A cselédtörvény

Fagi, 2011, október 21.

Elfogadta és a parlament elé terjeszti a kormány az ÚJ Munkatörvénykönyvet.
Az Orbán adminisztráció kétséget kizárólag bebizonyította, hogy képes a társadalmi szféra minden szegletébe úgy belepiszkálni, hogy még csak a látszatára sem ad annak, hogy figyelembe vegye az érintettek véleményét, érdemi egyeztetőmunkával törekedjen a konszenzusos döntések kialakítására, mindent a kétharmados parlamenti gépezetre bíz, amely aztán rendre meg is szavazza a kormány legképtelenebb ötletét is.
A legújabb ilyen torzszülemény az új Munkatörvénykönyv, amelyet szerdán hagyott jóvá a kormány és terjeszt majdan a parlament elé. Az előzmények ismertek, sem a munkáltatók képviselői, sem a munkavállalók képviselői, a szakszervezetek nem tartják elfogadhatónak ezt a törvénytervezett. Nem véletlen ez az egységes ellenvélemény a törvényen szemben, ugyan is a törvényjavaslat alkotói, hogy finoman fogalmazzak, összekeverik a Gizikét a gőzekével, annyira nincsenek tisztában a reálfolyamatok hatásaival, a munkáltatók és munkavállalók viszonyával, hogy sikerült nekik összehozni egy olyan törvényt, amelyik senkinek sem jó.
Az igazsághoz azért az hozzátartozik, hogy látva a nagy mennyiségű ellenjavaslatot, amelyek a szakszervezetek és más a munkavilágába tartozó szervezetek benyújtottak, néhány javaslatot beeszkábáltak mutató gyanánt, ez aztán ettől még koncepciótlanabb lett, de viszont azt elmondhatták a tervezet készítői, hogy befogadtak a javaslatok közül néhányat.
Ennyi bevezetés után, tényleg csak néhány szarvashibát kiemelve, a teljesség igénye nélkül.
Amivel kezdem, arról is már sokat cikkeztek, a televíziókban is nyilatkoztak, mint a munkáltatók képviseletében például Dávid Ferenc a VOSZ főtitkára, mint a szakszervezetek képviseletében az összes konföderáció vezetője, hogy szarvashiba volt a kormány részéről megszüntetni az Országos Érdekegyeztető Tanácsot és helyette létrehozni a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsot. Amely mindjárt az első ülésén bebizonyította, hogy valódi sóhivatalként működik, olyan igazi békebeli bokréta az Orbán kalapjára tűzve.
Ami szerintem, még ettől is nagyobb gondokat fog okozni a jövőben, az hogy a törvényjavaslat alkotói egyszerűen összevegyítették az üzemi tanácsok kvázi tulajdonosi szerepkörét az érdekvédelmi szerepkörrel, és ezzel mintegy olyan hibridet sikerült létrehozniuk, amelyik önporzóvá válik. Szerintük, képes ellátni a munkáltatót segítő, és a dolgozói érdekeket védő tevékenységet egyszerre, ami nyilvánvaló képtelenség. Ez valami olyasmi- az idősebbek még talán emlékeznek rá-, mint a szocializmusban a szakszervezetek termeléssegítő tevékenysége volt, fából vaskarika. A javaslattevőket egyszerűen hidegen hagyják azok a tényt, hogy a munkáltatói funkcióknak jól láthatóan és egyértelműen külön kell válniuk az érdekvédelmi feladatoktól, mert különben zavart okoznak a rendszerben. ÉS ez az a pont ahol a munkáltatók és az érdekvédők érdeke egybeesik, rend és nyugalom a munkahelyen, melyet a szakzsargon munkabékének is szokott nevezni.
Ha jól emlékszek valami ilyesmiről beszélt Borsik István az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének elnöke is mikor az OÉT megszüntetése kapcsán azt emlegette, hogy miért jó az, Orbánnak, ha az OÉT megszűnése miatt az utcán tárgyaljuk meg a dolgainkat.
Ehhez társul aztán a munkahelyi szintű szakszervezeti jogok teljes megnyírása, az amúgy is gyenge lábakon álló szakszervezeti tisztségviselők munkajogi védelmének kikerülése a törvény hatálya alól, munkaidő kedvezménye, a szakszervezeti vétójoga, véleményezési, képviseleti joga mind-mind csorbulnak illetve füsté váltak. Mint gyakorló szakszervezeti titkár kijelenthetem, ha törvény ebben a formában kerül elfogadásra a magyar szakszervezeteknek befellegzett! A kormányzati szándék annyira nyilvánvalóan, hogy erről kétségei sem lehetnek senkinek.
A kormány kommunikáció folyamatosan hazudik abban is, hogy a törvénnyel nem romlanak a munkavállalók bér és munkavállalói pozíciói.
Csak felsorolás jelleggel a legkirívóbbak, alaposan lecsökkentett felmondási idők, enyhülnek a felmondási tilalmak, szigorodik a dolgozók kártérítési felelőssége, csökkenek a műszak pótlékok, a délutános műszakpótlék megszűnik, kötelezően elrendelhető munkavégzések pihenőnapokon is, amit nem köteles a munkáltató túlmunka szabályai szerint pénzben megváltani. Szinte minden eddigi meglévő munkavállalói jog csorbul és ehhez még az is társul, hogy több munkáért kevesebb bér marad a fizetési cédulán, arról már nem is beszélve, hogy a kormány "igazságos és arányos személyi jövedelemadó" miatt csökkenek a bérek annak ellenére is, hogy a minimálbérek emelését tervezik. Az már csak hab a tortán, hogy mindezért többet is kell majd dolgoznia, még azoknak a munkavállalóknak is, akik eddig a 20perc mértékéig a 8 órás munkaidőn belül vehették ki a munkaközi szünetet. A tervezet ezt a lehetőséget is bezárta azzal, hogy a munkaközi szünet nem a munkaidőrésze, bár ezt nem kötelező a munkahelyen tölteni, de ezzel akár több órával is megnövekedhet a munkahelyen tartózkodási ideje, de 20percel biztosan, mert ennek kiadás kötelező a munkáltató számára, tehát a korábbi szabályhoz képest napi rendes munkaidő minimum 8 óra 20 percre növekszik.
Ez a kormány, a munka társadalmáról felvázolt víziójában most újra visszaköszönnek a rendszerváltáskor előhívott kormányzati jelszak- gyertek befektetők "Magyarország szakszervezet mentes övezet lett", szabad a vásár, nyomott bérek, jogaiktól megfosztott, megalázható munkavállalók.
Ezt megtapasztaltuk, hogy akkor ez mit jelentett, akkor közel másfél millió munkahely elvesztését és az addig egységes és erős magyar szakszervezet szétverését. Ez a lázálom most ismét a szakszervezetek feje felett lebeg, csak most a teljes megsemmisülés a tét, és ezzel együtt az amúgy is bérrabszolgasorba alázott magyar munkával kiszolgáltatótságát ezek a munkajogi szabályok tovább növelik és munkaerő piaci árát tovább csökkentik.
Feketén fehéren ezt az Orbán kormány "rugalmas és versenyképes" gazdaság politikájának egyetlen filozófiája, amely azon felül, hogy naivitás azt hinnie, hogy a multinacionális vállalatokat az meghatja, hogy a 20 perces munkaközi szünet a munkaidő része-e, vagy a délutános pótlékot kell fizetnie vagy sem. Nem, tisztelt Orbán Úr! Akiket ez izgatott azok eddig is megették, sőt elárulom Önnek, még a törvényes munkaidőt sem tartották be, a fizetett szabadságot sem adták ki, és sorolhatnám a visszaélések tömkelegét. Az Ön kormánya ezzel a törvényjavaslattal tovább erősíti azon szerencselovagok jelenlétét a magyar gazdaságban, aki a magyar erőforrások kiszipolyozására jönnek ide, nem a magyar gazdaság beindítására. ÉS ez az óriási tévedése az Ön által preferált gazdaságpolitikájuknak.