373-as Kína-levél 2012. febr. 15.

 

 «Európai vihar Kína felett», írja a Nemzetközi Valutaalap (IMF) «A kínai gazdaság perspektívái »  című febr. 6-án közzétett jelentésében. A – 2012-ben, egyesek szerint még azután is folytatódó – európai recesszió akár 4 %-kal is csökkentheti a kínai növekedést (mely a tíz éve szokásos 10% helyett a kormány már csak 8,2%-ra becsül)! A belkereskedelmi kilátások sem kedvezőek, erősítette meg febr. 15-én a kereskedelmi minisztérium szóvivője.

Lu Zhongyuan, a (kormányzati) Kutatóközpont igazgatóhelyettese mondta a közelmúltban: «Az országnak relatíve gyors növekedésre van szüksége, hogy 2015-ig évi 8-9 millió munkahely jöjjön létre. A fejlett országok 3-4 %-os növekedése elégtelen ahhoz, hogy Kínából fejlett ország legyen. Ha gazdaságunk nem növekszik ésszerű ritmusban, nem lesz elég munkahely» («Beijing Review», okt. 20.). Hivatalosan 2011 első 9 hónapjában  9,94 millió munkahely jött létre (Xinhua, okt. 25.) 9, 2%-os növekedés mellett.

Ahogyan «Európa és az USA a kínai export közel felére számít», mondja ki az IMF jelentése, el lehet képzelni azt a katasztrófát, hogy Kína növekedése 4 %-ra csökken – magával rántva tízmilliókat, elsősorban a manufaktorális export többségében migráns dolgozóit. Ilyen válság földrengés lenne az ország gazdaságára nézve.

 

Sztrájkok, még mindig… A nem lassuló és magas infláció, a magánkézben levő üzemek bezárása (20 000 kis és közepes méretű üzem bezárásáról beszélnek Wenzhuban…), a városokba áradó migráns dolgozók (hivatalosan 10,5 millióval több, mint 2011-ban és 2010-ben, összesen több, mint 252 millióan hagynák el földjeiket, hogy munkát találjanak a városokban!), alacsony reálbérek, gyakran befagyasztva a kormány hivatalos bejelentései dacára (a minimálbért évi 13%-kal kell a 2011-ben indult ötéves terv során emelni), az állami vállalatok restrukturációjának bejelentett felgyorsítása… hát akkor a sztrájkoknál mi sem természetesebb.

Amikor Hanzhongban Shaanxi tartományban a (több állami cég összevonásával keletkezett magán) acélipari üzem 5000 vasasa febr. 14-én beszüntette a munkát béremelési követeléssel, mivel a hétvégi és szabadnapokon végzett munkával együtt is fizetésük éppen csak elég, 1000-1500 yüan (120-180€)… Impozáns tüntetésükön láthattuk: «Tiszteljétek jogainkat, enni akarunk!». A transzparenseket febr. 16-án is láthattuk, de a Siemens Switchgear kerítésén Shanghajban, mert 600 munkás kezdett sztrájkba négy kollégájuk elbocsátása miatt (az indok: néhány nap szabadságot vettek ki)! Ningboban  a Foxconn üzemeiben szintén beszüntették a munkát febr. 17-én, mert az újév alatti munkavégzésre kötelezett munkáért ígért pótlék kifizetése elmaradt …

 

Csökkenteni a munkaerő árát, ez a magáncégek fixa ideája a világon mindenütt, hát a Kínában találhatóknak is. A bérek és a kínai dolgozók szociális védelme eleve jóval alacsonyabb, mint a külföldi befektetők eredeti országaiban, de a 30 évvel ezelőtti politikai nyitás óta ezek a külföldi cégek hatalmas segítséget kaptak a pekingi hatóságoktól a dolgozói érdekek hátrányára: a munkahelyek és munkaszerződések prekaritásával, nevezetesen az igencsak egyedi munkakölcsönző ügynökségek rendszerével. Nem szükséges megszabadulni a személyzettől, annak kifizetésétől, majd az ügynökség foglalkozik vele … vagyishát, nem igazán! (lásd részletesen lejjebb).

Vegyük ismét a Foxconn példáját. A hirhedt cég Shenzhenben állítja össze az Apple és mások elektronikus és informatikus csodáit. Itt a minimálbér 1500 yüan (180€). 2011 augusztusában a shenzheni munka egy részét áthelyezték Zhengzhouba (Henan tartomány), ahol a minimálbér csak 1080 yüan. Itt már 130 000 munkás dolgozik, egy részük diák, szakmai gyakorlaton. A termelés másik része Szecsuán tartományban fog landolni, ahol a minimálbér 800-1080 yüan között lett megállapítva jan. 1-én.

 

Migráns dolgozók és «munkakölcsönzöttek» egy életre? «Itt Zhengzhouban az átlagbér 700 yüan, kevesebb, mint  Shenzhenben, de ott a megélhetés drágább, itt kb. ugyanannyi marad nekünk», mondja a  Foxconn 18 éves fiatal munkása («China Daily», jan. 31.). A hivatalos tartományi adatok szerint 12,7 millió henani migráns dolgozó a tartományban maradt, ami több, mint aki elhagyta. Első alkalommal hat a munka árának csökkentése a tartományi konkurenciában …

Azt mondják,a migráns dolgozók helyzetét tűzi napirendre a népi országgyűlés márc. 5-i ülésén. Ugyanazokat a jogokat, ugyanazt a társadalombiztosítást nekik? Gyanakodjunk, mert «a központi kormány a reformok elmélyítése mellett kötelezte el magát» megígérve «a magánszektor politikájának javítását avégett, hogy vonzza a tőkét a korábban állami monopólium szektoraiba, mint a vasút, helyhatósági adminisztráció pénzügyek, energia, telekommunikáció, oktatás és egészségügy», a hivatalos kommüniké szerint (Xinhua, febr. 15.). Ugyanazok a reformok, melyek a munkahelyeket és a dolgozók életét prekarizálták …

 

 

 

 

 

Reform és munkahelyi prekaritás

 

 

A 70-es évek végi vállalati reformpolitika eredményképpen megszűnt a munkásság számára az állami vállalati munkahelyi garancia. Ami kevésbé ismert, hogy megkezdődött az intézményesített prekaritás a munkakölcsönzők különleges formája («fordított» munkakölcsönző) folyományaként és a kihelyező ügynökségek kifejlődésével.

Ez az, amit a CLNT website (a munkáskörülményekről szóló cikkek és tanulmányok angolra fordítása) kíván nyilvánvalóvá tenni 2011. szept-i tanulmányában, kimutatva, a kommunista párt vezetői először a külföldi, majd az állami vállalatokkal hogyan kövezték ki az utat a munkahelyek ideiglenessége és a szociális jogok kiürítése előtt. Ebben az első részben a kantoni kéthavi lap, a «Nanfeng Chuang» rövidített cikkét közöljük (2011. márc. 17.). [az alcímek a mieink]

 

 

 

A munkakölcsönzés rendszere és a reform

 

 

A 2008-as, a munkaszerződésekről szóló törvénynek a munkakölcsönzővel foglalkoztatott dolgozók jogvédelmét biztosítania kell. 63-as cikkelye világosan kimondja: «ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, mint a többi bérezett: "egyenlő munkáért egyenlő bér"». A 66-os cikkely megállapítja: «A munkakölcsönző általában az időszakos, helyettesítő vagy kisegítő posztok ellátásról gondoskodik.» De a gyakorlatban ritkán alkalmazzák eképpen. Sok munkakölcsönzött dolgozik több mint két, sőt 10 éve is ugyanazon a poszton. Ezenkívül pedig az ilyen munkahelyek többsége is fix és elengedhetetlen poszt.

Röviden,a munkakölcsönzés rendszere azt jelenti, hogy a dolgozó szerződést köt egy ilyen ügynökséggel, aztán az ügynökség bocsátja a munkáltató rendelkezésére. A rendszer fontos pontja, hogy a munkafelvétel és a munkahely elválnak. A piacgazdaság és a munkahely-reformok fejlődésével négy időszakot figyelhetünk meg: munkakölcsönzés külföldi vállalatoknak, munkakölcsönzés az állami vállalati reform alatt, piaci munkakölcsönzés és munkakölcsönzés a munkaszerződésekről szóló törvény után.

 

Először a külföldi vállalatok számára bevezetve

Az első kínai munkakölcsönzés a külföldiek miatt lett bevezetve. A 70-es évek végén, 80-as évek elején Kínában működő külföldi vállalatokhoz, civil szervezetek irodáiba vagy külföldre küldtek dolgozókat.

Az állami vállalati refrom elmélyítésével új fontos helyet kapott, hogy ezen vállalatok elbocsátásait kezelje. 2002 után kezdtek ezek a vállalatok és közszolgáltatási egységek kölcsönzött dolgozók után futni. Először a saját bérmunkásaikkal írattak alá szerződést egy kölcsönző ügynökséggel, mely aztán saját üzemükbe visszairányította őket. Azután pedig már a milliószámra elbocsátottak helyét betöltendő új dolgozókat is ezek vették fel. A vállalat megszabadult egész életére attól a tehertől, amelyet a munka garantálásának biztosítása jelentett és a fejlett szociális védelemtől is, amelyet a dolgozók élveztek korábban.

Hamarosan nagyban elterjedt, nem csak az állami vagy közszolgálati cégek környékén, hanem mindenfajta vállalatnál. A hivatalos statisztikák kimutatják, hogy 2005-ben a suzhoui ipari zónában a külföldi vállalatok 85 %-a kölcsönzött személyzetet vett igénybe és ez a Sozhouban rendelkezésre álló kölcsönzöttek 90 %-át képezte.

2005-ben 26 158 ilyen ügynökség volt Kínában, közel 70 %-ukat a Munkaügyi Iroda állította fel vagy hagyta jóvá.

 

A «fordított» kölcsönző, a vállalatok végzetes fegyvere

A kölcsönzői munkaszerződéseket illetően a törvény homályos és nem részletezi alkalmazását. Hatályba lépése jelentett korlátozást a kölcsönzői rendszerben, az normaként megmaradt. Nyugtalanító, hogy a «fordított» kölcsönző a vállalatok végzetes fegyvere lett abban, hogyan kerüljék meg a munkaszerződéseket és társadalmi felelősségüket.  Egy normális munkakölcsönző esetében a dolgozó szerződést ír alá vele, így annak alkalmazottja lesz. E minőségében mehet egy vállalathoz. A kölcsönző biztosítja számára a legális bért, a társadalombiztosítást. A «fordított» kölcsönées esetében a dolgozók már a vállalatnál vannak, a vállalat küldi a kölcsönzőhöz szerződéskötésért  és ezzel meg is szabadul jogi és társadalmi kötöttségeitől.

(…) Miért szédít annyi vállalatot a munkakölcsönző? A legfőbb szempont a munkaerő árának és kezelésének csökkentése amellett, hogy a profitnövelésből adódó munkahelyi konfliktusokat leredukálja. Jóval alacsonyabb áron tud munkásokat beállítani, mint a szokásos munkaszerződéssel, kénye-kedve szerint tud elbocsátani következmények nélkül. Még a munkahelyi balesetek esetében is megszabadul a felelősség vállalásától, azt nem is számítva, hogy a kollektív szerződések és a dolgozói jogok kezelésére sincs szükség.

 

 

A dolgozók kárára nagyon profitábilis munkakölcsönző

A munkakölcsönzés hasznot húz a vállalatból, de a jelentős költséget felszámoló kihelyező ügynökségekből is. Profitdús iparág, tódul a tőke és sokszorozódik az ügynökségek száma. A törvényben nincs más kötelezettség, mint egy kft alapítása 500 000 yüan [50 000 €] alaptőkével. Néha több tízezer dolgozóval foglalkoznak, de egy-egy munkahelyi baleset, szakmai ártalomból adódó megbetegedés, kifizetetlen bér esetén a kölcsönző mossa kezeit. Egyébként pillanatnyilag semmilyen állami intézmény nem ellenőrzi őket, nem felügyeli az ügynökségek létrehozását.

A dolgozók számára pedig mihelyt jogaik megkérdőjelezéséről van szó, nyilvánvalóvá lesz, hogy munkaviszonyaik rosszul lettek meghatározva, két szék között a pad alá kerülnek, mert a vállalat és az ügynökség egymás térfelére küldi a labdát. Még őrültebb, hogy a vállalati szakszervezet is elutasítja a velük való törődést, mivel formálisan nem lehetnek tagok! A dolgozók munkahelye prekaritásos és jövője bizonytalan, mert csak arra számíthatnak, amit az ügynökség nyújt számukra, az pedig elégtelen.

 

Legközelebbi cikk: hogyan rajzottak ki az ügynökségek ezerszámra és a hitalaos szakszervezet, az ACTFU ankétja.