A tömegmanipuláció 10 stratégiája

Noam Chomsky a médiamanipulációt foglalja össze, melyet egyik politikai klikk úgyanúgy használ, mint a másik – némi módosítással –, legyen a jobb- vagy baloldali. A manipuláció az «állami rendszer» része, mindegy, ki van hatalmon, s az is, a média ellenőrzése közvetlen (kinevezések) vagy közvetett (haverság).
(Zárójelben néhány példát hozzátettem – a ford.)

1/ Elterelési stratégia
Arra szolgál, hogy a közvélemény figyelmét elvonják a fontos problémáktól és olyan dolgokra irányítsák, melyekről a politikai és gazdasági elit határoz. Ne érdeklődjön a publikum a tudományok, a gazdaság, a pszichológia, stb. iránt! Legyen elfoglalt, másra ne is gondoljon, mint aminek nincs realitása, legyen messze a valódi társadalmi problémáktól! (Való Világ, Győzike-show)

2/ Problémagyártás megoldással
A módszer "egy előidézett helyzet teremtéséből" áll, ezt a publikum reakciójának alávetik, hogy aztán ő maga kérje azt a megoldást, amit óhajt a hatalom. Pl. hagyni kell egy véres támadás szervezését, s utána maga a népesség fogja kérni a fellépést még szabadságjogairól való lemondás árán is. Vagy: gazdasági válság előidézése réven elfogadtassa a szociális jogok visszavételét, a közszolgáltatások megsemmisítését, a ”kisebb rosszat”... (privatizáció előtt a cég lerohasztása forrásmegvonással, stb., majd : az állam rossz gazda, magánkézbe kell adni!)

3/ Degradációs stratégia
Egy elfogadhatatlan intézkedés elfogadtatásához elég, ha mondjuk 10 év alatt fokozatosan vezetik be. Ez történt a neoliberális, radikálisan új társadalmi-gazdasági politika megvalósításával 1980–1990-ben. Tömeges munkanélküliség, prekaritás, rugalmasság, kiszervezések, alacsony bérek – (apró lépések a munkatörvénykönyvek reformjában annak olyan teljes átalakulása előtt, mint mikor a lepke már nem ismerhető fel a rovarban) – mindez egyidejűleg valószínűleg forradalmat okozott volna!

4/ Fokozatossági stratégia
A népszerűtlen intézkedés bevezetésének másik fajtája, a «fájdalmas, de szükséges» típusú, a jelen publikuma beleegyezését kéri a jövőben bevezetendő intézkedéshez. Mindig könnyebb egy jövendő áldozathozatal, mint egy jelenlegi; a «holnap tán jobban mennek a dolgok és nem is lesz rá szükség» naivitása időt hagy; a közönség pedig hozzászokik a gondolathoz. (hasonló a megrettentés-megkönnyebbülés módszere: szörnyű csapások suttogó terjesztése a közönség elborzasztására, majd a bejelentettnél enyhébb intézkedés bevezetése. Eredménye a megkönnyebült sóhaj, mellyel elfogadást nyer a legelvetemültebb elképzelés is: ”elveszik a rokkantnyugdíjat” – aztán csak a felét-harmadát vonják el...).

5/ Gyermeki megszólítás
A nagyközönségnek szánt reklámok mintájára a megszólítottak infantilis megközelítése. Minél inkább a közönség félrevezetéséről van szó, annál inkább. Miért? Mert ha valakit 12 évesnek veszünk és úgy ajánlunk valamit szuggesztíven, nagy a valószínűsége, hogy mint egy 12 éves kritika nélküli el is fogadja azt. («fülkeforradalom», «minden magyar lemondott egy havi jövedelméről», stb.)

6/ Az érzelmek megszólítása
Klasszikus módszer. Rövidzárlatként blokkolja a rációt, az egyén kritikai érzékét. Ráadásul az érzelmi rögzülés megnyitja tudatalattink ajtaját is, vágyakat, félelmeket, magatartási formákat közvetít. (hír: egy nyugdíjas azzal fenyegette xy-t, hogy a gyerekeit sósavval leönti, ha nem vonja vissza a szolgálati nyugdíj szabályainak megváltoztatásáról szóló törvényjavaslatot)

7/ Tudatlanságban tartás
A publikumot olyan állapotban kell tartani, hogy képtelen legyen a rabszolgasorban tartására használt metódusok, technológiák felfogására. «Az alsóbb osztályok, a szegények számára biztosított oktatásnak a nemtudás olyan szakadékát kell képeznie, hogy az elszigetelje a felsőbb osztályoktól». (állami és magán-, falusi önkormányzati, egyházi és alapítványi iskolàk, 52 ezer támogatott hely a felsőoktatásban,stb.)

8/ A középszerűség dicsérete
Arra kell biztatni a közönséget, legyen «cool», ostoba, vulgáris és kulturálatlan. Ne lógjon ki a sorból, hasonlítson a hasonszőrűekhez, tartozzon a többséghez (magatartásminta : No de ki a f*sz az a ..? szellemesen Deutsch Tamás nyomdokain).

9/ A felháborodás felváltása a vétkesség érzésével
El kell hitetni az egyénnel, hogy szerencsétlenségéért ő maga a felelős. Nem elég intelligens, nem jóképességű vagy nem tesz elég erőfeszítést. (Hódmezőhelyi szégyenlista !) Ekkor – ahelyett, hogy a fennálló rendszer ellen háborodna fel – önfejlődéssel saját magát kezdi vádolni, depresszív állapotba kerül, stb. Akció nélkül pedig nincs forradalom!

10/ Jobban ismerni az egyént, mint akár saját maga
Az elmúlt 50 folyamán a tudomány növekvő szakadékot hozott létre a köznép és az elit tudása között. A biológiának, a neurobiológiának, az alkalmazott pszichológiának köszönhetően a «rendszer» az ember megismerése magas fokára érkezett. Ez a rendszer jobban ismer Téged, mint Te magadat, nagyobb ellenőrzést gyakorol az egyén felett, mint maga az egyén.