Haiti

(Írásunkban Peter Hallward, Haiti történelmének kiváló ismerője írásaira és a Nemzetközi Egyetértés haiti híradásaira támaszkodtunk)

Haiti a világ egyik legszegényebb országa. De miért?

Haiti az egyetlen ország, ahol a rabszolgaság rendszerét maguk a rabszolgák döntötték meg. A világ első fekete köztársaságát hozták létre 1804-ben 12 évig tartó háború után, amelyben odaveszett a lakosság kb. 1/3-a, elpusztult majdnem az egész sziget gazdasága. Franciaország gyarmati veszteségért kártérítést csikart ki magának.

Az 1970-es években neoliberális lépésekkel és erőszakkal kényszerítették rá parasztságát, hogy földjét hagyja el. A védővámokat eltávolították – ezzel megsemmisítették a haiti mezőgazdaságot –, az állami tulajdonban lévő vállalatokat privatizálták, a kiadásokat megnyirbálták. Ez volt az "amerikai terv", ahogy Haitiben emlegetik. A cél az volt, hogy a munkaerőt az önfenntartó mezőgazdaságból "profitábilisabb" ágazatokba irányítsák át, mint pl. a leginkább külföldi tulajdonú könnyűgép– vagy ruhaipar. A földjüktől megfosztott parasztok tömegesen az egyre zsúfoltabb nyomornegyedekbe vándoroltak, közvetlenül a gyárak mellé. A munkanélküliség magas szintje biztosította, hogy a bérek továbbra is rendkívül alacsony szinten maradjanak (az amerikai kontinensen belül itt a legalacsonyabbak), kb. napi 2 dollár szintjén.

A hadsereg és félkatonai alakulatok biztosították, hogy a dolgozók nehogy szakszervezeteket hozzanak létre, vagy az ellenállás más formáival próbálkozzanak. A nyolcvanas években a helyzet irányítása mégis kezdett kicsúszni a hadsereg kezéből. A tiltakozások túlságosan masszívvá váltak és végül 1990-ben Haitiben megválasztottak egy olyan elnököt (Jean-Bertrand Aristide-ot), aki szemben állt a hadsereggel és az "amerikai tervvel". Az ellenállás kiváltotta reakció a harmadik oka annak, hogy ma Haiti szegényebb, mint 20 évvel ezelőtt.

1990-től kezdve ugyanis Haiti gazdasági-politikai elitcsoportjai és nemzetközi szövetségeseik kíméletlen hadjáratot folytatnak, hogy a kibontakozó társadalmi ellenállást elfojtsák, annak vezetőit diszkreditálják, hogy rákényszerítsék a társadalmat a neoliberális "fejlődési" modell elfogadására. A társadalom lázadása a nyolcvanas években óriási ütemben növekedett - óriási pánikot kiváltva az imperializmus és az uralkodó osztály körében. Amikor Aristide-et először megválasztották (a szavazatok 67%-ával) a hadsereg a szokásos módon tette helyre a társadalom felől érkező fenyegetést: erőszakos puccsot hajtott végre. A tisztogatások és leszámolások során 1991 és 1994 között több ezer embert gyilkoltak meg.

Aristide-et száműzetésbe kényszerítették egészen addig, amíg a könyörtelen erőszakhullám hatására nem volt hajlandó elfogadni épp azokat a neoliberális programpontokat, amelyekkel korábban szembeszállt. Az Egyesült Államok "választást" ajánlott föl neki: vagy tovább folytatódik a hadsereg kegyetlenkedése, egészen addig, amíg a társadalmi mozgalom bázisát teljesen kiirtják, vagy elfogadja az intézkedések valamilyen kompromisszumos változatát. Aristide hosszú ideig ellenállt, míg végül úgy döntött, hogy nincsen más alternatíva, mint a felkínált ajánlat. Clinton elnök csapatokat küldött 1994 szeptemberében, hogy egy "humanitárius" bevetés keretében "helyreállítsák a demokráciát". Az amerikai csapatok 6 évig ott maradtak Haitiben és megpróbáltak az országból egy kezes amerikai protektorátust csinálni. Aristide ahogy visszatért Haitire, föloszlatta Haiti saját hadseregét, ezzel eliminálva az uralkodó osztály hagyományos védőbástyáját. Ezzel párhuzamosan Aristide segítette egy fegyelmezettebb, a politikai hatalmat megszerezni és megtartani képes politikai szervezet létrehozását (Fanmi Lavalas). 2000-ben aztán Aristide meg is nyerte az elnökválasztást, a Fanmi Lavalas pedig a parlamenti választásokat óriási többséggel - a parlamenti helyek 90%-át megszerezve. Ekkor tehát hatalomra került egy valóban népszerű és népbarát vezető, hadsereg többé már nem létezett és úgy tűnt, végre fönnáll a valódi társadalmi változás lehetősége.

Ekkor - ahogy az várható volt - a haiti uralkodó osztály újabb kampányba kezdett, hogy lejárassa Aristide-et és megbuktassa kormányát. Először megpróbálták a választásokat (2000) diszkreditálni, amelyek pedig a legtisztább törvényhozói választások voltak Haiti történetében. Ezután az államcsőd előidézésével kísérleteztek, kilobbizva az összes nemzetközi segély felfüggesztését. Az Egyesült Államok még az Intra-American Development Bank hiteleit is blokkolta, amelyek folyósításában pedig korábban már megegyeztek. Mindennek az eredménye az lett, hogy az állami költségvetés eredeti méretének felére zsugorodott, az ország nemzeti össztermelése pedig összeomlott. A gazdaság számára szőnyegbombázással ért föl, és természetesen ez az egyik fő oka annak, hogy ma az állam Haitiben annyira gyenge. Lehetetlenné vált bármiféle komolyabb befektetés az állami intézményekbe. A legtöbb nemzetközi segély „civilszervezeteken” keresztül ér Haitibe, sokuknak reakciós-vallási háttere van, s az olyanok, amelyek hasznosak, túl kis nagyságrendűek a feladatok nagyságához. Haitiben nem kevés ember ezeket lényegében problémáikon élősködő egyszerű parazitának tartja.

Haitinek infrastrukturális befektetésekre lenne szüksége, mérnökökre, orvosokra, technikusokra, szakmunkásokra.

Aristide és kormánya ellen nemzetközi támogatással fegyveres felkelést indult. 2004 februárjában végül amerikai katonák az éjszaka közepén elrabolták az elnököt és repülőgépre rakva kitoloncolták az országból. Az USA-nak sikerült megdöntenie Latin-Amerika egyik legnépszerűbb kormányát. A demokratikusan megválasztott kormányt egy amerikai bábbal, Gérard Latortue-vel váltotta föl. Ezután 2004-ben az amerikai csapatokat gyorsan felváltották az ENSZ "stabilizációs" csapatai (MINUSTAH). Az ENSZ fő feladata a „békemisszió”, a „biztonság, stabilitás” biztosítása – azaz az idegen fegyverek jelenlétével a kizsákmányolás fenntartása, az ország szuverenitásának megszüntetésével a szabadkereskedelmi zónák működésének biztosítása (túlzott mértékű kizsákmányolás munkásszervezetek nélkül!) Az ENSZ MINUSTAH-csapatainak rovására más bűnök is írhatók. Megjelenésüktől kezdve nemi erőszakok sorozata, rablás, tolvajlás, agresszivitás, halálos áldozatokkal és sebesültekkel járó összecsapások segítségével tartják fenn a „békét”. Évi többszázmillió dolláros költségvetése nagyrészét katonai célokra költik, gyakorlatilag semmit sem tesznek az alapvető infrastruktúra kiépítéséért, az ivóvíz-ellátás biztosításáért, nem építenek kórházakat, csatornákat, utakat.

A 2010-es nagy földrengést követő órákban az ENSZ MINUSTAH-csapatai bázisaikat őrizték és ölbe tett kézzel ültek. Kezdetben az USA „példátlan mértékű logisztikai segítséget” akart nyújtani - ehelyett több segélyszállítmánnyal megrakott repülőgépet is visszautasítva saját katonai gépeiket részesítették előnyben. Az amerikaiak így (újból) megvetették lábukat Haitiben, miközben számtalan ember a romok alatt feküdt. Ezután jött a kolera-járvány, melyet a nepáli MINUSTAH–katonák hurcoltak be több ezer ember halálát és több tízezer megbetegedését okozva.  

Minden népnek joga van önmaga meghatározásához, valódi önrendelkezéséhez, szuverenitásához. Idegen beavatkozás nélkül. A haiti nép is ezért küzd. Harcukhoz szükség van nemzetközi segítségre, mindenkire, aki magát demokratának tartja.

Az ENSZ Minustah-csapatainak összetétele (honlapja alapján, 2012. ápr.21.) :

ország	kontingens
Argentina	721
Bolivia	208
Brazília	2 184
Kanada	5
Chile	502
Ecuador	67
Franciaoszág	2
Guatemala	138
Indonézia	168
Japán	225
Jordania	252
Nepál	371
Paraguay	162
Peru	372
Fülöp-szigetek	157
Koreai Köztársaság	240
Sri Lanka	959
Uruguay	958
USA	9
totál	7 700

2012. június 1., az ENSZ csapatok Haitiból való kivonása követelésének nemzetközi napja

                                        

2004 júniusa óta többnemzetiségű megszállóerő foglalja el Haitit az ENSZ égisze alatt. Hivatalos missziója Haiti «stabilizálása». A kinyilatkoztatott cél mögött azonban imperialista tervek rejtőznek: a multinacionális cégek és a helyi burzsoázia érdekeinek garantálása.

2012 jún. 1-én a MINUSTAH 8 éve van jelen Haitiban. Ezalatt az úgynevezett stabilizációs erők számtalan bűnt követtek el a haiti nép ellen. Megsértik a személyes, emberi jogokat, melyeket a világ elé is tártak emberjogi, népi és szakszervezetek. A MINUSTAH-csapatok által behurcolt kolera súlyosbítja az ország sebeit, 7 ezren haltak és 50 ezren fertőződtek meg a járvány következtében.

Együtt követeljük:

–        Haiti adósságának teljes és feltételek nélküli eltörlését;

–        a strukturális kiigazítási politika beszüntetését;

–        a Franciaország által kicsikart 21 millárd US dollár visszafizetését a haiti köztársaságnak;

–        a megszálló csapatok azonnali távozását;

–        a CIRH (Bill Clinton volt amerikai elnök által vezetett, államok feletti intézmény) megszüntetését;

–        az ENSZ kártérítési fizetségét a MINUSTAH okozta károk enyhítésére.

A követeléssort elküldjük az ENSZ-nek. Ha aláírod, küldj mailt: somijudit@gmail.com