Most veszik el...

A kormány minden társadalmi igényt és gyakorlati tényt félretéve hülyét csinál a fiatalokból és saját ábrándjai mentén dobálja ide-oda a jövő nemzedékeit. Mindeközben nem lángolnak kukák, dühös érettségizők és bachelor hallgatók nem foglalták még el a minisztériumokat, nem bojkottálják a vizsgákat és úgy általában nem történik semmi. De lehet, hogy ez nem lesz örökké így. •


2012.01.17.
írta/forrás  Halász Áron   www.mohaonline.hu

Január közepe van, százezernél is több gimnazista készül az érettségijére, fél év múlva pedig másik több ezer bachelor hallgató menne MA/Msc kézpésre. A most végzők nagy része továbbtanulna, hiszen a boldogulás kulcsa a diploma – tanulták évekig azoktól, akik nem a helyesírásról papoló Schmitt Pál (a HVG egyértelmű bizonyítékai szerint) lopott doktoriján nőttek fel. Nagyrészük az utóbbi pár évet abban a lázban töltötte, hogy válaszolni tudjon magának, mi lesz, ha nagy lesz. Fakultációkat vettek föl, különórákra jártak, nyelvet tanultak, hogy felvegyék őket a vágyott helyre. Mert a vágyott helyből lesz elvileg a megígért boldog jövő. Most, január közepén, pár héttel a felvételi papírok leadási határideje (február 15.) előtt annyit tud a jövő értelmisége, hogy a legnagyobb szakokat megtizedelik, és ha az államtitkár addigra kitalálja, majd január végén elmondják mennyire. Vagyis fogalmuk sincs, mindenesetre a legtöbb gimnazista kidobhatja az utóbbi pár évét a francba.


A kormány persze bátor, hiszen ha nincs társadalmi elégedetlenség, akkor bármit megtehetnek. Az egyébként eddig is finanszírozhatatlan és sokszor gagyi felsőoktatáson az sem segít, hogy a diákokat három kategóriába sorolják. Van, aki ingyen tanulhat – de ki tudja hány évig kötik röghöz cserébe – , van, aki kap majd egy kis alamizsnát és van, akire horribilis tandíjak zuhannak. Hogy mennyi lesz a költségekre fordítható diákhitel, azt sem tudják még.
Persze, jó lenne finanszírozható, minőségi felsőoktatás az országnak, jó lenne értékes, befektetésnek is felfogható tudást adni az értéktelen diplomák helyett, de itt nem erre megy ki a játék. A kormány új Magyarországának láthatóan nincs szüksége jogászokra, gazdasági szakemberekre, társadalomtudósokra és bölcsészekre sem, különben nem tizedelnék meg a felvehető hallgatók számát. Még a végén számon kérnék rajtuk a jogállam lebontását, még a végén utána számolnának az egész gazdasági rendszer fenntarthatatlanságának és rájönnének, hogy jobban tudnak összeadni mint a gazdasági miniszter. Szociológusok sem kellenek, hisz nehogy már jött-ment kefirzabálók világítsanak rá, hogy a 15 évesen munkatáborba küldött vidéki mélyszegénységben élőkön sem a rendvédelmi zaklatások, sem a kényszermunka nem segít. Hogy a felemelkedés kulcsa talán az oktatás lehetne, ha nem vágnák el ezeket az embereket az alapvető tanulástól sem.

Ahogy az is óriási kamu, hogy bölcsészekre nincs szükség, mert nem találnak munkát. A számok ezt is cáfolják. Mondjuk nincs mit csodálkozni, amikor Orbán Viktor kijelenti, hogy Magyarország mezőgazdasági ország. Ezt még egy kisérettségiző is csípőből cáfolja, akkor is, ha csak egyszer nyitotta ki a társadalomföldrajz tankönyvét. De ő ezt így képzelte el, hát így van.

Jobb is kinyírni az egyetemeket. Még a végén jönne egy újabb, korai Fideszt idéző nagy nemzedék és elsöpörné ezt a hatalmába begyöpösödött bandát.
„Jaj kisfiam, a mi időnkben sem volt jobb”
És akkor intézzük el az egészet egy lemondó legyintéssel? Hát lófaszt! Ennek a nemzedéknek sem a szüleik, sem a volt lázadóból lett miniszterelnök, sem a volt MSZMP-s államtitkár és bandája nem mondhatja meg, mit tanuljon, mit gondoljon, hogyan tervezze el az életét, családját, karrierjét. Nem tehetik meg velük azt, amit most művelnek. Még akkor sem, ha senki nem kéri számon rajtuk saját törvényeiket (december 31-ig a diákok tudomására kellett volna hozni a felsőoktatás pontos feltételeit).
A HÖOK és a Hallgatói Hálózat érthetetlenül hallgat, nem viszi utcára a diákokat, nincsenek elfoglalva az egyetemek és gimnáziumok, az egyetemi polgárság nem sztrájkol, az érintett százezer gimnazista és szüleik nem tiltakoznak. De ne higgye senki, hogy ez mindig így lesz! Ha nem közösségileg, akkor egyénileg lesz forradalom. Nem az legnagyobb baj, hogy a diákoknak csak egy Hoffman Rózsás szóviccparádéra tellett eddig. A határok nyitva vannak, és akinek nem tetszik, hogy a jövőjével játszanak, majd elmegy egy olyan országba tanulni, ahol ingyenes, vagy megfizethető, kiszámítható és szabad az oktatás.
Hirdetheti a kormány a modern hazafiságot kapuba hányós, de igazából felháborítóan semmitmondó videókkal, de ez a nemzedék ezt már nem veszi be. Építhet Nemzeti Klientúra Közszolgálati Egyetemet, de fölösleges pénzkidobás. Elzavarhatják a jövő Nobel- díjasait az országból, a Nemzeti Együttműködés Légvára úgysem fogja tudni fenntartani magát. Akik pedig itthon maradnak, dühösek lesznek, mert elvették az álmaikat, a jövőjüket.
A médiát fel lehetett zabálni, a jogokat el lehetett venni, egy darabig el van ezek nélkül az ember, de ha az egzisztenciája, álmai és tervei vannak veszélyben, akkor fel fog menni benne az ütő. Egy nemzedék fogja érezni, hogy elvettek tőlük valamit. A jövőjüket. És ezért nincs bocsánat.