Nemzetközi
információk
Új
széria 69. sz. (438) - 2012. ápr. 13. – 1. rész
ALGÉRIA
A Fraternité! (Testvériség!) a Parti des
travailleurs d’Algérie cikke, 2012. márc. 15-31. (38 sz.)
Beszélgetés Louisa Hanoune-nal, a Parti des Travailleurs (PT, Dolgozók Pártja)
főtitkárával
«Mi
vagyunk a politikai alternatíva»
Louisa Hanoune a Horizons ímű újságnak hosszú interjút
adott 2012 márciusában. Lerövidítve közzéadjuk, a lényeget meghagyva (az
újságírói tendenciózus kérdéseket is ideértve).
-
Nemrégen Ön állította, hogy az
államfő által nyújtott garanciák elégtelenek. Milyen más mechanizmust kell még
bevezetni a PT számára biztosítékként a választások kapcsán?
-
Több
kérdésről van szó. A választási bizottság több vilayában több tízezer duplán
felirakozott választópolgárról tud. Hát, ez bizony érinti a választások tisztaságát,
riasztottunk is. Számunkra 1995 óta számos keretkérdés is fontos. Miniszterek,
akik képviselőjelöltek is, közpénzekből látogatják választókerületeiket a köztársasági
elnök utasítása ellenére. Ezt meg kell szüntetni, a minimum ilyenkor a szabadságra
vonulás lenne. Másik kérdés a kampány «piszkos pénzekkel» finanszírozása, vagy
az, hogy az új pártok «kibérelnek» képviselőnek bizonyos szereplőket. Nagymértékű
a választási listákkal történő manipulálás. A bomlás elrettentő méretű: honnan
jönnek azok a milliárdok, melyek a politikai színpadon cirkulálnak? Ez az oka
annak, hogy vizsgálóbizottság felállítását kérjük. A kormány meghatározta a
választási kampányra kiadható összeg plafonját: egymillió dinár listánként. Az
esélyegyenlőség egyik feltétele pontosan az, hogy ne legyen homály a finanszírozás
körül, különösen ne a külföldről jövő pénzek esetében, mely nagyon veszélyessé
válhat. Javasoltunk intézkedéseket, pl. hogy csak a párt vezetője szerepeljen a
képeken, ezt a választási bizottság el is fogadta, továbbküldte a
belügyminisztériumhoz. Ha elfogadásra kerül, akkor sem oldja meg a gondokat, de
segít az állampolgároknak eligazodni a dolgokban. Azt mondom, hogy általában
vannak olyan problémák, melyek a kormány és vannak olyanok, melyek a pártok
felelősségét vetik fel. Utóbbiaknak világos és pontos programot kellene adniuk,
hogy az állampolgárok össze tudják hasonlítani őket. Abból a szempontból is
nagyon lényeges, hogy a következő országgyűlésnek esetleg feladata lesz az
alkotmány megváltoztatása.
–
Ha a körülményekkel nem lesz
elégedett a PT, visszavonul a választási küzdelemből?
–
Nem
kalkulálunk ezzel a lehetőséggel. Bevetettük tartalékainkat, felelősségünket vállaljuk.
Az 1997-es választások totálisan antidemokratikusak voltak, részt vettünk
bennük, célunk politikai cél volt: az, hogy kimondjuk hangosan, amit az
algériai nép kíván, a békét, ezt bevinni a parlamentbe. Sikerült. Ugyanakkor a
részvétel lehetővé tette pártunk rekonstrukcióját is. 1997 óta az átláthatóság
soha nem volt napirenden, a következő országgyűlésnek az alkotmányt kell megvitatnia.
Ez olyan alapvető kérdés, hogy nem dezertálhatunk. A világ helyzete, a tőkés
rendszer válsága szörnyű következményekkel jár térségünkben is. Algéria sorsa
dől el május 10-én, ez a meghatározó jelentőségű számunkra, nem pedig a
választási körülmények. Folytatjuk harcunkat a választás tisztaságáért, minden
szavazókörbe elküldjük küldöttünket, megteszünk mindent, hogy a demokrácia felé
vezető úton ez a választás pozitív lépés legyen.
–
A sajtó jelentette, hogy a PT
szövetséget akar létrehozni az FFS-szel… (Front de Forces Socialistes, Szocialista Erők
Frontja)
–
Bizonyos
újságírók interpretációjáról van szó. Világosan kimondtuk, hogy a Dolgozók
Pártja saját listáját állítja fel a 48 vilayában. Autentikus párt vagyunk,
természetes úton gyarapodunk, unikális helyet foglalunk el. Független párt
vagyunk, az egyetlen, amelynek pozitív a mérlege. A szövetség az egyik vagy
másik politikai erővel közös
kormányzást jelenti. Ha pártunk többséget ér el, saját programja bázisán fog kormányozni.
Ha nem, akkor lehetséges, hogy egyezséget köthetünk az FFS-szel, ez a későbbiek
függvénye. De ilyen döntést sosem nem szabad könnyedén venni. Vívtunk közös
harcot az FFS-szel, nevezetesen a békéért, a két párt mindegyike alkotmányozó
országgyűlést szeretne, de nem ismerjük a másik fél véleményét azokról a
gazdasági kérdésekről, melyek számunkra alapvetőek. Az egyezség nem valami
absztrakt dolog, tiszta és pontos kérdéseken kell alapulnia.
–
Hogyan értékeli Madame Hanoune a
bojkott híveit?
–
Jogukban
áll. Mi úgy tartjuk, olyan választást takar, ami politikai taktikájukat jelzi.
Nem kommentálom, mi magunk is bojkottáltuk az 1991 decemberi választásokat,
melyek az országot szerencsétlenségbe taszították. 1995-ben az elnökválasztástól maradtunk távol, de nyomást gyakoroltunk.
1997-ben visszavonultunk a helyi választásokról, mert represszió ért bennünket
alkotmányozó nemzetgyűlési álláspontunk miatt, 2002-ben pedig csak vilayai népi
gyűléseken indítottuk jelöltjeinket. Mivelhogy taktikai kérdés, a párt állapota
és helyzete függvényében világos döntéseket hozunk. 2007-ben minden választáson
részt vettünk és minden egyes alkalommal jelentősen fejlődtünk.
–
Sokat kritizálják az ellenzéki
szerepet, melyben nem mutat igazán valódi alternatívát …
–
Nem
tudom, kit nevez ellenzéknek. Nem lehet kiismerni magunkat ebben a
koncepcióban, lejáratódott és elvesztette eredeti értelmét. Az ellenzéki
támogatást a nagy imperialista centrumok használják, hogy beavatkozzanak a
belügyekbe. Olykor még mesterségesen fabrikálják is az ellenzéket,
pszudo-forradalmakat provokálnak. A PT nem tartozik ide. Természetesen, nem
mondjuk azt sem, hogy minden algériai ellenzéki párt külső kreálás műve. A PT
független munkáspárt, mely nincs benn a kormányban. Olyan párt, mely a
szocializmust és a demokráciát reklamálja. A nemzetre, gazdaságunkra, a nép
többségére veszélyes politikával szemben állunk. De ha az államfő olyan
döntéseket hoz, melyek a mi szempontunkból pozitívak, támogatjuk. Ez történt a
2009-es és 2010-es kiegészítő pénzügyi törvények esetében, és 2006-ban a
szénhidrogénipar újraállamosítása idején, a béke-chartáért és a nemzeti
megbékélésért. Objektívek vagyunk, nem dramatizáljuk a helyzetet, de nem is
tagadjuk, hogy Algéria az utóbbi években egy sor olyan győzelmet könyvelhet el
magának, ami a dolgozókat, az ifjúságot szolgálja. Más pártok az ellenzékiség
nevében nem kínálnak perspektívát.
–
Önök a változást akarják, de elutasítják,
hogy részt vegyenek a kormányban …
–
Mi
valódi demokráciát akarunk, vagyis azt, hogy a demokratikusan választott
többség kormányozzon. Ha mi leszünk többségben, mi fogunk kormányozni, ha nem,
nincs semmi okunk kormányba tülekedni. A hatalom ilyen megosztása
antidemokratikus. Hogyan kormányozhatna a PT egy jobboldali vagy obskúrus párttal? Aberráció lenne a demokrácia
oldaláról. A változás az, amit mi akarunk, nem pedig a hatalom. A nép
akaratának megvalósítását. Az egypártrendszernek és maradványainak a
felszámolását. Ezért kell az Alkotmányozó Nemzetgyűlés, hogy a nép
gyakorolhassa szuverenitását.
A belügyminiszter azt mondja,
hogy a következő nemzetgyűlés – idézőjelben – alkotmányozó lesz. Egy
országgyűlés akkor valóban alkotmányozó, ha népakaratot sugároz. Ezért segítünk
abban, hogy népi bizottságok jöjjenek létre, népi követelésekkel, az
alkotmányos vitához csatlakozással.
Szerintünk a változásnak azt is
kell jelentenie, hogy szakítunk a strukturális kiigazítási programokkal. Azért,
mert azok súlyosbítják a lakosság helyzetét. Olyan intézkedéseket kell hoznia a
kormánynak, mely a nemzet jövőjét biztosítja. Némely miniszter úgy viselkedik,
mintha örök időkre szólna politikája, holott a következő országgyűlés azt
egykettőre obligon kívülre helyezheti. Ami a nemzetközi szerződéseket illeti, miért ne lehetne a következő
alkotmányban rögzíteni
a népszavazást, mint
a nemzeti szuverenitás őrzésének intézményét?
A változtatás azt jelenti, hogy a
nemzet összes jogát helyre kell állítani. 2009 óta létezik persze a
nagyon jó reformfolyamat, amikor az államfő beismerte a privatizáció kudarcát,
de ugyanakkor a strukturális kiigazítási prrogram maradványain lovagol. Ez az, ami megakadályozza az
államot abban, hogy végképp szakítson az elsivatagosítás politikájával, így hát ezzel a
kettősséggel kell leszámolni.
A változtatás a népszuverenitást jelenti,
a mandátum visszavonhatóságának bevezetését. A népnek jogában áll, hogy
képviselőit ellenőrizze. Azt is tartalmazza, hogy a nemzeti képviselők előtt
felelős kormány a szerencsétlen irányba vivő összes politikával szakít.
–
Miért kellene speciálisan egy
alkotmányozó országgyűlést favorizálni? Sokan azt gondolják, hogy ez lemondás Algéria
szerzett jogairól.
–
Eléggé
groteszk felfogás, aki ezt mondja, az politikai analfabéta. 1962-ben nem volt
igazi alkotmányozó nemzetgyűlés az egypárti, egylistás keretekben. De pl. a
tunéziai alkotmányozó országgyűlés eltüntetheti a történelmi múltat és
realitást? Nem, az alkotmányozó nemzetgyűlés éppen visszaadja a szót a népnek,
korrigálja a helytelen politikai lépéseket, biztosítja a
szuverenitást. A belügyminiszter is megerősítette, hogy az alkotmányozás
irányába haladunk. El akarna mindent tüntetni? Aki ezt állítja, az a status quo híve, az egy eszme-egy gondolat
fenntartója.
A béke visszatérésének
megkoronázása az, ha a nép visszakapja a szót, hogy saját maga határozza meg a
demokrácia tartalmát és a rendszer jellegét. Ehhez muszáj a szuverén
alkotmányozó gyűlés…
–
A PT-nek gyakran szemére vetik,
hogy egyidőben a hatalom ellenzéke és támogatója. Sőt, azt is állítják, hogy ebben az értelemben megalkuvó…
–
Nem
tudom, mire céloz. Nem szoktunk semmiféle alkudozásba belemenni a PT-vel,
ellenkezőleg, minden alkalommal szenvedő alanyai vagyunk az ilyen
konfliktushelyzeteknek. Akik ennek ellenkezőjét hintik, azok féltékenyek a párt
haladására és megállapításai igazára. Független párt vagyunk, az algériai nép
nagyon is jól tudja. Akik az imperialista nagyhatalmak zsoldjában szeretnének
minket látni, azok állítják, hogy bizalmas viszonyban állunk a „hatalommal”.
Ismétlem, ha Buteflika pozitív intézkedést hoz, mellé állunk, mert számunkra a
nemzeti megoldások a fontosak, mindenféle külső befolyást ellenzünk. Nincs
kettős jellemünk. A politikai függetlenség nem azt jelenti, hogy elítéljünk az
elítélés kedvéért, szembenálljunk a szembenállás kedvéért, hanem perspektívákat
kell kínálni.
–
Gyakran illetik kritikával a
minisztereket és soha az államfőt…
–
Ez
a kormány heterogén, többpárti és más-más véleményekkel. Ugyanabban a
kormányban vannak olyan miniszterek, akik nemzetellenes intézkedéseket hoztak,
pl. Temmar és Chakib Khelil. Mások korrekt álláspontot képviselnek. Ezért nem
veszünk mindenkit egy kalap alá. Olyan
kormányt szeretnénk, mely a nemzetgyűlésnek felelős. Parlamenti rendszer hívei
vagyunk, mivel bizonyított tény, hogy az államfő, akármi is legyen akarata, nem
állít saját kontrollja alá mindent.
–
Hogy magyarázza az Önök ideológiai
vonalának változását a trockizmusól a szocializmusig?
–
Semmiféle
változás nincs, mivel a Parti des travailleurs soha nem volt trockista. Ez egy
szocialista párt. Meg kell jegyeznem, a trockizmus a munkásmozgalom része, célkitűzése
szintén a szocializmus, az egyik legtiszteletreméltóbb forradalmi irányzatok
egyike. De a PT nem tartja magát annak, a demokráciáért küzd, a
szocializmusért, mely keret a kohéziós erő, a különféle érzékenységű irányzatok
részvétele, közöttük a kisebbségi trockisták is. Ragaszkodunk ehhez a sokszínűséghez,
nyitottak vagyunk azok iránt, akik a PT chartáját elismerik, múltjuktól és a
bizonyos kérdésekhez való hozzáállásuk érzékenységétől függetlenül.
–
Azt is szemére hányják a pártnak,
hogy semmit sem tesz a dolgozókért és érzéketlen a tiltakozási mozgalmak iránt.
–
Soha
nem hallottam ilyet. Pont ellenkezőleg, a többséget képviselő dolgozók nagyon
jól tudják, hogy az egyetlen párt vagyunk, amely minden harcukat segíti,
felhasználunk minden demokratikus eszközt, melynek a parlamenti demokrácia is
része, hogy a szükséges segítséget megadjuk. Országos szinten szinte elönt
bennünket az állampolgári (a dolgozóktól a fiatalokon keresztül a fogyatékkal
élők) gondok kezelése. Megpróbálunk
mindegyikkel célhoz érni. Támogatjuk a sztrájkoló dolgozókat – és részesei is
vagyunk minden munkásgyőzelemnek. Mert mi magunk is dolgozók, szakszervezeti
tagok vagyunk. Népi bizottságokat alakítunk, hogy a szociális, a
bér-, a nyugdíjasjellegű, általában a népi réteg követeléseit segítsük. Legalább
100 társadalmi-gazdasági intézkedés bevezetésére szóló indítványt nyújtottak be
országgyűlési képviselőink, melynek egy részét a kormány integrálta is
2009-2010-ben.
–
Ha többségbe kerülnének az országgyűlésben,
milyen változatokat valósítanának
meg gazdaságilag? Hogyan kezelnék a
multinacionális cégeket?
–
A
PT programja nem változott a választási kampányban sem. Nemzeti kollektív
tulajdont akarunk a stratégiai ágazatokban, a volt köztulajdon áron alul eladott
vagy bezárt gazdasági vállalatai újraállamosítását a 2010-es 76. törvénycikk
értelmében, vagyis a termelőerők megerősítését. De nem azt, hogy országunk
teljes mértékben önellátásra rendezkedjen be. A multikról pedig azt tartjuk,
respektálniuk kell a munkajogokat, a szakszervezeteket. Nem a magánszektor
teljes megszüntetését akarjuk, az kiegészíti a köztulajdont, de saját
eszközeinkre és a termelőerők megszilárdítására kell támaszkodnunk. Az 51 %-os
algériai tulajdon rugalmasabbá tételével nem értünk egyet, azt inkább meg kell
erősíteni az alkotmányban is.
–
Az iszlám pártok várják a bizonyítékokat, mert Önök azzal vádolták meg őket, hogy
külföldről finanszírozzák őket.
–
Nem
szokásom bizonyítékok nélkül vádaskodni, az újságírók forgatták ki
szándékosan a szavaimat, sohasem állítottam, hogy kívülről pénzelik bármelyik
algériai pártot is. A tunéziai Ehnada és az egyiptomi Muzulmán Testvériség
apropóján idéztem, hogy Katartól és az amerikai adminisztrációtól kaptak
juttatásokat. Feltártam
azt is, hogy algériai pártok 3 felelőse
szintén járt Katarban és feltettem a kérdést, mi a céljuk ezeknek az
utazásoknak, mi Katar szerepe ma az US-imperializmus szolgálatában. Mi
mindenféle külső finanszírozás
ellen vagyunk, legyen az iszlám párt vagy egyéb. Az összes külső beavatkozással
szembefordulunk és denunciálunk minden pártot, amely ilyen eszközökkel él.
–
Nem tart attól, hogy a líbiai forgakönyv megismétlődik Algériában?
–
Miért
születne ilyen forgatókönyv? Algéria semmiben nem hasonlít Líbiára. Még
az amerikai szakértők az úgynevezett arab tavaszról szóló konferencián is
beismerik, hogy Algéria speciális. Gardasági helyzete totálisan különbözik a
többi arab országtól, a forradalmiaktól éppúgy, mint a többitől. Líbia törzsi
jellegű polgárháborúba süllyedt a NATO beavatkozása során. Algériában éppen
ellenkezőleg, a nemzeti tragédiából kivergődtünk és a béke konszolidációja felé
tartunk. 2011 januárja
óta társadalmi téren békés forradalmi folyamat zajlik. Nincs még egyesülés a
szociális dinamizmus és a politikai kérdések között, nincs nyílt
forradalmi válság. 1980-ban megvolt az amazigh (berber) tavaszuk. 1988-ban
megvolt a demokratikus tavaszunk és nagy árat fizettünk a nemzeti tragédiában.
Előresiettünk ezekkel az eseményekkel.
–
Az állampolgárok elmennek
választani május 10-én?
–
Nincs
isteni hatalmam. Egyelőre senki sem tudja, mi lesz május 10-én. Mert a lelkiállapot
változhat. A választási terület eléggé mozgalmas, de az is taszító
lehet, ha állandóan azt hajtogatják, választani kell. Inkább biztosítékkal
kellene szolgálni az átláthatóságra, arra, hogy a szavazás által változnak az
események, sőt a mindennapi élet is. A PT megmagyarázza az állampolgároknak a választások
fontosságát, az országnak új alkotmánynak van szüksége. Ha többségünk lesz, a népnek
visszaadjuk a szavát, hogy megvitassa az alkotmányos kérdéseket. Ha nem, a
akkor a népi bizottságokon keresztül ösztönözzük a nemzeti képviselők felé
fordulást. Mindkét esetben azt akarjuk, hogy az ország népi dinamizációja
meginduljon.
–
Milyennek ítéli a párt esélyeit?
–
A
latolgatás engem nem szórakoztat. 2007-ben 77 helyet szereztünk, ebből 51-et
elloptak és a két többségi párt között osztották szét. Algírban 17
helyünk lett, 7-et elvettek belőle. Ez alkalommal nem fogjuk hagyni. Meg fogjuk
védeni a mandátumainkat, amelyekkel a nép bíz meg bennünket. A többi párt is
ezt tegye. Azt gondolom, mi vagyunk az alternatíva. A valódi szocializmus, ami
elengedhetetlen a demokráciához, de sosem volt kipróbálva eddig. Az idő
bennünket igazolt. Az a célunk, hogy a maximális helyet szerezzük meg és győzzünk
a választásokon. Április közepéig 50 ezer új aktivistát szeretnénk, az eddigi
eredmények biztatóak. A PT ma a politikai újraformálódás sarokpontja.
–
Miért esketik fel a jelöltjeiket?
–
A
szocialista pártok régi demokratikus hagyománya ez. A jelölt arra kötelezi el
magát, hogy tiszteletben tartja megbízatását. Hűséget igér a
pártnak, a népnek. A
szétesés minden jelét konstatálhathatjuk, sokan eladják listájukat,
helyüket. A PT meg akarja mutatni, hogy ezen bomlásnak ellent tud állni. A
listák élén állók megesküdnek arra, hogy mandátumukat visszaadják, ha az
irányvonallal nem értenek egyet. A politikai nomád életmód nem a mi asztalunk, a PT-nek megvannak a saját
szabályai. Nálunk a képviselőség nem a meggazdagodás eszköze, a fizetésük a
pártkáderek bázisbére alapján lett kiszámítva, nincsenek szélsőséges privilégiumaik, mint a
többi képviselőnek.
–
Hány képviselő hagyta el eddig a
PT-t?
–
A
politikai vetésforgó minden formációt érint, a 389 képviselő közül 100 pártot
változtatott mandátuma idején. A PT 2007-ben 26 esetben volt érintett. Azok
túlnyomó többségével, akik a bizalommal visszaéltek, nekünk semmi dolgunk
nincs. Honnan ez a jelenség? A törvény nem eléggé világos, nem védi a mandátumot.
A köztársasági elnök elrendelte, hogy szülessen törvénytervezet a politikai
nomadizmus megtiltására, de az FLN (Nemzeti Felszabadítás Front) képviselői az RND (Nemzeti Gyűlés
a Demokráciáért) által támogatva ellene szavaztak. Új alkotmány
lesz és akkor be
akarjuk nyújtani, hogy tiltásra kerüljön, ahogyan már több afrikai ország is
megtette, legutóbb Mauritánia.
–
Mit kell tenni Kabília esetében?
–
Kabília éppen úgy érzi magát, mint a
többi vilaya. Nem szabad a MAK (kabil elszakadó mozgalom) kapcsán stigmatizálni
Kabíliát. Egy maroknyi olyan személy ficánkol, akiket
külföldről pénzelnek, de a lakosság túlnyomó többsége ugyanolyan gondokkal
találja magát szembe, mint a más régiókban élő algériaiak. Ugyanazok a
vívmányok érintik őket és ugyanazok a vágyaik. A politikai pártok ott vannak a
helyszínen. A helyzet fokozatosan és biztosan normalizálódik. Vannak olyanok,
akik azt akarják, hogy Kabília másnak látsszék, pl. Sétifben, Tébessában. Ez az
okkult központ akarata, akik a szétválást erőltetik. De a kabil népesség ellenáll.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.