Márc. 4-én általános munkabeszüntetés zajlott a bérek csökkentésének uniós programja, az ún.szakmaközi egyezség törvénytervezete ellen.
Az ügyvezető kormány nem enged, max. 0,3 %-ban jelölte meg a béremelés mértékét, s többek között az elbocsátandó tisztviselők végkielégítését csökkenti.
A két legnagyobb szakszervezeti tömörülés szólított szélesen követett sztrájkra és tüntetésre. A nagyvállalatok, szupermarketek előtt természetesen sztrájkőrség, de a kereskedelmi, ipari zónák is megközelíthetetlenné váltak, az autópályák kijáratánál, útkereszteződésekben „filter” lassította a közlekedést, autóbuszok pedig egyáltalán nem jártak Vallóniában.
A neuralgikus földrajzi pontokon - Mons, Charleroi, Wavre - területén olykor összecsapások sebesültekkel, Liège-ben pedig a várt szimbolikus tüntetés helyett az egész tartomány leállt, a nagybankokat, nagyüzemeket, kereskedelmi központokat blokkolták a dolgozók. A tüntetők egy része a Pénzügyminisztérium dolgozóit szolidaritásra és munkahelyük elhagyására szólította, az elutasító válaszra pedig irodákat törtek össze.
Az utóbbi időkben szinte mindennapos demonstrációk miért fajultak el hirtelen?
Az FGTB főtitkára értékelésében felhívta a figyelmet, hogy a jelek arra mutatnak, a türelem kezd elfogyni. A nadrágszíjhúzás évei után a dolgozók nem hajlandók elviselni a bércsökkenést, a bérindexáció eltűnését (az energia- és alapélelmiszer ára 15 %-kal nőtt december óta), a szabad bértárgyalások hiányát, a szociális juttatások elégtelenségét. A sztrájk hatásaként a magánszektor veszteségét 70 millió euróra becsülik. Talán ha a zsebük bánja, jobban megtanulják, hogy nem a dolgozók kötelesek megfizetni mások gyarapodását...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.