Nemzetközi információk
új széria 68. sz. (437) - 2012. ápr. 6.
Spanyolország
10 millió dolgozó általános
sztrájkja az Európai Unió által megkövetelt
“munkaügyi reform” ellen
Már az általános munkabeszüntetést megelőző
napon, márc. 28-án több tízezren szervezték a városok, ipari zónák sztrájkőrségét
és hívtak a másnapi sztrájkban részvételre, 29-én pedig soha nem látott mértékű
mobilizációnak és harci készségnek voltunk tanúi a ipari körzetekben, a kikötőkben,
amit a sajtó is követett. 111 tüntetés zajlott a spanyol állam nagyvárosaiban,
a tüntetők, fiatalok, munkanélküliek és dolgozók egyetlen kiáltásban forrottak
össze: «Nemet a reformra! A reform
visszavonását!». Sok esetben a Franco halála óta legnagyobb tömeget
megmozgató demonstrációkról adnak híradást. A sztrájk sikeres volt, érezte
mindenki, és nem csak a munka törvénykönyvi változások ellen irányult, hanem az
összes, a munkanélküliséget 23 %-ra emelő egymást követő program ellen is. Számos
vállalatnál sztrájkőrséget állítottak fel. A kormánypárti El Mundo (márc. 29.) magyarázza
«a spanyol általános sztrájk más, eléggé különös «sztrájkőrséget» is mobilizált,
a pénzügyi piacokat (…). A City egyik eminens tagja, Willem Buiter deklarálta:
“Spanyolország valószínűleg még ez évben nem lép be a trojka programjának
kereteibe.”»
A
reform «újratárgyalása» vagy «visszavonása»?
Ahogyan a Le Monde (márc. 29.) állítja: «Spanyolország
az európai gazdaság elsőszámú gondja lett, a Der Spiegel szerint itt dől el az
euró sorsa.» Az Európai Unió az általa kötelezett Munkatörvénykönyvet még
nem is tartja elegendőnek! A szakszervezetek vezetésének felelőssége óriási.
Toxo (Munkásbizottságok) és Mendez (UGT) mindent megtettek azért, hogy a kormánnyal
egyezséget kössenek. Az előző, a «szocialista» Zapatero-kormány alatt, 2011. febr.
2-án aláírák a nyugdíjról szóló paktumot. Az új, a jobboldali kormánnyal pedig
2012. jan. 5-én a rugalmas munkáról és a nyugdíjak befagyasztásáról. Ha mégis kritikával
illetik a kormányt, azt azért, mert szerintük előzőleg nem tárgyaltak eleget a
reformról. A dolgozók szerint pedig nincs miről tárgyalni.
“Háborús
költségvetés”
Az egyetlen, amit követelni kell, a
reform, a kiigazítási terv visszavonása; nemet mondás a Rajoy-kormány az általános
sztrájk másnapján benyújtott új állami költségvetésére: a szociális kiadások 30
%-os csökkentésére, az összes minisztérium 16,9 %-os kiadási csorbítására, a
villany és a gáz árának azonnali 7 ill. 5 %-os növelésére. A megnyirbálások
érintik a közoktatást, az egészségügyet, a fogyatékkal élők segítését. Az állami
befektetések 50 %-ra fogytak. A Külkereskedelmi Minisztérium ezt titulálta «háborús költségvetésnek». Márc. 29-én
Bilbaotól Sevilláig, Barcelonától Madridig a munkásosztály egységesen felkelt, magával
vonta a fiatalságot és a lakosság összes elnyomott rétegét. A vezetők hozzáállásása
emlékeztet a görögországi forgatókönyvre. Tudni kell, a három év alatti 15 általános
sztrájk nem ért célt, mivel a vezetők szigorítási tervről szigorítási tervre
sehogysem akarták az egyetlen, a győzelemhez szükséges jelszót magukénak vallani:
egységet az összes intézkedés síma visszavonása érdekében!
Levelezőnk
Jordi
Salvador Duch,
tarragonai UGT titkár
–
A 2010. szept.
29-i általános sztrájkhoz képest milyen volt a mostani?
–
Minőségileg
és mennyiségileg is jelentősebb a mostani. Tarragonában gyakorlatilag 100 %-os
az iparban és a szállításban, csak a kiskereskedelem egy része működött. A
tüntetésen több tízezer ember vett részt, kétségtetenül ez volt a legjelentősebb
Franco halála óta.
–
A szakszervezeti
vezetők (Toxo és Mendez) a reform újratárgyalását kérték a kormánytól május
1-ig. Mit gondolsz?
–
Nincs
miről tárgyalni. A dolgozóknak újból bizalmuk van a szakszervezetekben, egyhangú
volt megnyilatkozásuk. Toxo és Mendez nem teheti tönkre ezt a bizalmat. A
dolgozók nem adtak biankó csekket a vezetőknek, hogy azt írjanak rá, amit
akarnak, a sztrájk győzelméből pedig a reform visszavonása érdekében profitálniuk
kell. Ha nem ezt teszik, a dolgozókra mérnek csapást. A sztrájk nem csak a
Munkatörvénykönyv visszavonásáért született, a dolgozók az Európai Unió és IMF
követelte összes programmal és a kormány által készített költségvetéssel is
végezni akarnak. De egy másik jelenség is kezd világossá
válni: ennek a parlamentnek semmi szuverenitása sincs, mindent Brüsszel diktál.
Itt van az, hogy az új szerződés ratifikációjával szemben is fel kell venni a
harcot. Hozzátenném, hogy semmi közös nincs a 2010. szept. 29-i eseményekkel. A
dolgozók tudatosak a helyzet súlyát illetően. Nem lehet meghátrálni. Tarragonában
sikerült elérni, hogy az összes szervezet felsorakozott a szakszervezet mögött.
Az egységet, azt kell mindenütt összekovácsolni előbb a refom visszavonásáért.
Luis
Angel Gonzalez Sanz,
sevillai Munkásbizottságok (CCOO) szövetségi
tanácsa tagja, megyei egészségügyi titkára
–
A 2010. szept.
29-i általános sztrájkhoz képest milyen volt a mostani?
–
Sevillában
a sztrájk jelentősebb volt. A korábbiban a közigazgatás és a kereskedelem
kevésbé volt reprezentálva, most kétszer annyian vettek benne részt.
–
A szakszervezeti
vezetők (Toxo és Mendez) a reform újratárgyalását kérték a kormánytól május
1-ig. Mit gondolsz?
–
Nem
értem őket, a dolgozók világosan kimutatták, hogy nem akarnak várni. Febr. 12
és 29-én, majd márc. 11-én többszázezres tüntetések voltak a reform ellen. Az
andalúziai és asturiai regionális választásokon világosak a voksok: az út lezárása
Rajoy pártja előtt. Az általános sztrájkot masszívan követték. A kormány márc.
30-án a Minisztertanácsban pontot tett a dolgozók elleni újabb támadásokat
megfogalmazó költségvetési terv végére. Miért kellene várni? Mit lehet itt még újratárgyalni?
Semmit. Az alternatíva világos: ha elfogadják ezt a költségvetést, a közszolgáltatás
kerül veszélybe, az egészségügy, az oktatás. Nem várni kell, ellenkezőleg,
mindezt elutasítani és az egység kialakítására koncentrálni. A köztisztviselők és
a közszféra alkalmazottai két év alatt már elszenvedtek egy 10 %-os
bérveszteséget, a kormány a napi munkaidő 7 %-os növelését akarja, ami több
tízezer elbocsátást jelent. Hogyan lehetne ezt elfogadni?
Franciaország
A POI országos irodája
2012.márc.21-i felhívása
Országos
tüntetés a lehető legszélesebb egységben!
Három hét alatt 26 000 dolgozó, közöttük
számtalan fiatal, különféle irányzathoz tartozó aktivista írta alá pártunk
felhívását a brüsszeli szerződés ratifikációja ellen. Ez az eredmény, mely számos
szervezet különféle szintjén is
megjelenik, azt tanusítja, hogy az a többség, mely nemmel szavazott a 2005-ös
európai alkotmányra, ma is így gondolkodik.
Ma, az elnökválasztások előestéjén, az állampolgárok
millióinak figyelmét ragadják meg a különféle jelöltek javaslatai, programjai.
De ennek a szerződésnek a keretében várhatnak-e
a dolgozók javulást, akár a legminimálisabbat
is?
A
szerződés:
-
az Alkotmány «aranyszabályába» lesz foglalva, tehát alkormányos
kötelezettség lesz a szigorúság;
- a teljes hatalmat a brüsszeli hatóságok kezébe
adja a szuverenitást és a demokráciát lábbal tipró destrukciós terveik megvalósítására;
- 2013-tól már legalább 80 millió eurós
költségvetési megszorítást tartalmaz, többet, mint a teljes nemzeti oktatás
költségvetése.
Lehet-e munkásosztályt és a demokráciát
képviselni és nem tenni semmit eme szerződés ratifikációja ellen?
Ezért javasoljuk a lehető legszélesebb
összefogását mindazoknak, akik készek rá, hogy Párizsban országos tüntetést
szervezzünk egy később megállapítandó napon (a ratifikáció időpontjától függően).
A felhívást még a választások előtt tesszük,
mert a paktum nem függ sem a jövendő köztársasági elnök, sem a Nemzetgyűlés
összetételétől. Mert akármi is legyen a választási eredmény, ennek a szerződésnek
törvénybe iktatása a demokratikus megoldások, a népszuverenitás előtti összes
kaput bezárja és a trojka, az EU-IMF-EKB diktatúráját vezeti be.
Mindenkihez fordulunk, dolgozókhoz,
aktivákhoz, fiatalokhoz, azokhoz az állampolgárokhoz, akik a Köztársasághoz
ragaszkodnak, a munkás- és demokratikus mozgalmak minden szintű szervezeteihez.
Semmi más feltételünk nincs, mint: «Nemet a fiskális paktumra» (Hivatalosan: Szerződés a Gazdasági és Pénzügyi Unión belüli stabilitásról,
koordinációról és kormányzásról). Össze kell szedni minden erőt és energiát
erre a tüntetésre első akcióként, hogy a ratifikációt meg lehessen akadályozni,
egy lépést előre lehessen tenni a demokrácia, a szuverenitás, a munkásjogok megőrzésének
útján.
GUADELOUPE
Általános sztrájk és mobilizáció
a kizsákmányolás ellen
Elie
Domota,
az UGTG főtitkára, az LKP szóvivője
–
Ismét általános
sztrájk és tömegtüntetés Guadeloupe-ban az LKP összes szakszervezete felhívására. Mi az oka?
–
Közel
két éve, hogy a közhatalom, az állam és a helyhatóságok elutasítják a 44 napos általános
sztrájkot követő 2009. márc. 4-i egyezmény utánkövető bizottságának fogadását.
Az alapvető termékek és az üzemanyagárak korlátja soha nem lett bevezetve, ma
pedig az árak ismét emelkednek. Ugyanakkor a közszférában és a magánszektorban
szakadatlan támadások érik a dolgozók vásárlóererejét és szociális vívmányait. Pl. a táppénz 40 %-át akarják elvenni, s ezt
az állam, a bal- és jobboldali képviselők is támogatják, a nemzeti oktatásban
osztályokat szüntetnek meg, az egészségügyben ágyakat, sőt, kórházakat is. A «Jacques Bino»
szerződés be nem tartásáról van szó. A munkáltatók, miután állami segítséget, teljes adókedvezményt kaptak 3 évre, a szerződés
ellenére sem hajlandók a bruttó 256 eurót integrálni a bázisfizetésekbe. A másik
nyugtalanító probléma a fiataloké. A 26 éven aluliak munkanélkülisége 60 %-os
itt, ahogyan Martinique-ban és Réunion-ban is – ez a munkanélküliség által
leginkább sújtott terület. A fiatalok képzése és foglalkoztatása, a szerződés által
előírt követelmények soha nem kerültek teljesítésre. Ellenben a megtorló
intézkedések teljes erővel zajlanak. Márc. 26-án Raymond
Gauthiérot-nak, az UGTG volt főtitkárának kellett megjelennie a bíróság előtt. 3 hónap felfüggesztettet kapott, s rajta
kívül még 15 társunkat idézték elő, összesen huszan pedig vizsgálat alá esnek.
–
Márc. 27-én 10
ezer tüntető Pointe-á-Pître utcáin. Mi a mérleg?
–
Milyen
választ kaptunk az államtól, képviselőinktől, munkáltatóinktól? A tüntetés
siker volt számunkra, megmutatta, hogy Guadeloupe népe őrzi harci kedvét egy
igazságosabb és egyenlőbb társadalom elérésére, meg akar szabadulni a kizsákmányolástól.
Az állam részéről nincs felelet, a képviselőktől se, a munkáltatóktól sem, hacsak
az nem, hogy a helyi Medef (munkáltatók szervezete) elnöke, a vállalat nélküli
vállalati főnökök fönöke az import-profit kizsákmányolás parancsára állandóan
megkérdőjelezi a dolgozók szociális garanciáit. Ellenben Hayot úr körül csendőrök
százai, az ipari zónákban csendőrjárőrök cirkulálnak. Olyan a hangulat, mintha
megszállás alatt állna az ország. De a megfélemlítés ellenére is büszkén és eltökélten vonult a nép. Erős és intenzív képet
mutat. Egy
ilyen tüntetés arányában megfelel annak, mintha Párizs utcáit másfél milliós
tüntetés borítaná be.
A harcunk folytatódik.
A szervezetek együttese a tüntetőktől támogatva úgy döntöttek, hogy folytatják.
Ugyanakkor a különböző szektorokban számos sztrájk folyik. Gyűlések,
összejövetelek, röpcédulák hozzák ezen időszak propagandájának ritmusát. Bízunk a jövőben, csak győzhetünk.
Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des
peuples
87, rue du
Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48
01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 begin_of_the_skype_highlighting (33 1) 48 01 88 36 end_of_the_skype_highlighting E.mail eit.ilc@fr.oleane.com
Directeur
de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du
Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18,
allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.