Kína-levél

375. sz., 2012. márc. 15.

Bo Xilai bukása

Arra aspirált, hogy az októberi 18. kongresszuson egyike lesz a Kommunista Párt kilenctagú vezető szervének, tehát az államot, az országot vezetheti – és márc. 15-én a chongqingi megapolisz vezetésén kívül találta magát. Egy szempillantás alatt eltűnt a politika mezejéről, rögtön a parlamenti ülésszak után! Hivatalosan ugyan nem mentették fel, de ez, úgy tűnik, csak idő kérdése. Wen Jiabao miniszterelnök márc. 14-én kijelentette: «A Kínai Kommunista Pártnak és a chongqingi kormánynak el  kell gondolkodnia és komolyan le kell vonnia a Wang Lijun-ügy konzekvenciáit»  [Chongqing rendőrfőnöke, Bo Xilai volt jobbkeze Chengduban jelentkezett az amerikai konzulátuson].

Igazi politikai földrengés történt, mivel azok a társadalmi és politikai erők, melyeket Bo Xilai képviselt, nem tűntek el; a diktatorikus rendszereknek szükségük van a stabilitásra, legalább látszatként. Így aztán nem lehet kizárni, hogy más ügyek is felmerülnek  még a kongresszus előtt. Zhang Jian, a pekingi politikai tudományok tanára szerint «a párt mindig úgy tartotta, hogy a frakcióharcoknak nem kell hullámokat kelteniük, konszenzus volt a kérdésben. De az a mód, ahogyan a botrány kirobbant és ahogyan kezelték, azt hihetjük, hogy a konszenzus kimúlt.» Vajon miért?

A jelen és a jövő feszültsége

Megoldást kellene találni a világválságra, különösen az Európát sújtó válságra, hogy az ne rántsa katasztrófába az országot, s vele együtt az összes bürokratát… Ítéljétek meg ti magatok azt, amit a kínai Emberi források és Társadalombiztosítás minisztere, Yin Weimin mondott (a hivatalos sajtóügynökség, a Xinhua szerint márc. 7-én): «Kína jelentős kihívásokkal találta magát  szembe 2012-ben a munkahelyeket illetően a nagyszámú munkára jelentkező miatt (…) A kínai városi vonzáskörzetek ezévben 25 millió plusz munkavállalalót jeleznek, ezek fele egyetemi diplomás, a 9-10 millió falusi lakost nem is számítva, akik pedig vidéki szülőhelyüket hagyják el, hogy városi munkát találjanak». A Népi Gyűlésnek tett jelentésében Wen Jiabao jelentette, hogy a kormány 12 millió pótlólagos munkahelyet hoz létre ebben az évben ezekben a városi régiókban. A különbség tehát nagy. Késleltetett bomba, főleg olyan kényes helyzetben, melyben – mint pl. február végén – a pekingi taxisok egyszerű sztrájkfenyegetése az országgyűlési ülésszak előtt a kormány rendkívüli összehívását vonta maga után. Az eredményt a Népújság (febr. 28.) megírta: a sofőröknek heti egy szabadnap jár ezután és nyugdíj is megilleti őket.

Mit a teendő?

Az országgyűlési ülésszak előtt a Világbank a kínai kormányzati fejlesztési központtal írt négykezes jelentését tette közzé ”Kína 2030” címmel. A «The New York Times» (febr. 27.) így összegzi: «A jelentés kéri Pekingtől, hogy a piacgazdasági átmenetet fejezze be, csökkentse az állami vállalatok hatalmát, bátorítsa a magánvállalatokat és kezelje a növekvő egyenlőtlenség és a környezetvédelem krédéseit.» A sajtótájékoztató folyamán az egyetemi közgazdász Du Jianguo lépett az emelvényre beléfojtva a szót a Világbank elnökébe, R. Zoellickba, hogy a jelentést a kínai nép kizsákmányolására szolgáló «méregnek» minősítse.

A miniszterelnök, Wen Jiabao pedig már elkötelezte magán ezen az úton és bevezette a mikro-, kis- és középvállalatok előnyben részesítését, a híres-nevezetes – a hivatalos sajtóforrások több cikke szerinti terminusban – «különleges érdekeket, melyek a reform akadályát képezik». A «The New York Times» (márc. 02.) emlékeztet, hogy az Állami Vagyonkezelő Bizottság, mely mintegy 120 vállalatot kezel a központi kormány irányítása alatt, azt írta a jelentés szerzőinek– tehát a központi kormánynak is! –, hogy az állam szerepének csökkentése «alkotmányellenes» és de facto «az alapvetően szocialista gazdasági rendszert megdöntené»… Láthatjuk, a legmagasabb állami szinten is kirántották hüvelyéből a kardot!

«Reform» mindenáron?

Minden megfigyelő egyetért abban, hogy Kína veszélyes útkereszteződéshez érkezett. Egyesek számára az állami vállalatok likvidálását kell folytatni,  hogy a tőkés tulajdon jogaihoz jusson, merthogy semmit sem tenni, az még veszélyesebb. A piac befolyásos szerelmese, Hu Shuli, Caijing főszerkesztője: «A reformnak haladnia kell; a visszafordulás vagy helybenjárás zsákutca».

Mások szerint pedig pont fordítva, ha a reform folytatódik, a tőkés restauráció vár az út végén. Ezt mondta a maga módján  Bo Xilai is egyik utolsó nyilatkozatában: «Ahogyan Mao elnök mondta, a szocialista társadalom célja annak garantálása, hogy mindenkinek legyen munkája, legyen mit ennie, hogy mindenki egyidőben gazdagodjék. Ha csak egyesek gazdagodnak, akkor a kapitalizmusba csúszunk és elbukunk. Ha új tőkés osztály születik, akkor rossz utat vettünk».

Márc. 14-én  Wen Jiabao egy sajtótájékoztatón ezt mondta: «A reform Kínában kritikus szakaszához érkezett. Amennyiben nem tudunk stukturális politikai reformot megvalósítani, lehetetlen a strukturális gazdasági reform teljes nyélbe ütése. A szerzett vívmányokat elveszíthetjük, a társadalom problémái nem oldódhatnak meg teljes mértékben és a kulturális forradalomhoz hasonló tragikus történelmi jelenségek jöhetnek újra.»

Visszatérünk még erre a kérdésre, melyen többszázmillió kínai dolgozó és paraszt élete és jövője múlik.

Választások Wukanban

Éveken keresztül küldözgettek petíciókat, delegációkat, tüntettek a wukáni lakosok földjeik eltulajdonítása ellen. Végül pedig felkeltek a városka korrupt kommunista párti káderei ellen. «Guangdong (dél) tartományának Wukan városkája arról ismert, hogy a múlt évben számos tömegtüntetés színhelye volt az illegális föld-elkobzások ellen. Most szombaton arról szavaznak a lakosok, milyen legyen a települést vezető új bizottság. Ennek egy igazgatóból, két helyettesből és négy tagból kell állania. A háromlépcsős választások utolsó fázisa következik, a 11 tagból és 109 helyi képviselőből álló választási bizottság megválasztása.» A hivatalos ügynökség, a Xinhua (márc. 3.) így foglalta össze.

A földtulajdon joga

«Minden földet visszaszerzek, ami jogosan a lakosoké», ígérte felemelt ököllel a 28 éves jelölt, Zhuang Liehong, aki szintén képviselő lett (előtte 20 napig letartóztatásban volt és a rendőrség azzal fenyegetődzött, hogy halálra veri).

«A választások tétje számukra a földtulajdont illető jogaik visszaszerzése. Azt akarják, hogy minél gyorsabban életbe lépjenek a szerződések záradékai, a két és fél éve elvesztett földek visszakerüljenek hozzájuk», írja a « Le Monde » (márc. 3.). Ezt erősíti meg egy szavazó: «Nem volt könnyű végre eddig érnünk, remélem, hogy a Bizottság  a nép érdekében fog dolgozni és minden talpalatnyi földünket visszvesszük, amit elloptak tőlünk» (Reuters, márc. 3.).

Ahhoz, hogy a kollektív tulajdonban álló földet visszaszerezzék, a felsőbb szervek akadályait is le kellett győzni: «Olyanok voltunk, mint a billiárdgolyó, mindeki csak lökött rajtunk», mondja Hong Ruichao, az egyik decemberben választott képviselő.  A letartóztatások után határozta el a 67 éves nyugdíjas Lin Zuluan, a városka egyik tiszteletben álló volt vezetője, hogy visszaveszi a szolgálatot: «Abban a pillanatban nem volt semmi válasz a  hatóságok részéről, az incidenset úgy mutatták be, mint "ellenséges erők" tevékenységét és magamat pedig, mint az ő szolgálatukban álló manipulátort.».

Felül kellett emelkedni a veszélyérzeten is: «Mindig tudtuk, hogy valami probléma volt a földekkel. Amikor kérdeztem anyámat, azt felelte: "Túl erőszakosak és túl sokan vannak." De végül mégis ezek a fiatalok vették kezükbe a dolgot», mondja egy fiatal küldött («Le Monde», márc. 3.).

A csata folyamán választott képviselők vezetik a városkát

A BBC News (márc. 3.) a választások eredményéről számol be, az időközben a városka párttitkárává lett, «az ellenséges erők szolgálatában álló manipulátor» győzelmét mutatja be: «Az öreg Lin Zuluan lett a Bizottság elnöke 6205 szavazattal (a 6800-ból) és   Yang Semao a helyettese». Zhang és Hong is (helyhatósági) bizottsági tag lett. Nyilvánvalóan a városka lakóinak újra bizalmuk van a letartóztatott Xue halála után megválasztott személyekben. Lin, a párttitkár számára a feladat nehéz lesz, mert így vagy úgy, de függ a felsőbb vezetéstől, éppen attól, melyben a bürokraták kitervelték a választott képviselők elrablását és a település fegyveres rendőséggel való bekerítését…

A Polgári ügyek minisztériuma volt igazgatója nyilatkozza («Sydney Morning Herald», márc. 3.): «A kormány végül a választásokból profitált a wukani probléma rendezésére. Mindenki azt gondolja, hogy Kínának így kell tennie ahelyett, hogy leöldösi az embereket. Ha a vidékieknek sikerült, akkor a sokkal inkább kultúráltnak számító városi lakosság esetében mit mondjunk?» Ahogyan a «Le Monde» (márc. 3.) állítja «február elején Wen Jiabao  miniszterelnök Guangdong egy másik falujába látogatott és felhívott "a falusiak földet illető jogainak tiszteletére", nevezetesen  "igazságos és átlátható választási eljárással" – az üzenet nyilvánvalóan a wukani események támogatása.».

De ez nem minden állampolgárt győz meg: «A kormány nem tudja szabályozni ezeket a gondokat, nem számíthatunk rá, mert a városi káderek éppen olyan korruptak, mint a falusiak» («The New York Times», márc. 3.). Egyébként ugyanez az újság idéz olyan vidéki településeket, ahol a közelmúltban szintén tüntetések zajlottak ugyanezen okokból és a közhatalom tehetetlensége miatt nem oldódtak meg, sőt, olykor rendőri megtorlás is bekövetkezett. Ez az, amit Wukan apropóján tagad a tartomány párttitkára, Wang Yang: «Semmi nem történt itt, ami precedenset okozhatna» (AFP, márc. 7.). Holott megerősítésre került, a hivatalos «China Daily» szerint (márc. 4.), hogy ez a választás szolgáhat bázisul az egész tartomány választási eljárásának megjavítására.

Li Bingji, a Népi Gyűlés wukani származású képviselője semmiféle megjegyzést nem tett: ő a Richvast Group igazgatója, azé a társaságé, amely a vidékiek 30 hektárjának morzsákért való kiárusításának élvezője.

A Népi Gyűlés körül

A legközelebbi «Levélben» az országgyűlés demokratikus szabadságjogok és dolgozói jogok területén végzett munkájáról adunk számadást; megvitatták és megszavazták a büntetőtörvénykönyv módosítását az önkényes fogvatartások tekintetében, a munkaszerződések törvényét (a korábbiak „Levelekben” hosszasan tárgyalt) munkaközvetítőket, munkakölcsönzőket illetően.

3000 képviselő ült össze márc. 5-én a plenáris ülésen (nem számítva a konzultatív politikai tanácskozás 2000 küldöttét). Annak ellenére, hogy a hatalom a sajtónak megparancsolta, hogy «ne írjon a népképviselők gasztronómiai élményeiről, ruházatáról és kiegészítőiről», az 1989-os Tian Anmen téri mészáros, a miniszterelnök, Li Peng lánya, egy állami vállalat elnöke 1990 yüanos (a sanghaji minimálbér 1,5-szerese) rózsaszínű zakója nagyon megütötte a netezők szemét, csakúgy, mint egy másikénak a 6000 yüanos (négyhavi minimálbér!) Hermès- derékszíja …

A Népi Gyűlés milliárdosai, a nép kívül marad…

Néhány nappal korábban (febr. 27.) a Bloomberg minősítő ügynökség arról informált, hogy a leggazdagabb 70 kínai parlamenti képviselő  2011-ben többet keresett, mint az amerikai Kongresszus 535 tagja, Obama elnök és kabinete, és a Legfelsőbb Bíróság bírái… vagyis 565,80 milliárd yüant (67 milliárd eurót)!

Ugyanakkor a helyi hatalmasságoknak kiszolgáltott lakosságnak nincs más lehetősége, mint Pekingbe menni panaszra képviselőikhez vagy a Panaszirodába. Itt viszont civilbe öltözött rendőrök ezrei vagy privát biztonsági  ügynökök – szintén szándékosan ezért érkezve Pekingbe – minibuszokba tuszkolják őket és hazatoloncolják, mielőtt panaszukat beadnák. Aztán sikernek lesz elkönyvelve, hogy a panaszok száma csökken, a társadalmi stabilitás növekszik. Besegít a korrupció, vásárolhatunk pl. (3000 és 5000 yüan között, tehát 350 – 600 €-ért) a Panaszirodában petició-megsemmisítést a «The Telegraph» (márc. 4.) információi alapján. Szintén létezik a «petíciózók kereskedelme» – akiket átadnak a rendőrségnek vagy a tartományi biztonsági szolgálatnak, a pekingi rendőrhivatal 200-300 eurót fizettetett fejenként, egy másik pedig 20-100 eurót egy fogvatartási telefonértesítésért.