Magánnyugdíjpénztárak tündöklése és bukása

(A hónap végén lejár a magánnyugdíjpénztárban maradásról szóló nyilatkozat határideje)

Kun János magyarázatával
(…..)

A járulékkal és a járadékkal meghatározott rendszerek különböző számítás alapján határozzák meg a nyugdíjat. Mégis: ha a nyugdíjasok és az aktív dolgozók aránya változatlan és a két rendszer ugyanolyan helyettesítési rátát céloz meg, ugyanannyi aktívkori befizetés hasonló nagyságú járadékot nyújt. Lehet, hogy a befizetések befektetése magasabb hozamot eredményez, mint a járadékkal meghatározott rendszerben a befizetések átlagbér-növekedési indexnek vagy az inflációnak megfelelő valorizálása, s a tőkésített rendszereknek magasabbak a költségei. A nyilvántartások költségei mellett (ami a felosztó-kirovó rendszereknél is követelmény) jelentkeznek a vagyonkezelés és a járadékszolgáltató költségei, valamint a járadékszolgáltató kockázatai miatt felmerülő kiadások. A tőkefedezeti rendszerek kevésbé kiszámíthatók. A tőzsdei árfolyamok mozgásának – különösen egy válság előtti buborékképződés, majd a válság idején – az lehet a következménye, hogy aki véletlenül olyan évben megy nyugdíjba, amikor az árfolyamok alacsonyak, fele annyi nyugdíjat kap, mint aki néhány évvel korábban vagy később éri el a nyugdíjkorhatárt. Tőkefedezeti nyugdíjrendszert alkalmazó országokban válság idején, amikor a pénzügyi vagyon leértékelődik, sokan elhalasztják nyugdíjba vonulásukat. Ez a fajta beavatkozás az emberek magánéletébe a felosztó-kirovó nyugdíjrendszerben elképzelhetetlen, emellett fokozza a válság idején különben is fellépő munkapiaci problémákat. Meglepetések persze a felosztó-kirovó rendszerben is érhetik az embert, ha módosítják a nyugdíjtörvényt. A változtatások azonban általában évek múltán lépnek hatályba, az érintettek fel tudnak készülni a változásra. Minél magasabb az ország politikai kultúrája, annál több a változásra hagyott idő.

A tőkefedezeti rendszerek mellett azzal szoktak érvelni, hogy ebben a rendszerben ténylegesen felhalmozott vagyon van, míg a felosztó-kirovó rendszer csak ígéretet ad. Látnunk kell azonban, hogy bármennyire megjelenik a felhalmozott vagyon a kimutatásokban, az is csak ígéret. Állampapír esetén az állam ígéri, hogy lejáratkor kifizeti a tőkét és a kamatokat. Vállalati kötvény esetén a vállalat ígéri ugyanezt. Bankbetétnél a bank ígéri, hogy majd fizetni tud. Részvény esetén a részvénytársaság ígéri, hogy nyereséges lesz. A felhalmozott vagyon azonban tényleges előny, ha az ország tőkehiányos: az a tőke, amit a nyugdíjrendszer felhalmoz, segítheti az ország fejlődését.
A tőkefedezeti rendszerek előnyeként azt is említik, hogy – mivel ezek járulékkal meghatározottak – automatikusan, politikai beavatkozás nélkül garantálják a nyugdíjrendszer egyensúlyát, a felosztó-kirovó rendszer viszont a politika játéktere: a nyugdíjasok szavazatának megnyeréséért a rendszer fenntarthatatlanná válik, s az egyensúly kényszerű megteremtése politikai népszerűségvesztéssel jár. Látni kell azonban, hogy ha egy tőkefedezeti rendszer nem jól teljesít, ott sem kerülhető meg az állam felelőssége, különösen, ha kötelező a részvétel a rendszerben. A rendszerek ugyanis államilag szabályozottak, s az érintettek úgy vélhetik, hogy a rossz teljesítmény a rossz állami szabályozás következménye. Ráadásul rossz teljesítmény esetén belép az állami garancia, ami ugyanúgy többletterheket ró az aktív dolgozókra, mint a felosztó-kirovó rendszer. Emellett: ha a tőkefedezeti és a felosztó-kirovó rendszer egymás mellett él, az utóbbiban továbbra is folyhat a felelőtlen költekezés. A rendszer fenntarthatósága a politikai kultúrától függ, nem attól, van-e tőkefedezete.

(…)
***************************************************

Miért van több bizalma némelyeknek egy-egy magánpénztárban, mint magában az államban? Mi biztosítja, hogy nem mennek tönkre, kezelői a pénzünkkel együtt nem tűnnek el, aminek a történelem már számtalanszor tanúja volt?

Amikor Hornék bevezették a rendszert, a munkáltató által fizetett járulék 37% volt. A maradék 1,5%-kal (mgnyd) 38,5%, az Orbán kormány csökkentette akkor 27%-ra.
Itt már persze, hogy lyuk keletkezett.
A későbbi kormányok tovább csökkentették - de ezek szerint nem a magánnyugdíj - tagok 8%-a, hanem a munkáltatói 13%-a kezdett el hiányozni a költségvetésből.

Hát így az adójövedelmekből kell pótolni.

Viszont most kb. 800 milliárd ft újabb lyuk keletkezik az új adózás miatt a büdzsében.

EZT kell valamivel befoltozni.

Ezt itt a propagandisták soha nem említik, mintha nem lenne. Kizárólag hátramutogatnak, Gyurcsány a hibás, miatta kell ellopni a tagdíjakat, nem tehet mást a kormány, stb.

De tehet.

Fenntarthatja az eddigi adórendszert, ami igazságosabb. (95%-nak az adó 17%, a nagyon magas jövedelműeknek 32%).

Csak akkor Orbán úr nem vihet haza havonta 400 ezerrel többet (ami a ciklusa alatt 20 millió ft).

"A magánnyugdíjpénztárak vezetői között akad olyan, aki a rendszerváltás előtt még egészségügyi államtitkárként tolta az egypárti diktatúra szekerét. Egy másik vezető hosszú évekig MSZP-s országgyűlési képviselő volt, egy társa pedig Horn Gyula munkásságát méltató alapítványt gründolt Gyurcsány Ferenccel és más szocialista politikusokkal együtt. Ugyancsak az MSZP farvizén evez az Aranykor Nyugdíjpénztár igazgatósági elnöke, Vértes András, aki 2009-ben lehetséges jelöltként szerepet vállalt a szocialisták tragikomédiába fulladt miniszterelnök-keresési bohózatában. Két másik nyugdíjpénztár vezetője – szakszervezeti minőségében – korábban együttműködési megállapodást kötött az MSZP éppen aktuális miniszterelnök-jelöltjével. Felbukkan a névsorban Keller László egykori közpénzügyi államtitkár „jobbkeze”, és az ugyancsak szocialista Horváth Csaba korábbi főtanácsadója is...."

Ezek után: válassz !!!