375. sz., 2012. márc. 15.
Bo
Xilai bukása
Arra aspirált, hogy az októberi
18. kongresszuson egyike lesz a Kommunista Párt kilenctagú vezető szervének,
tehát az államot,
az országot vezetheti – és márc. 15-én a chongqingi megapolisz vezetésén kívül
találta magát. Egy szempillantás alatt eltűnt a politika mezejéről, rögtön a
parlamenti ülésszak után! Hivatalosan ugyan nem mentették fel, de ez, úgy tűnik,
csak idő kérdése. Wen Jiabao miniszterelnök
márc. 14-én kijelentette: «A Kínai Kommunista Pártnak és a chongqingi kormánynak el kell gondolkodnia és komolyan le kell vonnia
a Wang Lijun-ügy konzekvenciáit» [Chongqing rendőrfőnöke, Bo Xilai volt
jobbkeze Chengduban jelentkezett az amerikai konzulátuson].
Igazi politikai földrengés
történt, mivel azok a társadalmi és politikai erők, melyeket Bo Xilai képviselt,
nem tűntek el; a diktatorikus rendszereknek szükségük van a stabilitásra, legalább
látszatként. Így aztán nem lehet kizárni, hogy más ügyek is felmerülnek még a kongresszus előtt. Zhang Jian, a pekingi
politikai tudományok tanára szerint «a párt
mindig úgy tartotta, hogy a frakcióharcoknak nem kell hullámokat kelteniük,
konszenzus volt a kérdésben. De az a mód, ahogyan a botrány kirobbant és ahogyan
kezelték, azt hihetjük, hogy a konszenzus kimúlt.» Vajon miért?
A
jelen és a jövő feszültsége
Megoldást kellene találni a világválságra,
különösen az Európát sújtó válságra, hogy az ne rántsa katasztrófába az országot,
s vele együtt az összes bürokratát… Ítéljétek meg ti magatok
azt, amit a kínai Emberi források és Társadalombiztosítás minisztere, Yin Weimin mondott (a hivatalos sajtóügynökség,
a Xinhua szerint márc. 7-én): «Kína jelentős kihívásokkal
találta magát szembe 2012-ben a
munkahelyeket illetően a nagyszámú munkára jelentkező miatt (…) A kínai városi vonzáskörzetek ezévben 25 millió plusz munkavállalalót
jeleznek, ezek fele egyetemi diplomás, a 9-10 millió falusi lakost nem is számítva, akik pedig
vidéki szülőhelyüket hagyják el, hogy városi munkát találjanak». A Népi Gyűlésnek tett jelentésében Wen Jiabao jelentette, hogy a kormány
12 millió pótlólagos munkahelyet hoz létre ebben az évben ezekben a városi régiókban.
A különbség tehát nagy. Késleltetett bomba, főleg olyan kényes helyzetben,
melyben – mint pl. február végén – a pekingi taxisok egyszerű sztrájkfenyegetése
az országgyűlési ülésszak előtt a kormány rendkívüli összehívását vonta maga után. Az eredményt a Népújság (febr. 28.) megírta: a sofőröknek heti egy szabadnap jár ezután és nyugdíj is megilleti őket.
Mit
a teendő?
Az országgyűlési ülésszak előtt a
Világbank a kínai kormányzati fejlesztési központtal írt négykezes
jelentését tette közzé ”Kína 2030” címmel.
A «The New York Times» (febr. 27.) így összegzi: «A jelentés kéri Pekingtől, hogy a
piacgazdasági átmenetet fejezze be, csökkentse az állami vállalatok hatalmát, bátorítsa a magánvállalatokat
és kezelje a növekvő egyenlőtlenség és a környezetvédelem krédéseit.» A sajtótájékoztató folyamán az egyetemi
közgazdász Du Jianguo lépett az
emelvényre beléfojtva a szót a Világbank elnökébe, R. Zoellickba, hogy a
jelentést a kínai nép kizsákmányolására szolgáló «méregnek» minősítse.
A miniszterelnök, Wen Jiabao pedig már elkötelezte magán
ezen az úton és bevezette a mikro-, kis- és középvállalatok előnyben részesítését, a híres-nevezetes – a hivatalos sajtóforrások
több cikke szerinti terminusban – «különleges
érdekeket, melyek a reform akadályát képezik». A «The New York Times» (márc.
02.) emlékeztet, hogy az Állami Vagyonkezelő Bizottság, mely mintegy 120 vállalatot
kezel a központi kormány irányítása alatt, azt írta
a jelentés szerzőinek–
tehát a központi kormánynak is! –, hogy az állam
szerepének csökkentése «alkotmányellenes»
és de facto «az alapvetően szocialista
gazdasági rendszert megdöntené»… Láthatjuk, a legmagasabb állami szinten is
kirántották hüvelyéből a kardot!
«Reform»
mindenáron?
Minden megfigyelő egyetért abban,
hogy Kína veszélyes útkereszteződéshez érkezett. Egyesek számára
az állami vállalatok likvidálását kell folytatni, hogy a tőkés tulajdon jogaihoz jusson,
merthogy semmit sem tenni, az még veszélyesebb. A piac befolyásos szerelmese, Hu
Shuli, Caijing főszerkesztője:
«A reformnak haladnia kell; a
visszafordulás vagy helybenjárás zsákutca».
Mások szerint pedig pont fordítva, ha a reform folytatódik, a tőkés restauráció vár az
út végén. Ezt
mondta a maga módján Bo Xilai is egyik
utolsó nyilatkozatában: «Ahogyan Mao
elnök mondta, a szocialista társadalom célja annak garantálása, hogy mindenkinek
legyen munkája, legyen mit ennie, hogy mindenki egyidőben gazdagodjék. Ha csak egyesek
gazdagodnak, akkor a kapitalizmusba csúszunk és elbukunk. Ha új tőkés osztály
születik, akkor rossz utat vettünk».
Márc. 14-én Wen
Jiabao egy sajtótájékoztatón ezt mondta: «A reform Kínában kritikus
szakaszához érkezett. Amennyiben nem tudunk stukturális politikai reformot
megvalósítani, lehetetlen a strukturális gazdasági reform teljes nyélbe ütése. A szerzett vívmányokat elveszíthetjük, a társadalom problémái nem oldódhatnak
meg teljes mértékben és a kulturális forradalomhoz hasonló tragikus történelmi
jelenségek jöhetnek újra.»
Visszatérünk még erre a kérdésre,
melyen többszázmillió kínai dolgozó és paraszt élete
és jövője múlik.
Választások
Wukanban
Éveken keresztül küldözgettek petíciókat,
delegációkat, tüntettek a wukáni lakosok földjeik eltulajdonítása ellen. Végül pedig felkeltek a városka korrupt
kommunista párti káderei ellen. «Guangdong (dél) tartományának Wukan városkája
arról ismert, hogy a múlt évben számos tömegtüntetés színhelye volt az
illegális föld-elkobzások ellen. Most szombaton arról szavaznak a lakosok,
milyen legyen a települést vezető új bizottság. Ennek egy igazgatóból, két helyettesből és négy tagból
kell állania. A háromlépcsős választások utolsó fázisa következik, a 11 tagból
és 109 helyi képviselőből álló választási bizottság megválasztása.» A hivatalos ügynökség, a Xinhua (márc. 3.) így foglalta össze.
A
földtulajdon joga
«Minden
földet visszaszerzek, ami jogosan a lakosoké», ígérte felemelt
ököllel a 28 éves jelölt, Zhuang Liehong, aki szintén képviselő lett (előtte 20
napig letartóztatásban volt és a rendőrség azzal fenyegetődzött, hogy halálra
veri).
«A
választások tétje számukra a földtulajdont illető jogaik visszaszerzése. Azt
akarják, hogy minél gyorsabban életbe lépjenek a szerződések záradékai, a két
és fél éve elvesztett földek visszakerüljenek hozzájuk», írja
a « Le Monde » (márc. 3.). Ezt erősíti
meg egy szavazó: «Nem volt könnyű végre
eddig érnünk, remélem, hogy a Bizottság a nép érdekében fog dolgozni és
minden talpalatnyi földünket visszvesszük, amit elloptak tőlünk» (Reuters, márc.
3.).
Ahhoz, hogy a kollektív tulajdonban álló földet visszaszerezzék, a felsőbb
szervek akadályait is le kellett győzni: «Olyanok voltunk, mint a billiárdgolyó,
mindeki csak lökött rajtunk», mondja Hong Ruichao, az egyik decemberben választott
képviselő. A letartóztatások után határozta
el a 67 éves nyugdíjas Lin Zuluan, a városka
egyik tiszteletben álló volt vezetője, hogy visszaveszi a szolgálatot: «Abban
a pillanatban nem volt semmi válasz a hatóságok
részéről, az incidenset úgy mutatták be, mint "ellenséges erők" tevékenységét
és magamat pedig, mint az ő szolgálatukban álló manipulátort.».
Felül kellett emelkedni a veszélyérzeten
is: «Mindig tudtuk, hogy valami probléma volt a földekkel. Amikor kérdeztem anyámat,
azt felelte: "Túl erőszakosak
és túl sokan vannak." De végül mégis ezek a fiatalok vették kezükbe a
dolgot», mondja egy fiatal küldött («Le Monde», márc. 3.).
A
csata folyamán választott képviselők vezetik a városkát
A BBC News (márc. 3.) a választások
eredményéről számol be, az időközben a városka párttitkárává lett, «az ellenséges erők szolgálatában álló
manipulátor» győzelmét mutatja be: «Az
öreg Lin Zuluan lett a Bizottság elnöke 6205 szavazattal (a 6800-ból) és
Yang Semao a helyettese». Zhang és Hong is (helyhatósági) bizottsági tag
lett. Nyilvánvalóan a városka lakóinak újra bizalmuk van a letartóztatott Xue halála
után megválasztott személyekben. Lin, a párttitkár számára a feladat nehéz
lesz, mert így vagy úgy, de függ a felsőbb vezetéstől, éppen attól, melyben
a bürokraták kitervelték a választott képviselők elrablását és a település
fegyveres rendőséggel való bekerítését…
A Polgári ügyek minisztériuma volt
igazgatója nyilatkozza («Sydney Morning Herald», márc. 3.): «A kormány végül a választásokból profitált a
wukani probléma rendezésére. Mindenki azt gondolja, hogy Kínának így kell
tennie ahelyett, hogy leöldösi az embereket. Ha
a vidékieknek sikerült, akkor a sokkal inkább kultúráltnak számító városi lakosság esetében mit mondjunk?» Ahogyan a «Le
Monde» (márc. 3.) állítja «február elején Wen Jiabao miniszterelnök Guangdong egy másik falujába látogatott
és felhívott
"a falusiak földet illető jogainak
tiszteletére",
nevezetesen "igazságos
és átlátható választási eljárással" – az üzenet nyilvánvalóan a wukani események támogatása.».
De ez nem minden állampolgárt győz meg: «A kormány nem tudja szabályozni ezeket a
gondokat, nem számíthatunk rá, mert a városi káderek éppen olyan korruptak,
mint a falusiak» («The New York
Times», márc. 3.). Egyébként ugyanez az újság idéz olyan vidéki településeket,
ahol a közelmúltban szintén tüntetések zajlottak ugyanezen okokból és a
közhatalom tehetetlensége miatt nem oldódtak meg, sőt, olykor rendőri megtorlás
is bekövetkezett. Ez az, amit Wukan apropóján tagad a tartomány párttitkára,
Wang Yang: «Semmi nem történt itt, ami precedenset
okozhatna» (AFP, márc. 7.). Holott megerősítésre került, a hivatalos «China Daily» szerint (márc. 4.), hogy ez a választás szolgáhat bázisul az egész tartomány
választási eljárásának megjavítására.
Li Bingji, a Népi Gyűlés wukani származású
képviselője semmiféle megjegyzést nem tett: ő a Richvast Group igazgatója, azé
a társaságé, amely a vidékiek 30 hektárjának morzsákért való kiárusításának élvezője.
A
Népi Gyűlés körül
A legközelebbi «Levélben» az országgyűlés
demokratikus szabadságjogok és dolgozói jogok területén végzett munkájáról
adunk számadást; megvitatták és megszavazták a büntetőtörvénykönyv módosítását az önkényes fogvatartások tekintetében, a
munkaszerződések törvényét (a korábbiak „Levelekben” hosszasan tárgyalt)
munkaközvetítőket, munkakölcsönzőket illetően.
3000 képviselő ült össze márc. 5-én
a plenáris ülésen (nem számítva a konzultatív
politikai tanácskozás 2000 küldöttét). Annak ellenére, hogy a hatalom a sajtónak
megparancsolta,
hogy «ne írjon a népképviselők gasztronómiai élményeiről, ruházatáról
és kiegészítőiről», az 1989-os Tian
Anmen téri mészáros, a miniszterelnök, Li Peng lánya, egy állami vállalat
elnöke 1990 yüanos (a sanghaji minimálbér 1,5-szerese) rózsaszínű zakója nagyon megütötte a netezők szemét, csakúgy,
mint egy másikénak a 6000 yüanos (négyhavi minimálbér!) Hermès- derékszíja …
A
Népi Gyűlés milliárdosai, a nép kívül marad…
Néhány nappal korábban (febr. 27.) a Bloomberg
minősítő ügynökség arról informált, hogy a leggazdagabb 70 kínai parlamenti képviselő 2011-ben többet keresett, mint az
amerikai Kongresszus 535 tagja, Obama elnök és kabinete, és a Legfelsőbb Bíróság
bírái… vagyis 565,80 milliárd yüant (67 milliárd
eurót)!
Ugyanakkor a helyi hatalmasságoknak
kiszolgáltott lakosságnak nincs más lehetősége, mint Pekingbe menni panaszra
képviselőikhez vagy a Panaszirodába. Itt viszont civilbe öltözött rendőrök
ezrei vagy privát biztonsági ügynökök –
szintén szándékosan ezért érkezve Pekingbe – minibuszokba tuszkolják őket és
hazatoloncolják, mielőtt panaszukat beadnák. Aztán sikernek lesz elkönyvelve,
hogy a panaszok száma csökken, a társadalmi stabilitás növekszik. Besegít a korrupció, vásárolhatunk pl. (3000 és 5000 yüan
között, tehát 350 – 600 €-ért) a Panaszirodában petició-megsemmisítést a «The Telegraph» (márc. 4.) információi alapján. Szintén
létezik a «petíciózók kereskedelme» – akiket átadnak a rendőrségnek vagy a
tartományi biztonsági szolgálatnak, a pekingi rendőrhivatal 200-300 eurót fizettetett
fejenként, egy másik pedig 20-100 eurót egy fogvatartási telefonértesítésért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.