A «baloldal» és a «szélsőbaloldal» az imperialista intervenció vontatókötelén

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának márc. 17-én elfogadott 1973-as számú határozata teljes mértékben megerősíti a IV. Internacionálé Nemzetközi Titkársága nyilatkozatát: «A US-adminisztráció – kiélezve az Európai Unió csúcsainak ellentéteit – a líbiai partokra küldte hadihajóit a Kadhafi-rendszer úgymond gyilkos megtorlása ürügyén. Katonai beavatkozásra szólított csakúgy, mint az Arab Liga márc. 12-i csúcstalálkozója kérése (Szíria és Algéria kivételével). Sarkozy és a brit miniszterelnök, Cameron sietett is a kedvező válasszal.(…)

A “humanitárius beavatkozás” képmutató nyilatkozatai és a «légi tilalmi zóna» mögött Líbia, szénhidrogénje, népe közvetlen imperialista ellenőrzése húzódik, és fenyegetést jelent a szomszédos Egyiptom és Tunézia forradalmi folyamata, sőt, Algéria és Marokkó szuverenitása és integritása ellen is. Újabb kísérlet az AFRICOM lábraállítására, az USA égisze alatt a kontinens katonai rendszerbe integrált beszorítására.»

Ma, márc. 18-án a sajtó hírt adott a katonai kalandról: «Az amerikai Barack Obama stratégiai koordinálásra hívta Nicolas Sarkozyt és David Cameront. Az Európai Unió azt állítja, készen áll a megoldásra, ámbár véges kompetenciával. A kérdés a hétfői brüsszeli külügyminiszteri találkozón kerül napirendre, aztán csütörtökre és péntekre az állam- és kormányfők találkozóját progarmozták. A NATO szintén, a 28 tagország pénteken összeül, hogy a folytatásról döntsön. Az Arab Liga (kivéve Algéria és Szíria) szintén hozzá kell járuljon.»

A IV. Internacionálé számára egyáltalán nem a Kadhafi-rezsim természete kérdőjeleződik meg. Arról van szó, hogy ütött az óra az egységes front kialakítására a népek és nemzetek elleni háborúk megfékezésére. Azonnal le kell állítani a katonai csapást, meg kell védeni a nemzeti szuverenitást, az egyiptomi és tunéziai forradalmat.

Ha ma lehetséges ez a beavatkozás, az ismét köszönhető a «baloldal», a «szélsőbalodal» apparátusainak, melyek felsorakoztak mellette, igazolják, előkészítik az imperialista beavatkozást. «Az emberiség válsága a proletariátus vezetése válságára redukálódik».

Nézzük azokat a dokumentumokat és tényeket, melyek tanusítják, hogy azok, akik a népek jogait és a szocializmust reklamálják, hogyan szolgálják az USA-imperializmust és segédeit, az ENSZ-et, az EU-t, az imperialista kormányokat.

Az Európai Szakszervezeti Szövetség a «szociális dialógusokért » a Földközi-tenger két oldalán …

2011.márc.14-én az «Európai Szakszervezetek Szövetsége» ezt nyilatkozta: «Az Európai Tanács dél-európai szomszédjaival való tárgyalásainak kontextusában az ESZSZ a legszigorúbban elítéli, hogy Líbiában a Kadhafi-rendszer civileket mészárol le. Az ESZSZ úgyszintén aláhúzza annak szükségességét az egész EU számára, hogy példát mutasson az arab tavasz támogatásával a szabadság, a demokrácia, a jogrendiség iránti elkötelezettségünk bázisán (…) Az ESZSZ megerősíti azon kezdeményezések támogatását, melyeket az Európai Bizottság jelenleg a szociális párbeszédek területén kezdett és újból kéri, hogy az Európai szolgálat belső akciója (SEAE) bizonyságot tehessen munkahelyi és szociális ügyek témájában végzett szilárd szakvéleményéről.»

Ez a «konszenzus» az imperialista brigantikkal szintén megtalálta kereteit a ún. «Európai Parlamentben».

Korábban publikáltuk az EP kvázi összes csoportja közös beterjesztését (közöttük a szocialista pártok, az Európai Egyesült Baloldal, melyben megtaláljuk a kommunista és volt kommunista pártokat, a francia Mélenchon Balpártját). A határozat teljes egészében Tunézia visszairányításáról szól az EU társulási szerződésébe, mely Ben Ali idejében az országot «szabad zónává» alakította. Konszenzus van ebben is.

Ugyanez az imperialistabarát «logika» eredményezte a márc. 10-én szinte egyhangúlag megszavazott döntést, mely Catherine Ashtont kérte a líbiai ellenzék elismerésének eljárási folyamata megkezdésére, felhíva az EU kormányait «az ENSZ Biztonsági Tanácsa intézkedéseire való felkészülésre, ideértve a légi zárlat lehetőségét is».

A szociáldemokrata, a néppárti jobboldali, a liberális, a zöld «képviselők» megszavazták, ahogyan az Európai Balpárt is, közöttük a Die Linke és az EBp volt elnöke, az Egyesült Baloldal jelenlegi elnöke, Lothar Bisky és a francia Balpárté Jean-Luc Mélenchon (a francia komm. párt képviselői nem voltak jelen).

A portugál és a görög (KKE) komm. párt ellene szavazott. A KKE – jogosan – így nyilatkozott: «provokáció az USA és a NATO imperialistái, a burzsoá kormányok és az EU pártjai részéről.»

Igennel voksoltak az Egyesült Balpárt tagjainak képviselői, nem csak a többé-kevésbé renovált német, cseh, holland, stb. sztálinista pártok, hanem a portugál Baloldali Blokk 3 képviselője (Marisa Matias, Miguel Portas, Rui Tavares), és a dán Soren Sondegaard, az «EU elleni népi mozgalom» képviselője is.

A pablisták ismét léptek egyet

A portugál Baloldali Blokk a francia NPA-val (Új Antikapitalista Párt) együtt az «Európai Antikapitalista Baloldal» tagja. A három portugál képviselő és a dániai Soren Sondegaard a «Secrétariat unifié» (Egyesült Titkárság) tagja, mely évtizedek óta a IV. Internacionálé zászlaját bitorolja.

Egyidőben ezzel a címmel jelent meg Franciaországban, Belgiumban és Svájcban felszólítás: «Felhívás az Európai Unióval szolidáris beavatkozásra a Mediterránumban». Aláírta többek között az NPA és Mélenchon Balpártja: «nem is olyan régen Európa euromediterrán politikájával dicsekedett. Ez az ambició eltűnt, mikor több ország is a demokrácia mezejére lépett? Ünnepélyesen felhívjuk az összes európai kormányt és az EU intézményeit, minden politikai pártot, hogy sürgős intézkedéseket tegyenek egyetértésben mediterránumi partnereikkel.»

Az állásfoglalás márc.18-án megerősítést nyert, a Biztonsági Tanács szégyenletes 1973-as számot viselő döntése másnapján, megnyitva a Líbiára légicsapást mérő utat.

Márc.18-án az NPA honlapja közölt egy «egységes» kommünikét, melyben felhívott a «líbiai néppel való szolidaritásra» a következő kifejezésekkel: «A 2011. febr.17-i felkelés óta Moammar Kadhafi bűncselekményt követ el népe ellen, a nyugati kormányok és az arab világ diktatúrái pedig haboznak, hímeznek-hámoznak (…) Bűnös ellenforradalom van kibontakozóban Líbiában: mozduljunk gyorsan a líbiai nép segítségére » (Az NPA-n kívül társult ehhez az imperialista hűségeskűhöz a francia ATTAC, a kommunista és a «Balpárt»).

Bizony, nyomásgyakorlásról van szó az ENSZ Biztonsági Tanácsára, a «nyugati kormányokra», hogy azok «hagyják abba a kertelést», avatkozzanak be gyorsabban és erősebben akkor, mikor az imperialista arzenál Líbiát a legsúlyosabb destrukcióval fenyegeti.

Az imperialista beavatkozásra szólító felhívást megkoronázza «a líbiai nép egyetlen legitim képviselője, az átmeneti Nemzeti Tanács elismerése» követelése. Túl a nemzeti tanács összetételén (a Kadhafi-rezsim volt káderei, akik nyíltan kérik az imperialista beavatkozást), nem olyan «követelés» ez, melyet Sarkozy elfogadott már a múlt héten?

Ugyanezek szégyenletesen hallgatnak az emirátus és a szaudi csapatok beavatkozásáról Bahreinben, ahol szunniták és siiták egységben alkotmányozó nemzetgyűlést követelnek.

Eddig az NPA ilyen típusú, több mint kétértelmű jelszavakkal tüntetett «se NATO, se talibánok», de – legalábbis hivatalosan – az intervenció ellen foglalt állást. Most nyíltan az imperialista beavatkozás mellé áll, ezért hív tüntetni. Ismét léptek egyet.