A politikai bosszú anatómiája
Dorosz Dávid (A szerző az LMP országgyűlési képviselője)
(Hirszerző)

Baka András, Dopeman, Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség, rendvédelmi szakszervezetek: mi a közös bennük? Első ránézésre semmi: nagyon eltérő szervezetek, személyek, helyzetek, múltak, és jövők. Azonban az elmúlt hónapok összehozták őket. Mindegyikük vette a bátorságot és kiállt a narancsuralommal szemben. Meg is kapták a jutalmukat.

Az 1980-as évek végén a Ménesi úti Bibó Kollégiumban (aminek rövid ideig a szerző is tagja volt 20 évvel később) egy zárt, a nyers erőben, és csak abban hívő férfiközösség jött létre. Az eltelt évtizedek alatt tagjai lassan, de biztosan olyanokká váltak, mint a Bourbonok: egy ideje már nem tanulnak, és még régebb óta nem is felejtenek. Minden kritikus mondatot, ellenvéleményt, bátor kiállást feljegyeznek, megjegyeznek. Ha nem is rögtön, de előbb-utóbb következik a válaszcsapás, olykor sajnos három is…

Ennek jeleit már 1998 és 2002 között is látni lehetett, de a mai viszonyokhoz képest az már szinte gyermeteg, demó verziónak tűnik. A fiúk azóta megkomolyodtak, és kétharmadosra izmosodtak. Ezzel párhuzamosan a gátlások eltűntek, a jó helyeken ülő spanok, kollégiumtársak, cégtársak viszont megszaporodtak.

Nincs is megállás, a mai magyar ipar sikertörténete lett a selyemzsinórgyártás: sorban kapja őket bárki, aki kiáll a narancsuralmi kormányzással szemben.

Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnöke először a büntetőeljárási törvény miatt fogalmazta meg kritikáit. Emlékezhetünk: ezzel a módosítással a kormány szuperjogosítványokat adott kedvenc ügyészségének, aki ezután például azt is megválaszthatja, hogy az ügyeket melyik bíróságon tárgyalják. De a főbíró igazi bűne az volt, hogy bírálni merészelte a bíróságok fideszes átalakítását, ezzel pecsételve meg saját sorsát. Így hosszas maszatolás után az átkeresztelt Legfelsőbb Bíróság (Kúria) vezetője egy mondvacsinált ok miatt nem a mandátumának közepén tartó szakember lett. Sőt az átalakítások után eddigi jogai közül az igazán súlyosakat egy olyan személy gyakorolhatja majd, aki több évtizede a miniszterelnök személyes baráti társaságának tagja. A kör bezárult.

Dopeman az elmúlt hónapokban többször és határozottan kiállt a kormány politikája ellen, több alkalommal is arcát adta a civil tiltakozásoknak. Legújabb, "bazmegolós" számával pedig több tízezer kilátástalanságot érző fiatal haragját fejezte ki: le azzal az elittel, amely ilyen gázos rendszert hozott össze! A rendszer persze ezt sem hagyta annyiban: az ügyészség eljárás alá vonta a rappert. Ha nem is ítélik el, legalább tanul belőle a többi nagyszájú…

A rendvédelmi szakszervezetek a munkavállalói szervezetek közül elsőként, és talán legkeményebben szálltak szembe a narancsos jogfosztásokkal még az év tavaszán. Először lehetett dühös tiltakozó tömegeket látni az utcákon. Ezt sem felejtették el a srácok, nosza intézkedtek is: a Parlament előtt lévő, Pintér „2 hét” Sándor által jegyzett javaslatban szinte minden jogot elvesznek a szakszervezetektől, gazdaságilag is ellehetetlenítik őket. Helyettük a rendőrök, börtönőrök, vámosok, tűzoltók stb. kapnak egy felülről irányított, kötelező tagságon alapuló érdekvédelmi förmedvényt.

Azt, hogy a Fidesz mit gondol, hol a rendőrök helye, azt jól mutatja, hogy az eredeti tervezetben még benne volt, hogy büntetés terhe mellett az állomány tagjainak nem szabad a kormány döntéseit kritizálniuk. Elnyomó társadalompolitika mellé elnyomott rendvédelmiek kellenek.

De a bosszú logikája nem ismer határokat, exportra is jut belőle. Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) a kárpátaljai magyar közösség egyik vezető képviselője, amely 20 éves története során folyamatosan elnyerte az emberek bizalmát, rengeteget tett boldogulásukért. Egyetlen hibája volt: nem szerette, ha Budapestről mondják meg, mit, mikor hogyan kell tennie. Szinte már nem is meglepő, hogy az elmúlt másfél évben minden eddigi támogatást elvettek a szervezettől. Sőt az utóbbi hónapokban anyagi visszaéléssel is meggyanúsították az UMDSZ-t. A bökkenő csak az, hogy az erre vonatkozó vizsgálatot, és annak bizonyítékait titkosították, azt nem lehet megismerni. Vádaskodni bizonyítékok nélkül már a 18. században is meredek volt.

Így állnak dolgaink 2011 végén, és ez csak pár példa. Ahogy a kormányzás egyre inkább ideges kapkodásba csap át, egyre többen állnak majd ki a véleményükkel. A hatalom fél, és egyre többektől fog félni: a fenti lista ezért csak hosszabb lesz jövőre. De az a vezetés, amely egyre kétségbeesettebben csapkod össze-vissza, csak saját bukását sietteti. Pont, mint a Bourbonok. 2014 közeledik…