorban a fiatalok «privilégiuma».

Mivel azonban a «cigánybűnözésről» Franciaországban semmiféle statisztika nem létezik, egész egyszerűen, mert ez alkotmányilag tilos, semmilyen szám nem támaszthatja alá a belügyminiszter, Brice Hortefeux kijelentéseit, mellyel a kormánypolitika szekerét tolja. Hortefeux az RTL aug. 25-i műsorában a román állampolgárok által elkövetett rendőrségi adatokat idézte, bizonyságot adva kultúrális hiányosságairól csakúgy, mint arról a szándékáról, hogy a nézőket becsapja. A roma az nem román. De mégha a rendőrség venné is a fáradságot haszontalan adatgyűjtésre, statisztikai szolgálatként nem működhet. Adataik a feljelentett vagy megállapított bűncselekményeket tartalmazzák, nem pedig a bírósági döntéssel aláhúzott tényeket.

A kormány úgy ítéli, hogy a közvéleményt, melyet szándékosan összetéveszt a szuverén néppel, az utóbbi időben különösképpen háborítja a zsebtolvajlás. Nem az, hogy nyugdíjától meg akarják fosztani, nem az, hogy munkahelyét elveszti vagy máról holnapra él egyre csökkenő életszínvonalon, de növekvő árak mellett, stb., hanem, hogy a metrón kiragadják kezéből kistáskáját. A belügyminiszter kéri a rendőrséget, hogy tegyen az ilyen bűnözés ellen. A rendőrfőnök megsokszorozza a rendőri jelenlétet a tömegközlekedési eszközökön. Nyilvánvalóan, az erőszakos cselekmények ellenőrzésének száma csökken, ha a rendőrök feladata a zsebtolvajok figyelése. Ha eggyel kevesebb a vétség, az már csökkenti az erre vonatkozó statisztikát, avval persze, hogy a valóságban semmi nem változik. Ellenkező esetben: ha több zsebtolvajt tartóztatnak le, a statisztika javul, de szintén anélkül, hogy javulás következne be. Ennyit ér a statisztika ezesetben.

Ezért van, hogy a belügyminiszter akármilyen aberrált adatokat is közölhet, s ezért van, hogy szerinte a «román bűnözés (de romát értve alatta) egy év alatt 138 %-kal emelkedett».

Annál inkább is mondhatom mindezt, mert az utóbbi hónapokban különösen aktív lett az ún. «Yes-card» szélhámosság, mely a bármilyen kódszámmal működő hamis hitelkártya beceneve. Ezeket a tranzakciókat románok, de nem romák követik el (Hortefeux statisztikáit kivéve), vásárolnak egy rakás drága luxuscikket és Bukarestben eladják.
(Maître Eolas ügyvéd nyomán, Investig Action)