Kunta Kinték, Isaurák országa leszünk?
(Fagi)
Egy olyan társaság készül a munkajogi szabályok kardinális megváltoztatására, amely még életében egyetlen percet sem dolgozott alkalmazottként. Ami önmagában még nem is lenne baj, ha megkérdezne és főképpen hallgatna is olyanokra, akik ismernek egyet, s mást a munka világáról. Az előjelek nem erre utalnak. A nyár kellős közepén alig egy hónap alatt akarják lezavarni a társadalmi vitát. Igazán nem huhogni szeretnék, de meglássátok nagy baj lesz még ebből!
Az elkészülő koncepcióból, amely előre vetíti a majdani elkészülő törvény baljós árnyékát, nézzünk meg néhány alapelvet közelebbről. Mindjárt az elején az egyik leglényegesebbet az üzemi tanácsok és szakszervezetek működésével kapcsolatos kormányzati elképzeléseket.
Hogy, mennyire összevissza csapkodnak a kérdésben, mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy néhány hónappal ezelőtt még az ÜT-k kiüresedéséről (ismerjük el, ebben van némi igazság), megszüntetéséről szóltak a kormánykörökből kiszivárgott hírek. Ehhez képest 180 fokos fordulat következet be az álláspontokban, a napokban nyilvánosságra hozott „Magyar Munka Terv”-ben ezt írják az ÜT-k működéséről: „…célszerű, hogy a munkavállalók foglalkoztatását is érintő munkáltatói döntésekbe való beleszólás joga (participáció) az üzemi tanácsok kompetenciája legyen. A jelenlegi széttagolt rendszert meghaladva az üzemi tanács hatáskörébe indokolt vonni a munkavédelmi és a munkavállalók felügyelő bizottsági képviseletét is.”
Hamar rájöhetünk, hogy mi ennek a hirtelen pálfordulásnak az oka, ha tovább olvassuk a koncepció lényegét, nézzük:
„A szakszervezetek ezzel szemben tagjaik érdekképviseletét lássák el, s e funkcióval összeférhetetlenek a munkáltató működését érintő döntésekben való közreműködés és a kifogás benyújtásának joga. Az egyenlő bánásmód követelményének részletes jogi szabályozása feleslegessé teszi a szakszervezeti tisztségviselőket megillető, a hatályos szabályozás szerinti védelmi szintet. A szakszervezeti jogosultságok megállapításakor figyelemmel kell lenni az egyes munkáltatói kötelezettségek enyhítésére is.”
Ez aztán az egyenes beszéd, „ A szakszervezetek… tagjaik érdekképviseletét lássák el” úgy, hogy közben elvesztik legalapvetőbb jogosultságaik„..a munkáltatók működését érintő döntésekben való közreműködés és a kifogás benyújtásának joga” intézményét.
Az már csak hab a tortán, hogy a koncepció valami ködös jogegyenlőségre hivatkozva ezt írja. „ Az egyenlő bánásmód követelményének részletes jogi szabályozása feleslegessé teszi a szakszervezeti tisztségviselőket megillető, a hatályos szabályozás szerinti védelmi szintet.”
Nos, Hölgyeim és Uraim!
Ha a törvény e-koncepció szelemében születik meg, nyugodtan kijelenhetjük, hogy a rendszerváltás óta, szorgalmasan ezen ügyködő (mindegy milyen színű) kormányok végakarata megvalósulhat, Magyarországon a független szakszervezetek sorsa bevégeztetett.
Akik az elmúld húsz évben figyelemmel kísérték a magyar munkavállalók érdekvédelmének helyzetét, azok érzékelhették, hogy e-szigorú ítéletem nem megalapozatlan. Persze bérrabszolgává tett magyar munkavállalók ezt pontosan érzik saját bőrükön.
Valaha szebbjövőt látott magyar szakszervezetek, és a félreértések elkerülése végett mindjárt hozzá kell, tegyem, hogy ezzel együtt a magyar munkavállalók, már szinte minden privilégiumukat elvesztették. Nem csak a szakszervezeti vagyon lett elkótyavetyélve, állami, kormányzati segédlettel, hanem nagyon is tudatosan, politikailag is megosztották a szakszervezeteket. A szakszervezetek számára természetes szakmai szerveződések helyet, (bár mennyire is tagadják) politikai színezetű tömörülések jöttek létre. Így lettek a szakszervezetek és egyben a munkavállalók a végletekig megosztottak, és legyengítettek.
Ebben a sorba tökéletesen illeszkedik az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) résztvevőinek most tervezett, a működésképtelenségig kibővített változata. Amely a munka világában hagyományosan részt vevő (tripartit) kormány, munkáltató, munkavállalók képviselőin felül, valamilyen összenemzeti, őskáosz létrehozására készül, ami azon felül, hogy beleszólást engedélyez az ügyekben, olyanok számára is, akiknek halvány fogalmuk és ráadásul felelősségük sincs a gazdaság működéséről, és ebből következően, előre tudható, hogy ez a grémium az égadta világon semmiben nem fog tudni megállapodni!
E kiemelt néhány példából látszik, hogy a mostani kormány a kegyelemdöfésre készül! A gazdaság fellendülésének elősegítése helyett, az amúgy is elkábított, minden önállóságát vesztett, bedolgozói szintre süllyesztett magyar gazdaságnak, megadja az aranylövést.
Ha ezt hagyjuk, és nem teszünk mindenféle politikai és egyéni érdeket félre, megérdemeljük sorsunkat.
Ennek megakadályozása eminens érdeke kell legyen minden szakszervezetnek és minden munkavállalónak, de a magyar munkáltatóknak is, egyéni és politikai identitásától függetlenül.
Minden rosszban van valami jó, mondja a magyar közmondás, ha ez az arcátlan támadás ellenünk, összébb hozza a magyar munkavállalói érdekképviseleteket és ezzel megakadályozzuk a kormány ámokfutását, már nyertünk az ügyön, és nem csak a szakszervezetek és munkavállalók, hanem az egész ország!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.