Mélenchon és a francia «baloldal baloldala»

Az európai baloldal felbolydult Mélenchon sikerei láttán, aki forradalmi változásokat igér, lemorzsolja a szélsőjobboldalt, stb. Pillantsunk egy kicsit vissza, aztán ítéljünk.

2011 márciusàban «Felhívás az Európai Unió szolidáris beavatkozására a Mediterránumban» címmel jelent meg felhívás Franciaországban, Belgiumban és Svájcban. Az NPA (Új Antikapitalista Pàrt) és Mélenchon Balpártja írta alá, és követeli: «Nem olyan régen Európa dicsekedett «euro-mediterrán politikájával». Darabokra hullott az ambíció, amikor a potenciális partnerek közül többen a demokrácia útjára léptek? Ünnepélyesen felszólítjuk az európai kormányokat, az EU intézményeit, minden politikai pártot; hogy mediterránumbeli partnereikkel egyetértésben tegyenek sürgős intézkedéseket».

Az állásfoglalás megerősítést kapott az ENSZ BT 1973-as gyalázatos döntésével, mely megnyitotta az utat Líbia bombázása előtt.

Az NPA honlapja márc 18-án «egységes» kommünikét tett közre másnapra Párizsban «Szolidaritási gyűlés a líbiai néppel» címmel a következőket írva: «A febr. 17-i felkelés óta Mouammar Kadhafi népellenes bűnöket követ el büntetlenül, a nyugati kormányok és az arab világ diktátorai pedig haboznak, az ENSZ határozatára várnak, sőt, a katonai beavatkozás módozataira (…) Valóban bűnös ellenforradalom zajlik Líbiában: mozduljunk gyorsan, legyünk sokan, hogy a veszélyben lévő líbiai népnek segítsünk.» (Az imperializmushoz szóló eme hűségeskühöz az NPA-n kívül társult az ATTAC, a Komm. Párt, és  Mélenchon «Balpárt»-ja).

Az ENSZ Biztonsági Tanácsára gyakorolt nyomásról van szó és arról, hogy a «nyugati kormányok» minél előbb és minél erősebb módon avatkozzanak közbe akkor, mikor az amerikai imperializmus a legrosszabb megoldásával fenyegeti Líbiát. Ez az imperialista beavatkozásra felszólítás különösen egybecseng az „Átmeneti Nemzeti Tanács, a líbiai nép egyetlen legitim képviselője elismerésének” «követelésével»…

Mi is az az Átmeneti Nemzeti Tanács? 2011. máj. 4-én a a francia titkosszolgálat hírszerző szolgálatának (DGSE) volt vezetője írja  «A Benghaziban felállott «átmeneti nemzeti tanács» (…) nem  «tejfelesszájúakból» áll. Kadhafi rezsimjének a fordulatot jól megérző néhány személyiségén kívül itt van a Szaud-Arábiában régóta székelő „Nemzeti front Líbia megőrzéséért” is (…), a Londonban és Washingtonban székelő «Líbiai bizottság a  demokrácia és az emberjogok védelméért», a kairói központú «Monarchisták Uniója» (…). A felkelő katonák között láthatjuk – a nem is igen tudni, honnan jövő – Khalifa Haftar ezredest, akit az angolszászok bíztak meg a 80-as években, hogy Líbiában hozzon létre egy disszidensekből álló erőt a hivatalos hadsereg ellen.»

Jelezzük, hogy az «Átmeneti Nemzeti Tanács» elismerésének követelését még azon a héten követte Sarkozy hivatalos elismerése.

Korábban az NPA, a francia «baloldal», ilyen típusú jelszavakkal hívott tüntetni: «sem a NATO, sem a tálibok» (Afganisztánban), de hivatalosan mindig a beavatkozás ellen. Ez alkalommal nyíltan az imperialista beavatkozás érdekében hívott demonstrációra. Újabb lépést tett a megkezdett úton.

Azóta felgyorsult a háború felé menetelés folyamata, amely a termelési viszonyok magántulajdonán alapuló rendszer válságának közvetlenül terméke.

A líbiai imperialista katonai beavatkozás a nemzeti szuverenitást sérti, ahogyan az új európai szerződések is. Líbia feldarabolása foyamatban van (Cirenaicában is alakult egy Ideiglenes Nemzeti Tanács). Látjuk Mali dekompozícióját, líbiai fegyveresek mozognak a szubszaharai Afrikában. Tegyük mindehhez hozzá a szíriai, iráni katonai beavatkozás veszélyét és világos, világháborúba is torkollhat a folyamat. Amihez Mélenchonék is hozzájárultak.