Kína-levél 357.sz. 2011 május

Kollektív szerződés aláírása Wuhanban. A „China Daily”, a kommunista párt hivatalos sajtója szerint (május 4.) kollektív szerződés aláírására került sor a hivatalos szakszervezet, az ACFTU és a wuhani vendéglátóipari munkáltatók között. Történelmi jelentőségű, hiszen 450 ezer, gyakran nagyon rosszul fizetett munkavállalót érint. Ezután már csak a helyi hatóságok, benne a kommunista párt beleegyezése kell.

Miről szól az ápr. 23-án megkötött szerződés? A bérminimumok 30 %-kal lesznek magasabbak a szakmában (szakács, mosogató, felszolgáló és 7 más kategória), mint a városban, azután évi 9 %-kal nőnek. Egy ilyen alkalmazott bére a városközpontban 1170 yüan (130 euró), míg a városi minimálbér 900 yüan (kb. 100 euró). Egyébként az újság szerint tiltva lesz a napi egynél több túlóra (havi 36), hacsak nincs kivételes alkalom.

A szakszervezet szakági elnöke, Zhou Guohua kijelentette, hogy „az egyezmény történelmi jelentőségű a dolgozók számára, mert jogvédelmük alapját adja”. Egy másik szakszervezeti vezető szerint pedig hathónapos kontrollkampányt szerveznek az egyezmény betartásának ellenőrzésére.

A „China Labour Bulletin” felfedi, hogy Sanghajtól nem messze, Jiaxingban a városi szakszervezet bejelentette, 15 %-os átlagban növelik a város 6110 vállalata dolgozóinak munkabérét a munkáltatókkal kötött szerződés alapján

Válság és infláció

Áprilisban még 5,4 %-kal nőttek a fogyasztási cikkek árai a márciusi 5,3 % után – egy év alatt 11,5 %-kal! 2009 augusztusa óta megszokott jelenség az infláció, és akkor még csak a hivatalos adatokról beszélünk. A közgazdászok közül számosan azt gondolják, a nyáron végig 6 % körül lesz. «A kínai kormánynak módjában áll az infláció kontrollása” – mondta a miniszterelnök még decemberben… Itt a keserű tapasztalat, hogy ha egyszer elszabadul, nem olyan egyszerű elkapni. Kína egyre erőltetettebb integrációja a világgazdaságba maga után vonja az alaptermékek spekulatív piacának való alárendelését, mely az inflációt táplálja, de maga is függővé tette exportjaival azon országok felé, melyek a válság kellős közepén vannak. Ezekből pedig bőven akad. Akkor pedig lőttek a kínai belső fogyasztás növekedésének! – kiabálnak a szakértők ma, akik tegnap még az alacsony bérekben és a kínai exportban látták a gazdaság motorját.

A fogyasztáshoz jó bérek kellenek... Ki akarná felemelni hangját a kínai munkások, azok között is a legrosszabb helyzetű, legkizsákmányoltabb migráns dolgozók béremelése ellen? De mikor az ACFTU kollektív tárgyalásokat folytat, vajon azért teszi-e, ahogy a Washington Post írja (ápr.28.), hogy: „felkaroljon egy új ügyet: a dolgozókét”?

Néhány kérdés

A „China Labour Bulletin” alapítójának, Hang Dongfangnak, a független szakszervezeti mozgalom megátalkodott hívének igaza van-e, mikor azt mondja, hinni kell a hivatalos szakszervezet, legalábbis a partmenti tartományok vezetőinek, akik „megértették, hogy kötelesek a dolgozókat a legjobb módon képviselni”? A vasúti szakszervezeti felelős Zhu Chunsheng véleménye eltér. Azt mondja: „az ACFTU-bizalmikat vállalati szinten nem a dolgozók választották meg, a dolgozók érdekeivel nem foglalkoznak a legoptimálisabb módon. Ténylegesen a munkáltatók mellett sorakoznak fel”.

„Ha nekünk, dolgozóknak lenne egy saját szakszervezetünk...”

(Zhu Chunsheng írásának második része)

Minthogy a harbini vasút késésben volt az elbocsátásokkal, azt a stratégiát választották, hogy „fehér” munkaszerződést kötöttek a dolgozókkal. A kitöltetlen szerződésre azt írt az igazgatóság, amit akart, ha pedig a dolgozó ebbe nem egyezett bele, könnyedén kitették szűrét. Semmire nem ment volna egy bírósági perrel, nem tudott bizonyítani, az igazgatóság legálisan cselekedett és nem tartozott végkielégítéssel sem. Hogyan keletkezhetett ez a helyzet?

1. A dolgozók nem ismerik a törvényeket. Bizalmukat túlzottan is a szakszervezeti vezetőkbe és az igazgatóságba helyezik, remélve, hogy azok nem akarnak rosszat nekik.

2. Az ACFTU vállalati szintű vezetőit és bizalmijat nem a dolgozók választották, így nem is foglalkoztak a dolgozók érdekeivel a legoptimálisabb szinten.

3. Mivel a szakszervezet így viselkedik, a dolgozók kezdik azt hinni, hogy a szakszervezet felesleges dolog.

Itt az eredménye az Alkotmány, a munkajogok, a szakszervezetek rossz megértésének. Mindenkinek tudnia kell, ha meg akarjuk változtatni ezeknek az elnyomott és kizsákmányolt dolgozóknak a sorsát, hogy az egyetlen ésszerű cselekedet, ha ők maguk hozzák létre saját szervezetüket, saját maguk legyenek a gazdák, maguk válasszák meg képviselőiket és jogaikból valóban húzhassanak hasznot. A szakszervezetek keresztül személyes öntudatuk is kialakul és kollektív öntudattá formálódik. Mindennek a szakszervezeti törvénnyel konformitásban kell lennie, ez vezet a munkáltatóval folytatott tárgyalásokhoz megfelelő jogi keretekben, egyenlőségben és szabadságban. Csak így tudunk véget vetni annak a tragédiának, melyben a kínai dolgozók élnek.

(...) 2007. dec. 19-én több mint 400 hálókocsi-alkalmazott lépett sztrájkba Tangshanban, 2 nap, 2 éjjel elfoglalva a kávézót. Kezdetben nem voltak sokan, de fejlődött a mozgalom, a kollektív szerveződés, racionálisan elutasítva a munkafelvételt. (...) Végül Pekingből küldtek egy igazgatóhelyettest, hogy a feszültséget csillapítsa és ő adott engedélyt a bérek 500-1500 yüanos megemelésére, mely megelégedést kiváltva végett vetett a konfliktusnak.

Ezek a dolgozók elérték jogos és legitim céljukat, mert egyesültek. Ha ezt meg tudjuk tenni, megalakítva saját szervezetünket, akkor nem kell nyugtalankodni, minden igazságtalanság alkalmával elérjük célunkat vagy kiderül, gyengék vagyunk.

Botrány

Shenzenben, a különleges gazdasági zóna városában tartják a 26. Egyetemi Olimpiai Játékokat mintegy 10 napig aug. közepén. Az esemény alatti társadalmi stabilitás őrzésére a rendőrség bejelentette, hogy mintegy 80 ezer személyt kitelepít a városból erre az időre. Migráns munkanélküliek ezek a személyek. A „Le Monde” (máj. 14.) beszámol arról, hogy a helyi hatóságok a sport ürügyén akarnak csapást mérni a demokratikus jogokra. „...körlevélben tájékoztatnak arról, hogy a munkásoknak büntetőjogi következmények mellett tilos a tüntetés és petició szervezése már május 1-től egészen szeptember végéig”.

„Adjátok meg a migránsoknak azt, ami nem lett kifizetve nekik segélyként, de nem börtönbüntetést”, írja a nagyon hivatalos Népújság. Mások pedig azt a kérdést teszik fel, vajon a város hogyan merészeli módosítani magát a büntetőtörvénykönyvet...