Hol húzódik a front?

Nem az MSZP-Fidesz között, nem a multinacionális tőke – magyar burzsoázia között! Egyek ők mindenben!

Az Origo cikket közölt A '90-es évek nagy játékosai állnak az iszapkatasztrófás cég mögött címmel, melyben számot ad a tulajdonosi körről és a cég felemelkedéséről.

«Előbb magas állami pozíciókat töltöttek be, majd befolyásos gazdasági szereplők lettek a hétfői iszapkatasztrófában érintett nagyvállalat tulajdonosai, befolyásos, az elmúlt évtizedek gazdasági történéseiben fontos szerepet játszó emberek.
Az igazgatósági elnöki poszt betöltőjének vagyonát 23 milliárd forintra becsülik. Már a nyolcvanas években magas pozíciókba került, a rendszerváltás után is megtartotta a pozícióját a továbbra is állami tulajdonban lévő vállalatnál, és közéleti funkciót is vállalt, amikor megválasztották a Magyar Gazdasági Kamara elnökének. A szocialista kormány hivatalba lépése után a Rákóczi Bank nevű, állami és önkormányzati tulajdonban lévő pénzintézet elnök-vezérigazgatója lett, azután a Fidesz közlében tűnt fel, az Orbán Viktor által életre hívott gazdasági konzultáció mellett létrejött tanácsadói testület tagjaként.
Hasonló pályát futott be a Mal Zrt. tulajdonosi körének egy másik tagja is. Minisztériumi dolgozó, főosztályvezető az Antall-kormány által létrehozott Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban is. Később az alumíniumiparban helyezkedett el, és vezette a privatizálás alatt álló Hungalut, az utóbbi nyolc évben pedig a Nitrokémia vezetőjeként dolgozik (az egykori vegyipari vállalat ma már környezetvédelmi tanácsadással foglalkozik, "rablóból lesz a legjobb pandúr"), családjának érdekeltségeit is beleszámítva) a leggazdagabb magyarok idei listáján a 28. helyen szerepel 16,5 milliárdos vagyonnal. Hobbija a környezetvédelem!
A tulajdonosi kör harmadik szereplőjének vagyona az előzővel megegyező nagyságú. "Társaival együtt részt vett az alumíniumipar 1995-1999 közötti privatizációjában" - írják róla.
«Ők hárman voltak azok, akik megalapították a katasztrófa miatt most a figyelem középpontjában álló, több mint ezer embert foglalkoztató, mintegy negyven országba exportáló vállalatot.»
A Horn-kormány idején, 1995-ben felpörgették az alumíniumipar privatizációját is. A holdingot azonban nem egy darabban, hanem részenként adták el, így a befektetők kimazsolázhatták az értékesebb részeket (így került például a Gyurcsány Ferenc korábbi kormányfő tulajdonában álló Altus Rt.-hez a mosonmagyaróvári Motim Rt.). A privatizáció idején, 1995-től a HUNGALU elnöke ugyanaz volt, aki ma is tulajdonosa a Mal Zrt.-nek.
Később, az első Orbán-kormány idején az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. felügyelőbizottsága készített egy jelentést az alumíniumipari privatizációról, amely szerint a "társaság [a Hungalu] értékesítése során a magyar államot jelentős mértékű veszteség érte". A jelentés szerint a kár összesen 25 milliárd forint volt, és főként abból származott, hogy a cégeket áron alul adták el. Persze, semmi nem történt, a «jelentés elfogult volt, és figyelmen kívül hagyta, milyen nehéz helyzetben volt akkor az ágazat».
« A Mal előzményének számító Magyar Alumínium Kft.-t 1995-ben hozták létre, majd 1996 végén az azonos nevű részvénytársasággá alakult át. A cég először, 1996 nyarán az Inotai Alumíniumkohó Kft.-t vette meg az állami mamuttól. Később újraépítették a teljes holdingot a bauxitbányászattól a fém feldolgozásáig: A Magyar Alumínium Kft. és a Motim Rt. (két másik céggel együtt) vette meg 1996-ban a Bakonyi Bauxitbánya Kft. többségi tulajdonrészét. Ugyanebben az évben privatizálták a Köbal Könnyűfémmű Kft.-t. Végül, 1997-ben az Inotai Alumínium Kft. vásárolta meg az Ajkai Timföld Kft.-t. »
Az ajkai timföldgyárért egy, a Közgazdasági Szemlében 1998-ban megjelent cikk szerint tízmillió forintot fizettek (és vállaltak környezetvédelmi kárelhárítást hárommilliárd forint értékben.)
A Mal csoport többször átalakult, a ma létező Magyar Alumíniumtermelő és Kereskedelmi Zrt. 2000-ben jött létre, amikor a korábbi kft.-k (köztük az inotai kohó és az ajkai timföldgyár) összeolvadtak a Mal Rt.-vel. A Köbal ma már felszámolás alatt áll, az inotai kohót pedig 2005-ben leállították. Viszont a cég a 2000-es években külföldön is terjeszkedni tudott: 2004-ben többségi részesedést szerzett egy boszniai bauxitbányában, Szlovéniában pedig két cégben is többségi részesedést szereztek: az egyik szilikát- és zeolittermékeket gyárt, a másik pedig timföldből állít elő tűzálló építőanyagokat. A cég honlapjáról : A piaci pozíciók erősítését célozták a Romániában (MAL-Product S.R.L.) és Németországban (MAL-Deutschland GmbH) ezt követően alapított termelő, ill. kereskedelmi társaságok.

A rendszerváltás sikertörténete. Első fejezetében a Kádár-korszak bürokratái előkészítik a terepet a köztulajdon magántulajdonná alakítására, a másodikban privatizálnak, meggazdagodnak – s tulajdonképpen mindegy a kormány színe...Mit hoz a harmadik felvonás?