Az elmúlt napok romániai eseményei

A «Szövetség a dolgozók felemelkedéséért» kommünikéje

„A privatizáció öl” (egy a tüntetők jelszavai közül)

A kormány hazugságai által vérig sértve, az ország gazdasági és társadalmi helyzetétől elkeseredve, a legelemibb jogok elvesztésétől fenyegetve (ideértve az élethez való jogot is), a saját maguk által választott képviselőiktől megalázva a román nép kiment az utcákra. 

A jelenlegi kormány ellen és explicit módon az egész tőkés rendszerrel szembeni mérhetetlen düh motiválja a robbanást. Az állampolgárok minden költségvetési megnyirbálás, szigorítási intézkedés és deregularizáció ellen lázadnak, melyek kegyetlen szegénységbe taszítottak minket. Az évtizedek, évszázadok alatt elért alapvető jogaink elleni egyre vadabb formát öltő támadások, a «narancsos» kormány összes népszerűtlen intézkedése táplálja ezt a haragot.

De a narancsos hatalom mögött, mint az 1989. decemberében megdöntött nomenklatúra örököseként minden hatalom mögött is, ott vannak a trojka intézményei (Európai Unió–IMF-Központi Bank), az imperialista nagytőke érdekeinek őrzői. A bizonyíték, hogy nem csak Romániát célozzák, hanem minden országot, melynek vezetői a trojka irányítása alá kerültek.

A meghozott áldozatok a népességet soha nem látott szegénységi szintre és kiszolgáltatottságba taszították. Nem csak Romániában. Nézzétek a görögországi, portugáliai, írországi, spanyolországi, franciaországi, olaszországi és egyesült államokbeli intézkedéseket!  Nem különböznek a romániaiaktól. A román kormány hozzátett mindehhez avval, hogy magára vette az (új) Munkatörvényköny felelősségét, mellyel a munkásosztály jogai gyakorlatilag elpusztulnak.

A kés csontot ért. Az általánossá vált elégedetlenség még a mamaligát is felrobbantja. (román szólás, akkor mondják, ha valami lehetetlen válik lehetségessé – a ford.) A munkásosztály valódi szervezeteinek – politikai és  szakszervezetek –  hiánya lehetővé tette, hogy a hatalom kielégítse szeszélyeit egészen addig, míg a felhalmozott feszültség spontánul tört ki. De – ahogy a tüntetéseken megfigyelhető volt – a szervezet, a vezetés, a jól meghatározott követelések és a program hiánya megnehezíti a megoldás és a módszerek megtalálását a problémák megoldására. Az általános sztrájk, amit néhány tüntető reklamált, nem lehetséges a szakszervezetek részvétele nélkül, amelyeket viszont saját tagságának kell meghódítani.

A «Szövetség a dolgozók felemelkedéséért» mindenkivel szolidáris, aki elégedetlenségét fejezi ki a jelenlegi kormánnyal szemben, tekintetbevéve, hogy a privatizációt az EU és az IMF kérte úgyanúgy, mint minden eddigi szigorítási intézkedést, s ez visz a dolgozó osztályok, az ifjúság és a nyugdíjasok szociális összeomlása felé.

„A dolgozók felszabadulása saját művük lesz!”

„Jogunk van a hatalomhoz!” (egy jelszó a tüntetésen feltüntek közül)

2012.01.17.

Tudor Mili, elnök