“A válaszadás jogán” a Le Soir d’Algérie lapnak címezve (Aït Hamouda nevű provokátor cikke nyomán), publikálva
Meglepve, de bizonyos émelygéssel olvastunk a Le Soir d’Algérie algériai lap márc. 2-i cikkét, melyet M. Ait Hamouda írt alá.
Elvben nem avatkozunk be a nemzeti ügyekbe, de minthogy a IV. Internacionálé megszólíttatott, a tények alapján helyre kell állítanunk az igazságot.
Meglepve, de bizonyos émelygéssel olvastunk a Le Soir d’Algérie algériai lap márc. 2-i cikkét, melyet M. Ait Hamouda írt alá.
Elvben nem avatkozunk be a nemzeti ügyekbe, de minthogy a IV. Internacionálé megszólíttatott, a tények alapján helyre kell állítanunk az igazságot.
Pontosítsunk, a IV. Internacionálénak nincs szervezett aktivitása Algériában. Nincs fizetett alkalmazottja sem. Egyébként pedig nem is multinacionális, hanem forradalmi internacionalista, melynek nincs sem alkalmazottja, sem «képviselője» egyetlen országban sem. A IV. Internacionálét 1938-ban alapította Lev Trockij a sztálinista bürokrácia ellen. Számtalan rágalom, erőszak, gyilkosság érte a munkásmozgalmat domesztikálni kívánó Sztálin részéről, a francia kormány oldaláról és az imperializmus részéről.
Ezért vagyunk büszkék arra, hogy Algériában barátaink vannak, több évtizeden át tartó közös antikolonialista és a népek önrendelkezéséért folytatott küzdelem eredménye.
Legtöbb elvtársunk, akik résztvett az algériai aktivisták küzdelmében, már nem tud válaszolni. Pierre Lambert, Gérard Bloch, Yves Dechezelles (Messali Hadj ügyvéde), az algériai harcosok (mint Mohammed Boudiaf, Rabah Bitat, stb.) meghaltak már. Emléküket nem hagyjuk bemocskolni. Ait Hamouda által sem, ki megkérdőjelezi a francia trockisták részvételét az algériai forradalom oldalán.
1936-ban a francia szekció támogatta az Etoile nord-africaine (Észak-afrikai Csillagot) a Népfront Ibolya-tervével szemben, mely «leszalámizta az algériai népet» (Messali Hadj szavaival).
Hosszú ideig Pierre Lambert és Yves Dechezelles rendszeres kapcsolatban állt Messali-val, az Etoile nord-africaine alapítójával a 1920-as években. Márpedig azt senki nem tagadja, hogy itt kezdődött az Algéria függetlenségéért vívott harc.
A ma már elhunyt Alexandre Hébert szakszervezeti felelős, akire a cikk hivatkozik, nem volt a IV. Internacionálé tagja, de segítette Messalit és az algériai harcosokat a francia és nemzetközi munkásmozgalmi kapcsolatokban.
Emlékeztetünk arra is, amit orgánumunk, a La Vérité (1945.júl. 88. sz.) írt az 1945.május 8-i De Gaulle-szocialista-kommunista kormány által Sétifben és Guelmában elkövetett mészárlásról: «Az algériai felkelés megtorlásának ugyanolyan bestiális jellege van, mint ami taz SS tett a varsói gettóval.»
Az algériai nép támogatása a francia kolonializmus ellen részünkről nélkülözött mindenféle feltételt, függetlenül az algériai szervezeteken belüli vitáktól, sőt, a IV. Internacionálé állásfoglalásaitól is.
A francia gyarmatosítás nem tévedett, mikor 104 katonai bírósági eljárást indított elvtársaink, Gérard Bloch, Pierre Lambert, Daniel Renard és mások ellen.
Senkinek nincs joga a halottakat beszéltetni, mint M’hamed Yazidot, akivel jó viszonyunk volt, vitákkal, egyetértéssel és egyet nem értéssel, vagy Ouamrane ezredest, aki a forradalom számára gyűjtött alapokat szállította.
Viszont az algériai forradalom más harcosai, mint pl. az elnök Ahmed Ben Bella tanuskodhat.
Afganisztán, a Magreb, a Közel-Kelet kapcsán a IV. Internacionálé ma is elutasítja a francia kormány, az EU és az USA bármiféle beavatkozását.
Ait Hamouda a IV. Internacionálét hibáztatja a Palesztináért vívott harcban, holott ez az egyetlen nemzetközi szervezet, mely 1947 óta Palesztinának az USA és a Szovjetunió vezetői által az ENSZ-ben eldöntött felosztása ellen foglal állást.
«Egyesült és független Palesztinát, melyben a tömegek maguk határozzák meg sorsukat Alkotmányozó Nemzetgyűlés választása során.»
Több mint 60 évvel később álláspontunk ugyanez: a palesztin nép oldalán állunk (minden nép oldalán, mely követeli az összes menekült visszatérésének jogát), egyetlen Palesztinát a palesztin történelmi területeken.
Álláspontunk valóban ez: «A palesztin felszabadítási mozgalom ünnepélyesen kijelenti, hogy ennek a harcnak a végső célja a demokratikus és független Palesztina restaurálása, ahol minden polgár, bármilyen rasszhoz, valláshoz tartozzék, egyenlő jogokat élvez». Ez a formula 1964-ből, az OLP (Palesztin Felszabadító Szervezet) alapító chartájából származó részlet.
Az Hamouda szíve-joga, hogy a IV. Internacionálé álláspontját ne ossza. De ez nem jogosítja fel arra, hogy rágalmazzon, hamisítson védve azon hatalmakat, melyek ellen harcolunk (franciaországi hazugságokra támaszkodva).
Ugyanazok akarják rehabilitálni a “gyarmatosítás jótéteményeit”, vadásznak az emigráns dolgozókra és a «felekezetnélküliség» és az «iszlám elleni harc» ürügyével a magrebi dolgozókat támadják vagy azt keresik, hogy «demokratikusan beavatkozzanak» az algériai, tunéziai vagy marokkói ügyekbe.
A IV. Internacionálé a másik oldalon van, a dolgozók és a népek oldalán. Mindenkinek megvannak a barátai, mindnenkinek megvan a küzdelme!
Louis EEMANS
(A IV. Internacionálé tagja 1940. óta)
François DE MASSOT
(a IV. Internacionálé tagja 1950. óta)
Ezért vagyunk büszkék arra, hogy Algériában barátaink vannak, több évtizeden át tartó közös antikolonialista és a népek önrendelkezéséért folytatott küzdelem eredménye.
Legtöbb elvtársunk, akik résztvett az algériai aktivisták küzdelmében, már nem tud válaszolni. Pierre Lambert, Gérard Bloch, Yves Dechezelles (Messali Hadj ügyvéde), az algériai harcosok (mint Mohammed Boudiaf, Rabah Bitat, stb.) meghaltak már. Emléküket nem hagyjuk bemocskolni. Ait Hamouda által sem, ki megkérdőjelezi a francia trockisták részvételét az algériai forradalom oldalán.
1936-ban a francia szekció támogatta az Etoile nord-africaine (Észak-afrikai Csillagot) a Népfront Ibolya-tervével szemben, mely «leszalámizta az algériai népet» (Messali Hadj szavaival).
Hosszú ideig Pierre Lambert és Yves Dechezelles rendszeres kapcsolatban állt Messali-val, az Etoile nord-africaine alapítójával a 1920-as években. Márpedig azt senki nem tagadja, hogy itt kezdődött az Algéria függetlenségéért vívott harc.
A ma már elhunyt Alexandre Hébert szakszervezeti felelős, akire a cikk hivatkozik, nem volt a IV. Internacionálé tagja, de segítette Messalit és az algériai harcosokat a francia és nemzetközi munkásmozgalmi kapcsolatokban.
Emlékeztetünk arra is, amit orgánumunk, a La Vérité (1945.júl. 88. sz.) írt az 1945.május 8-i De Gaulle-szocialista-kommunista kormány által Sétifben és Guelmában elkövetett mészárlásról: «Az algériai felkelés megtorlásának ugyanolyan bestiális jellege van, mint ami taz SS tett a varsói gettóval.»
Az algériai nép támogatása a francia kolonializmus ellen részünkről nélkülözött mindenféle feltételt, függetlenül az algériai szervezeteken belüli vitáktól, sőt, a IV. Internacionálé állásfoglalásaitól is.
A francia gyarmatosítás nem tévedett, mikor 104 katonai bírósági eljárást indított elvtársaink, Gérard Bloch, Pierre Lambert, Daniel Renard és mások ellen.
Senkinek nincs joga a halottakat beszéltetni, mint M’hamed Yazidot, akivel jó viszonyunk volt, vitákkal, egyetértéssel és egyet nem értéssel, vagy Ouamrane ezredest, aki a forradalom számára gyűjtött alapokat szállította.
Viszont az algériai forradalom más harcosai, mint pl. az elnök Ahmed Ben Bella tanuskodhat.
Afganisztán, a Magreb, a Közel-Kelet kapcsán a IV. Internacionálé ma is elutasítja a francia kormány, az EU és az USA bármiféle beavatkozását.
Ait Hamouda a IV. Internacionálét hibáztatja a Palesztináért vívott harcban, holott ez az egyetlen nemzetközi szervezet, mely 1947 óta Palesztinának az USA és a Szovjetunió vezetői által az ENSZ-ben eldöntött felosztása ellen foglal állást.
«Egyesült és független Palesztinát, melyben a tömegek maguk határozzák meg sorsukat Alkotmányozó Nemzetgyűlés választása során.»
Több mint 60 évvel később álláspontunk ugyanez: a palesztin nép oldalán állunk (minden nép oldalán, mely követeli az összes menekült visszatérésének jogát), egyetlen Palesztinát a palesztin történelmi területeken.
Álláspontunk valóban ez: «A palesztin felszabadítási mozgalom ünnepélyesen kijelenti, hogy ennek a harcnak a végső célja a demokratikus és független Palesztina restaurálása, ahol minden polgár, bármilyen rasszhoz, valláshoz tartozzék, egyenlő jogokat élvez». Ez a formula 1964-ből, az OLP (Palesztin Felszabadító Szervezet) alapító chartájából származó részlet.
Az Hamouda szíve-joga, hogy a IV. Internacionálé álláspontját ne ossza. De ez nem jogosítja fel arra, hogy rágalmazzon, hamisítson védve azon hatalmakat, melyek ellen harcolunk (franciaországi hazugságokra támaszkodva).
Ugyanazok akarják rehabilitálni a “gyarmatosítás jótéteményeit”, vadásznak az emigráns dolgozókra és a «felekezetnélküliség» és az «iszlám elleni harc» ürügyével a magrebi dolgozókat támadják vagy azt keresik, hogy «demokratikusan beavatkozzanak» az algériai, tunéziai vagy marokkói ügyekbe.
A IV. Internacionálé a másik oldalon van, a dolgozók és a népek oldalán. Mindenkinek megvannak a barátai, mindnenkinek megvan a küzdelme!
Louis EEMANS
(A IV. Internacionálé tagja 1940. óta)
François DE MASSOT
(a IV. Internacionálé tagja 1950. óta)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.