Az
európai baloldal felbolydult Mélenchon sikerei láttán, aki forradalmi változásokat
igér, lemorzsolja a szélsőjobboldalt, stb. Pillantsunk egy kicsit vissza, aztán
ítéljünk.
2011
márciusàban «Felhívás az Európai
Unió szolidáris beavatkozására a Mediterránumban» címmel jelent meg
felhívás Franciaországban, Belgiumban és Svájcban. Az NPA (Új
Antikapitalista Pàrt) és Mélenchon Balpártja írta alá, és követeli: «Nem olyan régen Európa dicsekedett «euro-mediterrán
politikájával». Darabokra hullott az ambíció, amikor a potenciális partnerek közül többen a
demokrácia útjára léptek? Ünnepélyesen felszólítjuk az európai
kormányokat, az EU intézményeit, minden politikai pártot; hogy mediterránumbeli
partnereikkel egyetértésben tegyenek sürgős intézkedéseket».
Az
állásfoglalás megerősítést kapott az ENSZ BT 1973-as gyalázatos döntésével, mely megnyitotta az
utat Líbia bombázása előtt.
Az
NPA honlapja márc 18-án «egységes» kommünikét tett közre másnapra Párizsban «Szolidaritási
gyűlés a líbiai néppel» címmel a következőket
írva:
«A febr. 17-i felkelés óta Mouammar
Kadhafi népellenes bűnöket követ el büntetlenül, a nyugati kormányok és az arab
világ diktátorai pedig haboznak, az ENSZ határozatára várnak, sőt, a katonai
beavatkozás módozataira (…) Valóban bűnös ellenforradalom zajlik Líbiában: mozduljunk
gyorsan, legyünk sokan, hogy a veszélyben lévő líbiai népnek
segítsünk.» (Az imperializmushoz
szóló eme hűségeskühöz az
NPA-n kívül társult az ATTAC, a Komm. Párt, és Mélenchon «Balpárt»-ja).
Az
ENSZ Biztonsági Tanácsára gyakorolt nyomásról van szó és arról, hogy a «nyugati kormányok» minél előbb és minél
erősebb módon avatkozzanak közbe akkor, mikor az amerikai imperializmus a
legrosszabb megoldásával fenyegeti Líbiát. Ez az imperialista beavatkozásra felszólítás különösen egybecseng
az „Átmeneti Nemzeti Tanács, a líbiai nép egyetlen
legitim képviselője elismerésének” «követelésével»…
Mi is az az Átmeneti Nemzeti Tanács? 2011. máj. 4-én a a francia titkosszolgálat hírszerző szolgálatának (DGSE) volt vezetője írja «A Benghaziban felállott «átmeneti nemzeti
tanács» (…) nem «tejfelesszájúakból»
áll. Kadhafi rezsimjének a fordulatot jól megérző néhány személyiségén kívül itt van a
Szaud-Arábiában régóta székelő „Nemzeti front Líbia megőrzéséért” is (…), a Londonban és Washingtonban székelő «Líbiai bizottság a demokrácia
és az emberjogok védelméért», a kairói központú «Monarchisták Uniója» (…). A
felkelő katonák között láthatjuk – a nem is igen tudni, honnan jövő – Khalifa
Haftar ezredest, akit az angolszászok bíztak meg a 80-as
években, hogy Líbiában hozzon létre egy disszidensekből álló erőt a hivatalos
hadsereg ellen.»
Jelezzük,
hogy az «Átmeneti Nemzeti Tanács» elismerésének követelését még azon a héten követte
Sarkozy hivatalos elismerése.
Korábban
az NPA, a francia «baloldal», ilyen típusú jelszavakkal hívott tüntetni: «sem a NATO,
sem a tálibok» (Afganisztánban), de hivatalosan mindig a beavatkozás ellen. Ez
alkalommal nyíltan az
imperialista beavatkozás érdekében hívott demonstrációra. Újabb lépést tett a
megkezdett úton.
Azóta felgyorsult
a háború felé menetelés folyamata, amely a termelési viszonyok magántulajdonán
alapuló rendszer válságának közvetlenül terméke.
A líbiai
imperialista katonai beavatkozás a nemzeti szuverenitást sérti, ahogyan az új
európai szerződések is. Líbia feldarabolása foyamatban van (Cirenaicában is alakult
egy Ideiglenes Nemzeti Tanács). Látjuk Mali dekompozícióját, líbiai fegyveresek
mozognak a szubszaharai Afrikában. Tegyük mindehhez hozzá a szíriai, iráni
katonai beavatkozás veszélyét és világos, világháborúba is torkollhat a
folyamat. Amihez Mélenchonék is hozzájárultak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.