Az Európai Unió természete

Ma már csak kevesen mernek vitába szállni azzal a megállapítással, hogy az EU az a központi politikai szerv, mely az összes tagállam ”szigorításainak” forrása (akár bevallják-e bizonyos államok vagy nem).

Az EU utasítja a tagállamok kormányait arra, hogy vaskézzel járjanak el a munkásjogok megsemmisítésének politikájában. Az IMF is benne van, de csak mögöttes szerepben, akkor lép közbe, ha az Unión belül támad nézeteltérés egyik vagy másik kérdésben (pillanatnyilag problémái vannak Dominique Strauss-Kahn letartóztatása és az új csapat politikai minőségével kapcsolatban, mely nyilván különbözni fog az előzőétől).

Ha az Unió nem létezne, minden kormánynak egyedül kellene szembenéznie «saját» nemzeti munkásosztályával. Az EU kezdeményezi az offenzívát, erősíti és bátorítja a kormányokat - mégha diktátumok formájában is - a munkás- és dolgozóellenes lépésekben.

Meg tudná-e valósítani az Unió az igért „jó gazdasági kormányzást”, ha nem is baloldali politikával, de valamiképpen pozitív eredménnyel a dolgozók számára? Az Unió alapszerződéseiben leírtak alapján biztonsággal ki lehet jelenteni, hogy nem. A bennük meghirdetett politika a jóléti társadalmak (a szociális eredmények) lerombolásán alapul, s ez érvényes nem csak tagországokra Nyugattól Keletig, Északtól Délig, hanem még a rajta messze kívül fekvő, de vele szoros kapcsolatban álló országokra is. Az Unió csak azért létezik, hogy biztosítsa a profit limitálatlan igényeit a privatizációkon és a szabadkereskedelmen keresztül. Természeténél fogva antiszociális, ami persze nem jelenti, hogy ne támaszkodna a «szociális párbeszédre» ahhoz, hogy politikáját megvalósítsa! Ezért kell neki, mint egy falat kenyér, a szakszervezeti vezetők együttműködése. Enélkül közvetlenül kellene konfrontálódnia a tömegekkel. Az Európai Unión létezésén alapuló konszenzus, mégha élénk kritika is éri működését, ha nem támadja alapszerződéseit, végeredményében fenntartását szolgálja. Ezért tartunk ott, hogy ma az európai szakszervezeti vezetők - joggal - soha nem látott módon támadják az Unió döntéseit, mégis megmaradnak az uniós kereteken belül és hozzájárulnak annak fenntartásához.