Nemzetközi információk

Nemzetközi információk

új széria 75.sz. (444) - 2012. màjus 25.

Június 2 - Genf:

19. nemzetközi szakszervezeti találkozó

 «az ILO-konvenciók és a szakszervezeti függetlenség megvédése érdekében»

                                             

                                                              

H.-W. Schuster (Németország), az Afadüsseldorfi elnöke (SPD), Ver.di szakszervezeti bizalmi hozzászólása

«Monti II»: A «fiskális paktum» és az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) elleni ellenállást meg kell törni.

A múlt év októberében Párizsban tartott nemzetközi nagygyűlés megerősítette:

«A kapitalizmus bukásával szemben a munkásmozgalomnak nincs már választása, mint sztrájkokkal, tüntetésekkel és megmozdulásokkal meghiusítani azokat a destruktív programokat, melyeket a „baloldali” és jobboldali kormányok, a Trojka túlbuzgó kiszolgálói akarnak diktálni a nemzeti szuverenitás kárára».

Így van, az Európai Bizottság bárki másnál jobban tudja. A KOM 2012 130, az EB «a kollektív intézkedések alkalmazási joga gyakorlásának utasítási projektje a vállalati szabadság és a szolgáltatások területén», a 2012. márc. 21-i «Monti II» utasítás a tanács elé kerülnek abban a helyzetben, melyben egész Európát a dolgozók és a szakszervezetek növekvő ellenállása jellemzi. A közelmúltban Spanyolországban zajlott le impozáns általános sztrájk.

Az utasítás nyílt háborús nyilatkozat a szakszervezeti jogok ellen, a kollektív akciók ellen, ideértve a sztrájkot is, melyeket az ILO 87-es és 98-as konvenciói garantálnak 60 éve. Az Európai Unió minden állama ratifikálta, így elismerte ezt a jogot saját nemzete számára.

Az ILO jelezte  «World of Work Report 2011» c. jelentésében, hogy  a «társadalmi megmozdulások kockázata» az egész világon emelkedni fog. Látjuk is egész Európában. Az ILO konstatálja, hogy különösen nagy az elégedetlenség Észtországban, Franciaországban, Görögországban, Írországban, Olaszországban, Portugáliában, Szlovákiában és Spanyolországban. Ezekben az országokban a kormányokat már leváltották a «trojka» (az IMF-EKB-EU) diktátumainak követése miatt, a munkásosztály ellenállása, sztrájkjai, tüntetései és akciói ezzel a diktatúrával le akarnak számolni. A «fiskális paktum» és az ESM ratifikálása fel fogja gyorsítani ezt a folyamatot.

A «Trojka» diktátumai összeegyeztethetetlenek a dolgozói és szakszervezeti jogokkal, az ILO konvencióival, ahogy már csak ezen egyetlen diktátumból kiderül: a bérek csökkentése azoknak az országokban, amelyek az EU-tól és az IMF-től «segítséget» kapnak.

A Bizottság és a kormányok nem akarnak sokáig totojázni. A «Monti II»-ben (a novemberben olasz miniszterelnökké kineveztetett volt európai biztosra utalva) nem vezérfonalat javasolnak, hanem utasítást közölnek, melyet kötelezően a nemzeti jogok közé kell applikálni (1-1 cikkely).

Ez a «Monti II» az EU válasza az Európai Bíróság ismert a sztrájkjogellenes ítéleteire a «Viking-Line», a «Laval/Vaxholm», a «Rüffert» és «Luxemburg» ügyekben.

A «Monti II utasítással» az Európai Bizottság létrehozta azt az alapot, amellyel az összes tagországban fel lehet lépni a sztrájk jogával szemben. A sztrájkjog előtt formálisan meghajol, de megáll azon a határon, melyet a szerzdődések szabnak (a Maastrichtitól a Lisszaboniig) a belső piacon az alapvető tőkés szabadságokkal: a sztrájkjog gyakorlásában a gazdasági szabadság garantálva lesz (2.cikkely).

Szintén márc. 21-i javaslatával az «európai parlamenti és tanácsi direktiva az 96/71/EG alkalmazására a szolgáltatási jövedelem keretében» világosan kimutatja, hogy a nemzeti hatóságok ellenőrzési jogai korlátozottak a külföldi «szolgáltatók» felett. A kollektív szerződések, a védőintézkedések kérdését helyezi obligón kívülre és a bér- és szociális dömpinget favorizálja. A szakszervezetek joggal tartanak attól, hogy a bér- és szociális dömping ellen létező törvényeket az Európai Bíróság meg fogja semmisíteni ennek a direktívának a nevében, melynek intézkedéseit a külföldre kiküldött dolgozók «maximális védelme» számára az EU Bizottsága állapítja majd meg.

Sztrájk vagy konfliktus?

A sztrájkjog (és a szakszervezet) helyébe az lesz a tagországok feladata, hogy fejlesszék ki a «konfliktusok rendezésének folyamatát olyan helyzetekben… melyekben a konfliktusok a kollektív lépések alkalmazásának jogából erednek, ideértve a sztrájkjogot vagy a sztrájk szabadságát, nemzeteken átívelő helyzetekben vagy olyan helyzetekben, melyeket jellemzi a határokon átívelő vállalkozási vagy szolgáltatási szabadság» (3-1 cikkely). Természetesen a «szociális partnerek» feladata, hogy az EU nívóján egyezséget kössenek, melyek által «bíróságon kívüli mechanizmusok folyamata és módozata lép életbe» (3-2 cikkely). A szakszervezetek maguk kell, hogy egyezségre lépjenek azon elveket tekintve, amelyekkel a sztrájkjog helyett «a konfliktusok rendezésére» sor kerül. Kötelesek, a 3-3 cikkely szerint, megvárni a «megoldást konfliktusaik rendezésére».

A sztrájkban az összebékíthetetlen osztályérdekek ütköznek. A sztrájk  mindig olyan harchoz kötődik, mely azonnali követelésekkel bír vagy – általános sztrájk esetén – a munkásellenes intézkedéseket megvalósító kormány megdöntésére irányul. Egy «konfliktus» csak inkább magyarázkodás a «szociális partnerek» között a tőkeviszonyok stabilizálására. De «szemben a kapitalizmus csődjével, a munkásmozgalomnak nincs más választása, mint a gyilkos programok megsemmisítése sztrájkokkal, tüntetésekkel és mobilizációval»!

A «Monti II» utasítás szellemében maga a sztrájk nem «lépheti át a szükséges mértéket a kívánt cél érdekében a bírósági kompetencia és szerep sérelmére» (3 (4) cikkely). Eleddig a szakszervezet döntött céljáról és eszközéről. Most pedig a bíróságok, elsősorban az Európai Bíróság fog dönteni. Az Európai Bizottság 11-es számú ajánlásában pontosítja «a kollektív lépések, ideértve a sztrájkjogot vagy a sztrájk szabadságát, szintén összhangba kell kerüljenek a vállalkozási és szolgáltatási szabadsággal az «arányosság elve» alapján, mely megköveteli a nemzeti hatóságok komplex beavatkozását.» A sztrájkokat tehát vizsgálat alá kell vetni, hogy szükségesek-e a kívánt cél eléréséhez, különösen, ha a belső piacon túl átlépi a határt is.

A 4-es cikkely felvázol egy «riasztó mechanizmust», mely akkor lép életbe, ha «akciók vagy súlyos körülmények veszélyeztetik a vállalkozási vagy szolgáltatási szabadságot és súlyosan érintik a belső piac működését, komolyan sértik a munkaviszonyokat vagy súlyos társadalmi zűrzavart okoznak a tagország vagy más tagországok területén».

Az Európai Unió különösen a «Monti II utasítással» diktatorikus módszerekhez fordul, ezekre támaszkodva erőszakkal keresztülviszi a fiskális paktumot és az Európai Stabilitási Mechanizmust a bankoknak és spekulánsoknak juttatandó további milliárdok biztosítására. Olyan gyilkos szigorítási intézkedésekkel, melyek egész Európában, annak összes országában a görög példához hasonlóan a káosz felé visz. Demokráciellenes, munkásjogellenes, szakszervezetellenes, népszuverenitásellenes.

Ezzel a támadással szemben a «fiskális paktumra» és az ESM-re adandó NEM szavazat parancsoló jellegű a szociális államot és a demokráciát képviselők számára a Bundestagban. Szavazás márc. 25-én.

H.-W. Schuster, 2012. május 8.

Genf: 19. nemzetközi szakszervezeti találkozó

PERU

Levél a 18. nemzetközi szakszervezeti találkozó résztvevőihez

«Az ILO konvenciói és a szakszervezetek függetlenségének védelmében»

Lima (Peru), 2012. máj.10.

Kedves Elvtársak!

Aluírott szakszervezeti felelősök szervezeteink nevében üdvözöljük a jún. 2-án Genfben tartandó találkozótokat.

Levelünk célja, hogy felhívásotokra pozitív választ adjunk. Harcunk közös az imperialista intézmények, az IMF, Világbank, Európai Unió munkás- és népellenes politikája ellen. Rendkívül fontosnak tartjuk az ILO védelmét, amely 1919-ben kapta mandátumát és 1944-ben a philadelphiai deklaráció megerősítette azt, mint «olyan intézményt, mely normákat álllít fel, konvenciókat hoz létre a dolgozók védelme érdekében a munkáltatói kizsákmányolással és kormányokkal szemben, olyan jogokat, melyek a munkaügy társadalmi törvényháttere az ILO tagországaiban és a demokráciának magának alapvető része.»

Egyet értünk Veletek, hogy «ezeket a jogokat, melyeket az ILO konvenciói garantálnak, egy lebontási folyamat fenyegeti sok éve», s magunk is aggódunk a 101-es ülésszak napirendjén szereplő a «mindenkire érvényes szociális biztonság» garantálására szóló «bázisjellegű szociális védelem és méltányos globalizáció» ajánlás miatt.

Miért kellett ez az ajánlás, mikor létezik a szociális biztonságról szóló 102-es konvenció?

Semmi kétség, hogy olyan mechanizmust látunk, amely az 1952-ben elfogadott 102-es konvenciót akarja félretenni, mellőzni a társadalombiztosítás általános, egyetemes és szolidáris rendszere minimális feltételeit.

Az IMF-Világbank és a multinacionális vállalatok politikai hadművelete az ILO konvenciójából egyszerű ajánlást akar csinálni.

Aláhúzzuk és megerősítjük felhívásotokat, hogy szakszervezeteinknek a világon, regionális szinten, nemzeti szinten teljes erőből küzdeniük kell a 201-es konvenció megőrzéséért. Ez a konvenció tartalmazza a szociális védelemre méltó névre igényt tartó minimális bázist és kampányt kell folytatni az ILO tagországaiban ennek ratifikációja érdekében és el kell vetni a jogaink letörésre szolgáló «mindenkire érvényes szociális biztonság» projektjét.

Szintén csatlakozunk a szakszervezetek fűggetlenségének megvédésére szolgáló felhíváshoz. A szakszervezeteket integrálni a «kormányzatba», ahogyan a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség vezetésével tette az IMF–Világbank–Európai Unió, amely a G20 2011 novemberi találkozóján Franciaországban alá is írta a «társadalmi védelem minimális küszöbének» elfogadását.

Elkötelezzük magunkat, hogy támogatni fogjuk a 19. találkozó határozatait az ILO 102. konvenciója és a szakszervezetek függetlensége védelmében; ennek érdekében képviseletünkre delegáljuk OLMEDO AURIS MELGAR professzort, a perui CGTP alelnökét, aki egyben az ILO 101. ülésén is részt vesz.

Üdvözlettel:

Confederación General de Trabajadores del Perú – Regional Lambayeque ;

Federación de Trabajadores Azucareros del Perú – FTAP ; Coalición Nacional

de Sindicatos de Trabajadores de PETROPERÚ ; Federación Nacional de

Trabajadores Mineros, Metalúrgicos y Siderúrgicos del Perú – FNTMMSP ;

Federación Nacional de Trabajadores de la Empresa Nacional de Puertos –

FENTENAPU ; Federación Nacional de Trabajadores del Sector Salud –

FENUTSSA ; Sindicato Unitario de Trabajadores del Banco de La Nación –

SUTBAN ; Federación Nacional de Trabajadores de las Universidades del

Perú – FENTUP ; Federación de Trabajadores Pesqueros del Perú - FETRAPEP

; Sindicato de Trabajadores de la Empresa de Servicios de Agua Potable

de Lima - SUTESAL ; Confederación Unitaria de Trabajadores - CUT ;

Federación Departamental de Trabajadores del Cuzco - FDTC ; Sindicato

Único Nacional de Trabajadores del Banco de La Nación – SINATBAN ;

Federación Departamental de Trabajadores del Cuzco – FDTC ; Federación

Regional de Lima y Callao de Cesantes y Jubilados del Sector Salud ;

Confederación Campesina del Perú – CCP ; Sindicato de Trabajadores de la

Empresa de Telecomunicaciones - SITENTEL ; Sindicato de Trabajadores

Administrativos de la Universidad “Pedro Ruiz Gallo” – SUTCA ; Federación

Departamental de Pequeños Comerciantes de Lambayeque – FDCAL ;

Sindicato Único de Trabajadores de Centros Educativos – SUTACE

Lambayeque ; Sindicato de Trabajadores de la Empresa Azucarera Tumán ;

Sindicato de Trabajadores Azucareros de Pampa Grande ; Frente de

Defensa de Trabajadores – Accionistas de la Empresa Azucarera Chucarapi

AFGANISZTÁN

Az USA-Afganisztán közötti rabszolgaegyezmény

«Rémálom az sötét kabuli éjszakában»

Végül, a rabszolgatartók és a rabszolga közötti annyi konfliktusokkal és vitákkal teli év után sor került a stratégiai egyezség aláírására Barak Obama, az USA elnöke és Hamid Karzai afgán elnök között 2012. május 2-án Kabulban. Obama hirtelenül ott termett a bagrami repülőtéren és az elnöki palotában sor került az aláírásra. 

A rabszolga-egyezmény aláírásakor az emberek, a miniszterek és a nemzetgyűlési képviselők is aludtak. Obama titkos utazása utal a biztonság teljes hiányára, amit Afganisztán igazán jól megismert a tízéves háborúban. A partnerek nem nagyon bíznak egymásban, a találkozó sebtében történt. Az afgánok viccelődnek: ha az egyezményt a sötét éjszaka kellős közepén kellett aláírni, a jövő is ugyanilyen fekete... Ha az USA és szövetségesei egy évtizedes katonai és financiális jelenlétük alatt nem tudták elérni, hogy a biztonságos legyen Afganisztán és fejlődjön, milyen változást remélhetnek akkor, mikor csapatkivonásokra, pénzügyi és katonai segítségük csökkentésére készülnek?

Az utolsó 10 év alatt az USA és szövetségesei saját piszkos stratégiájuk érdekérvényesítésében Afganisztán népéből áldozatot csináltak. Az ilyen vonzó szlogenekkel, mint «emberi jogok», a «nők jogai», «demokrácia», «béke», «újjáépítés», becsapták a népet. Pedig Afganisztán népe - miközben megtapasztalta a NATO invázióját - megismerte az imperializmus másik arcát és azonosította a megszállók valódi misszióját. Az USA és szövetségesei aktívan támogatták a jelenlegi korrupt és maffizó kormányt, a választási csalást, az emberi jogok megsérétését, az ópiumtermesztés magas szintjét, a szegénységet és a koldulást. A pénz, amit afgánok megölésére adtak ki és pocsékoltak el, ötször elég lett volna Afganisztán újjáépítési költségvetésére.

Karzainak illúziói vannak, mikor azt deklarálja, hogy Afganisztán és az USA egyenlő partnerek ebben az egyezségben. Sem katonai, sem gazdasági, sem technológiai értelemben nem lehet összehasonlítani e két országot…

Az USA ráerőltette ezt az egyezményt arra a bábkományra, melynek élére a tálibok bukása után Karzait ültette. Szégyen, hogy fűggetlen elnökként merik feltüntetni és Afganisztánban mindenki tudja, hogy a helyzet rosszabb, mint Shah Shuja király vagy Karmal idejében, ami a függetlenséget és az amerikai hatóságokkal szembeni determináltságot illeti.

A cikkelyeknek a stratégiai egyezségre vonatkozó fontos része homályos, de az amerikai kormány még egy évtizeden át őrizni akarja Afganisztán irányítását. Az Afganisztánban maradó katonák számát nem pontosítja, de az USA-nak joga van a katonai jelenlétre a háború végeztével, a katonai bázisokat használatára, az afgán természeti kincsek kiaknázására, ahogyan azt óhajtja. Obama azt mondta beszédében, hogy nem lesznek az USA-nak katonai bázisai és nem fog járőrözni afgán földön, de a bázisok léte és fenntartása mutatja, hogy hazudik az afgán és amerikai népnek is.

Az aláírt egyezmény nem kezeli egyáltalán az afgán nép szükségleteit és prioritásait, nem kezeli a régió és a szomszédság kérdéseit; így aztán szomszédainkat nem győzik meg Karzai és Obama hazugságai, országuk függetlenségére nézve veszélyesnek ítélik meg, s folytatni fogják az afgán ügyekbe avatkozást.

Ez az egyezmény nemcsak a békét és a prosperitást nem fogja garantálni a nép számára, de kifejezetten rabszolgaságot fog jelenteni és legális lehetőséget, hogy megismétlődjenek az olyan incidensek, mint  Panjwayee, Bagram, Farah, Kundoz, Kunar, Kapisa, Jalalabad, Khost...

Az egyezményt megelőzte egy másik. Az afganisztáni tragédia kezdetén írta alá Dr. Abdullah Abdullah, a jelenlegi ellenzék vezetője és Karzai volt külügyminisztere. Teljes szabadságot adott az amerikai csapatoknak, amerikai állampolgároknak a bűncselekmények és illegális cselekmények elkövetésére Afganisztánban.

Ez az egyezmény sem fog «új fejezetet» nyitni az afganisztáni háború történetében, hogy hozzájáruljon a megszállással szembeni ellenálláshoz, az amerikai imperializmus kudarcához Afganisztánban és az egész világon.

Left Radical Organization of Afghanistan - LRA

GÖRÖGORSZÁG

                                                           

Felhívás a 2012. május 17-én  Nauplie-ban összegyűlt dolgozókhoz, politikai és szakszervezeti aktivistákhoz

«Egységet a trojka memorandumának és barbár intézkedéseinek megsemmisítéséért!»

Mi, akik összgyűltünk Nauplieb-ban, megvitattuk a helyzetet. Sokan a Syryzára voksoltunk, sokan más jelöltre, sokan pedig távolmaradtak, de mindnyájan egyek vagyunk abban, hogy összeköt bennünket, a dolgozók és a nép óriási többségét az, ami a másfél éve tartó sztrájkokban, tüntetéseken,  magában a május 6-i választásokon is kifejeződött:

Egységet a trojka memorandumának megsemmisítéséért!

A memorandum semmisnek kimondásával a munkanélkülek számára munka lehetősége nyílna, a bérből élők és nyugdíjasok számára jövedelmük visszaszerzése – el tudnák tartani családjukat. A memorandum eltörlése azt jelenti, hogy az energia-, víz-, vasútprivatizáció megsemmisülne, megnyílna az út az eszközök biztosítására az ifjúság tanulásához, a betegek gyógyításához. Ez az első lépés az összes megszorítás megszüntetésére, a kollektív szerződések és a minimálbér visszaszerzésére.

A memorandum visszavonásával a demokrácia és a szuverenitás helyreállítása történik, melyet a trojka erőszakolt meg országunkban és az egész Európában. Egy hét óta az IMF, az Európai Unió, az EKB, a «pénzügyi piacok» vezetői és New York, London, Párizs, Frankfurt bankárai, a merkelek, barrosok, junkerek, stb. nyugtalankodnak, a vészharangot húzzák, fenyegetnek és zsarolnak... mert Alexis Tsipras a SYRIZA-tól azt merte nyilatkozni, hogy MEG KELL SEMMISÍTENI a memorandumot, el kell utasítani az olyan koalíciós kormányt, mely annak barbár alkalmazását elfogadja.

Tartozzunk bármelyik politikai párthoz és szakszervezethez, azt mondjuk, hogy

                        ALEXIS TSYPRAS-nak IGAZA VAN: MEG KELL SEMMISÍTENI A MEMORANDUMOT!

Nekünk mindannyiunknak, munkanélkülieknek, fiataloknak és nyugdíjasoknak, parasztoknak, ez túlélésünk kérdése! Ez az az elemi követelés, mely alapján minden dolgozói képviseletet hirdető pártnak egyesülnie kell.

Május 15-i közös sajtókonferenciáján Angela Merkel és François Hollande elindított egy «felhívást a görög néphez». Nagy meglepetések nélkül azt kellett hallanunk Merkeltől, hogy akármi is legyen a választások eredménye, «a memorandumot be kell tartani». François Hollande hozzátette: «Nincs más válaszom, mint a kancellár asszonyé».

De ezt a memorandumot, amit a PASOK-kal, az Új Demokráciával, a LAOS-szal a trojka elfogadtatott, a görög nép május 6-án visszautasította!

A pártokkal és kormányokkal szemben, amelyek folytatják a trojka politikáját, ezt Európa egyetlen népe sem fogadja el! És ezt ki is mutatja, legyenek azok választások, mint a közelmúltban Franciaországban, Olaszországban vagy a németországi Észak-Rajna-Vesztfáliában, szakszervezeti mobilizáció, vagy mint korábban Spanyolországban az EU és az IMF igényeinek direkt következményeként bevezetett munkatörvénykönyv reformja ellen, vagy Romániában az egészségügy reformja ellen.

Nem vagyunk egyedül. Felhívást intézünk, hogy kimondjuk, sürgősen meg kell  valósítanunk az egységet a trojka memorandumának és barbár intézkedéseinek megsemmisítéséért!

Nauplie, 2012. 05. 17.

Kapcsolat

Informations internationales

Entente internationale des travailleurs et des peuples

87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France

Tél : (33 1) 48 01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738

Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse