François Hollande és Jean-Luc Mélenchon
Hollande és elvei
Veresége nem valószínű. Sokat remélnek tőle, de nem biztos, hogy megfelel
majd. Sarkozyt persze jó, ha leváltja a
francia nép: 2007-től és Angela Merkellel egész Európára a szigorítások, az
egyenlőtlenségek növelésének eminense,
az EU politikája kiszolgálója.
De mit rejt az hollande-i slogan : «Változás most (kell)»?
Otthon nagyon szeret «őrült
pénzügyi világról», «privilegizáltakról» tündökölni erős baloldaliként.
Külföldön azonban megerősíti, intézkedései nem lesznek baloldalibbak Obamáénál
(The Guardian), az európai szerződéseket nem kérdőjelezi meg, programja összes
szocialista elődénél szerényebb, a deficit megfékezése melletti elkötelezettségét;
a bankokat illető, a legkonkrétabb törvénytervezetét pedig már az USA-ban és az
Egyesült Királyságban is felvetették. «Szocialista kormányok liberalizálták gazdaságunkat, nyitották meg a
pénzügyi piacot és hajtották végre a privatizációt 15 éves irányításuk alatt. Nincs ok a nyugtalanságra» -
mondotta.
Nagyon szépen hangzik gondolata a
leggazdagabbakra kivetendő 75 %-os adóról, de ez mindössze a lakosság 0,01 %-át
érinti és csakis az egymillió eurón felülre eső jövedelmet. Csak szimbolikus
jelentőségű lenne, sem a költségvetési hiány csökkentését, sem a társadalmi
egyenlőtlenséget nem befolyásolná. Azt is állítja, hogy újratárgyalná az európai
szerződéseket. De miről tárgyalna, ha a 2016-17-re előirányzott «zéro deficitet»
elfogadja? A Der Spiegelnek adott interjújában pedig kifejezetten helyesli az új
szerződésbe foglalt «automatikus büntetést», az «aranyszabály» alkotmányba
foglalását, és nem újratárgyalni szándékozza, csak a gazdasági növekedés
esetére akar kiegészítést hozzáfűzni. Az Európai Unió alapvető politikáját egyáltalán
nem befolyásolná, a szocialista pártokal együtt támogatja a Stratégia Európa 2020
politikáját, mely a profitnövelés érdekében a dolgozói bérek és munkakörülmények
elleni támadást folytatja. A szent és sérthetetlen «szabad és befolyásolatlan
verseny» nevében. Pedig milyen «szabad» verseny létezhet a németországi 1 eurós
órabérekkel szemben; a havi 300 eurós fizetéssel előállított Renault-Daciával
esetében; szabad-e a verseny a vállalati
adó nélküli Észtországgal?
Mélenchon trockistaként
indult, a szocialisták balszárnyán folytatta, most a Front de Gauche (a Balpárt,
a Kommunista Párt és kisebb formációk szövetsége) jelöltje. Érdeme, hogy impulzust adott a szociáldemokráciától
balra és visszaszorította szélsőjobbot,
15 % fölé vitte a támogatottságot. A korábbi «plurális balkormány» (Jospin
kommunistái pl.) megmutatta, hogy az FKP meggyengülve kerül ki a neoliberális
recepteket alkalmazó «baloldali» irányításból. Mélenchon
olyan kormányban ugyan nem venne részt, melynek a szigorítás programalkotó politikája lenne (ebben
amúgy sem ő, hanem Hollande döntene). Azt pedig máris bejelentette, hogy a második
fordulóban Hollande-ot támogatja, ennek elképzeléseit pedig olvashattuk föntebb. 2011. jan. 31-én az
Európai „Parlament” elfogadott egy határozatot Tunézia kapcsán, melyet együttesen
nyújtott be a EPP (jobboldal), ALDE (liberálisok és demokraták), a Zöldek/ az Európai Szabad
Szövetség Képviselőcsoportja, az S&D (szocialisták és demokraták) és Egységes Európai Baloldal/az
Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja (közöttük nevezetesen a francia kommunista párti
Patrick Le Hyaric és balpárti Jean-Luc Mélenchon aláírásával): „Megerősíteni az Eu-val az együttműködési
szerződést, finanszírozni a szociális partnerséget, felügyelni a
választásokat...„ Ki hiheti egy pillanatra is, hogy Mélenchon ezt kijelentve a tunéziai néppel szolidáris? Aztán az 1973-as
ENSZ-határozat másnapján pártfogolta állásfoglalásával a líbiai
beavatkozást. Azzal az ürüggyel, hogy az az ENSZ égisze alatt történt, mintha ezzel igazolni lehetne az
imperialista agressziót. Következménye, hogy a nagyhatalmak által lerombolt Líbia ma törzsi jellegű háború helyszíne, kész további kirablására. Akkor mennyiben jelent alternativát Mélenchon?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.