Nemzetközi információk

új sorozat 23.sz. (392) –2010.nov.26.


A háború és kizsákmányolás elleni nyílt világkonferencia (Algír, 2010.nov.)

Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése

Nyílt világkonferencia
A háború és kizsákmányolás ellen
Algír, 2010.nov.27-28-29.

54 ország 463 első aláírója
összehívására


Tartalom:

Haiti: Kathia Ridore
Guadeloupe - (Haiti): sajtóközlemény
ATPC Robert FABERT.
Brazília - (Haiti):
— levelek a Dolgozók pártja elnökjelöltjének, Dilma Roussefnek



HAITI

Világkonferencia a háború és kizsákmányolás ellen

Kathia Ridore

Számunkra a háborúról és a kizsákmányolásról beszélni olyan fojtó érzést, mintha be lennénk zárva egy labirintusba, melynek kijárata önmagába tér vissza.

Ma a világon a háború a brutálisból az agyafúrtba vett dimenziót. De mindig a központi országok ugyanazon gazdasági, társadalmi és kulturális hegemóniájával. Ebből kifolyólag a háború kitörhet akármilyen logikából, ahogy az iraki háború is mutatja, melynek fő célja az volt, hogy a zóna olaját és a politikai-katonai ellenőrzést megszerezzék. De a háború ugyanúgy jelen van egy más szemszögből, abból, hogy a Föld nagy részén éhség pusztít, nincs ivóvíz, sem pedig minimális egészségügyi ellátás, s ha az emberek küzdenek is az emberi tisztességért, gyakran veszítenek.

Ezért a méltóságért, ami az embert teszi emberré, nap mint nap küzdünk. A függetlenség elérése másnapján már torkon ragadott bennünket az irtózatos szegénység, a strukturális gondok zsákmányaként. Tipikus példa vagyunk, reális képe azoknak a 19.sz. első felében a rabszolgaság ellen küzdő népeknek, melyek történelmileg a világpolitika áldozatai.

Rögtön azután, hogy valami különlegesen nagyszerű módon felkeltünk a világgal szemben, a rabszolgatartó világhatalmak bojkottba kezdtek ellenünk. Teljes egyetértésben a nemzeti ültetvényesekkel, a rabszolgatartó gyarmatosító rendszer, a globális újgyarmatosítók a haiti nép nagy többségét pusztító szegénységbe taszították.

A 2010.jan.12-i földrengés katasztrófája után, mely több ezer halottat és hajléktalanok millióit eredményezte – és rámutat államunk felelőtlenségére és kiáltó gyengeségére –, ma őszinte köszönetet mondunk minden népnek, mely egy-egy szolidáris gesztust tett és segítséget nyújtott ebben a borzalmas pillanatban. Nélkületek még rosszabb lenne a helyzet. Segítő kezetekért köszönetet mondunk.

A nép, mely a dráma másnapján még hitt abban, hogy valami jobb jöhet, most, több mint 10 hónappal a katasztrófa után lassan felébred illúzióiból. Egyébként felesleges is volt hinnie, mert a földrengés, a katasztrófa nem változtat a rendszeren, csak a fájdalmat növeli.

A fájdalom növekszik a 2004 óta 8900 katonát és 4400 rendőrt magába foglaló, havonta kb. 50 millió US-dollárt felemésztő MINUSTHAH láttán abban az országban, ahol napi két dollárból élünk.

Igen, nő a fájdalom, mert szuverenitásunk elvesztése mellett lányainkat látjuk büntetlenül megerőszakolva, fiataljainkat összeverve. Igen, a katasztrófa megnövelte a fájdalmat, mely mint a rák, már pusztított bennünk.

Engedjétek meg, hogy ezt az alkalmat, ahol összegyűlt a kizsákmányolás és háború összes népáldozatának képviselője, felhasználjam és megmondjam, nagy szükségünk van a szolidaritásra. A szolidaritás láncolatát kell létrehoznunk, hogy harcoljunk ennek a háborún és kizsákmányoláson alapuló rendszernek a stragtégiája ellen.

Haitinek nem megszálló csapatokra van szüksége, nálunk nincs polgárháború, nekünk csak az éhségükben kiáltó gyermekeink gyomrában dúló háború jut, olyan háború, mely a fiataljainkban, akiknek nincs lehetősége az oktatás alapjaihoz sem, a tudás iránti szomjat eredményezi.

A mi parasztjainknak nem megszálló erőkre van szükségük, hanem agrárreformra, mely ezt a nevet kiérdemli, hogy megszabaduljanak a kizsákmányolás láncaitól a világ urai és a helyi uralkodó osztály által egyszerre támogatott biszekuláris dominációtól. Arra az agrárreformra, mely elutasítana minden párbeszédet a saját érdekei dinamizmusával táplált ültetvényes gazdasággal.

Igen, segítségre szükségünk van. Valóban számítunk a barátok segítségére, de a kizsákmányoló országok mérgezett ajándékaira nem, mert annak hatása gazdaságunk tönkretételéig vezet a dömping miatt; az a kevés, ami megművelhető terület maradt nekünk, eltűnt jan. 12. után a civilszervezetek által behozott genetikusan módosított vetőmagok legutóbbi rohamával.

Országom és a világ összes kizsákmányolt országa nyomasztó helyzete láttán, csak őszinte, képmutatás nélküli szolidaritásért folyamodunk. Szoros együttműködésért olyan végsőkig menő harcban, mely a periferikus országokat és a centrumországokat összefűzi és nemzetközi szinten bontja ki az emancipációs kezdeményezéseket.

Mivel csakis népeink harca teszi lehetővé, hogy a mindennapjainkat megalapozó jobb lét felé haladjunk. El kell köteleznünk magunkat a «népeink szuverenitásáért való küzdelem, az élelmezési szuverenitás, az energetikai szuverenitás mellett, a nők testük és életük feletti szuverenitása és a szexuális különbözőségek elismerése érdekében. Alternatívákat kell létrehoznunk, melyek az ellenállás növekedésére támaszkodnak és ugyanakkor a különféle antikapitalista, antipatriarchális, gyarmatosítás és fajgyűlölet ellenes nézőpontok interakcióira, s így haladunk az egyenlőség paradigmája felé, a „jólét” felé, a szuverenitás és a népek közötti szolidaritás elvén alapuló integráció felé.»

Végül mégegyszer szeretném kihasználni az alkalmat, hogy kifejezzem a haiti nép nagy többségének vágyát és akaratát az itt összegyűltek előtt. Ahogyan R. Belisaire professzor mondja a «Haiti közpolitikája» c. írásában: a lakosság különböző rétegei, a fiatalok, a diákok, a népi kerületekben élő nők, a munkások, a kisparasztok, a munkanélküliek, stb. ezzel az egy akarattal bírnak, ezek a követeléseik:

- agrárreformot és a termelő parasztságot szolgáló hitelpolitikát;

- az állami egyetem reformját, azzal kezdve, hogy definiálva legyen a normatív keret és a felsőoktatás közpolitikája, valódi campusok létrehozását az ország realitásának megfelelő oktatási rendszerben;

- a társadalmi kirekesztés megszüntetését és a lakosság többsége számára az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférést;

- a kiáltó szociális egyenlőtlenséget megszüntetését és az ország gazdagságának méltányos elosztását;

- artikulált és harmonikus ipari és mezőgazdasági fejlesztési politikát;

- az ország kulturális, történelmi és természeti örökségének értékére emelését;

- szuverenitásunk és függetlenségünk visszaszerzését;

- igazságot a polgári és politikai, gazdasági és szociális és kulturális jogok területeinek áldozatai javára, a büntetlenség megszüntetését;

- a szolidaritáson, az ország integritásán és indentitásán alapuló együttműködési politikát;

- szakítás a neoliberális politikával, az állami szabályozás és beavatkozás megerősítését minden területen (gazdaság, társadalom, kultúra és környezet);

- véget vetni a tőkepénzes, ragadozó, népszerűtlen stb. államnak.

Biztosítom Önöket, hogy semmiféle megszálló erő nem garantálhatja ezeket a kiváltságokat. Csak a rendszer elleni szüntelen harc által a kizsákmányolás ellen, a kirekesztés ellen, a nemzeti és nemzetközi tőke ellen juthatunk révbe.

Köszönet az őszinte szolidaritásért, mely kölcsönösen kívánatos az elnyomott népek felemelkedéséért vívott harcban.



GUADELOUPE - (HAITI)

Pointe á Pitre, 2010.nov.22.

Sajtókommüniké

A haiti népet néhány hét óta kolerajárvány sújtja. Többszáz halottat és többezer beteg embert regisztráltak.

Úgy tűnik, a MINUSTAH nepáli katonái hurcolták be a járványt.

Az okt. 29-i Haïti nation újság szerint « (...) Okt. 20-án a hatóságok vizsgálták a járványt, a szakértők megállapították, hogy valószínűleg külföldről jött. Eddig soha nem diagnosztizáltak Haitiban egyetlen esetet sem, jelentette ki Claire-Lise Chaignat, az Egészségügyi világszervezet általános koleraellenőrzési csoportja vezetője. Ez a betegség Afrika és Ázsia egyes régióiban terjed járványként.

A kolera Nepalban járványos és az országban ezévben újból fellobbant. A jelenlegi katonai kontingens Haitiba okt. 9-én érkezett, ezután a betegség felütötte fejét Haitiban is. (…) »

Más, fotókkal illusztrált információk szerint is az ENSZ-katonáktól ered a járvány.

Dr. John Mekalanos koleraszakértő, a Harvard egyetem mikrobilógusa aláhúzza a Washington Postban, hogy «a jelek arra utalnak, hogy a nepáli katonák hurcolták be a betegséget Haitibe érkezésükkör október elején ».

A Haitiban állomásozó nepáli misszó vezetője, Krishna ezredes és Prakash Neupane, a MINUSTAH műszaki vezetésének asszisztense egy fényképen szerepel a csatorna partján. Ez a csatorna szállítja a MINUSTAH-csapatok latrináiból az ürüléket az Artibonite folyóhoz. (2010.okt.31, vasárnap, AP-fotó, Ramon Espinosa)

Az ENSZ-csapatok részvétele a nép nyomorba taszításában és agressziójában 2004 óta állandósult. A Nemzetközi Bizottság jelentése Haiti helyzetéről (Port au Prince, 2009.szept.16-20.) megállapítja: « Alter – Presse, 2007.nov.15.:

«2007.nov.3-án az ENSZ hazaküldött 108 sri-lankai kéksisakost, akik kiskorúakon elkövetett szexuális visszaélésekbe keveredtek (…)

A haitiak tüntetnek a MINUSTAH jelenléte ellen: ”Le MINUSTAH-val! Ki a kolerával!”»

Szervezetünk, az ATPC megerősíti, az újabb katasztrófa ismét csak kimutatja, hogy a haiti helyzet nem a fatalitás műve, nem átok ül Haitin, hanem a megszállás, az imperialista hatalmaknak való alárendeltetése és általa generált szenvedés okozza ezt.

Az ATPC
– felhívja Guadeloupe népét a tiltakozásra;

– felhívja a népeket és dolgozókat, hogy vállaljanak szolidaritást Haitival, kezdeményezzenek akciókat ennek érdekében.

A Karibi Dolgozók és Népek Szövetsége
(ATPC)
Robert FABERT


BRAZÍLIA - (Haiti)

Levél Dilma Roussefnek, a Dolgozók pártja elnökjelöltjéhez

Kedves Elvtársunk!

Soha ennyre nem tartottunk össze ennyire a Dolgozók pártja győzelméért vívott harcban, hogy megakadályozzuk a ragadozók visszatérését és visszaszerezzük jogainkat.
Az urnáknál elért eredmény nem hagy semmi kétséget affelől, hogy a nép nem óhajtja a PSDB visszatérését.

Mintegy 6 éve, hogy brazil csapatok irányítják a haiti Minustah megszálló erőket. S ahelyett, hogy javulna a haiti nép helyzete, az minden évben csak rosszabbodik.
Az ALESP meetingjén hallottuk haiti elvtársaink tanuságát, akik azt mondották: «Szolidaritást kérünk, segítséget ahhoz, hogy ezen a helyzeten felülemelkedhessünk. A dolgozók és a fiatalok szolidaritását Haiti szuverenitásáért!”».
Hogyan lehetne elfogadni az oktatásért küzdő Filbert professzor meggyilkolását az Oktatási minisztérium előtt okt. 8-án, mikor is az UNNOH (haiti tanárok nemzeti uniója) szervezte békés tüntetésen vett részt?
A haiti testvérnép – a világ első fekete köztársasága, mely 206 éve szabadította fel magát – ma kell, hogy megfizesse szabadsága árát: ez a kontinens legszegényebb országa, helyzetét a katasztrófa pedig még nehezebbé tette.
Hogyan hangoztathatja az a Minustah a stabilizációt és a békét, mely felelős a testvérnép integritását és szuverenitását érő legsúlyosabb beavatkozásért és erőszakért?

Elvtársunk!
Ünnepélyesen arra kérünk, hogy kötelezd el magadat a brazil csapatok Haiti területéről való kivonása mellett.
S ha Brazília valóban segíteni akarja a haiti népet, hogy a demokrácia útjára lépjen, hogy helyzete javuljon, a Minustah 1200 brazíliai katonája helyett küldjön orvosokat, ápolókat, mentőket, tűzoltókat, technikusokat és munkásokat, hogy a földrengés okozta károkat helyrehozzák.
Nyújtsunk eképpen példát annak a 40 országnak, melyek szintén a Minustah tagjai, hogy tegyék ugyanezt, hogy a csapatok fenntartására szolgáló 540 millió dollárt az újjáépítésre, az élelmezés javítására, iskolák, kórházak építésére, stb. lehessen használni.

2010.okt.15.

Aláírások:
José Cândido (dep. D’éstatl PT SP), Milton Barbosa (MNU), Kika, Valkiria S. Silva (CONEN), Markus Sokol (DN-PT), Marcelo Buzetto (MST), Maria Gorete (MST), Bárbara Corrales (PT Guaianazes), Regina Lucia dos Santos (MNU), Conceição Reis (Intecab), Zindzi Silva dos Santos (Oriashé/MMM), Raquel Pluft Fernandes (DZ PT-Campo Limpo), Enedina Ferreira Andrade (MST), Luis Paulo Almeida (MST), Diana Fernandes (MST), Dionara Soares Ribeiro ( MST), Spoto, Rosana Santos (MST), Márcia Tereza Secca (Fórum SP), Paulo Brito (Apeoesp SP), Rafael Pinto (Conen), Bruno Augusto Dias (Ilêasé Oya Mirewa), Mãe Mirewa (Ilêasé Oya Mirewa), Lucia Skromov (Comité Pro-Haïti), Eloísa Helena Alves da Silva (Negro Sim), Mércia R. N. de Sousa (Ilêasé Oya Mirewa), Julia G. Ap. M. C. (Quilombo Cacadena), Emmanuel Ulysse (Morepia), Nelson Galvão (SINPEEM).


Dilma, vonjad ki a csapatokat Haitiból!

Dilma, Választott Elnökünk!

Csatlakozunk a haiti csapatok kivonása érdekében írt okt. 15-i levélhez. A helyzet napról napra borzalmasabb.

A népet szörnyű kolerajárvány fenyegeti – több mint ezer halott, több tízezer beteg –, melyet a Minustah nepáli katonái hurcolták be, ahogy orvosi-tudományos, diplomáciai és népi források megerősítik, a brazil sajtó által mélyen elhallgatva.

A nyomorúságban hagyott nép az élelem és a szappan között kénytelen választani!
Ennek ellenére a Minustah-csapatok megtorlást alkalmaznak és a megszállás ellen tüntetőket gyilkolnak azzal az ürüggyel, hogy – bajonettek erejével – kötelezzék a kirekesztésen alapuló manipulált választásokra.

Az utóbbi napokban hivatalosan 3 halott volt, melyet hozzá kell adnunk az eddig elkövetett bűnökhöz, amelyeket brazil tisztek követtek el. A nép már kezdi megtámadni a garnizonokat és a Minustah szállítmányokat, közöttük brazil katonákat.

E pillanatban, mikor ezt a levelet megfogalmazzuk, az egész világ népeihez fordulunk szakszervezeteiken, népi és demokratikus szervezeteiken keresztül, hogy a Minustah 41 országában széleskörű mozgalmat indítsanak annak érdekében, hogy csapataikat vonják ki. Ennek a szellemében adunk mandátumot brazil küldöttségünknek, hogy ezt a javaslatot képviselje Algírban a háború és kizsákmányolás elleni világkonferencián nov. 27-29-én.

Dilma Elnök!
Igazségérzetére hivatkozunk és arra, hogy ragaszkodik a nemzetek szuverenitásához. Kerüljük el a még súlyosabb tragédiát. Vonjuk ki a leggyorsabban a brazil csapatokat Haitiból!
Avatkozzon közbe, hogy ez a szégyen megszűnjék. Hogyan lehetséges, hogy a brazil kormány hagyja zászlónk beszennyezését Haiti feketebőrű testvérnépünk vére által?

Soha ennyire nem volt szüksége Haitinak orvosokra, ápolókra és különböző formájú segítségre, nem pedig katonákra!

São Paulo, 2010.nov.19.
Milton Barbosa, Egyesül Fekete Mozgalom;
Irene Batista, Helyhatósági szakszervezeti elnők, São Paulo;
Juliana Cardoso, helyhatósági tanácsnok, PT-São Paulo;
Misa Boito, a Dolgozók pártja vezetőségi tagja, São Paulo;
Adriano Diogo, állami képviselő, Dolgozók pártja, São Paulo.


Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse


Kapcsolattartás:

Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis - 75010 Paris - France
Tel : (33 1) 48 01 88 28. E.mail : eit.ilc@fr.oleane.com