Nemzetközi információk

Nemzetközi információk

új széria 67.sz. (436) -   2012.márc.30.

A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése koordinációja

(2012.máj.16-17.)

A sürgősséggel megtartott konferencia

(Algír 2011.dec.10-12.) folytatásáról

Alan Benjamin (USA): Az algériai konferencia hatása minden reményünket felülmúlta. Minőségi lépést jelent a háború ellen és a szuverenitásért. Olyan kérdés, ami az Egyetértés – mely támogatta a tanácskozást – a munkásosztály függetlenségéért vívott küzdelmének középpontjában áll. Az UGTA és a Parti des travailleurs d’Algérie szervezte konferencia az afrikai földön (széleskörű delegációkkal) nemzetközi szinten elismert támpontja a NATO és a nagyhatalmak líbiai és a készülő szíriai és iráni háborúja ellen.

Néhány szó az egyesült államokbeli hatásról. Delegációnkat a fekete felszabadítási mozgalom 3 tagja, Nancy Wohlforth és jómagam képviseltük. Hazatérünk után számos fekete tévé- és rádiólánc közreadta a küldöttek számadását, mely főként a líbiai diszlokációt és az új ideiglenes nemzeti tanács részéről a Líbiában dolgozó feketéket ért megtorlását helyezte középpontba. Ezek a tények különös éllel érintették az USA fekete közvéleményét.

A szakszervezeti mozgalomban is minden szinten közreadtuk a tanácskozás számadását. San Franciscoban az  AFL-CIO szakszervezeti tanácsának is bemutattuk (elnézés Nancy Wohlforth mostani távolmaradása miatt, fontos szakszervezeti eseményen kell résztvennie).

Márc. 14-én az Amerikai Szakszervezetek Háborúellenes Koalíciója (USLAW), mely a szakszervezetek kb. egy harmadát, 4 millió szakszervezeti tagot tömörít, nyilatkozatot fogadott el az iráni szankciók és katonai beavatkozás ellen, jelentős mértékben támaszkodva az Emergency Labor Network (ELN) nyilatkozatára (publikálva a Nemzetközi információkban). Az ELN nem csak azokat a munkásmozgalmi aktívákat fogja össze, akik a háború és a háborús költségvetés ellen foglalnak állást, hanem a szakszervezetek független munkáspolitikája mellett kiállókat is.

Az USA-ban az Obama-adminisztráció, a kongresszusi republikánus és demokrata képviselők az állami deficit csökkentése érdekében éppen olyan brutális intézkedéseket hoznak a közszolgáltatás dolgozói ellen, mint Európában a trojka. Az elbocsátási hullám a közszolgáltatásban, a támadások a szakszervezeti jogok, a kollektív szerződések ellen odáig vezettek, hogy a közszolgáltatási szakszervezet elnöke Obamának ezt vágta szemébe: «Azon Wall Street és multinacionális vállalatok képviseletében indítottál háborút ellenünk, amelyeket a mi pénzünkkel állítottatok talpra.»

Az AFL-CIO országos vezetése meg sem várta a végrehajtó bizottság összejövetelét, az elnökválasztáson Obama támogatásáról határozott. A bejelentés számos szakszervezeti aktivista felháborodását váltotta ki.

Az a munka, amit a háború és a kizsákmányolás ellen folytatunk az USA-ban, nagyon fontos. A «fenevad» szívében küzdenek a dolgozók, hiszen saját kormányunk a világ háborúinak és fosztogatásának a főhadiszállása.

Daniel Gluckstein (Franciaország): Az előzőek folytatása gyanánt szeretnénk aláhúzni, az algíri nyilatkozat megformálta azt, hogy cselekedni kell a nemzetek szuverenitása érdekében a beavatkozás ellen. Ez alapvető jelentőségű. A koordináción belül meg fogjuk vitatni azt a háborút is, melyet a trojka (IMF-EKB-Európai Bizottság) folytat a dolgozók ellen, s amely mára a két új szerződés ratifikációjába torkollott (a fiskális unió terve az eddigi 3 helyett már csak fél százalékban határozná meg a GDP-arányos költségvetési hiány maximális mértékét, és tovább szigorítaná a tagállami költségvetések felügyeletét.)
Szintén meg kell vitatnunk a szakszervezetek elleni megtorlás kérdését és kampányunkat.

Az algíri konferencia óta a háború felé masírozás felgyorsult. A folyamat közvetlenül kapcsolódik a termelési viszonyok magántulajdonán alapuló rendszer válságához. A világon mindenütt megkérdőjelezik a nemzeti szuverenitást. Európában is; ma reggel pl. a sajtó hírt adott arról, hogy a görög kormányt közvetlenül veszi ellenőrzése alá a trojka “task force”-szal.

Nem lehet ezeket elkülönítve kezelni a líbiai imperialista katonai beavatkozástól. Néhány nappal ezelőtt Ideiglenes Nemzeti Tanács alakult Cirenaicában, megerősítve a «szomalizáció», Líbia felosztása tervét, azt, amit Algírban néhány hónapja denunciáltunk. Szemlélői vagyunk Mali dekompozíciójának, Líbiából jövő fegyveresek mozgolódnak a szubszaharai Afrikában.

Tegyük mindehhez hozzá a szíriai, iráni katonai beavatkozás veszélyét és mindenki megérti rögtön, hogy újabb világháborúba is torkollhat a folyamat.

Az amerikai adminisztráció magasrangú személyiségei (nevezetesen 10 tábornok) is kifejezte fenntartását, nem Irán iránti szimpátiából, hanem az agresszió következményeitől tartva. Az Irán elleni fenyegetés része Gáza bombázásának újrakezdése, az izraeli telepek gyorsított szaporodása, a palesztin lakosság elnyomásának súlyosbítása.

Nézzük meg a tunéziai helyzetet: itt fogadták a «Szíria barátai konferenciát» Hillary Clinton részvételével és a demokrácia két «bajnoka», Szaud-Arábia, Katar szponzorálásával, megvetve a nyílt katonai beavatkozás alapjait. De itt zajlott az UGTT szakszervezeti tömegtüntetése is: “Sem az USA, sem Katar: Tunézia szabad és független!” A tunéziai forradalom folyamatának kereszttüzében ma a nemzeti szuverenitás áll.

Tudjuk algériai barátainkon keresztül, hogy a külföldi beavatkozás veszélye náluk is nő a májusi választások előtt.

Ott, ahol a háború már néhány éve folyik, Afganisztánban, sőt már Pakisztánban is – holott a csapatok kivonása elvileg már napirendre került – tanúi vagyunk olyan provokációknak, mint a 16 ember halálát okozó tömeggyilkosság. A Nemzetközi infók publikálja az afganisztáni radikális baloldal dossziéját arról a valóságos népi felkelésről, mely néhány hete folyik a megszállás ellen.

Guadeloupe-i és brazil barátaink Haitiról informálnak, a Minustah-csapatok kivonását követelő nemzetközi napról (2012. jún. 1-én lesz).

Számos kezdeményezés történt az Algíri nyilatkozat nyomán: Nagy-Britanniában több mint 50 képviselő, szakszervezeti felelős, újságíró társult hozzá; az USA-ban az Emergency Labor Network és a USLAW; Maliban a szakszervezeti és a SADI (Afrikai Szolidaritás a Demokráciáért és Függetlenségért) párt aktivistáiból álló delegáció széles körben terjeszti; Franciaországban az OUSA  és a FETAF – a teljesség igénye nélkül.

Számosan jelentkeztek minden földrészről, hogy rendelkezésre állnak ebben a háborúval fenyegető helyzetben.

GUADELOUPE

“Az UGTG szakszervezeti felelőseinek megvédése az összes szakszervezeti felelős megvédését jelenti”

Robert Fabert-rel, az UGTG volt főtitkárhelyettesével beszélget a Megtorlás Elleni Nemzetközi Bizottság (Cicr) tagja.

– Ismertetnéd a gazdasági-társadalmi helyzetet Guadeloupe-on?

– Az 2009-es általános sztrájk után a munkáltatók megpróbálnak revansot venni. A Bino-egyezmény jelentős béremelést garantál, pl. az alacsony bérek esetében 200 eurót nettóban. De a válság nevében, az adósság nevében, a költségvetési deficit nevében Marie-Galante szigete halála előre be van programozva.

Számos vállalat nem akarja a Bino-egyezményt betartani, mások sajátos módon akarják, a bérből élők hátrányára.

Néhány polgármester is támad. A dolgozók és a lakosság mobilizálódik.

2011. dec. 11-én az általános sztrájk alkalmával közel négyezer személy jött össze Grand-Bourg utcáin, Marie-Galante lakosainak harmada. A sziget választott képviselőinek támogatását is elérte. Ebben a keretben gyakorlatilag az összes szakszervezet sztrájkra hívott (CFTC, CFDT, CGTG, FAEN, FO, FSU, SNETAA, SPEG, SUD PTT GWA, SUNICAG, UGTG, UNSA és LKP) márc. 27-re és követeli:

«Ragaszkodunk szociális vívmányainkhoz!

 — Nem mondunk le a munkahelyi státuszunkról és a kollektív szerződésünkről! Méltó béreket akarunk és a Bino-egyezmény betartását!

 — Fenn akarjuk tartani  Marie-Galante és Capesterre kórházait, modernizálni akarjuk a Grande-Anse üzemet!

 — Követeljük a szakszervezeti aktivisták üldözésének leállítását, a szakszervezeti szabadságjogok tiszteletben tartását (…).

 — Követeljük a földművelésre alkalmas területek megőrzését, saját termékeink fejlesztését és küzdünk a mélytengeri kikötő terve megvalósulásáért!

 — Valódi közszolgáltatást követelünk a víz szolgáltatásában (…). »

– Az UGTG 29 aktivistáját bíróság elé citálták. Mit gondolsz az ügyről?

– A megtorlás mindig a munkáltatók kedvenc módszere volt a szakszervezetek szájának befogására az állami jogi apparátusának segítségével, főként azok ellen, akik a dolgozók jogait védik. Ez a magyarázata az UGTG pereinek.

Egy tucat szakszervezeti felelőst állítottak bíróság elé 2011-ben, ezt folytatják, mert az UGTT nem hagyta abba munkáját, a bérből élők segítését követeléseikért való harcukban.

2012 februárjában és márciusában újabb vezetők találták magukat bíróság előtt, pl. a főtitkárhelyettes, Charly Lendo, vagy a kereskedelmi dolgozók (UEC-UGTG) több aktivistája főnökeik feljelentése alapján, akik 100 ezer eurónál is többet kérnek veszteségeik pótlására.

– A Cicr felhívást bocsátott ki a francia szakszervezetek és demokratikus szervezetek felé a benneteket ért represszió ellen. Mit vársz ettől?

– Először is meg kell mondanom, hogy az UGTG nem fog kapitulálni, nem fog meghátrálni, s nem csak saját mobilizációja és saját aktivistái határozottsága miatt, hanem a nemzetközi szolidaritás és a Cicr tevékenysége miatt sem. Ennek a küzdelemnek köszönhető, hogy Gabriel Bourguignont és Fred Louiset békén hagyják, hogy Basse-Terre bírósága elfogadta ügyvédünk telefonját lehallgató rendőrök meghallgatását, Régine Delphin bizalmit pedig felmentette.

Mindezekért nagyra értékelem a Cicr azon lépéseit, hogy a francia munkásmozgalom figyelmét felhívja. Azt gondolom, az UGTG aktivistáinak megvédése annyit jelent, mint minden, különösképpen francia szakszervezeti aktivista megvédése.

Portugália

Egy sztrájknap, mely nem volt “általános”

2011. nov. 24-én a 2012-es költségvetési terv végső szavazása előestéjén, mely anyagi formába öntötte a memorandumot, amit a szocialista kormány és két jobboldali párt kötött a trojkával, a két nagy szakszervezet (CGTP és UGT) egynapos általános sztrájkot tartott, melyben részt vett összes tagszervezetük és a függetlenek is teljes mértékben támogatták. Ennek ellenére a költségvetést megszavazta a parlament.

Január elején az UGT vezetése aláírt a munkáltatók szövetségeivel és a kormánnyal egy egyezményt, melyről saját főtitkára mondta, hogy «erősen negatív a dolgozókra nézve» és «a trojka memorandumának gyakorlatba átültetését jelenti». Az ürügy mellett, hogy ezen «egyezmény» nélkül az «intézkedések még rosszabbak lennének», azt is jelezte, hogy el akarta kerülni a szociális elégedetlenség általánossá válását.

Valójában az egyezmény «a munkaerőpiac szabályainak radikális és brutális változása» – az UGT volt főtitkára, Torres Couto szavaival.

Január közepén a CGTP országos tanácsa, amely a dolgozók 70 %-át képviseli, újból általános sztrájk előkészítésére hív még a munkatörvénykönyve (ebbe tartozik az említett egyezmény is) parlamenti elfogadása előtt.

Január végén a CGTP kongresszusa ratifikálta a sztrájk dátumát márc. 22-re. Az aktivisták sürgető kérése ellenére azonban elutasította, hogy a CGT vezetésétől világos felhívásban kérje aláírása visszavonását. A megosztás mélyül a munkásmozgalom szervezetei között, a közös küzdelmet akadályozza. Ugyanezt a visszautasítást látjuk a trojka programjainak elvetése  és a dolgozók tömeges mobilizációjának ügyében. Ehelyett ilyen jelszavai vannak, mint «a kizsákmányolás fokozódása ellen», «országunk elszegényedése ellen»...

A kongresszus után a CGTP új vezetése diszkréten fogadott néhány, az UGT-hez tartozó és független szakszervezeti felelőst, hogy azok csatlakozzanak az eldöntött sztrájknaphoz.

Ezen felül, a sztrájknapot megelőző napokban a Védelmi miniszter nyilatkozott a kormány a Viana do Castelo hajógyár (ENVC) magánkézbe adásának szándékáról, s az állami vállalat dolgozói bizottsága (többségében a CGTP vezetéséhez fűződik) koordinátora útján megerősítette nyilvánosan, hogy elfogadja a privatizációt… azzal a feltétellel, hogy «az ne legyen 100 %-os magántulajdon»! Árulás az ENVC mind a 600 dolgozója harcával szemben, mert majdnem egy éve  küzdenek munkahelyük megtartásáért és a vállalat védelméért.

A CGTP-hez tartozó szakszervezeteken kívül csak az UGT és a függetlenek mindegy tucat szakszervezete hívott sztrájkra. Közöttük a Sitra (az UGT szállítási szakszervezete), melynek legfőbb vezetői biztosították a közvéleményt a szakszervezeti egység mellett. «…érveink erősek… csak meg kell nézni a munkatörvénykönyvet, mely brutálisan csökkenti a munkanélküli járadékot… szervezett, egységes mobilizációra van szükség… a sztrájk csak akkor általános, ha a dolgozók többsége együtt dönt, együtt készíti elő… egyesülnünk kell, az általános sztrájkhoz a  CGTP és az UGT összes szakszervezete is kell!»

Tény és való, a dolgozók is nagyon tudják, valódi általános sztrájk kell, egészen a trojka programjának visszavonásáig.

Levelezőnk

                                           Svájc

Bázel, 2012. ápr 21.

Szocialista dolgozók országos platformja

(SP Büezer)

Egység a közszolgáltatás védelméért

Egység a dolgozók és az ifjúság védelméért

Riasztás:

A Posta azonnali likvidálása fenyeget!

Svájcban új postatörvényt szavazott meg a parlament 2010. dec. 17-én az európai uniós direktívák itteni alkalmazásaként. Eszerint két, egymástól tökéletesen független részvénytársaságot kell létrehozni, a  La Poste SA-t és a Postfinance SA-t. A 2004-es törvény kontinuitásába illeszkedik, mely már eddig is 100 milliós takarított meg a Postán (fiókbezárások, szolgáltatások eltörlése, elbocsátások és álláshelyek megszüntetése, stb.).

A Szövetségi Tanács konstatálta, hogy ez a törvény nem ment elég messzire: nem teszi lehetővé a piac Európai unió követelte totális liberalizációját. Ambícióit nem rejti el, ez a piacnyitás megköveteli, hogy a Posta költségeit kiigazítsa és «teljes szektorában csökkentse a munkahelyeket» (2009.máj.20.). A törvény megszünteti a szubvenciókat, minden szolgáltatás önfinanszírozását írja elő.

Az azonnali következményeket maga a Szövetségi Tanács fogalmazza meg: «a Posta ezt csak úgy tudja megtenni (minden szolgáltatás önálló fenntartását), ha racionalizál (a béreket és az eszközállományát csökkenti)».

El a kezekkel!

A Posta a lakosságé. Ragaszkodik hozzá, ahogyan a múltban is kimutatta, mikor rekordidő alatt gyűlt össze a szükséges aláírás.

Milyen alapon kellene elfogadni Brüsszel, tehát a piacok óhajait, miért kell, hogy ezek prioritást kapjanak a dolgozókkal és a szolgáltatást használókkal szemben ebben az országban?

Szervezeteinkhez, a Szocialista Párthoz és a szakszervezetekhez fordulunk!

A Szoc. Párt lausanne-i kongresszusa előtt néhány nappal történt a parlamenti szavazás, a párt programjába foglalta az újraállamosítás követelését. Mégsem kezdett népszavazási kampányba!

Bázisa, választói nem fogadják el, hogy az általuk adott mandátumnak radikálisan hátat fordítson a párt. El kellene fogadniuk, hogy vakon függjenek az EU diktátumaitól, melyek az érdekvédelmükre alapított szocialista pártot el fogják söpörni?

A kommunikáció szakszervezete lemondott a Postáért vívott harcról avval, hogy a lakosság nem követné. Honnan tudja? A svájci lakosság már bizonyította, hogy képes megmozdulni közszolgáltatásai védelmében.

A népszavazás határidején túlfutottunk, de a harcnak nincs vége. Szervezeteinknek felelőssége tudatában cselekedniük kell.

Április 21-én a szocialista dolgozók országos platformja tanácskozása:

A közszolgáltatások védelmében, a társadalombiztosítás védelmében, az IMF és az EU inspirálta költségvetési politika ellen, a szociális és bérdömpinggel szemben az elbocsátások megtiltásáért!

AFGANISZTÁN

Megbolondult amerikai katonák és a kandahari ártatlan gyermekek

2012. márc. 11-én hajnalban a Kandahár tartományban Panjwale járásban állomásozó amerikai speciális erők vadállati módon megtámadtak egy falut, tüzet nyitva az itt élőkre és 16 személyt, közöttük asszonyokat, gyermekeket öltek meg és megsebesítettek 8-at. Ezután a halottakat és sebesülteket összegyűjtötték és felgyújtották, majd visszatértek bázisukra.

A szemtanúk és a túlélők szerint a bűncselekményt nem egy személy, hanem az amerikai speciális erőkhöz tartozó csoport követte el, s ezt erősítette meg a kandahári tartomány két képviselője, Dr. Mahmood és Lalai Hamidzai is.

Az amerikai kormány szerint a tömeggyilkosság egyetlen, mentális problémákkal küzdő katona műve. Az Obama-adminisztráció ezzel megpróbálja a bűncselekmény súlyát enyhíteni, eltitkolni valódi hátterét azok előtt, akik Amerikában és a világban a háború és a kizsákmányolás ellenzői. Ha csak egyetlen megbolondult katona támadta volna meg a falut, a szegény, de bátor lakosok elbántak volna vele. Ugyanúgy, ahogy 1842-ben, az első angol-afgán háborúban a brit hadsereg parancsnokát, Dr. Brydont is megleckéztették.

Vajon az amerikai hadsereget mentális problémákkal küzdő egyének alkotják? Az utóbbi időben az amerikai csapatok bombáztak egy kunari esküvői menetet, Jalalabadban egy lányiskolát, Kandaharban halottak ujjait vágták le, Halmandban holttestekre vizeltek, Bagaram és Kandahar térségében halálra kínozták elfogottjaikat, Khost tartományban házkutatás közben kutyákat uszítottak nőkre és gyerekekre, Északon és Délen szexuális zaklatást követtek el, az utakon lőnek a gépkocsivezetőkre és járókelőkre, hogy azonnali szabad utat kapjanak… Sokáig sorolhatnánk ezeket a példákat, melyekről a sajtó hallgat. A bolondok és mentális problémákkal küzdők helye a kórházban van, nem a háborúban.

A Left Radical Organization of Afghanistan nagy határozottsággal ítéli el a brutális tömeggyilkosságot és kéri mindenkitől, Amerikában és az egész világban, hogy folytassák szolidaritásukat a megszállás elleni afgán ellenállással, küzdjenek az azonnali csapatkivonásért. Az afgán lakosok, az áldozatok családjai soha nem fognak humanitárius segítségért és igazságszolgáltatásért kopogtatni az ENSZ és az Unió ajtaján, mert ezek az afgán katasztrófa társtettesei. A tömeggyilkosságban bűnös Obama is, Pannetta is cinkosok, válaszolniuk kell a történelem, az afgán nép előtt.

Left Radical Organization of Afghanistan (LRA)

Afganisztán, 2012.márc.13.

USA

Elnökválasztás 2012.

Demokraták és republikánusok egyetértési területét, a Kongresszust üdvözölte Obama

2012. febr. 22-én, abban a kísérletben, hogy «a demokraták és republikánusok az üzletemberekkel egyetértési területet» találjanak, az elnök, Barack Obama és a pénzügyminiszter, Timothy Geithner bejelentették, hogy a szövetségi szintű társasági adó 35 %-ról 28-ra mérséklődik és a termelésüket delokalizált vállalatok is fiskális adókedvezményt kapnak kompenzációként.

«Ezen a ponton több a lehetőség az egyetértésre (a republikánusokkal), és ki kell használnunk az alkalmat, hogy alapvető változások kezdődjenek», nyilatkozta Geithner febr. 15-én a Képviselők Háza pénzügyi bizottsága előtt (Bloomberg Press).

A «Népi nemzeti akció» alapítvány úgy becsüli, hogy ezek az adókedvezmények 700 milliárd dollárba fognak kerülni a szövetségi kormánynak a következő évtizedben. A bevételek kiesése pedig újabb nyomást jelent a dolgozóknak és a szegényeknek szánt szociális programokra.

Két nappal korábban egy, a munkanélküliségi biztosítási törvényjavaslat keretében a demokraták és republikánusok megegyeztek, mely szerint az új szövetségi alkalmazottaknak nettó bérük 3,1 %-át kell fizessék a nyugdíjrendszerbe — ez 2,3 %-kal több a jelenlegi 0,8 %-nál. A kongresszus két pártja politikája a szociális védelmi programok megnyesegetését folytatja, holott több százezer családnak van szüksége rájuk.

Legújabb példa a jövedelmi adó csökkentésével kapcsolatos intézkedések. Ebben a keretben érintenek olyan kérdéseket, mint a munkanélküli jövedelem finanszírozásának folytatása és a Medicare-páciensek orvosainak fizetése.

A Kongresszusban a demokraták és republikánusok által megszavazottak közül két példa:

— a munkanélküli juttatások időbeni lerövidítése 99 hétről 63-ra azokban az államokban, ahol a munkanélküliség «közepes» és  73-ra, ahol magasabb.

— a szövetségi alkalmazottak nyugdíjainak 15 milliárdos megkurtítása.

Obama üdvözölte az intézkedéseket, mondván «íme a bizonyíték, hogy a demokraták és republikánusok tudnak együtt dolgozni a közös célokért».

A maga részéről, John Gage, a szövetségi tisztviselők szakszervezetének (American Federation of Government Employees) főtitkára ezt nyilatkozta az intézkedések elleni tiltakozásképpen: «Nem egyszerűen harcban állunk, háborúban!»

Alan Benjamin

BURUNDI

Dolgozók és Demokrácia Pártja - PTD

«TWUNGURUNANI»

Bujumbura, 2012. márc.6.

Louisa Hanoune és

Daniel Gluckstein

Az Egyetértés koordinátorai  részére

Burundi Dolgozók és Demokrácia Pártja aláírásgyűjtési kampányt folytat a multinacionális vállalatok által kirabolt kávészektor újraállamosításáért.

                A PTD ebben a kampányban a legszélesebb front létrehozásában akar segíteni, ideértve a politikai pártok (a kormánypártok is), szakszervezetek, ifjúsági, földműves egyesületek képviselőit is.

Országunk szuverenitása szempontjából óriási fontossága van ennek a kérdésnek. Július vagy augusztus folyamán tanácskozást tartunk, kérjük az Egyetértést, hogy hirdesse meg, társuljon ehhez, s várjuk a szervezetek küldöttségeinek jelentkezését.

Testvéri üdvözlettel:

Paul Nkunzimana,

a PTD elnöke

Első aláírók:

Nikuze Fabrice, magánszektorban dolgozó

Haziyo Frère, diák

Nkunzimana Paul, PTD

Ndayitwayeko Philbert, diák

Mugemancuro Sylvestre, PTD,

Murengerantwari Anatole, banki alkalmazott

Niyonzima Ernest, diák

Ngendakumana Chrysanthe, szakszervezeti felelős

Ndenzako Cyrille, a Sodeco volt igazgatója

Emerimana Emery, diák

Gahungu Jean, vállalkozó dolgozó

A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése honlapja

http://entente-internationale-des-travailleurs-eit-ilc.blogspirit.com/
vagy egyszerűen a böngészőben EIT Entente internationale (több nyelven minden cikk, archivum, rubrikák, országok, hónap, dátum, lapszám szerint)

Kapcsolattartás

Informations internationales

Entente internationale des travailleurs et des peuples

87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France

Tél : (33 1) 48 01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738

Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse