Nemzetközi információk

új széria 30.sz. (399) - 2011.márc.4.

Tartalom
- Egyiptom – pedagógussztrájk
- Tunézia: az UGTT febr.27-i nyilatkozata
- USA: a The Organizer küzdelméről Wisconsinban
- Bizottság az Európai Egyetértésért
- Spanyolország: A “gazdasági és szociális egyezmény” elemzése. Levelezőnktől.
- Pakisztán: tiszteletadás Gulzar Chaudhury elvtársunk, az All Pakistan Trade Union Federation (APTUF) főtitkára emlékére
- Guadeloupe: az Alliance des travailleurs et des peuples de la Caraïbe (ATPC-Karibi Népek és Dolgozók Szövetsége) közlése a guadeloupe-i szakszervezetellenes represszióról, interjú Elie Domotával, az UGTG főtitkárával


EGYIPTOM

Az egyiptomi pedagógusok sztrájkja
2011.márc.6-án minden iskolában
(Egyitomi pedagógusok hangja újság, 2011.febr.27.)

Az egyiptomi pedagógus szakszervezeti szövetség bejelentette, hogy márc. 6-án országos sztrájknapot tart.
Általános követelés: átmeneti kormányt egy évre
Pedagóguskövetelések:
1. Új törvényt a pedagógusszakszervezeteknek arról, hogy a tagsági csatlakozás fakultatív legyen. Választások egyetlen szinten az elnök és albizottságok kijelölésére úgy, hogy a pedagógusok együttese alkossa az általános gyűlést.
Az Al Ahram febr. 23-i számában megjelent Általános Unió felhívását elutasítjuk, mivel ezt a szakszervezetekben fellelhető korrupció újraszületésére és a korrupt személyek újraválasztására szóló felszólításnak tartjuk.
2. Az Általános Unió összes tanácsa és altanácsa feloszlatását és olyan pedagógustanács megalakítását, mely lehetővé teszi a szakszervezeti munkát addig is, míg az új törvény alapján tartandó választások lezajlanak.
3. Minden bizottság és albizottság megtisztítását azoktól, akik a korrupciót szimbolizálják, kirabolták a pedagógus szakszervezeti vagyont, és bíróság előtti felelősségrevonásukat.
4. Tisztességes, 1 200 livre (150 euró) minimálbért a kezdőknek, az iskolai csoportösszevonások és magánórák megtiltását.
5. A szerződéses és helyettesítő pedagógusok kinevezését. A magániskolákban tanítók munka-, szociális és egészségügyi körülményeinek, bérviszonyainak javítása csakúgy, mint szakszervezeti tagságuk, saját szakszervezetük létrehozása jogainak megerősítése.
6. A pedagógusok általános munkakörülményeinek javítását (a helyiségek, műhelyek, iskolaépületek zsúfoltságának megszüntetését, fejlesztő programokat, szabadságuk és emberi tisztességük diszkrimináció nélküli tiszteletben tartását).
7. Az egyiptomi iskolai intézmények biztonsági szolgálat alóli mentesítését, a pedagógusok kezelésének biztonsági mentalitása teljes elhagyását.


TUNÉZIA
Az UGTT febr. 27-i nyilatkozata

«Elsőként (az UGTT végrehajtó irodája) azonnali lemondásra szólítja a jelenlegi kormányt, arra, hogy fejezze be az államstruktúra irányítását, mivel teljességgel képtelen az állampolgárok biztonságának garantálására csakúgy, mint az átmenet levezénylésére.
Másodjára pedig felhív a nép által választott, a demokrácia és a választás szabadsága elvéről kezeskedő Alkotmányozó Nemzetgyűlés felállítására. Harmadszor, a jelenlegi elnököt arra szólítja, hogy nevezzen ki egy általánosan elismert és közismert független személyt, aki szakértői kormányt alakít a folyó ügyek intézésére (…).»


“A föld azé, aki megműveli”
Riport


A Mateur városi mezőgazdasági iskola tanulói iskolájuk transparense alatt vonultak fel.

- Iskolánkban mi is bizottságot hoztunk létre és védjük jelszavainkat, melyek az egész tunéziai nép akaratát fejezik ki.
- Ez mit jelent?
- Az országgyűlés két házának a feloszlatását, a kormány és az RCD struktúrájának eltűnését eltűnését, ideértve a helyhatóságokat is; Alkotmányozó Nemzetgyűlés és közjóléti kormány megalakulását.
- Állami mezőgazdasági iskola diákjai vagytok, bizonyosan elgondolkodtatok és vitatkoztatok a földkérdésen. Mi az álláspontotok?
- Ma azt látni, hogy a földeket nagylelkűen osztogatták az agrártőkéseknek és az uralkodó családoknak. A forradalom radikálisan ez ellen fordulva új fordulatot nyitott. A föld azoké kell legyen, akik megművelik, a szegényparasztoké és azoké, akik ezt tanulták, az agrártechnikusoké, vagyis akik képesek gyümölcsöztetni.»


USA

Az USA dolgozói tekintetüket
Wisconsinra függesztetik
(The Organizer - 2011. febr., részlet)


A republikánus Scott Walker, Wisconsin állam nemrég választott kormányzója mindenáron el akarja fogadtatni a költségvetést módosító törvényjavaslatát. Elfogadása a wisconsini közszféra 200 ezer alkalmazottjának, szakszervezetének, járadékainak és nyugdíjának tönkretételéhez vezet.

Walker megprópálta nagyon gyorsan, napirendre tűzésétől egy héten belül elfogadtatni a törvényt. Az állam 14 demokrata párti szenátusi tagja elhagyta Wisconsint, hogy megakadályozza a szavazást. Walkernek egy szavazata hiányzik a tervezet elfogadtatásához. Reméli, hogy elegendő nyomást gyakorolt a demokratákra, hogy egyikük engedjen vagy kompromisszum jöjjön létre a megszorítások elfogadása bázisán.
Az egész országban a dolgozók, különösen a szakszervezeti tagok és a diákok Wisconsinra függesztik tekintetüket.
Ebben a stádiumban, s főként a Walker-törvény elleni tömeges tiltakozást tekintve, egyáltalán nem biztos, hogy Walkernek sikerül elfogadtatnia.

Milyen akadályba ütközik a tömegek mobilizációja?

Febr. 20-án az AFT (oktatási szakszervezet) elnöke, Randi Weingarten azt nyilatkozta, hogy a szakszervezeti vezetők — az AFL-CIO-nál csakúgy, mint a Change to Winnél — készek voltak a bérek és nyugdíjak csökkentésére 100 millió dollárig, ha a szakszervezetellenes kitételek kikerülnek a törvénytervezetből.

Vajon ez az, amit várunk a szakszervezeti vezetőktől? Persze, hogy nem. Elfogadhatatlan, hogy akár egy fillérről is lemondjanak a közszférában.

Ahelyett, hogy térdre esne a kormányzók és az állami törvényhozó hatalom előtt a drákói intézkedések elfogadásával, a szakszervezeti mozgalomnak azonnal hívnia kellene tagjait, szimpatizánsait a népi egyesületekben, tömegesen kellene mozgósítani a következő 10 év alatt 1 100 milliárdot jelentő költségvetési megszorítás ellen.
.
A szakszervezeteknek követelniük kell, hogy a szövetségi kormány a bankok és pénzügyi intézmények páncélszekrényeiben heverő 2 000 milliárdnyi fellendítési alapot visszaszerezze.

A tömeges demonstrációk, a mobilizációk, az ülősztrájkok Wisconsinban megmutatják az utat az egész ország dolgozóinak. Ahogyan a forradalom megmutatja Észak-Afrikában, Közel-Keleten a dolgozóknak független küzdelemben, hogy hatalmuk van a történelem menetének megváltoztatására.


Az Európai Kapcsolati Bizottság (a Dolgozók Európai Egyetértéséért) 2011.febr.20-i párizsi ülése

A Bizottság Indítványa, elfogadva egyhangúlag febr. 20-án, Párizsban

Mivel az IMF és az EU politikája mindenütt a nyomorúság és destrukció terveire kényszerít,
Mivel ezt a politikát elutasítják egész Európa dolgozói,
Mivel ez a politika sztrájkokat, tüntetéseket idéz elő,
Mivel csakis a dolgozók és szervezeteik egysége kötelezheti a kormányokat visszavonulásra az IMF és az EU terveinek visszavonására,
Mivel ez az egység elválaszthatatlan a munkásmozgalom függetlenségétől az állammal, kormányokkal, az IMF, EU nemzetközi intézményekkel szemben, független azoktól a paktumoktól is, melyek a munkásszervezetek integrálására törekednek,

Deklaráljuk, hogy:
1 - egymás szervezeteinek, országaink helyzetének tiszteletben tartása mellett ez irányban haladunk tovább,
2 - előfeszítéseink koordinálására európai tanácskozást kirdetünk a „versenyképességi paktum”, minden «szociális paktum», az EU és az IMF halálos programjai visszavonása érdekében,
3 - delegációt szervezünk az EU Tunézia és Egyiptom népei ügyeibe való beavatkozás ellen, mert ezek a kialakulóban levő forradalmak bátorító hatással vannak Európa dolgozói és népei felszabadulása számára.

A Bizottság kampányt indít a Van Rompuyhoz és Ashtonhoz, az Európai Parlament «Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségének» csoportjához és az Egységes Európai Baloldal képviselőihez szóló nyílt levéllel
(korábban közöltük, csatlakozás ott)


Spanyolország
Levelezőnk

A kormány, a CEOE és CEPYME munkáltatói szervezet és az UGT
és Munkásbizottságok szakszervezet között kötött
“szociális és gazdasági egyezmény” elemzése

A február 1-én aláírt egyezmény jóval túlmegy egy nyugdíjakról szóló paktumon. Érinti a munkaügyi politikát, a kollektív szerződéseket, a közfeladatokat és az iparpolitikát.

Az egyezmény kimondja «minden fél együttműködését a fejlődés megjavítása és a nemzeti és nemzetközi befektetők hiteles visszacsalogatása érdekében». Minden megszorítást el kell fogadnunk, hogy a befektetőknek, tehát a spekulánsoknak tetsszünk!

A deklarált célok között: «a közköltségvetés egyensúlya kötelezettségeinknek megfelelően a szigorúság alapján» — az Európai Uniónak tett kötelezettség, nem az UGT és a COOO tagjainak, a dolgozóknak! —; «a társadalombiztosítáis rendszer reformja»; «gazdaságunk dinamizmusa és versenyképessége fejlesztése».

Olyan globális paktumról van szó, amint látjunk, amellyel csak a piacok lesznek elégedettek. Nézzünk néhány észrevételt.

Egyezmény a nyugdíjról

– A nyugdíjba vonulás korhatárát felemelték 67 évre. Lehetséges a nyugdíj 65 éves korban, 38 és fél éves munkaviszony után. Alkalmazása 2013-ban kezdődik.
– 63 éves korban előnyugdíjba lehet menni 33 éves munkaviszony után, az előnyugdíj évi 7,5 %-kal csökkentett mértékű.
– 61 éves korban csak akkor, ha válsághelyet van, de a nyugdíj 33-42 %-os csökkentésével.
– A nyugdíjkalkuláció periódusa 15-ről 25 évre nő 2013-tól, mely azok 15-20 %-os csökkentéséhez vezet a dolgozók többsége számára.
– Nehéz és veszélyes munkavégzés: az előrehozott nyugdíj egy 2006-os egyezség határozatától függ, melyet a «Társadalombiztosítási igazgatóság kidolgoz majd»… soha be nem tartották.

Összefoglalóul, a munkáltatói szervezet és a kormány majdnem minden javaslatát elérte, a szakszervezetek indítványa halasztást szenvedett. A paktum, ahogy a Munkaügyi miniszter be is ismerte, a nyugdíjakat lecsökkenti a GDP 3,5-4 %-ára, ami több mint 35 milliárd euróval kevesebbet juttat a nyugdíjasoknak. A nekünk javasolt paktumnak ez a valódi mérlege a számok nyelvén.

Ugyanez a miniszter magyarázta, hogy a kormány tartja az egy évvel ezelőtt Brüsszelnek a kiigazításokról tett gazdasági ígéreteit.

A paktum tönkreteszi a nyugdíjakat. Kiszélesíti az alapjául szolgáló számítást 15-ről 25 évre. A teljes, 100 %-os nyugdíjhoz 35 év helyett 37 év kell; 37 évre emeli a nyugdíjkorhatárt a jelenlegi dolgozók 50 %-nál, a fiataloknál ennél jóval magasabb arányban.

Az úgynevezett aktív munkaügyi politika

Itt a paktum kétféle intézkedést különböztet meg, a «strukturálist» ésa «konjunkturálist». A «strukurális» részben minden tartalmat nélkülöző intézkedések:

— Fejleszteni a munkanélküliek munkahelykereső «személyreszabott kalauzolását» – amiről évek óta beszélnek.
— Megerősíteni a munkaügyi közszolgáltatást, de «a pénzügyi lehetőségek szerint».
— A létező «aktív munkaügyi politika» program mélységesen átalakítása – mely eddig sem akadályozta meg, hogy a munkanélküliség két év óta rekordokat döntöget.

A «konjunkturális» intézkedések között:

— A társadalombiztosítási hozzájárulás alól felmentés olyan vállalatok számára, melyek legalább hat hónapig részmunkaidőben foglalkoztatnak.
— 400 eurós segítség olyan munkanélküliek számára, akik jogosultsága befejeződik, a minimálbér 75 %-nál kevesebb a jövedelme, maximum 6 hónapos időre a «személyreszabott kalauzolás» és az «aktív munkaügyi politika» programhoz csatolva.

Egyik oldalról az egyezmény a nyugdíjhoz jutást nehezíti meg és összegét csökkenti, a másikról újabb felmentéseket ad a munkáltatóknak a Társadalombiztosítás hátrányára, pluszban pedig «szemétszerződéseket» kínál.

A Munkatörvénykönyv reformjának folytatása

A szakszervezetek és a munkáltatói szervezet részt vesznek az ERE (restrukturációs tervek új szabályozása) és a dolgozók «földrajzi mobilitása» fejlesztésében. Tőkealapok az elbocsátások finanszírozására «a munkáltatói hozzájárulás emelése nélkül». Szakszervezetek és munkáltatói szervezetek, «szakértői bizottságot» kijelölve vesznek részt a fejlesztésben.

Nemcsak elfogadják a részvételt a munkaügy reformjában, mely ellen 2010. szept. 29-én dolgozók milliói sztrájkoltak, hanem még azt is elfogadják, hogy létrejöjjenek olyan alapok, melyek az elbocsátások finanszírozására szolgálnak a Társadalombiztosítás bevételeit csökkentve.

A közfeladat

A kormány és a szakszervezet aláírja «párbeszéd folyamatának megnyitását a közfeladati bizottságban» a nyugdíjakról, a közfeladat ellátása státuszáról és «a közfeladat területén a megvalósult egyezmények fejlesztéséről».

«Párbeszéd folyamata» a már aláírt és a kormány által be nem tartott megegyezésekről!

Semmi utalás a bérek csökkenésére, mely a tisztviselőknél a vásárlóerő 8 %-os csökkenését hozta 2010-ben és még 3 vagy 4 %-ot 2011-ben.

Kollektív szerződés

Az UGT-nek és a CCOO-nak a munkáltatókkal kötött egyezményéről van szó, hogy utat nyisson a «kétoldalú tárgyalási folyamatnak» márc. 19-én, ahogyan a munkaügyi reform megköveteli.

Az alkudozás egycsapásra a «vállalati keretek favorizálását» veszi szemügyre, arról beszél, hogy minden szektorban tárgyalásos struktúrát állít fel szektoriális konvenciók révén, ami feltételezi, hogy véget vet a megyei megállapodásoknak.

Semmi garancia nincs, ami a megállapodások «ultraaktivitását» illeti [az «oltalom elve», mely azt jelenti, hogy a vállalatnál nem szabad aláírni sem az ágazatinál, sem a Munka törvényönyvnél kedvezőtlenebb kollektív szerződést].

A munkáltatók abszolút le akarnak számolni ezzel a kikötéssel

Az egyezmény szélesre tárja az ajtót, kikötve, hogy «a kollektív szerződések dinamizálása szükséges a tárgyalási folyamatot illetően, új tartalmat és anyagi megújítást kell nyerjenek, valamint a kontinuitásukat elvesztettek megszüntetését».

A szakszervezetek védelme ma azt jelenti, hogy meg kell erősíteni a harcot, hogy aláírásukat visszavonják a paktumról, hogy a tömegek mozgósítására támaszkodjanak, hogy a szocialista és a munkásosztály képviseletét hirdető képviselők az egyezményből fakadó törvény ellen szavazzanak.


PAKISZTÁN

Tiszteletadás

Ahmed Gulzar Chaudhary elvtársunk, az All Pakistan Trade Union Federation (APTUF) főtitkára 2011. febr. 14-én súlyos betegség következtében elhunyt. Chaudhary elvtársunk a pakisztáni munkásmozgalom első soraiban harcolt, az ázsiai munkásmozgalom egész világon elismert alakja volt.

Gulzar Chaudhary elvtárs és vele az APTUF, a Nemzetközi Egyetértés aktivitásában annak kezdete óta részt vett, ott volt a Párizsban, San Franciscoban, Berlinben, Madridban tartott tanácskozásokon.

Gulzar Chaudhary szervezete nevében szintén szervezője volt az Ázsiai Egyetértésnek, a bombay-i és daccai tanácskozásoknak.
Aktivista életének középpontjában, a pakisztáni dolgozók követeléseinek védelmében fáradhatatlan küzdelmet folytatott a békéért, a régió népeinek egységéért az imperializmus dominanciája fenntartásáért indított támadásai, divíziója és diszlokációja elleni védekezés nélkülözhetetlen feltételeként. Gulzar Chaudhary Pandzsábban született Indiában 1943-ban. Annak felosztásakor a család Pakisztánban telepedett le. Gyermekként átélte India szétszakítását annak minden borzalmával, mely egy életre megjelölte. Középiskolája befejezése után egy multinacionális vállalatnál kezdett el dolgozni. Nagyon korán csatlakozott a szakszervezeti mozgalomhoz.

A mai formájában létező APTUF gyökerei a megosztás előtti idők szervezeteibe nyúlnak vissza, melyek a pakisztáni katonai diktatúra megtorlása ellen léptek fel az 1969-1971-es nagy mozgalmakban. 1974-ben Abdur Rehman szakszervezeti vezető meggyilkolása után Gulzar Chaudhary a hatalmas munkásmegmozdulás élén követelte a bűnösök megbüntetését. A kormány bebörtönözte. Kiszabadulása után, két évvel később alapította meg az APTUF-t.

Az APTUF egyik nyilatkozatában felhívja a figyelmet, hogy Chaudhary a privatizációellenes küzdelem első soraiban harcolt megakadályozva a vasút magánkézre adását. Aláhúzza, hogy mindig a szervezet egységéért cselekedett, a munkásosztály függetlenségének szem előtt tartásával. Meghatározó szerepet játszott a több szakszervezeti szövetséget tömörítő «Pakistan Workers Confederation» létrejöttében.

Üzenetükben Louisa Hanoune, az Algériai Dolgozók Pártja főtitkára és Daniel Gluckstein, a Független Munkáspárt országos titkára, a Nemzetközi Egyetértés koordinátorai ezt írják:

«2010. nov. 27-28-29-én már betegen részt vett az algíri nyílt világkonferencián, egy fiatalokból álló delegáció kíséretében.
Pakisztán drámai órákat élt át, az afganisztáni amerikai háború átcsapott pakisztáni területekre, bombák és lövedékek hullottak pakisztáni állampolgárokra, az imperializmus minden módon az ország diszlokációjára tört, a külföldi és belföldi kizsákmányolók kihasználva a helyzetet méginkább súlyosbították a dolgozók életét, Gulzar Chaudhary és elvtársai mégis alapvető fontosságúnak ítélték az algíri részvételt. A remény üzenetét hozták, hozzászólásuk tartásról árulkodott az APTUF kongresszusa előtt néhány héttel: “Nem hátrálunk. Megtartjuk szakszervezetünk kongresszusát az ország minden részéből érkező küldöttekkel, akik ki fogják mutatni Pakisztán dolgozó tömegeinek békevágyát.”

Gulzar Chaudhary elvtársunk utolsó erejét e kongresszusra koncentrálta. A háború, az utazási nehézségek, a terrorcselekmények ellenére több mint 1000 küldött érkezett Pakisztán minden részéből és megerősítették: bármelyik régióból is származzanak, bármi legyen vallásuk, nyelvük, mindnyájan szakszervezeti egységbe forrt dolgozók. Ez az egység teszi lehetőve, hogy ellenálljanak, együtt tegyenek a békéért, véget vessenek a külföldi beavatkozásnak.

A kongresszus az algíri világkonferencia kontinuitásába illeszkedik a háború és a kizsákmányolás ellen, az ezek elleni szervezkedés szükségéért – ez volt Gulzar Chaudhary élete.»

GUADELOUPE

A Karibi Dolgozók és Népek Szövetsége (ATPC) közlése:

GUADELOUPE: szakszervezetellenes megtorlás
Interjú Elie Domotával, az UGTG szakszervezet főtitkárával

– Szakszervezeted felhívást tett a nemzetközi munkás- és demokratikus moozgalom támogatását és szolidaritását kérve. Mi történik nálatok?

– Az LKP megszületésével az UGTG aktivistái csakúgy, mint az ország dolgozói együttesen megértették, hogy lehetséges olyan társadalmat építeni, ami a szolidaritáson, a kölcsönös segítségen és az alkotáson alapul. Megértettünk, hogy országunknak megvan minden aduja, hogy etesse, művelje, gyógyítsa, nevelje, oktassa minden gyermekét. 2009 volt a pwofitasyon (kizsákmányolás) denunciálásának éve és a harc éve is, mikor népünk az egész világgal szembeszállt. A győzelmünkkel szembeni támadások ellen csak azt tehettünk, hogy szüntelenül folytattunk a munkát, magyaráztuk a kizsákmányolás természetét, szerveztük az elnyomás elleni mozgósítást.
Ahogy várható is volt, a 2009-es jan.-febr.-márciusi nagyszerű mobilizáció után a francia állam megtorló szervei úgy döntöttek, hogy visszavesznek mindent azoktól, akik, hogy nemet mondjanak a kizsákmányolásra, az utcára mentek.
Diabolizálják és kriminalizálják a guadeloupe-i szakszervezeti mozgalmat, a sajtó szinte meglincseli, a francia állam és kiszolgálója, a bíróság rendszeresen támadja, különösképpen az UGTG tagjait. Ez az igazság, messze vagyunk az emberi jogok és a bíróságok függetlensége hazájától.
Az UGTT vezetői és aktivistái közül mintegy harmincat idézett bíróság elé a francia gyarmati igazságszolgáltatás a 2009 eleji megmozdulásban való részvételért.

– Köthető az LKP megalakításához ez a veszett düh ellenetek, melynek egyik megfontosabb kezdeményezői voltatok?

– Az UGTG vezetőin és aktivistáin keresztül végül az LKP van a célkeresztben, a guadeloupe-i dolgozók és a nép. A francia gyarmattartó állam meg akarja szüntetni az LKP-t, ezt a rendkívüli eszközt, mely a társadalmi erőket egyesítette, a népnek visszaadta önbizalmát, új reményeket hozott létre. Tönkre kell tennie a guadeloupe-i dolgozók és a nép által létrehozott LKP-t, a pwofitasyon ellen tiltakozó élgárdát. Mert az LKP-val megváltozott a félelem, most már a másik tábor retteg, hogy népünk folytatja a harcot tiszteletbentartásáért, az állam által megakadályozott egyezmények betartásáért.
Terrorizálnia kell az UGTT vezetőit és aktiváit, különösen a hotelszakmában, elsőként Charly LENDO-t, hogy az országosnál előnyösebb kollektív szerződést megsemmisítsék, így szintén lehetővé tegyék a szélhámosoknak az adózás megkerülését, hogy azok folytassák az uralmukat a szektorban. Az állam és helyi szövetségesei szét akarják verni a népi egységet, terrorizálni a szakszervezeteket, szájkosarat rakni a sajtóra, kezessé tenni az ügyvédeket. Attól való politikai félelmükben, hogy a dolgozók, szervezeteik, a nép megtalálták egységüket Guadeloupe-on.

– Hogyan szerveződik a küzdelem a megtorlás ellen?

– Az UGTG összes aktivistája és felelőse mozgósul. Meg kell erősítenünk elkötelezettségünket a dolgozók követeléseinek összességére. Röplapok, bejárások, szolidaritási felhívások, információs találkozók, gyűlések, mindez azért, hogy informáljunk és érzékennyé tegyük a dolgozókat, nagy demonstrációt tartsunk a megtorlás ellen. A nemzetközi szolidaritási felhívás egy alapvető adu, mert lehetővé teszi, hogy megmutassuk Franciaország, az emberi jogok igazi arcát, a francia gyarmatosítást.

– Hozzáteszel még valamit a karibi dolgozóknak és népeknek címezve?

– Az UGTG széles szolidaritásra szólít, a nemzetközi munkásszolidaritás nevében, a dolgozók és szakszervezetei jogai nevében, legitim követelései nevében. Számítunk a karibi dolgozókra és népekre.

Kapcsolattartás:

Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris - France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com



Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse