Hozzászólás az Európai Szociális Fórum budapesti értekezletén

2011. március 5. Kossuth klub.

Jelenet: mozgássérült lévén segédeszközzel megyek a plénum elé. Lassan, botladozva, s mondom:
- Na látják, úgy haladok mint a magyar demokrácia és benne a mozgalmak.
Megint itt vagyok egy fórumon, azért, hogy elmondjam, mint mindig, amit üzen ott, lent a szenvedő nép, akiről most itt és nélkülük Önök, mi beszélünk. Nem kevesebbre vállalkozok, mint arra, hogy elmondjam hogy a jogaiban megnyomorított, kizsákmányolt társadalommit mond. Ehhez kívánok elmondani két élethelyzetet. Az egyik egy barátom esete, aki nem bírva a szenvedést, a fagyhalálba menekült. Az nem fáj annyira mint a nyomorúságos lét. Késő este, amikor nem lehet utazni és nem lehet az idővel versenyt futni, tehetetlen voltam, de milyen tehetetlen. Másnap a gyerekei megfagyva találták a barátomat.
Átérzik ezt, pláne, hogy most a télen négyszázan fagytak meg?
A másik eset. Egy fiatal családos aktivistánk egy 3 éves kisgyermekével egy sufniban tud meghúzódni, mert nincs lakásuk, arra ébredt, hogy picinyke otthonuk ég, felettük lángolt a plafon, alattuk az ágy. A lángok közül menekültek a gyerekkel. Mindenük odaégett. Nincs még az a kis ruhájuk, holmijuk se amit összekuporgattak. A fiatalember munkanélküli.
Ezzel a két élethelyzettel azt kívánom érzékeltetni, hogy nagy baj van a rendszerváltókkal, a demokráciával és a munkásmozgalommal, benne a sokak közül a szociális mozgalommal. Olyan ez az egész, mint egy szekér. Ezen szekér előtt Önök vannak, az intellektuelek, akik mindenáron minket, a szekeret ki szeretnék húzni a társadalmi- szociális kátyúból. Csakhogy ebben a dologban két tényező hibádzik. Az egyik, hogy Önök – az intellektuelek a munkásarisztokrácia – a hat ló, a sok-sok irányzat, mert minimum ennyi a jószándékú, a nép képviseletét hirdető baloldali politikai csoport miatt nem haladnak, a szekér süllyed. Önök nem veszik észre, és ez a második nagy hiba, hogy a ló és a szekér között nincs rúd, nincs összeköttetés. Miközben szociális mozgalmat képviselnek, aközben annak az abrakját eszik, akit kizsákmányolnak. Sok baloldali mozgalom eszi a kapitalizmus kenyerét, vagy a fennmaradása érdekében a burzsoáziának könyörög. E két hiba közben a baloldalon egymásra acsarkodva azt veszik figyelmen kívül, hogy tömegek és a demokrácia lényege pusztul el, hogy szabad választás van a halál és a szenvedés között. Dúl a bankdiktatúra és szociálfasizmus van kibontakozóban. Mert abban a demokráciában, ahol nincs társadalmi mobilitás, amelyben el lehet pusztulni , ahol közvetett genocídium valósul meg, az maga a szociálfasizmus.
(Megjegyzés: itt félbeszakítottak, a megfelelés csapdájában lévő levezető – szervezők. Párbeszéd kell, mondtam zavaromban, de a szegényekre nincs idő, hiszen az intellektuelek fórumai színdarabok kiosztott szerepekkel. Egy egy szereplő pedig időhöz van kötve.)
Folytatom. Tisztelt megjelentek, a két példámból azt kívántam elmondani, hogy egy cél érdekében elbeszélünk egymás mellett, az egyik a másik nélkül politizál – „róla”.
Megjegyzem, persze az intellektuelek, a munkásarisztokrácia szellemi és politikai kizsákmányoltsága reális, maga a munkásosztály pedig társadalmi krízist él át, és mégsem találnak egymásra. A firenzei SZOCIÁLIS FÓRUM 1 millió résztvevője után, pl. Isztambulba miért csak pár ezer érdeklődő volt? Nem véletlen!
Úgy nem lehet minket, a munkásságot képviselni, hogy eközben az intellektueleknek derogál horizontálisan beszélni a célréteggel, megismerni életüket, ott lent találkozni, vagy élni velük. A gyakorlattól idegen, ellentétes elméletek, anomáliák és polémiákkal átszőtt, sokszor szépen hangzó de üres szólamokkal nem lehet a dolgozó népet, a munkásosztályt képviselni.
Szobaforradalom és a munkásmozgalom kisipari módszereinek majmolása. Mind ez tele van tűzdelve a kapitalizmusnak való megfelelés rituáléjával, a magyar elvtárs-urak kispolgári magatartása a nyugat-európai elvtárs-urak előtti sasszézásával ! Itthon a frakciózás, pártütés, az egymással való vita, ami verbális háború. Közben rombolják a munkásmozgalom hiteles politikai és társadalmi értékeit, kiátkoznak egyeseket. Mi több, az újburzsoázia jeles képviselője, a 8 évig kormányzó MSZP bravúros sikereket könyvelhetett el 3 dologban!
1. Teljesen devalválta a baloldali szó értelmét, a népben kialakítva azt a szemléletet, hogy a baloldal maga a munkásosztály ellensége, a nép sanyargatója.
2. Tönkretette a valódi baloldali civil szervezeteket és a kibontakozó mozgalmak vezetői üldözte jogi, gazdasági és szociális eszközökkel.
3. Az MSZP sikeresen parolázott a neoliberalizmussal és vált a vele egy tőről fakadó jobb, liberális újburzsoázia érdekeinek aktív képviselőjévé, érvényesítőjévé.
Igaz, az MSZP „sikereit” az árulóknak kijáró jutalom követi. Most az MSZP a saját maga által teremtett társadalmi, politikai szemétdombján kukorékol, félti a pozícióját, és szenvedni kezd a politikai munkaadójuk, az USA, IMF, EU, multinacionális és nemzeti tőkések neki kijáró jutalma miatt.
Az MSZP-liberális kormányzó politika totális támadást intézett a kádári értékeket képviselő, egyetlen párt ellen, azt majdnem sikeresen lefejezte, csak azért, hogy az aljas álbaloldali platformpolitikájának megfelelően „beintegrálja” és mint a rendszerváltás után, az országot megsemmisítse.

Aradi Pál

Ps. Ezt a hihetetlenül aljas, áruló, mocskos politikát közvetve, közvetlenül támogatták, és erőlködve támogatják ma is, akik nem vették észre, hogy a munkásosztály értelmiségi rétegét lépre akarták csalni, ez igenis sikerült! A «baloldali» és jobboldali burzsoázia politikai szekértolói által lépre csalt értelmiség, ma baloldaliságuk zavarában csak egyben egységesek. Abban, hogy a baloldalon egy személyt kiátkoznak. Teszik ezt a munkásmozgalom kibontakozását akadályozva a dolgozó nép kárára és a multinacionális, a nemzeti tőkések érdekeit kiszolgálva.
Meglehet, hogy valamiben van igazuk. Lehet, hogy sokan értik, az a párt amiről itt beszélek generációs ellentétekkel, zártsággal küzd és a nép még nem értheti, miért az elefántcsont tornyuk. Két dolog biztos!
Egyik, hogy a hiteles baloldali mozgalom és a pártrombolás rombolás után nem építettek, se jobb, hitelesebb munkásmozgalmat, se kommunista pártot eddig.
A másik, hogy az eszmehűség hiánya miatt és a meghasonuló politizálásuk miatt erőtlenek.
Most, miközben dúl a baloldaliak verbális háborúja, a védtelen társadalmi csoportok kiszolgáltatottak, már semmiben és senkiben nem hisznek, és mi, én most erről beszélek.
Beszéljünk, és ne úgy, mint a tehetetlen felcser a beteg fölött, hanem valóban a tudást bontakoztassuk ki a beteg társadalom vesztesei érdekében.
Találkozzon a valódi baloldal a képviseltekkel, hogy az eszme képviselőiként hitelesekké váljanak.
Ha ez az egyik feladata a az Európai Szociális Fórum mai tanácskozásának, akkor nem jöttem hiába és Önök is megértik, amiről mi ott lent beszélünk.